Esztergom és Vidéke, 1897

1897-12-16 / 100.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (100. szám.) 1897. deczember 16. hid* nyíljék meg, ahogy a nagy híd, mint > Mária-Valéria-hid« nyílott meg. De módunkban van a mulasztást még pótolni s jelen felszólalásunknak éppen ez a célja. Ez uton szólítjuk fel azokat, akiket illet, hogy a cél elérésére a szükséges lépéseket azonnal megtegyék, első sorban természetesen maga, az egyházfejedelem beleegyezésének megnyerésére van szükség. Akadhatnak, akik mosolyogni fognak e felszólalásunkon, a komoly gondolkozásuak mindenesetre nekünk adnak igazat. Mert ezek nagyon jól tudják, milyen nagy vétkünk, hogy a főpap jótékonyságának meghálálására, további jóindulatának biztosítására eddig minden alkalmat és minden módot, kicsinek időszerűtlennek, vagy feleslegesnek tartottunk. Ennek pedig csak mi adhatjuk meg az árát. Árgus. néptanítóink tömeges névmagyarosítása. Esztergom, december 15. Az a buzdító felszólítás, amelyet a névmagyarosítás iránt Vargyas Endre vármegyénk kir. tanfelügyelője mindazokhoz a megyebeli tani tokhoz és tanítónőkhöz intézett, kiknek idegen hangzású nevök van, s amelyről mult számunkban már megemlékeztünk, következőképpen hangzik: Mint Esztergom vármegye uj tanfelügyelője üdvözlöm Ont, mint a magyar népoktatásügy egyik buzgó munkását. Első érintkezésem alkalmával azonban engedje meg, hogy nem ugyan hivatalosan, hanem barátságos és bizalmas uton egy kérdést, illetőleg kérelmet intézhessek Önhöz. Az esztergomvármegyei néptanítók törzskönyvének összeállításával levén ez idő szerint elfoglalva, azt tapasztalom, hogy mintegy 6o-ra megy azoknak a rát: ő biz nem megy arra, amerre a goromba szél fújja. — Azután mégis csak megbékül s engedelmeskedik; elvegyül az egy irányban futó tömegbe, ahol nincs semmi különbség, semmi neheztelés, csak gyöngéd barátság és egyetértés. A lom közt átfúrja magát a napsugár s fényes arabeszket rajzol a fűre. Az is csak olyan ingatag játék. Játék itt minden : a levél mozdulása, a fény vándorlása. Megcsillan messziről a viz, ahogy bodrosra fújja tükrét a lég áramlása, vagy hirtelen gyógyuló sebet üt a hátán a sikló csónak, meg az evező. Azt a csónakot talán a szerelem kormányozta erre, a rezgő nyárfák felé, az árnyékot az ablak irányába. Mert szép asszony fészke van itt, az ő keze munkája a mezei bokréta, az ő függönye az, amit meglendít a nyárfák felől áradó szellő. Elképzeltem : ha most holdvilágos éjszaka volna s a Duna hátán, a csónakból felhangzanék a »Mandolináta«. Ábrándos dal és gitárpengés kell csak, hogy teljessé váljék a hangulatos kép. Ha tudnád, oh jámbor csónakos, hogy mig a forró napon emészted magad : bálványod édes sziesztát élvez a hűvös divánon, hova beleng hozzá a bokréta illata s eljut a két nyárfa altató susogása! Bizony mondom, csak odakint terem a zöldben, nem idebent. Hallgasson hát el az altató »Mandolináta« De ne hallgassatok ti el, ti rezgő letanítóknak a száma, a kik bár minden érzelmükben szívvel-lélekkel magyarok, de nevök idegenhangzásu. Ezek közé tartozik az Ön neve is, melyet bár becsülettel visel, de mégis idegen nemzetbeliek előtt olyanul tűnhetik fel, mintha nem a magyar nemzettel összeforrott egyén viselné ezt az idegen hangzású nevet. Nekünk magyaroknak pedig a magyaros nevek tömegével is oda kell hatnunk, hogy lássa a világ, hogy a Duna és Tisza vidékeit nem csak érzelem sze rint, hanem névszerint is magyar hazafiak lakják. Mint honfitárs, egész tisztelettel felvetem tehát a kérdést, vájjon nem lenne-e hajlandó idegen hangzású nevét valami jó magyaros hangzású névvel felcserélni ? ! Ha Budapest székesfőváros jelenlegi polgármestere, midőn elfoglalta magas állását, régi német hangzású »Haberhauer« nevét, melynek pedig önmaga is dicsőséget szerzett, a jó magyarhangzásu >Halmos« névvel fölcserélni szép és illendő dolognak tartotta, bizony szép és dicséretes dolog ezt a példát azoknak is követni, kiket a gondviselés egy-község ifjúsága nevelésének élére állított. Követendő példa lenne ez a község idegen hangzású névvel biró többi lakosaira nézve is. A néptanítók amúgy is a fennálló törvény értelmében a népiskolában kell, hogy terjesztői legyenek a