Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-25 / 24.szám

szerzett a polgármester érvényt e határozatnak ? Tudja-e, hogy a vá' ros legnagyobb részében nincs iható, egészséges viz s ez a mizéria fő oka szomorú egészségügyi viszonyainknak ? Es tudja-e, hogy egy artézi kút céljára a kormány örömmel és dijtalanal bocsátja rendelkezésre szakközegeit minden közhatóságnak ? Hegyközség. Miután már hónapok óta sürgették, miért hivta csak össze mult év szeptember havában a hegyközség alakuló gyűlését? Miért nem gondoskodott ugyanakkor szakértő előadóról s miért feledkezett meg a szőlőszeti felügyelő meghivásáról és arról, hogy éppen a gyűlés napján a szőlőgazdák 2

/

3 része távol van a várostól? Miért nem tudott, vagy akart azon a szerencsétlen gyűlésen rendet tartani? S a törvény által előirt egy hónap helyett miért hivta össze a második alakuló gyűlést hét hónappal később s csak akkor, amikor erre a körülmények már valósággal prezszionálták ? Igazságügyi palota. A közgyü lés mult év december 17-én határozott ez ügyben s az illetékes minisztériumhoz egy méltányos telek^ vételi ajánlat felterjesztését határozta el. Megtette-e ezt a felterjesztést a kellő időben ; mikor tette meg ? És ha meg nem tette, miért nem ? Azóta járt Budapesten is; mint lelkiismeretes tiszviselő, iparkodott-e ez ügyben az illetékes döntő faktorral érintkezésbe lépni ? LÖrinC-utca. Ez a kérdés kezdettől fogva nemcsak a város közönségét anyagilag nagyon is közelről érintő, de a kiakolbolitott volt háztulajdonosokkal szemben valósággal becsületkérdés volt. Iparkodott-e azon, hogy ez eminens becsületkérdésben a város tisztességét megóvja ? Miért nem tett eleget a közgyűlés még mult év február 17-én hozott határozatának ? Miért tanulmányozott e helyett kerek tiz hónapig, amely beható tanulmányozás a városnak pár ezer forintjába került ? S ha már ezt megcselekedte, legalább miért nem tesz eleget a m. évi december 17-iki közgyűlés határozatának ? Vagy talán kihirdette már a Lőrinc-utca felépítése vonatkozó vagylagos pályázatot ? Ha nem, miért nem ? Kórház. Miért nem cselekedett ebben az ügyben még csak egy lépést sem és miért nem engedte hogy legalább a kórházi bizottság foglalkozzék vele ? Mikor ez ügyben interpellálták, miért adott olyan ibis — redibis — féle feleletet, amelyből nem lehetett megtudni, az épités, vagy az egyesítés mellett van-e ? S ha mint halljuk, az egyesítés híve, mit cselekedett ez irányban a legutóbbi hivatalos nyilatkozata óta eltelt öt hónapban ? Millenium. A mult évi april 30-iki közgyűlésben megalakított millenáris bizottságot hányszor hivta össze értekezletre s mivel indokolja, hogy nem tett eleget a közgyűlés azon határozatának, amely egy bár kisebb szabású városi jubileumünnep megtartását mondotta ki ? Mivel menti magát, hogy történelmi nevezetességű városunk, a hercegprímás székhelye még annyiban sem vett részt az országos örömben, mint a megye legkisebb és legszegényebb községe? Nagy kölcsön. A 200,000 frtos kölcsönügyben történt nagy mulasztások sokkal ismertebbek, semhogy azokat felsorolni kellene. Most csak azt kérdeztük a polgármestertől, hogy miért nem tűzte ki ez ügy tárgyalását a február 2 5-iki közgyűlésre, bár erre a február ii-iki közgyűlés kötelezte őt ? Miért nem járt ez ügyben a belügyminiszternél, mint ezt ugyancsak február 11-én megígérte ? E helyett miért tárgyal oly pénzintézettel, amelynek féltésére lei ab ovo teljesíthetetlenek ? PÓtadÓbizOttság. A m. évi december 17-iki közgyűlés kimondotta, hogy a mult évi pótadó agyonhibázott és összekuszált ügyét a pénzügyi bizottság, néhány