Esztergom és Vidéke, 1897

1897-12-05 / 97.szám

Esztergom, december 4. — Műkedvelőink. A >Kaszinóc műked­velő gardája csütörtökön tartotta meg az oivasópróbát a karácsonyi darabból, Bérezik Árpád háromfelvonásos vígjáté­kából: a »Nézd meg az anyját«-ból. A darab szereposztása a következő : Viski Albert — Czinder Antal, Leontin, neje — Csupor Istvánné, Edit, leányuk —1 Pethes Mariska, Téssy Tamás — Büttner Róbert, Lajos unokaöcscse — Czakó Gábor, Szeredy Alfréd — Berán Károly Homokiné — Véghelyiné, Iza, leánya — Schöribeck Márta, Inas — Sztribszky Ágoston. Ez érdekes névsor, amelyben a régi tagok mellett új erők is szere­pelnek, biztositéka annak, hogy decem­ber 27-ének estéjén a >Kaszinót helysé­gei ismét oly népesek lesznek, mint a megelőző esztendőkben voltak s a hogy a közönségnek ép oly nem közönséges szellemi élvezetben lesz része, amilyenek­nek az elmúlt három évből még mindig őrzi kedves emlékét. — A főigazgató látogatása. Francsis Norbert tankerületi főigazgató középisko Iáink látogatására városunkba érkezett s a bencések székházában szállott meg. — Rendkívüli ájtatosság. Szerdán, de­cember 8-án, a boldogságos Szűz szep­lőtelen fogantatásának ünnepén, a vízi­városi zárda templomában fogadalom­megújítás lesz. Az ájtatosság d. u. fél 5 órakor veszi kezdetét, a szt. beszédet gróf Csáky Károly v. püspök tartja. Utánna következik a letenye, mely alatt az irgalmasnővérek fogadalmukat újítják meg. Az ájtatosságot a hivek buzgó figyelmébe ajánljuk. — Rózsaszínű rovat. Polcser Ferenc, háziezredünk általánosan kedvelt volt tagja, jelenleg a 9-ik huszárezred főhad­nagya Sopronban jegyet váltott Czeke Elza kisasszonynyal, özvegy Czeke Mik­lósné leányával. —- Szentségimádás. Az »Oitárcgylet« tagjai gyónásukat f. hó Ii-én d. u. 5 órak végezhetik, a vízivárosi zárda tem­plomában, a hol is ezen időben letenye és ájtatosság szokott tartatni. Másnap fél 7 órakor ünnepélyes szent mise, a legmél­tóságosabb Oltáriszentség kitételével, 10 órakor szintén szent mise. Egész nap szentségimádás, d. u. szt. beszéd s utána letenye. — Ferenc napja volt a tegnapi s mert tásadalmunk vezető egyéniségei kö­zül többen viselik e nevet, mozgalmas is volt a nap. Nagyban sürögtek-forogtak a gratulánsok ügyvédi karunk doyenjé­nél, az örökifjú Meszéna Ferencnél, ép ugy mint Frey Ferenc országgyűlési kép­viselőnél, valamint Blümelhuber és Masz­laghy kanonokoknál. Tegnap volt Dóczy Ferenc tűzoltó főparancsnok nevenapja is, amelynek előestéjén az ünneplő tisz­telői és barátai lakomát rendeztek tisz­teletére. Az ünnepi lakomán nemcsak az iparososzteály, hanem társadalmunk min­den rétege képviselve volt. Az üdvözlő beszédet Magyary László mondta Dóczy Ferencre, mint az ipartestület elnökére és a tűzoltóság főparancsnokára. Ez után a társaság vacsorához ült. A vacso­ránál az első tósztot Rothnágel Ferenc főjegyző mondotta, amire Dőczy Ferenc meghatottan válaszolt. — Fájlalja, mon­dotta beszédében, hogy ő, aki az iparos­osztály érdekeiért mindig sikra szállt és minden kezdeményezése sikeres volt, az iparosok nyugdíjintézetének tervét nem válthatta valóra, mert a belügyminiszter az alapszabályokat nem hagyta jóvá. Reméli azonban, hogy ez irányban majd egy országos mozgalom valóra