Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-14 / 21.szám

képviselők jegyzékébe pótlólag felveendő. Helyette az eddigi utolsó virilis : Hübschl Sándor kimaradt. Majd megindult az iskolatelkek meg­vételének harmadik éve húzódó ügyében a vita, amely általánosságban ezúttal, mint őszinte örömmel kontstatáljuk, higgadt komoly, szép nivón álló volt. Igaz, hogy a rendes bőbeszédű, üres fecsegők nem vettek részt benne. A vita folyamán két ismeretlen jelenség keltett feltűnést. Hogy a szónokok a polgármesternél előre fel­iratkoztak, továbbá hogy a polgármester végre megpróbált erélyes is lenni. Idegen volt előtte ez a terrénum s ennek tulaj­donitható, hogy túlzásba vitte a szüksé­gas rendfentartási kisérleteket. Az első szónok minden közérdekű kérdésünk egyik lelkesebb bajnoka: Bleszl Ferenc volt, aki a csatlakozott városok több képviselőjének megbízásá­ból beszélt és tiltakozott az ellen a ten­denciózus híresztelés ellen, hogy a kül­városi képviselők a belvárosiak érdekei ellen agiitálnak. Ők csak méltányossági alapon állanak. Soha sem jutott például eszükbe, hogy a belvárosi elemi iskolát a csatlakozott városok területére vigyék át. De igenis óhajtják, hogy ha már a főgimnázium a belvárosban van, épüljön legalább a reáliskola náluk, még pedig oly területen, amely a város középpont­ján fekszik, egyforma távolságra a szent­györgymezeiknek és a tabániaknak. S ilyen hely volna a Káptalan-utca. A duna-utcai telkek célszerűtlen volta eléggé be van bizonyítva, ezért azok megvéte­lét el kellejteni. Hogy azonban két tel­ket ne kelljen vásárolni, két épületet emelni, indítványozza, hogy a gimnáziumi épület erős alappal két emeletesre épít­tessék két kapuval és két lépcsőházzal. Az elemi iskolák nagyon szépen meg­férnének ott. (Hosszas éljenzés) Dr. Wipplinger Ödön csatlakozik Bleszl indítványához, annál is inkább, mert a duna-utcai terület csupa hordalék, O is a méltányosság álláspontján van. Mert a csatlakozott városok eddig nem kaptak egyebet, mint . . . Közbeszólók: Pótadót! De sokat . . Dr. Feichtinger Sándor ugy vélekedik, hogy a kérdéses terület nem lehet csupa hordalék, hiszen azon hetven esztendő óta szilárd épületek állanak. (Hang: Vályogházak !) Az bizonyára eléggé leü­lepedett már. Csak a itatónál van ott töltött föld. Hogy a gyerekek a Dunába eshetnek, az nem érv. Hisze az emelet­ből is leeshetnek. Egészségügyi szem­pontból sem tartja alkalmatlanak, mert ma már nem vezetnek alatta latrinák. Hiba azonban, hogy messze van ; máso­dik kapuiskola válnék belőle. Azelőtt az volt a törekvés, hogy iskolákat minél messzebb építsék, hogy a külvárosiak tul ne "zsúfolják. Most azonban már egy város vagyunk. Ez nagy különbség. S éppen ezért bár azelőtt pártolta az iskola dunaparton való építését, most az óhajt­ja, hogy iskola ott ne épüljön. E kijelentés zugó éljenzést fakasztott, amely túlharsogta az elnöki csengetyü­zést. Erre az elnök felemelkedett helyé­ről s hevesen hangsúlyozta, hogy nem tür semmi rendzavarást, mert azt óhajtja, hogy a képviselőtestület végre már egy­szer méltóságához illően tanácskozzék. A csend beálltával Marosi József emelkedett hosszasabb szólásra s örö­mének adott kifejezést a képviselők mai üdvös ügybuzgalma fölött. O is a mél­tányosság embere, de azt hiszi, hogy a komplikált kérdés most meg nem old­ható. Az első cél a városházi helyiségek rendezésének s ezzel kapcsolatban az elemi