taggal ad hoc kiegészítve, iparkodjék rendbehozni. Miért nem hivta össze ezt a kiegészített bizottságot? Vagy lelkiismerete teljesen nyugodt, dacára annak, hogy százakat jogtalanul hurcoltak ki a hibás pótadókulcs folytán az agyonsarcolt adófizető polgárok zsebéből ? Reáliskola. A decemberi közgyűlés ez ügyben egy vagylagos indítvány felterjesztését határozta el a kultuszminiszterhez ? Miért nem terjesztette még fel ezt a feliratot, dacára, hogy Hómann volt főigazgatóval háromnegyed évvel ezelőtt beszélt róla, annál is inkább, mert a minisztérium — éppen az ő szavai szerint — csak az első lépést várja a várostól ? És a legutóbbi közgyűlésén dr. Helc Antal és mások gyönyörűen meggyőzhették őt arról, hogy erre az első lépésre a felirat felterjesztése teljesen elegendő . . . Térképezés. Mi történt a város lejtmérezésére és térképezésére vonatkozólag hónapokkal ezelőtt szép számban beérkezett és szakértőileg felülbírált tervekkel ? S ha semmi sem történt, dacára hogy a földmüvelésügyi minisztérium is szolgált útbaigazítással, kit terhel a mulasztás ? Vízvezeték. Vett-e tudomást a hercegprímásnak a primacialis vízvezeték kiterjesztésére nézve tett nagylelkű ajánlatáról ? Vezetett-e azonnal, vagy legalább később hódoló deputációt az egyházfejedelemhez, ho gy a város közönsége nevében köszönetet mondjon ? Érintkezésbe lépett-e szakértőkkel, hogy véleményüket az áldásos terv megvalósítására nézve kikérje? Ha nem, miért nem ? Stb. Stb . . . Megkérdezhetnők még például azt is, mi okozta, hogy | a selyemgubóraktárt nem mi, ha: nem Győr városa kapta meg, hoilott az nekünk volt szánva s holott ja selyemtenyésztés Győrmegyében j csak tavaly, amig nálunk már 1893-ban megkezdődött? Tett-e kellő időben ez irányban lépéseket, valamint kérte-e a Komáromnak | adott pénzügyigazgatóságot nekünk ? I Még sokat kérdezhetnénk, de •elégségesnek tartunk ennyit is. |S ha a fenti kérdésekre a polgármester csak kielégítő, némileg megnyugtató válaszokat tud adni, készséggel elismerjük, hogy nem jártunk el méltányosan, sőt igazságtalanul túloztunk vele szemben. Ha azonban ily feleleteket nem tudna adni, arra az esetre tanácsolunk valamit. Böjtben vagyunk, a magábaszállás és a komoly elmélkedések idejében. Használja fel ő is e szent időt arra, hogy magával számot vessen, hiszen végre is be kell látnia, hogy helyzete elébb-utóbb tarthatatlanná válik. Vegye fontolóra, békében a legszebb asszonyok és a legszebb lányok. Roederné most egy pártfogó jóindulatával tekintett a hencegő gyermekre, — Hány éves maga, kis tacskó ? — Már tizennyolc . . . felelte büszkén Moharos hadnagy. — Tizennyolc — és csupán halálon és a szép asszonyokon jár a feje . . . Hát az életben nincs más kötelessége, mint hogy a szép asszonyoknak szentelje a drága, megfizethetetlen ifjúságát. Moharos hadnagy komolyan hallgatta végig a leckét, majd udvariasan kezet csókolt a szép asszonynak : — Köszönöm kis mamám, mondta egy jónevelésü gyermek illemtudásával, majd ezentúl a hadászatnak, meg a tereptannak szentelem ifjúságomat . . . Szilágyi hadnagy, aki egy kavicshalom tetejéről nézte a gyöngéd jelenetet, most sietve közeledett a beszélgető pár felé. — Lássa, kis mamám, már féltékeny a kézcsókért . . . Mig Roederné az épülő villákat nézte, Szilágyi hadnagy lopva súgta a bajtársa fülébe : — Fenség . . . emlékeztetem az Ígéretére . . . — Miféle ígéretemre ? — Hogy ha megkérem, diszkréten félrevonul . . . A főherceg nagyot kacagott. — Csak nem ugorhatom a Dunába április közepén . . . Máshova meg bajos lenne félrevonulni. Tovább sétáltak Tétény felé, de egyszerre csak a fülükbe hangzott a déli harangszó, mire Roederné türelmetlenül tapsolni kezdett; — Vissza, vissza, a karfiol-levest már feltalálták odahaza. — Es a savanyu almát is leszedték, — folytatta a főherceg. Gyors léptekkel siettek visszafelé és Roederné tréfásan ájuldozni kezdett. — Jaj, siessünk, már nem birom ki odáig az éhségtől. A vendéglő nyitott terraszán pompás asztalt teritettek, — s mig az egyes fogásokat felszolgálták, frissen, szinte megújulva a nagyvárosi tél után, gyönyörködve szemlélték a napsugárban villámló Dunát, a partok kibukkanó zöld foltjait, a fecskéket, amelyek szélsebesen keringtek a dagadozó folyam fölött. Roederné letette a villáját. — Nézzék, fecske, tavaly óta nem láttam fecskét, mióta Sajtó-Szent-Lászlóról eljöttünk . . . A rántott csirkénél a szép asszony a meggyőződés komoly hangján jelentette ki, hogy a földi élet csak siralmas tengődés friss hónapos retek nélkül . . . Midőn Szilágyi hadnagy megtudta, hogy a konyhakertben vadon tenyésznek a retekerdők, szolgálatkészen nyúlt barna kalapja után . . . Néhány pillanatig egyedül maradtak a terraszon — és ekkor olyasvalami történt, a melyhez hasonlóért a főhercegi ház krónikáit hasztalanul lapozná végig a történetíró . . . Lajos főherceg, megtagadva a gavallérok legelső törvényét, csúful denunciálta a kollégáját, a kinek az egész kirándulást köszönhette. . — Tudja, hogy mit kívánt tőlem Szilágyi hadnagy kérdezte Roedernétől. — Mit? —- Azt kívánta, hogy diszkrétül félrevonuljak . . . Le akart rázni nyakáról, hogy magával egyedül maradhasson . . . Roederné kipirulva csapta le megint a villáját, majd haragosan az asztalra ütött. — Ezért le fogom szidni, haza fogom kergetni, mint egy illetlen kamaszt . . . A főherceg esdekelve nézett a haragvó szép asszonyra. — Nem fogja haza kergetni és nem is fog szólni neki, mert ezzel csak engem kompromitálna . . . Tudom, hogy inkorrektül cselekedtem, de lássa, semmit se tudnék elhallgatni maga előtt . . . És közelebb húzódva bájos protectriceéhez, egy jó fíu félelmével emelte rá lángban égő gyermekszemét. — Lám, már is megjavultam, kis mamám, — azt is becsületesen bevallom, a mit tulajdonképpen nem szabadna . . . Ha máskor is megmosná néha a fejemet, tudom, hogy sok örömet szereznék anyámnak és testvéreimnek . . . — Hát hol moshatnám meg azt a rossz fejét ? — Ahol akarja, a világ végére is elmennék, ha a kis mamáin parancsolja . . . A szép asszony kedvteléssel nézte végig a csinos fiút, aztán igy szólott hozzá jóindulattal: — Ha hétfő délelőttönkint kisétál a ' Fácán-hoz, mindig szívesen ellátom néj hány használható axiómával . . . Szilágyi hadnagy meghozta a hónapos retket, az ebédet pedig közmegelégedésre bevégezték. Ebéd után Roederné is cigarettára gyújtott, majd nagyokat ütött kis tenyerével égő vörös ajkaira. — Most itt íogom hagyni magukat és lefekszem . . . Másfél óráig senki sem háborgat, három órakor pedig itt várnak meg, hogy Budapestre visszatérjünk . . . Addig szépen beszélgetni fognak és vigyáznak egymásra . . . III. Mikor négy felé, az Eskü-tér sarkán fájó szívvel elváltak a szép asszonytól, Szilágyi hadnagy szemrehányó pillantással nézett Lajos főherceg szemébe. — Ha meggondolom, mondta busán, mégis jobb lett volna a négyheti szobafogság . . . — Hogyan, ön nem jól mulatott ? — Fenség ... ne beszéljünk a mulatságról . . . Ha mégegyszer légyottra megyek, többé nem viszek tanukat magammal ... Kezet fogtak egymással és elváltak a Haris-bazár sarkán. Szilágyi hadnagy lehorgasztott fővel ment a Kigyó-utca felé, Lajos főherceg pedig délcegen, emelt fővel sétált végig a váci-utca aszfaltján.