Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-14 / 91.szám

nél mindazonáltal egyebet is tehetünk. Hogy felnyíltak szemeink, hogy látunk végre, cselekedjünk is. Ismerjük be, hogy koldusok vagyunk mi arra, hogy a makacs ellenzékeskedés drága passzióját folytassuk a tönkrejutás veszedelme nélkül. Rázzuk le magunkról azokat a láncokat, amelyek ha annak idején puhán ki is voltak béllelve, mégis csak sorvasztják a várostestet. Találjunk már most rá módot, hogy az eddig csak átkozott s most óhajtva aposztrofált kormány jóindulatát kinyerhessük s készítsük elő a talajt, hogy a legközelebbi október 28-án az a lobogó bomoljon ki diadalmasan, amely boldogulásunk, haladásunk emblémáit viseli. A thujaág pedig maradjon ott, ahol a helye van s ahova legjobban illik : a temetőkben ! Aucun. Gimnáziumunk ifjúsága. Esztergom, november 10. A helybeli gimnáziumi ifjúság nagyon régen, talán soha sem adott szellemi munkálkodásáról oly élénk tanúbizonyságot, mint tavaly és az idei évnek néhány hónapja alatt. Azelőtt is voltak Önképzőkörök, melyeket egy-egy ügybuzgó tanár — saját szabad óráinak feláldozása árán — vezetett. De hogy annyi szép szellemi termékkel állott volna az ifjúság síkra és oly sikeres dolgozatokban gyönyörködhettünk volna, mint tavaly, — azt még alig tapasztaltuk. Az ifjúság jelentékeny részét — természetesen a felsőbb osztályokat értve — nemes munkálkodási láz fogta el, hogy versenyre kelve — a kitűzött pályakérdések sikeres megoldásával kitüntesse magát. Nagy erkölcsi és szellemi értéke és háttere van amaz üdvös mozgalomnak, hogy az ifjúság szabad perceit, óráit nem üres léháskodással, kártyázással, ablakok alatti kószálással, szóval haszontalan időpagyázott máskor ; az ur, no, attól sem ijedt meg ha szava volt hozzá. Hanem behívta a belső szobába és négyszem között ráolvassa kifogásait, csípőre tett kézzel szavalja, hogy mi járja, mi nem járja és meg nem állt, mig a végére nem ért. De azért a vacsoránál teljesen megbékültek. O nagysága beteg, a kereveten fekszik. A házi orvos ép az imént távozott, már negyedszer volt itt, mert a szobaleány mindannyiszor sürgősen hivta. És nagyon dühösen rohant el a doktor, a lépcsőkön olyanformát mondott a fogai között, (a szobaleány azért igen jól hallotta) hogy az ördög látott már ilyen asszonyt. A férj szorongva jön fel. Kissé elfáradt a munkában, a hivatal megviseli néha az embert. S im, az orvossal találkozik, aki a kérdésére azzal a megszokott gúnyos mosolygással felel, hogy még nem sikerült megállapítani őnagysága baját, bár — ez aztán még gúnyosabb — negyedszer tette ma tiszteletét. Ő nagysága fájdalmas nyögésekkel fogadja a férjét, akinek arca még jobban elborul. Aztán felkel a kerevetről, elvánszorog a csengőig, és miután megnyomta, zarlással tölti el, hanem szellemi téren gyűjt csendes otthonában kincseket, melyek szivét-lelkét egyaránt nemesitik. Mert hogy a gimnáziumi ifjú saját elméleti tárgyain és tanulmányain kivül még külön dolgozatok kidolgozásával és leírásával is foglalkozzék, ahhoz adatok és előismeretek kellenek, melyeknek sikeres felhasználhatása előtt kutatni és szorgalmassan olvasgatniuk mellőzhetlen szükségesség. Aki pedig ezen szükségesség elől ki nem tér, szóval alaposan átnéz, átnyomoz mindent, csakis annak dolgozata lehet pályanyertes. Ugyanezen kötelességteljesítés egyidejűleg hasznos és célszerű foglalkozást ad az ifjúknak, miért is az ilyen ifjú önművelődése, kényszerűség jellegével nem biró öntevékenysége oly nemes tulajdonságokat ébreszt benne, melyek áldásos hatása az élet későbbiszakaira is kihat, vagyis belőle oly pályaszerető embert nevel, aki a hazának és a társadalomnak csak díszére válik, — mert mintegy második természetévé válik az ambiciózus munkálkodás, amelynek idejét mindenkor a legszívesebben szenteli. Ha már igy áll a dolog az önművelődésre hajló gimnáziumi ifjúval szemben, — akkor méltányolni és elismerni kell azok érdemét is, akik az ifjúban ezt a nemes ambíciót felébresztették, ápolták és öregbítették. A gimnáziumi derék tanári karnak van