váltja az ő tervét már a közel jövőben. Ez után Maiina Lajos polgármester méltatta Dóczynak az érdemeit. Osváth Andor egyesületi titkár fel köszön tőjében fel­hozza, hogy ő mint idegen ember jött e városba, ahol a közbizalom részese lett. — Elitélt bíró. A kamárorni törvény­szék ifjabb Lukács István bajóthi bírót becsületsértés miatt három havi fogházra ítélte. — Husz esztendő nagy idő, szép idő, amelynek lefolyására mindenki szívesen tekint vissza. Kivált ha a husz esztendő élete legkellemesebb, legboldogabb sza kát képezi. Igy volt pedig ez Ivanovics Béla vármegyei levéltárnok urnái, aki f. hó 2-án ünnepelte huszadik évfordu lóját annak, hogy nejével: Meszéna Lenke urhölgygyel házasságra lépett. A nagy dátumot ugyan titokban tartotta, de jó barátai, tisztelői mégis értesültek róla s találtak reá módot, hogy őszinte, igaz érzelmeiknek melegen kifejezést adjanak. — Önkénteseink Győrben. A győri egy évi önkéntesek iskolája, melytől hagyományos indolenciánk fosztotta meg városunkat s melyben vannak f iudva levő­leg házi ezredünk önkéntesei is, december elsején nyilt meg, Az elmúlt nyolez hét alatt az önkénteseket gyakorlatilag ké­pezték ki, mig szerdán az elméleti tanul­mányokat kezdették meg. Az iskola parancsnoka szintén háziezredünk tagja: Karnold százados, tanárai Diendorfcr főhadnagy, Rosenstein hadnagy és Pfohl számvevő hadnagy. — Vád határozat. A komáromi tör­vényszéktől 5139/1897 szám alatt tegnap érkezett meg a határozat, amely Keményfi Kálmánt és Eitner Elemért »hatóság előtti rágalmazás* címén az isme­retes Zvillinger-afférból kifolyólag vád alá helyezte. A tárgyalás a helybeli já­rásbíróság ,büntető osztályánál f. hó 6-án lesz. — A mi Jónás Palink, Ő ugyan min­dég aktuális s a neve 1 mindég kellemes, hol piros, hol rózsaszínű emlékekkel van kapcsolatban. Egy-néhány generáció hall­gatta már szilaj és édesbús nótáit, az ő hegedűje hangjai mellett járta el a je­lentőséges második négyeseket s ő húzta a szerenátákat éjnek éjjelén egyik-másik zsalus és nem zsalus ablak alatt. Mel­lette vigadunk, ha nehéz volt, mel­lette búsultunk, ha édes örömmel telt meg a szivünk. Mert hisz ilyen a magyar természete. De különösen aktuá­lisak Paliék most, a hathetes farsang küszöbén és még aktuálisabbá teszi őket a »Cigányzenészek albuma« cimü munka, amely most jelent meg második kiadás­ban. Ebből azt is megtudhatjuk, hogy Pali sokkal nevezetesebb és világlátotabb prímás, mint magunk is gondoljuk, reá is Ülvén : »nemo propheta . . .« Itt olvassuk, hogy már 17 éves korában játszott Patikárus Ferkó híres zenekará­ban s vele 1867-ben az udvarnál is. Ugyanezévben szerződtették Parisba az akkori kiállítás egyik vendéglőjébe. Franciaországból visszatérve 1868-ban maga is zenekart alakított s azzal Prá­|gába, majd Berlinbe ment s I. Vilmos előtt is többször játszott, Nagy Német­országból visszatérve 1874-ben telepedett le városunkbán s azóta — ha néha pár hóra el is kalandozott —• egészen a mienk. Szidjuk sokszor, de nem nélkülözhetjük. Paliék életrajzát a prímás és bandájának sikerült képe disziti, Ok, akik annyi kel­lemes órát szereztek nekünk, megérdem­lik, hogy egyszer mi is örommet szerez­zünk nekik oly papirossal, amely nem az államnyomdából került