magyar nyelv terjesztése mellett a hazafias érzelmeknek is. Már pedig minden néptanító, a ki idegen hangzású név helyett magyar nevet vesz fel, tényleges bizonyságot ad igaz magyar érzelmeiről is. Fel tehát a cselekvésre ! Emeljük magasra a névmagyarosítás zászlaját! Részemről betűrendbe szedtem a vármegye területén működő s idegen hangzású névvel biró tanítók és tanítónők neveit s egyszersmind megtartva a nevek kezdő betűit, vagy első szótagját, megpróbáltam azokból jó magyar neveket képezni, ilyenképpen : Balek:Ballai Bitter:Bitvai Benedekovics:Beneházi Blumschein:Beledi Bugyács: Bujtor Csebics:Csébi Demuth:Deli Fekles: Feledi Feldmér:Földi Freész:Fürész Grósz: vélek, amelyekben annyi gyönyörűségünk van mindnyájunknak, a kik az árnyékos ablakból hallgatjuk bűbájos susogástokat. Ti csak meséljetek. A ti szavatoknak nincs kétszer egymásután ugyanaz a hangja, mozdulástoknak nincs ugyanegy formája, a zöld szin tarkaságát a rezgés változatosságával mesterien aknázzátok ki, egyszer fehér köpönyeggé válik fordulástok által a lomb, máskor haragoszöld palástot huz össze a lehajló ágakon a rátok támaszkodó levegő. A zöld sugarak délibábja ez. A liget lelke, aki az eleven lomb közé bujt el hallgatózni, maga is elandalodik, mikor a hízelgő levelek dédelgetve megmegsimogatják. Aközben pedig kezdődik a mese: »Egyszer völt, hol nem volt« A századik, az ezredik mese: »egyszer volt, hol nem volt . . .« A többit, a mi a bevezetés után következik, kiki magának gondolja el. A bugó, tapsoló levelek melodrámai kísérettel veszik körül a fantáziát, együtt sírnak a szomorúsággal, együtt örülnek az Örömmel. Hozzá alkalmazkodik minden érzéshez a a sok-sok rezgő levél, a ki hallgatja óhajtását, azt hiszi mind, hogy neki szól, hogy érte búsul, az ő bánatából vagy boldogságából veszi ki részét . . . Mikor a liget többi fája közt szellő se kél, levél se mozdul: akkor az a két rezgő nyárfa folyvást sóhajt, egyre regél. Soha el nem hallgat. Bársony István. Garas Geger:Gereben Grendel:Gerendás Genzer:Gencsi Hagara:HargÍtai Herzan: Hertelen Hajabács:Hajmácsi Heinzelmann: Helmeczi Hartmann:Harczi HarthHaragos Hanch:Hajdu Köck.Kökény Klinda: Kálnai Kottra:Kotró Klepats:Kalapos LitschanenLicskai LernenLernyei Lóhner.Eókuü MayerrMaros MendkMendelényi Matuska:Matolai Merva:Mernyei Müller.-Miltényi Nemesik:Nemeskei NeubellenNebáncs Neumayer:Neményi Ostermayei:Osztó Palicska:Palánki PetricsekPeterdi Pollák:Polányi Plesznik: Palarnaki Rojcsek.-Rajki Radics:Rádi Rosenbach:Rózsás SpiehSüpeki ScheichenSellei SunrákSurányi Scherer: Seregélyi Schrot:Saródi Schrottert:Sokorói Schéda:Sédi Stoklász:Sulykos Szvoboda:Szobonyai Szedlacsek:Szedres Till: Tilos Walter:Vati Wiesinger:Vizi Zerna: Zergényi Zsakovics-Zsarnóczi Zsuffka: Zsurnai. Aki olvassa ezeket a neveket, először idegen hangzásuk, azután magyaros hangzásuk szerint, ez utóbbiaknál szinte fennen dobog a magyar ember szive. Aki azonban már választott más és talán jobb nevet, helyesen tett. Lehet nevet választani valami családi jellemvonás, vagy tulajdonság szerint, vagy valamely patak, vagy dülő neve után, csak magyar legyen. Fel tehát tisztes tanitó urak ! A fent megnevezett tanitó urak közül jelentse be nálam mielőbb mindegyikök váljon szándékozik-e nevét megmagyarositani és hogy minő magyaros nevet óhajt felvenni ?! Amint az összes nyilatkozatok együtt lesznek, a továbbiakra nézve együttesen teszem meg a szükséges intézkedéseket. Előre is biztosítom az illető tanító urakat, hogy hazafias elhatározásukat őszinte örömmel fogja üdvözölni minden magyar j ember. Aki minél előbb nyilatkozik, annál biztosabb jelét adja őszinte elhatározásának. Es igy megtörténhetik az, hogy Esztergomvármegye néptanítóinak » Törzskönyvi-e tiszta magyar nevekkel fog tündökleni. Szeretem hinni, hogy ugy is lesz. Esztergom, 1897. deczember hó 8 án Kapuvári Vargyas Endre, Esztergomvármegye kir. tanfelügyelője. § A funerátorok. Felszínre került ismét egy életrevaló, egész városunkra nagy fontosságú terv, általános szimpátia nyilatkozott meg mellété 5 nagyon természetes tehát, hogy nyomban mozgolódni kezdettek azok az elemek, amelyekjnek minden élethivatása és paszsziója, ugy látszik, a tervezett legszükségesebb, leghasznosabb és legkönnyebben kivihető tervek eltemetése. Most is, hogy a villamos Esztergom megszületése végre komolan remélhető, elővették sirásó szerszámaikat. Nem veszik tekintetbe, hogy a tervvel még sem a p. ü. bizottság, sem a tanács nem foglalkozott s hogy az úgyszólván még csak skizz, amelyen a kivitel alkalmával ott javítanak ahol akarnak, nem veszik tekintetbe, hanem nyíltan és alattomban agitálnak ellene, sőt még a sajtóba is megpróbálják bevinni az aknamunkát. (Mi is kaptunk „Több polgár" aláírással egy erre vonatkozó éretlen irkafirkát.) S mert tudják, hogy a testvérvárosokban bizonyos elégületlenség urakodik, működésünk főszinterét oda helyezik át s igazán csodáljuk, hogy akadtak ott inteligens urak, akik hajiadók bemenni az időelőtti oppozicióba, abba a veszedelme. szélmalomharcba, amelynek egyetlen áldozata lehet: — a közérdekLesz módja, tere, alkalma minden érdekeltségnek a maga óhajtásait, kívánságait illő helyen és időben kifejteni, legyenek addig türelemmel, beszéljék meg maguk között vélt sérelmeiket, de ne hangoztassák már most, hogy azért is megbuktatják a tervet, mert a belvárosiaknak kedvez. Nagyon jól ismerhetik már az esztergomi közönséget s igy tudhatják : mi lesz ilyen agitáció vége. A felbujtottak, akiknek vérükben van az opponálás, mint a lavina, tovább fognak rohanni akkor is, ha a jelenlegi elégedetlenkedők minden óhajtása teljesül s elsöprik őket engedményeikkel együtt. Még egy nagyon szomorú jelenséget tár fel ez a villamos mozgalom. Egyes városi képviselők sivár, cinikus önzését. Eaész nyíltan hangoztatják, hogy ők bizony csak akkor szavazzák meg a villamos világítást, ha a házukra, ípájükére, napájukéra, komájukéra egyegy vilamos lámpa jut. Nem hisszük, hogy ezek a derék, önzetlen emberek nagyobb számban lennének, — a közgyűlés könnyen elbánhatik velük, de hogy egyáltalán vannak, az — nagyon szomorú. Ezeknek az individuomoknak bizony nagyon is szüksége van — nagyobb világosságra. § A vármegye kikerekitése. Az «Esztergomí Lapok» vasárnapi számában egy általános örömet okozó hirt közölt. Azt t. i., hogy mint biztos forrásból értesül, a budapesti pénzügyigazgatóság javasolni fogja a pénzügyminiszternek, hogy a szálkai és pilisi járásokat Esztergom vármegyéhez csatolja s a belügyminiszternek a terv ellen elvi kifogása nincs. Az örömhír olvasása után mi is tudakozódtunk a legilletékesebb helyeken és azt a lehangoló választ kaptuk, hogy a hirnek semmi pozitív alapja nincs. Tiztizenöt év óta időnkint felmerült az biztos forrásból ugy, mint most felmerült, azután elnémult megint. Az idézett közlemény ama passzusát azonban, hogy a kiváló fontosságú cél elérésére nagyszabású mozgalom kezdeményeztessék, készséggel acceptáljuk mi is, hogy valóra váljék az, ami ezúttal csak rózsaszínű álom volt. Megye és város. O Közigazgatási bizottság. A vármegye közigazgatsi bizottsága ez évi utolsó ülését tegnap tartotta meg. A tagok teljes számban jelentek meg, ami fölött az alispán ki is fejezte örömét, az ülés azonban maga ezúttal meglehetősen érdektelelen volt. Mindenek előtt minden hó második keddjére megállapították a bizottsági ülések jövő évi sorrendjét. Tudomásul vették az auykönyvi hivatal jelenlegi helyiségeinek megvizsgálására kiküldött bizottság abbeli jelentését, hogy az céljának teljesen megfelel. Pártolólag terjesztik fel a belügyminiszterhez az anyakönyvezctőnek azt a kérését, hogy fizetése 800 frtról 1200-ra emeltessék s Fekete Rezső mielőbb helyettes anyakönyvvezetővé neveztessék ki, — Ak'özkórház többféleképen szerepelt. Mindenekelőtt újból megsürgették a várost az építendő uj kórház tervrajzának beküldésére és költégvetésének az épitészeti bizeti bizottság által leendő mielőbbi tárgyalására. — Felolvasták és acceptálták a polgármesternek a kórházi főorvos és és gondnok között felmerült konfliktusban néhány havi gondolkodás után végre meghozott I. fokú határozatát, mely a gondnok viselkedését a legnagyobb mértékben itéli, mindazáltal egyébb érdemeire való tekintettel a fegyelmi viszgálatot ezúttal mellőzi, jövendőbeli viselkedésére nézve azonban szigorú utasítást ad, A belügyminiszter a jövő évi korházi költ-