Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-28 / 95.szám

emelte most is, hogy csupán abból az udvariasságból kifolyólag válaszol, amelylyel a különféle hivatalok és intézmények egymásnak tartoznak. Érvelése leginkább a körül forog, hogy a magyar nyelv terjesztésére az iskola és nem a szószék hivatott, a magyar nyelvű istentiszteletek megkezdése időpontjának meghatározása csakis az ő jogkörébe vág, a hivek örök üdvösségét semmiféle intézkedéssel nem veszélyeztetheti. De kiemeli azt is, hogy az iskoláknak a magyar nyelv érdekében mindent el kell követniök. Erősitgeti, hogy hazafiasságához a kétségnek még árnyéka sem férhet, szinte szónoki lendülettel szól a haza — és a magyarnyelv szeretetéről s hangsúlyozza, hogy a magyarság szent és legnemesebb ügyének ő is leglelkesebb pártfogója és előmozdítója. Ez a három esztendei — elég nagy pauzákkal megszakított — levélváltás leghitelesebb története, amint arról a vármegye levéltárának idevonatkozó okmányaiból bárki meggyőződhetik. Valamint meggyőződhetik arról is, hogy a vármegye nem tett egyebet, mint kötelességét teljesítette s legkevésbbé sem vádolható azzal, hogy az egyház iránti tiszteletet akár elkerülni, akár megtagadni akarta volna. De nem vádolható azzal sem, hogy az egyház magasztos feladatába, jogaiba avatkozott volna. Legnagyobb kincsünket: anyanyelvünket védte s ha három esztendős sikertelen küzdés s nem teljesített ígéretek után erélyesebben lépett is fel, azért senki jogosan nem hibáztathatja Az ügy azonban ezzel még nincs befejezve. A legutóbbi egyházmegyei leirat pozitív Ígéretet nem tartalmaz, még annyit sem, mint az 1895-iki s éppen ezért a vármegye radták, összeborultak s sírtak tovább, csak lassan tudtak csillapodni. — Igaza van — mondta az asszony — mindent értünk tesz, értünk él, kedvére kell tennünk. Nélküle mivé lennénk; nappal a hivatalban dolgozik s most este is feláldozza magát, az ifjúságát s értünk fárad, reánk gondol, ha csügged a nehéz küzdelemben. Oh te, mi édes szerettünk, te mi jó angyalunk . . . Sóhaj, szeretet szállt utánna. Ima szállt érte, három igaz sziv imája, tiszta ajk sóhaja. A Galamb-utca egyik villaszerű lakásának kapuján ideges gyorsasággal fordult meg a zárban a kulcs : a szőnyeges előcsarnokban, a mosolygó szobaleány szó nélkül nyitott ajtót s a hatalmas szép ifjú után alig hullott le a kék selyem függöny, mikor kacérkodó naivsággal ugrott fel a kandalló mellől egy fonnyadt alak s száraz arcán édeskedő mosoly volt, sovány ujjaival negédesen fenyegetett a férfi felé : — Nos, maga rossz kis csacsim, hol késett ily soká ! A férfi odaült az asszony lábaihoz a gyűrűktől csillogó aszott kezét odaszorította márvány szép arczához, s apró villogó szemekbe nézve mondta: — Ugy-e nem haragszik? Bartóky Mariska. sem elégedhetik meg a negatív eredménynyel. ^Ki kell vívni, (hiszen a főhatóság képviselője is e nézeten van hogy minden megyebeli iskola anyanyelve magyarrá s az istentisztelet is fokozotossan azzá legyen, ami nem válnék a vallás hátrányára ma, amikor már minden községben az idősebbek is, ha nem is birják teljesen a magyar nyelvet, de értik s vele meg is értetik magukat s maguk kérik a magyar istentiszteletet. A késlekedés nem használ a vallásosságnak, de árt a magyarság > szent és legnemesebb ügyének. * A vármegye közönségének viszonválaszában ezt kell kifejteni. Megteheti teljes higgadtsággal és udvariassággal, amennyiben az egyházmegyei főhatóság legutóbbi leiratából már egyes békülékeny igazat adó hangok is hallatszanak. Ez a megváltozott tónus valamint az a körülmény, hogy a főhatóság válaszában főleg hazaszeretetét és hazafiasságát hangsúlyozza, amelyet pedig kétségbe vonni senkinek esze ágában sem volt, továbbá loyalis eljárása a csévi kántortanító ügyében, igazolni látszik azt az általános feltevést, — melyet a megyei intéző körök