ki. — A légionárius pechje. Mihályi Béla, Mihályi Imre bajóthi jegyző fivére, a franczia' Légion Etrangére volt tagja, vidáman dolgozott emlékiratain, amig egy kellemetlen intermezzo következtében ki nem esett a toll a kezéből. A világ­látott férfi ugyanis míg a »francia zászló alatt« vitézkedett, a mi zászlónkról meg­feledkezett és igy hadkötelezettségének idehaza nem tett eleget. Aminek a kö­vetkezménye az volt, hogy a napokban csendőrök kisérték városunkba, hogy folytassa kalandjait immár a »feketesárga« lobogó árnyékában. —• Baleset. Vojtek József szobi illető­ségű lakost törött bokával szállították be a dömösi Holzpach-féle téglagyárból a helybeli Vörös Kereszt kórházba. Egy csille zúzta össze a lábát, még pedig, mint maga is beismerte, a saját vigyá­zatlansága folytán. — Megugrott. Sikkasztó pénztárosok módjára párolgott el városunkból Skula Ferencné, egy munkás felesége, adóssá­gait azonban hátrahagyta. Most körözik. — A nánai PapaCOSZták-Vakmerő be törés történt az éjjel Nána községben* A merész tolvajok a káptalani kasznári épületet szemelték ki működésük szín­helyéül, hogy az annak irodájában levő Wertheim-szekrényt megdézsmálják. Elő­zetesen behatoltak az irodával szomszé­dos Írnoki lakás előszobájába, onnan elvitték Récsei Antal gazdasági segéd vadászfegyverét és egy láda ruhaneműjét; majd midőn észrevették, hogy Récsei feléb­| redt, kívülről reá zárták az előszoba ajtaját. Azután hozzáfogtak az irodafal kiásásához. Órákig dolgoztak, mert bár Récsei kiál­tozott, a majorban senki fel nem ébredt, majd a kiásott nyíláson behatoltak az irodába, a Wertheimszekrényt felfordí­tották és fúrni kezdették. Sőt át is fúr­ták, de nem oly helyen, ahol a készpénz­rejtő trezorhoz férkőzhettek volna. Récsei kiabálására végre mégis jött két cseléd a majorból, minek hallatára a betörők megugrottak. Azt látták, hogy négyen voltak, de fel nem ismerték őket. A ha­tóság megindította a nyomozást. —: TÜZ. Megírtuk már, hogy kedden éj­jel Keszt'ólc községben tűz pusztított. Mint levelezőnk irja, két ház — még pedig özvegy Minoér Simonnéé és Lastyik Györgyé — égett le. A kár háromszázötven forint. «A tűz keletkezé­sének oka — ismeretlen.» = Suchard csokoládé és Cacaó. Elő­jött félreértések elkerülése végett felhi­vatik a n. é. közönség figyelme ázom körülményre, hogy a Ph. Suchard-íéle gyár az úgynevezett csokoládé törmeléket sem nem gyártja, sem pedig a kereske­delembe nem hozza. A Ph. Suchard-féle csokoládé jótállás mellett tisztán szállítta­tik s mint tudva van, csak is staniol osomagolásban a gyárjegygyei és alá­írással ellátva. IRODALOM­t Almanach 1898-ra. Mikszáth Kálmán közkedveltségü almanachja már megjelent. Az előszót, mint rendesen, maga Mikszáh% irta, a ki az irodalom és a politika köl­csönös idegenkedését szatirizálja. Szerinte a kibékülés azonnal perfekt volna, ha megint visszatérne a magyar lélek az irodalomba és idealizmus a politikába. Bársony István, »Lidércznyomás« czimii raj'z-ában egy mély jelentőségű históriát mond el a szerelmi kiábrándulásról, Thury Zoltán katonatörténetet mond el, a mely­ben erős a lélektan, Szomaházy István az ő könnyed stílusát ragyogtatja egy vig történetben, a melynek színhelye a bohém-világ, Tömörkény István