egy ifjú, tetterős, fáradhatatlan tagja, aki a nyugalmas éjszaka óráiból is feláldoz néhányat, hogy a tömegesen beérkező pályamunkák osztályozását, az úgynevezett: kritikát eszközölhesse. Azért mondjuk, hogy a nyugalom óráit kell igénybe vennie, mivel saját szaktárgyaiból folyó iskolai dolgozatok átjavitása szintén nagy idejét emészti fel. Kétségtelen, hogy az ugonnan elnevezett Czuczorkör szellemi dirigense: Bárdos Rémig tanár szokatlan nagy tevékenységének köszönhető, hogy az ide tartozó szellemi munkások annyi becses dolgozattal lépnek a versenytérre. A gimnáziumi igazgató az eddig lefolyt nyilvános ünnepségek alkalmával rendszerint hálás köszönetével adózott a derék tanár fáradhatlan ügybuzgalmának s mi is kötelességünknek tartjuk, hogy a midőn gimnáziumunk derék ifjúsága nemes vetélkedésének és szellemi munkásságának krónikásai vagyunk, első sorban annak nem közönséges érdemeit emeljük ki, aki e vetélkedést felébresztette s e munkásság legszakavatottabb vezetője és elbírálója. i.—f. boszusan néz a férjére, aki egy lap olvasásába merül. Szinte gyűlölni tudná ezt a figyelmetlen embert, aki nem törődik az asszony bajával, hanem hazajön és olvas, mint egy unalmas nyárspolgár. Ah, hiszen nem is egyéb, olyan ő, mint a többi. Nem, nem ilyennek képzelte őt a tisztviselők bálján, a melyen oly élénk fiatalember volt és rendezte harsány vezényszóval a négyest . . . De ilyen a férfi, ilyen valamennyi. — Valami nagyon érdekes dolog van leírva abban az újságban, nemde ? — Igen. Az asszony nem nyögdécsel tovább Minek ? Ezt a pogányt semmi sem hatja meg. Összehúzódik a kereveten, ajkait megharapva néz végig a kiállhatatlan férfiún, majd egy könyv lapjait forgatja és a szoba mennyezetén révedez tekintete. A belépő szobaleánynak odaszóll : — Az egyik teritéket visszaviheti Elza. Mert ő nagysága ma nem vacsorázik. Földes Ignácz. §. A hercegprímás a tanítókhoz. O Eminenciája névnapja alkalmából a főtanfelügyelői hivatal tolmácsolta a főegyházmegyei tanítóság érzelmeit. E hódoló üdvözletre a hercegprimás a következő választ küldötte dr. Walter Gyula főtanfelügyelőhöz: Fogadja Főtisztelendőséged a főegyházmegyei kath. tanítóság nevében névnapom alkalmából kifejezett jó kivánataiért meleg köszönetemet. A hű ragaszkodásnak és hálának azon érzelmei, melyeket Főtisztelendőséged szíveskedett tolmácsolni, biztosítanak engem arról, hogy a katholikus tanítók lelkes seregére mindég számithatok az anyaszentegyház érdekeiért és drága hazánk boldogulásáért folytatott munkámban. Isten áldását kérve a kath. tanítóságra, magamat buzgó imáikba ajánlva maradok Budapest, 1897. nov. 2-án, Kolos, bibornok, érsek. §. Az esztergomi nők. Az ^Esztergomi Lapok« szini referense nagyon elkeseredhetett azon, hogy az esztergomi társaság női tagjai keblükre nem ölelték a legutóbb itt időzött színtársulat összes színésznőit, akik mellesleg megjegyezve, teljesen visszavonuló életet folytattak. Ezen elkeseredni a referensnek elvégre joga volt, sőt ebbeli érzelmét — ha szerkesztőjének kifogása nem volt ellene, — a lapban közzé is tehette. De nem volt joga s legkevésbé oka ez elkeseredéshez a következő félreismethetlen célzatú megjegyzést fűzni: Esztergomban a csizmadiamester is csak amúgy félvállról nézi a színészt ; hát még ami derék asszonyaink és leányaink a színésznőket! — nemannyira a foglalkozásuk, mint inkább — az életmódjuk miatt. Pedig hát — őszintén szólván — ha én színésznő volnék, bátran kiáltanám oda sok esztergomi nőnek : aki büntetlennek érzi magát, az dobja rám az első követ. — Nem kételkedünk benne, hogy a lap szerkesztőjének, akit lovagias embernek ismerünk, e kakuktojásról semmi sejtelme sem volt. És éppen ezért biztosra veszszük, hogy módot fog találni az esztergomi nőket méltatlanul és mélyen sértő sorokért a közvéleményt ünnepies formában kiengesztelni, amit különben meg is követelünk tőle. Megye és város. O A városi tanács legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a városi állatorvos lakása elé éjjeli lámpát állítanak, amelyen kékszínű betűkkel lesz megjelölve az orvosi állomás címe. — Ugyanez ülésen Martuska Józsefnek engedélyt adtak az úgynevezett > ponyvatermékek« árusítására. Kíváncsiak vagyunk, mily megszorítással. — Végül acceptálták a Képzőművészeti Társulat abbeli ajánlatát, hogy ha a társulat két évi tagsági diját egyszerre fizetik ki, ennek fejében megkapják a »Munkácsy remekei «-ről készülő pompás uj diszmüvet. O A gazdasági bizottság a városházán ma ülést tartott, amelyen a vásártér rendezését próbálták letárgyalni. O A tanfelügyelő látogatása. Vargyas Endre kir. főtanftlügyelő ma és és tegnap végig halgatta az érsek ta1 nitóképző összes előadásait s a tanároknak teljes elismerését fejezte ki. Csak a helyiséggel és azok berendezésével nem volt megelégedve, de megígérte, hogy amennyiben teheti, azok megváltoztatásán közreműködni fog. O A második alkapitányi állás. A tanács tudvalevőleg a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával kimondotta, hogy a második alkapitányi állás betöltésének szükségességét még nem látja fenforogni. A rendőrkapitány most terjedelmes és indokolt beadványt intézett a képviselőtestülethez, amelyben felsorolta azt a sok nyomós és meggyőző indokot, amelyek nemcsak kívánatossá, de sőt elkerülhetetlenné teszik ez állás betöltését. Reményeljük, hogy a képviselőtestület méltányolni fogja a rendkívül elfoglalt hivatal érdemes főnökének óhajtása^. A városhazán szabályellenesen alkalmazott dijnokokat úgyis el kell bocsátani, az igy megtakarított összeg egy része azután könnyen fedezi a szabályrendeletileg kreált állás költségeit. O Megerősített szabályrendelet. A belügyminiszter megerősisette a társaskocsiiparra vonatkozó városi szabályrendeletet, mely szerint többek között a helyi vasúti állomásig a viteldíj nappal 15, éjjel 20 kr. O A Visszatért SertészvÓSZ. Az utcafalakon újból megjelentek azok a rendőrkapitánysági plakátok, amelyeknek enyhén rózsás ugyan a szinük, a tartalmuk azonban legkevésbbé sem örvendetes, amennyiben azt olvassuk bennük, hogy a sertésvész — rövid szünetelés után — városunkban újból fellépett s igy a sertéspiac természetesen beszüntettett, ami mindég a polgárság megkárosödásával jár. Feltűnő jelenségnek találjuk, hogy amig a vidéken, a megyénkben is az egyszer elfojtott sertésvész csak a legritkább esetben tört ki újra, addig a városban körülbelül ugy áll a dolog, hogy miatta a zárlatot az egyik hónapban elrendelik, a másikban feloldják. Azt kell hinnünk tehát, hogy az óvintézkedéseket vagy nem foganatosítják kellő szigorral s a zárlat feloldását idő előtt eszközlik, vagy igaz egyik laptársunk ama hire, hogy a szomszédos megyék sertéshajcsárai a beteg állatokat éjjelenkint csempészik be a városba s itt titokban eladják. Akármej lyik eset forog fenn, a hatóságok muj lasztással vádolhatók, mert ugy az óvintézkedések szigorú végrehajtása, mint I a csempészés megakadályozása az ő | eminens kötelességük. S éppen ezért, j hogy a baj újból a nyakunkon van, fel j is hívjuk figyelmüket a gyökeres orvoslásra, ! mert az idei rossz esztendőben ujabb csapásra igazáán már semmi szüksége sincs az úgyis nagy nyomorúság elébe néző lakosságnak. O Pénztárvizsgálat. Dr Perényi Kálmán muzslai főszolgabíró arra kérte a megyei hatóságot, hogy hivatalának pénzügyi kezelését felülvizsgálják, mert aggódik, hogy egy imént elbocsájtott hivatalnoka szabálytalanságokat követett el. A vizsgálat folyik. O Közigazgatási bejárás volt ma délelőtt a párkánynánai vasúti állomáson. Egy uj átjárót nézett meg az Andrássy János alispán elnöklete alatt kiment bizottság. O Uniformis a rendőröknek. A tanács legutóbbi ülésén kedvezőleg intézte el a rendőrkapitánysági tisztviselők abbeli kérelmét, hogy saját költségükön egyenruhát viselhessennek. Bízunk a kapitányi hivatal vezetőjének jó Ízlésében, hogy az uj uniformis a viselők állásának megfelelő lesz, s ha már a rendőrbiztosokból honvédtiszteket csináltak, nem csinálnak a tisztviselőkből huszártábornokokat. Az ilyetén hiúság nem hogy emelné az egyenruhások tekintélyét, de sőt nevetségessé teszi őket.