iskolák elhelyezésének kérdése. A reáliskola ügye még nem olyan sürgős, hiszen arra vonatkozólag igeiglenesen már a mult közgyűlés határozott. Az elemi is­kola céljára a duna-utcai telkek nagyon al­kalmasak. Ott nem lesznek miazmák, lesz tágas udvar és sok napsugár. Csak a kis Dunát kell kikotratni. (Egy hang: Miből ?) O az osztó igazság alapján áll, a reáliskola előnyeiben legyen a külvá­rosiaknak is részük. De ne épüljön az Szenttamáson, hanem igenis a Simor János-utcában. Egy hang: Hát az külváros ? Dr. Földváry István a két előtte szóló megjegyzéseire óhajt reflektálni. Emlé­keznek a jelenlévők valamennyien, hogy a duna-utcai telkek ellen egészségügyi s közbiztonsági szempontból és az építkezési nehézségek miatt igen komoly aggályok merültek föl. Ezekről nem szabad most megfeledkezni. Azért, hogy a reáliskolát odaadják egy csatlakozott városrésznek, még nem válik a dunamelletti telek is­kolacélra alkalmassá. Méltányossági szem­pontból igazat ad Bleszl képviselőnek. Ha a pótadót az egész város lakossá­gára egyformán vetjük ki, részesítsük az előnyökben is egyformán azokat s itt az első alkalom az egyesülés alkalmával és azóta fennen hirdetett csillogó Ígére­teket aprópénzre váltani. S hogy igazán adjunk valamit a csatlakozottaknak, ő a reáliskolát egyenese* a főútra tervezné, hogy annak méltó díszéül szolgáljon. Hangsúlyozza, hogy ez a mozgalom nem csupán a külvárosiak akciója s ennek dokumentálására szólalt ő fel. S szinte ötletszerűen támadt egy ideája, hogy hogyan lehetne az iskolakérdésben költ­ségkímélést elérni. Ha elég lenne város­házi célokra a jelenlegi reáliskola helyi­sége, (Hangok : Nagyon is elég !) akkor maradjon jelenlegi helyén az elemi is­kola. Nem kellene két épületet emelni. O is azokban nevelkedett, az egész fiatalabb generáció is s mint a példa mutatja, nem volt kárára egészségüknek. Hogy azonban azok, akik a telekvételnél teljes jóhiszeműséggel jártak el, ne ká­rosodjanak, nincs az ellen kifogása, hogy a különben jutányosán megvásárolható telkek annak kimondása után, hogy is­kolacélokra alkalmatlanok, egyéb célra, pl.: az egyházfi lakására, a nemsokára haj­léktalanul maradó tüzoltótelep céljaira annak idején megvásároltassanak. (Dr. Fehér kezével tagadólag int.) Dr. Helcz Antal ugy vélekedik, hogy most először állanak szemben a volt kül­városok a régi anyavárossal. Már abban az időben is, amikor az egyesítés csak pium dezidérium volt, mindég arra töre­kedett, hogy az ellentéteket a városré­szek között eltüntesse, egy városnak tar­totta már akkor is Esztergomot. Igy vé­lekedik ma is. A szóban forgó tárgyra nézve indítványozza, hogy ketté válasz­tassák a telek megszerzése és annak mire való fordítása. A reáliskola jöjjön oda, ahova Földváry tervezi, ha ott al­kalmas, megfizethető telket találnak. Kü­lönben határozati javaslatot nyújt be, amely kürülbelül következőképpen hang­zik : Miután a városházi hivatalos helyi­ségek kibővítése szükségessé vált s ez­zel az iskoláknak onnan egészben, vagy részben való kiköltöztetése, továbbá a tüzoltótelep és őrtanyának is alkalmas helyiségre van szüksége s különben is minduntalan előfordul az az eset, hogy a város telekszükében van, határozza el a közgyűlés a dunautcai telkek megvé­telét határozott megjelölése nélkül a célnak, amelyet később állapit meg. Dr. Fehér Gyula az újságok állításaira hivatkozva védekezik az ellen a gyanú­sítás