feltárja előttünk az Alföld világát egy pompás népies rajzban, Pokár Gyula mint mindig hatalmas köveket hord össze egy lélek­tani analízis épületéhez, Rákosi Viktor Boszniában járt az idén és Isten tudja hogyan, de arra a fölfedezésre jutott, hogy onnan csak tragédiát lehet elhozni. Irt hát olyan megkapó drámai történetet* a mely az olvasó lelkéig fog elhatni. Gárdonyi Géza, Murai Károly, Benedek Elek, Békefi Antal és Sas Ede külön­külön egy-egy vonj&sát mutatják be a magyar irodalomnak. Az asszonyi irók közül Gyarmathy Zzigáné, Beniczkiné Bajza Lenke mindegyik a maga irányát képviseli szépen eredeti módon egyegy elbeszéléssel. Végül pedig külön ki keli emelnünk Herczeg Ferenc elbeszélését, a mely egy kis bijou a maga nemében: könnyed, finom és mégis mély. Az alma­nach most jelen meg Singer és Wolfner kiadásában és pompás kiállításban ugy ott, mint minden könyvkereskedésben potom 1 írtért kapható. közönség köréből Kegyeletsértés. Tisztelt Szerkesztő ur, tulajdonkép a temetőőrt azért szok­ták tartani, hogy szeretteink utolsó nyug­helyének rendbentartásáról, megőrizésé­ről gondoskodjék és megakadályozzon minden oly cselekedetet, amely a szo­morú hely iránt érzett kegyelettel ellen­tétben van. Annál elitéíendőbb tehát, ha éppen ez az őr az, aki maga vétkezik a kegyelet ellen. Már pedig a kir. városi temető őre ilyen ember. Hogy szamara a sirvirágokat legeli, már többször megírtuk eredmény nélkül. De a,mit tegnap müveit, még sokkal meg­botránkoztatóbb. Hízott sertését ott a. sírok között, éppen a kápolna alatt vágta le, mely cselekedetét van szerencsénk a temetőgondnok úr figyelmébe ajánlani. Tisztelettel többen. j flfcffk-^ tti&&l&íl SUil.?'?±á ÖÍS^iSiiíáiiOó^ SGttSjí&KiffiXÍSí SifiS&íS •elteistíameaLaKÜSH VtmémmJas^amSsamm Mint idegen, menten a helyi benyomá­sokról — más szemüvegen nézte az it­teni viszonyokat s ma azt tapasztalhatja és azt mondhatja, hogy oly szép egyet­értést, amilyen az esztergomi iparosok között van. sehol sem látott és üdvözli Dóczyt, mint az összetartás megteremtő­jét. Dr. Aldory Mór Dóczynak legna­gyobb érdeméül számítja be az iparos betegségé lyző pénztár létrehozatalát. Majd ismét Rothnágel Ferenc szólalt feí„ aki üdvözli a vendégül itt időző maros­vásárhelyi iparkamarai titkárt és örül, hogy van tanú, aki hírül viheti az or­szág másik szélére azt, hogy az eszter­gomi iparosok mily szép összetartást tanúsítanak, hogy az iparos náhink füg­getlen polgár s hogy iparosaink ritka intelligenciával rendelkeznek. Tátus Já­nos üdvözli Dóczyt mint a polgári eré­nyek nemes bajnokát s ő mint tűzoltó közvitéz, örömmel fog az ő gazdatársai­val együtt vész idején Dóczy oldala mellett küzdeni az elemekkel. Többen üdvözölték még Dóczy Ferencet s a rendkívül kedélyes lakoma a késő éji órákban ért véget. A vacsora alatt és után Géza cigány ügyeskedett. — Újjászületett Circiter. Inter arma silent musae. Háború volt a tavalyi kép­viselőválasztás is — hiszen melyik nem az ? — s a háború hallgattatta el a Circiter-asztaltársaságot is, amely nem ugyan Múzsákból, de oly emberekből álí, akik az egész napon át csak annak örvendenek, hogy este néhány negyed órát a habozó árpáié mellett egymással tölthetnek el. Elhallgatott s csak nagyon lassan