is osztanak — hogy az érseki helynök nem olvasta személyesen az inkriminált közgyűlési határozatot, hanem csak informálták, még pedig tévesen informálták róla, a helytelen információt nyiltan bevallani, az irott betűket egyszerűen revokálni pedig bizony < keserű pohár, > amelyet nehéz egyszerre felhajtani. Igy változván a viszonyok, az egyházmegyei főhatóság képviselője immár teljes tudomást szerezvén az ügy állásáról — miután az egész vármegye ismeri nemes, tiszteletreméltó egyéniséget s nagy patriotizmusát, azt hisszük a konfliktus véget ért s a vármegye adandó válaszára már a közel jövőben megérkezik az örvendetes értesítés. «az 1895-iki igéret minden vonalon beváltatott. > S a vármegyénk egyedül ez levén a célja, az indokolatlan érzékenykedés elmaradhatott volna. Aucun. Heil Maiina! Esztergom, november 27. Uton, útfélen halljuk ujabban, hogy egyesek nincsenek megelégedve a helyi sajtó viselkedésével, főleg a városházi dolgok szellőztetését illetőleg, de sőt annak kötelességszerű eljárását, indokolatlan és méltatlan támadásnak, zaklatásnak minősitik, mely nézet a városháza falai között is mindjobban visszhangra talál. Mi ezekre a felszóllalásokra nem reflektálunk, hanem követjük azt a feladatot, melyet célul tűztünk. Tudjuk, hogy sokszor sajgó sebet vágunk, de hogy mentsük meg a testet a végpusztulástól, ha nem a fekélyek kivágásával ? Mielőtt arra a hallatlan botrányra térnénk át, mely minden hazafias polgárát e városnak a legnagyobb mértékben megbotránkoztatja, elöljáróba egy két szemelvényt mutatunk be olvasóinknak avégből, hogy véleményt alkothassanak a páratlan indolenciáról, merénylet számba menő lelkiismeretlenségről és a hivatalos eskünek, a léha tétlenség által lépten nyomon való könnyelmű és vétkes megszegésérőt. Emlékeznek reá olvasóink, hogy a város képviselőtestülete elhatározta a mult évben, hogy ezeréves fennállásunkat megüli, s e végből a polgármester elnöklete alatt egy bizottságot választott. A bizottság a mai napig még egyetlen egyszer sem lett egybehiva, az ünnep elmaradt, s még csak jegyzőkönyvileg sem lett az országos momentum egy betűvel sem megörökítve, és igy a város közönségét képviselő képviselőtestület egyhangú, hazafias és lelkes határozata végre nem hajtatott. A február 11-iki közgyűlésben kimondotta a képviselőtestület, hogy a reáliskola ügyében felir a miniszterhez, és még külön küldöttséget meneszt. Ma november 27-én kénytelen a város polgármestere bevallani, hogy a feliratot még el nem küldte, s a bizottság a miniszternél nem volt. Ugyanezen ülésen mondotta ki a képviselőtestület, hogy a nyoma veszett, szanaszéjjel hevert és a félmilliós kaszárnya építkezésre vonatkozó végelszámolási iratok a február 25-iki közgyűlésre — a leszámolás megejthetése végett — beterjesztendők, mi azonban még mai napig sem történt meg. A felhozott egy-két adat — de amelynek sora végnélküli — sajnosán igazolja azt, hogy a képviselőtestület határozatai mily tekintélynek örvendnek, amelyeknek végrehajtása a léha tétlenségen bármikor hajótörést szenvedhet. De ez még mind semmi ! Van ezeknél már ujabb keletű botrány, melyről a lepel a szerdai pénzügyi bizottságban hullott le, meglepően váratlanul. Elénk emlékében lesz még olvasóinknak a tiz szobor ajándékának fejedelmi ténye, melyért a nemzet millióinak fohásza szállott fel az Egek urához. Esztergom ősi, koronázó város is kivette részét a hála tolmácsolásában, rendeztünk kivilágítást, felvonultunk testületileg a templomba diszmagyarban, tartottunk díszközgyűlést október 4-én, amelyen lelkes határozatot hoztunk, melynek 2-ik pontja érteimében a város közönsége: * Hálája jeléül hódoló feliratot intéz az uralkodóhoz.* Két hónapja már, hogy ezt a határozatotaképviselőtestületmeghozta, s ma, két hónap után egy véletlen incidens folytán jut eszükbe az intéző köröknek, hogy a hódoló feliratot elfelejtették mindeddig expediálni. Akkor, midőn az egész ország hazafias örömtől sugalt legmélyebb hála hódolattal járul koronás királya elé, Esztergom városa, az ős régi koronázó város, első apostoli királyunk születésének és székének dicső helye, a mindenkor hazafiasnak ismert Esztergom maradt csak el, mert az illoyalis, otromba tétlenség meghamisította, elsikkasztotta hazafias szellemének megnyilatkozását. Nem keressük most a bűnösöket, nem kutatjuk, hogy kik követték el ezt a gyalázatos és szégyenteljes botrányt, azt a közgyűlés és a folyamatba teendő fegyelmi vizsgálat lesz hivatva felderíteni, de amidőn sajnálattal konstatáljuk kötelességszerűig a tényt, méltán és joggal kérdhetjük a képviselőtestülettől, hogy tekintélyének fentattása, és a város polgárai érdekének kötelességszerű megvédése végett meddig hagyja a kufárokat garázdálkodni?! Esztergomvárosi Kör. Esztergom, november 27. Emiitettük már lapunkban, hogy Esztergom városi Kört cim^n egy uj kör van alakulóban, melynek célja, miként alapszabály tervezetének i-ső §-a mondja, »Esztergom felvirágzásának előmozdítása, közművelődési, pénzügyi, valamint közgazdasági irányban és pedig első sorban a képviselőtestület utján.* A kör létesülése ügyében tartott előértekezlet egy bizottságot küldött ki, mely az alapszabályokat lesz hivatva kidolgozni. Ezen bizottság f. hó 24-én tartotta első ülését. Frey Ferenc országgyűlési képviselő utalt röviden arra a praktikus föladatra, melyet megoldani, a kör lesz hivatva, mert mig most a bizottsági- és közgyűlésekre a képviselők teljesen tájékozatlanul jönnek, addig a kör létesítése esetén lesz a város polgárainak egy közös összejöveteli helyök, hol minden közérdekű ügyet előzőleg megvitathatnak. A tárgyalás alapjául ajánlja, az évekkel ezelőtt, hasonnevű és irányú kör cervbe vett megalakítása alkalmából készült alapszabály tervezetet, melyet akkor a miniszter indokolatlannl nem látott el a jóváhagyási záradékkal, de amelytől most talán nem fogja megvonni a jóváhagyást. Dr Walter Gyula azon nézetének ad kifejezést, hogy a tárgyalás alapjául újból felvett régi alapszabály tervezetet jelen alakjában, most sem fogja a miniszter a jóváhagyási záradékkal ellátni. Hasonló nézetben volt dr. Horn Károly, és pedig azon okból, mert a tervezet szerint a létesítendő kör és a képviselő testület között olyan szoros kapcsolat és mintegy egymásra utaltság és függési viszony kelétkeznék, amit a kormány nem engedélyezhet. Nézete szerint a városi körnek tevékenysége tisztán társadalmi legyen, minek aztán a városi közgyűléseken érvényt szerezni, a kör minden tagjának jogában fog állani. Wimmer Imre kevés tekintetben járul előtte szóllók nézetéhez s igy a tárgyalás alapjául elfogadja a régi alapszabály tervezetet. Frey Ferenc ismételt, dr. Helcz Antal és Dóczy Ferenc hozzászólása után kimondotta a bizottság, hogy a tervezetet alapul el nem fogadja, hanem felkéri dr. Walter Gyula, dr. Helcz Antal, dr. Horn Károly és Wimmer Imre urakból álló bizottságot, hogy a kifejtett nézetek alapján készítsen lehető rövid alatt egy uj alapszabály tervezetet, mely a kör célját tisztán társadalmi eszközökkel fog igyekezni megvalósítani s amely tervezetet aztán a kiküldött bizottság plénumában fogja tárgyalás venni. Menve és város. O Villamos Esztergom. A villamosvilágítási bizottság, mint előre jeleztük, tegnap újból ülést tartott, amelyen azonban ezúttal csakis a villamos vasút ügyét tárgyalták. Csupán az ülés elején szólalt fel Frey Ferenc s utalva arra a körülményre, hogy nálunk az acetylenvilágitásnak is vannak hivei, felolvasta a tatatóvárosi helyi lap közleményeit, amelyei ékesszólóan tanúsítják, hogy az uj gáz ugy robbanó természeténél, egészségtelen szagánál és füstjénél, mint nehéz kezelésénél fogva közvilágításra any nyira alkalmatlan, hogy Tatatóváros a már