ellen, hogy ő és telekvásárló tár­sai a telekvétel kérdésében érdekeltek volnának. E kérdés csak pénzkérdés. Mi­kor megvették, nem gondoltak arra, hogy oda iskola épüljön, csak akkor amikor a városi magisztrátus erélyesen követelte az iskolák kiköltöztetését. Azt hiszi különben, hogy a reáliskola 8000 frt. államsegély mellett csak ugy jönne ki, ha egy épületben volna az elemi is­kolával. Maiina Lajos a tárgy fontosságát te­kintve s mert több szónok feliratkozva nincs, szintén nyilatkozni kíván. A leg­határozottabban a telekvétel mellett fog­lal állást. Mert a kormánynak csak ez esetben terjesztheti fel a feliratot a reál­iskola ügyében, mivel a múltkori köz­gyűlés céljaira a dunautcai telkeket aján­lotta fel. (Bleszl: Rosz határozat volt; megkorrigáljuk.) Már pedig a miniszter kimondotta, hogy ő nem tesz semmit, amig a város nem tesz valamit. A fel­irat lenne ez az első lépés. Mig a polgármester beszélt egyre na­gyobb zaj keletkezett. >Presszió" s hi­vatalos korteskedés* hallatszott minden­felé. A polgármester félbeszakította be­szédét és még első fellépésénél is heve­sebben utasította rendre a közönséget és a közgyűlés azonnali felfüggesztésével fenyegetődzött. Erről a városról úgyis anynyit beszélnek már, mondotta. Hisz itt a tanácskozás szégyenletesebb az utolsó falusi kupaktanácsénál. Ne tessék élje­nezni, közbeszólni . . . Schleifer Lajos: Közbeszólni, élje­nezni a parlamentben is szabad. Bleszl Ferenc : A tetszés és nem tet­szés nyilvánítása el nem tiltható. A polgármester rendreutasitását a sok >Eláll« egészen megzavarta, Nyomban felkelt Helcz Antal és igyekezett kisegí­teni a polgármestert a kellemetlen hely­zetből, amelybe került. Úgy véli, hogy a polgármester a kupaktanács szót nem a maga véleményeként, hanem a szál­lingó közbeszéd reprodukálásaként mon­dotta. Ami a polgármesternek a reális­kolára vonatkozó aggodalmait illeti, ő az első lépésre teljesen elegendőnek tartja, ha a múltkori közgyűlés határo­zata a miniszterrel feliratban közöl­tetik. A polgármester újra szólni akart, de a »Szavazzunk* kiálltások miatt nem jut­hatott szóhoz. Megkezdődött tehát a sza­vazás a legnagyobb érdeklődés és izga­tottság közepete, mert nyilvánvaló volt hogy a két párt körülbelül egyforma erős. Végre megtörtént a szavazás ered­ményének kihirdetése, amely szerint a telekvétel ellen hatvanhatan, mellette hat­vannégyen, szavaztak. Zugó éljenzés kö­vette az elnöki kihirdetést. Az elnök most dr. Helcz határozati javaslatát akarja napirendre tűzni, amivel ujabb vihart provokál. >A köz­gyűlés döntött* — >Nincs napirenden* hangzik itt is, ott is. A polgármester csenget és csenget. Dr, Horn Károly szerint a javaslat mint teljesen nóvum, napirendre nem tűzhető. Egyszerű spekuláció volna ez a vétel, amire a városnak nincs pénze. Indítványozza, hogy a javaslat a p. ü. bizottság elé utasitassék. Dr. Helcz tiltakozik a > spekuláció« szó ellen. Ez nem loyalis érv. Az ő ja­vaslata nem »novum«, hanem csak mó­dosítás. Dr. Földváry István véleménye szerint az iménti szavazással a tárgysorozat e pontja teljesen ki van merítve s érdemé­ben elintézve. A határozati javaslatra való szavazással ellentétbe helyezked­nénk a már megejtett szavazással, mert e javaslat lényegében ellentétes az imént hozott határozattal. Dr. Horn indítvá­nyához csatlakozik. Maiina Lajos elnöki jogánál fogva mégis szavazat alá bocsátja a javaslatot, mert a felelősséget nem akarja magára vállalni. Egy hang: Ahá, a felelősség ! Itt a lóláb . . . Reusz József; A polgármes­ter egyáltalán semmiért sem akart fele­lős lenni : Dr. Wipplinger Ödön : Ez presszió és erőszak ! Az igazi orkán csak most zúdult fel. A telekvétel ellenségei a legnagyobb felháborodással tiltakoztak az elnöki enunciáció ellen, amelyet tör­vénytelenségnek bélyegeztek. Mikor látták, hogy ezúttal az elnök semmi érvvel nem kapacitálható, megbotrán­kozva vonulnak ki testületileg a terem­ből, előre is bejelentvén a hozandó ha­tározat megföllebbezését. Az elnök — az ignesekkel maradván együtt — nyugodtan léphetett fel s nyomban meghagyta a névlajstrom felol­vasását. Egy zajos incidensben azonban még volt része. Felemelkedett dr. Feich­tinger Sándor, hogy szóljon, mire reá­zudult az egész »igene tábor, ami azon­ban nem hozta ki türelméből az öreg urat. Csak állt rendületlenül és el-el­mondott néhány szót. Végre az elnök megvonta tőle a szót, Feichtinger mind­azáltal kijelentette, hogy a szavazás tör­vénytelen, mert a főügyész tiltakozott ellene. A szavazás előrelátható eredménye volt, hogy a visszamaradt kisebbség jp szavazattal 4. ellen elfogadta a hatá­rozati javaslatot. A szavazást követő öt percnyi szünet után a vágóhíd kérdése került napi­rendre. A kimerült és erősen megfogyott képviselőtestület minden vita, minden megjegyzés nélkül en bloe elfogadta a százezer frtos költségvetést. Őszintén óhajtjuk, hogy ez a közönyösség súlyo­sabb következményekkel ne járjon. A kesztölc-szentlélek-uti bizottságnak, (melynek elnöke Reviczky Győző főszol­gabiró, helyettes elnöke Maiina Lajos) tagjai lettek az elnök indítványára: Dóczy Antal, Nagy Pál, Nozdroviczky Miklós, dr. Prokopp Gyula és Tiefenthal Gyula. Dr. Földváry egyéb sokoldalú elfoglaltságára hivatkozva, nem fogadta el a bizottsági tagságot. A szakbizottsági tagok közül Nieder­mann János és dr. Feichtinger Sándor a kórházi, ez utóbbi az egészségügyi bi­zottsági tagságról is lemondottak. Az egészségügyi bizottság tagjai lettek köz­kívánatra Niedermami József (az elnök előadta, hogy ő múltkor is a kapitányt jelölte, de a liszták irója tollhibábóí József helyett Jánost irt.) A másik tag­ságra 19 képviselő írásbeli kérelmére szavaztak. Megválasztatott Kerschbaum­mayer Károly 37 szavazattal, dr. Berényi Gyula 7 és Zsiga Zsigmond 3 szavazata ellenében. Az igazságügyi bizottságság tagjává lett: senki. A kimerült polgár­mester ugyanis e kicsiségről már egy­szerűen megfeledkezett. Kíváncsiak vagyunk, vájjon dr. Feich­tinger Sándor ur nem okolta-e meg két rendbeli lemondását a polgármester ur előtt s nem maradt-e az a megokolás az asztalfiókban ? A mi véleményünk szerint még sem volt méltányos, hogy a városi képviselőtes­tület ez érdemes és veterán tagját a pénzügyi bizottságból, amely üléseink év­tizedeken át egyik legbuzgóbb és leg­lelkiismeretesebb látogatója volt, egy­szerűen kihagyták. Az ő rezignációját is a gyönyörűen összeállított lisztáknak köszönhetjük. § Apponyi válasza. Megírtuk, hogy a helybeli nemzeti párt gróf Apponyi Al­bertet esküvője alkalmából hosszabb fel­iratban üdvözölte. E feliratra most ér­kezett meg a kiváló államférfiunak Frey Ferenc országgyűlési képviselőhöz intézett következő válasza: Az esztergomiak szép üdvözlete mél­tóbb hálanyilvánitást érdemel, mint azt a száraz táviratot, melyben azt rögtön,

Next

/
Oldalképek
Tartalom