szólalt meg újra. De végre mégis megszólalt, ami örvendetes jele annak, hogy a kapott, adott sebek begyógyul­tak, nem érzékenyek, nem fájnak többé. A kedélyes társaság ma nagyobb, össze­tartóbb, mint valaha, amiben minden esetre nagy része van Meizler János szállodás ügyességének és figyelmessé­gének is. E társaság most meg akarja ünnepelni renaissance-át s ezért kedden halászléestélyt rendez, amely iránt álta­lános érdeklődés mutatkozik. — Halálozások. A gazdatiszti karnak gyásza van. Egyik legérdemesebb, leg­kedveltebb veterán tagja fekszik ravata­lon. Szilárd János, nyugalmazott baj esi prim. urad. felügyelő az, aki kiváló dísze, büszkesége volt a gazdatiszti karnak s úgy praxisban, mint theoriában — elismert szakíró lévén — a gazdálkodás apostolai közé tartozott, Bizalmas embere volt néhai Simor János herczegprimásnak, a ki minden fontos kérdésben kikérte ta­nácsát. A halál hosszas betegeskedés után, vejénél Vancsó Gyulánál Szölgyén­ben érte utol. A gyászoló család a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: Alulírottak úgy a család, mint az összes rokonság nevében, mély fájdalommal jelentik a szeretett férj, atya és nagyatya Szilárd János nyug. prim. urad. felügyelőnek f. évi december hó 2-án reggel 4 órakor életének 67.. boldog házasságának 42 ik évében, a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult földi maradványai f. hó 4-én délelőtt 9 órakor lesznek a halottas ház ban beszentelve és onnan a nagy-olvedi sírkertben örök nyugalomra téve. Az engesztelő szent mise-áldozat ugyanaz nap d. e. 10 órakor lesz a nagy-ölvedi templomban a Mindenhatónak bemutatva. Szölgyén Hidegvölgy, 1897. évi deczem­ber 2-án. Áldás és béke poraira! Özv. Szilárd Jánosné szül. Vimmer Antónia neje. Holényiné Szilárd Mária, Vantsóné Szilárd Anna, Szilárd Iván, Sz'lárd Imre, Szilárd Ferenc, Szilárd Gyula gyermekei. Holényi Ferenc, Vantsó Gyula vejei. Zacsovics Amália férj. Szilárd Ivánné, Lévay Ditta férj. Szilárd Imréné, Rédly Berta férj. Szilárd Ferencné, Bokross Margit férj. Szilárd Gyuláné menyei. Holényi János, Holényi Erzsébet férj. Csernyánszky Aladárné, Holényi László, Holényi Jolán, Vantsó Gyula, Vantsó Imre, Vantsó Anna, Szilárd Mariska, Szilárd Rózsika, Szilárd Imre, Szilárd Sárika, Szilárd Józsika, Szilárd Annika, Szilárd Janika unokái. — Ugyancsak gyászlap tudatja velünk, hogy Hirmann Ádám f. hó 2 án hosszas szenvedés után élete 86-ik évében elhunyt. Ma délután temették el. Halála legsúlyosabban sújtja özvegyét : szül. Müller Annát. — Kitüntetés. A millenáris kiállítás juryje a bátorkeszi Tauber és Mietzler-féle sörgyárat, amelynek a kiállításon látoga­:ott kóstoló szobája is volt, bronzérem­mel és díszoklevéllel tüntette ki. A város látható feje nem lát előre semmit, napról-napra több a baj és ren­delkezni vagy nem bir, vagy nem mer s igy csak évről.évre nagyobb recsegés és ropogás lesz a tehetetlen és teljesen hivatatlan vezérkedésnek a vége. Egy város közügyeivel és vagyoni ér­dekeivel büntetlenül nem szabad játszani, már pedig ami most folyik, az csak az önérdek, vagy a hiúság, vagy éppen mindakettő játéka! O Lemondás. Porubszky Károly nánai körjegyző állásáról lemondott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom