Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-07 / 89.szám

Esztergom es VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. TIME M e íLJ elemik Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fel évre — — — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLcMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. szánj Kéziratot nem adunk vissza. M5»­Esztergom monográfiája. Esztergom, november 6. Nem szükséges, nem is szándéko­zom a monográfiák értékét, fontos­ságát, szükségességét bizonyítgatni. Egyszerűen rámutatok arra a köztu­domású tényre, hogy hazánk me­gyéi és városai már évtizedek óta hangya-szorgalommal dolgoznak tör­ténetük megírásán; legjobb szeL lemi erejükkel és tetemes pénzál­dozatokkal járulnak annak létesíté­séhez. Különösen örvendetes moz­galom indult meg ebben a tekin­tetben a miílenium alkalmából. Me­gyék, városok, testületek és intéze­tek mintegy versenyezve iparkod­tak történetükkel megismertetni s beszámolni arról: mely átalakuláso­kon és változásokon mentek keresz­tül ? minek köszönhették főmaradá­sukat ? minek időnkint való hanyat­lásukat, vagy virágzásukat ? Az ezredéves ünnepre az ily irá­nyú művek hosszú sora jelent meg ; és ma már alig van megye és számbavehető város, amelynek mo­nográfiája el nem készült, vagy lega­lább is munkában nem volna. Ha­|zánk egykori fővárosa, a fényes és gazdag multu Esztergom — sajnos! I — kivételt tesz ; monográfiája még nem készült el, sőt még munkába sincs véve. i | Kisebb és nagyobb körökben ugyan már több izben beszéd tár­gyává tették, a helyi sajtó is nem | egyszer szóba hozta a kérdést ; azon­ban a kivitel még a kezdet kezde­téig sem jutott. Nem mintha hiá­nyoztak volna az alkalmas irodalmi ! erők ; hanem valószínűleg azért, mert nem volt meg az akaratnak együt­tes megnyilatkozása és hihetőleg ;az együttműködés szükségességének 'érzete sem. | Az »Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat* alig ala­jkult meg, alig kezdett működni: 'mindjárt az első évben fölvetette a monográfia eszméjét s annak meg­valósítását tűzte ki egyik főfelada­tául. Pór Antal, a társulat törté­nelmi szakosztályának elnöke, hazai történetírásunknak ezen fáradhatat­lan munkása, egész lelkesedéssel, nemes becsvágygyal karolta föl az b Jfiterp is Vidéke" tárcája, Interpellációk. Ha, amint a nagy Don Pedro Mondja : ez az élet álom. S azt, hogy álomképek csalnak, Azt is álmodjuk csupán : Mért ébreszt fel szines álmok Tarka képei köréből Kér lelketlen, odáz hatlati, Durva kézzel a halál? Ha, amint a szerelemről Zengi a nagy lord-genie : Hogy tiem is e föld-lakója Képzelet szülötte, fantóm, Üres ábrándkép csupán : Mért ad kint és üdvösséget, Boldogságot és keservet Ami csak ködszülte fantóm, Üres szappanbuborék f Galeotto. Apró történetek. Irta : CATULLE MENDES. I. A kolduló szerelem. Brigitta kisasszony hiába volt a me­luni első huissier leánya, senkisem sze­rette. Kifejezéstelen kancsal szemei vol­tak, mosoly nélküli ajka, minden grácia nélküli mozdulatai. És ő sem szeretett senkit, mert nem volt szive. Ámor isten azonban megsajnálta szegény Brigitta kisasszonyt és megígérte, hogy meg­| szerzi mindazt, ami hiányzott neki, hogy szeressen és szeretve legyen. Bekötött szemekkel, a nyakába táblácskával, melyre ez volt felirva : >Sokat nézte a szép, fiatal asszonyokat és azért megva­kult* — koldusként oda állt a Louvre raktárnak ajtajába (igaz, hogy bibor volt a ruhája és drágakövek csillogtak rajta) — és oda tarotta kis arany tá­nyérját a párisi nőknek, kik be és ki járnak igéző öltözékeikben. Az egyiktől szeme varázstekintetét kérte, melynek sugaraiból maga a menyország néz fe­lénk ; a másiktól a Jocondák rejtelmes mosolyát, mely elbájol és kétségbe ejt; a harmadiktól azt a mindenható bájt, mely az egyszerű fátyolt is olyanná teszi az arcon, mintha tündérek szőtték volna, a legsoványabb karoknak is a hattyúnak lassú hajlását adja meg. A párisi nők pedig nem tudtak nemet mondani Amor istennek, megtöltötték tányérkáját és ő e drága alamizsnákat elvitte a huisser leánynak. És Brigitta kisasszonyt azóta szeretik is ám, mert zavartan tekintő nagy szemei maguk is zavarba ejtenek, mert ajkán ott van az isteni, kegyetlen mosoly, a báj egész alakján. De ő még most sem szeret senkit, mert nincs szive, Hogyan ? Ámor isten elfelejtette volna ezt a mindenek fölött fölött becses drága alamizsnát is ügyet; kivitel a módozatairól az egyik választmányi ülésen, valamint az első rendé's közgyűlésen felolvasást tartott s a tartalmas értekezés az 1896-ban kiadott évkönyben is meg­jelent, hogy minél szélesebb kör­ben keltsen mozgalmat, érdeklődést és munkakedvet. Nem említve egyeseknek a kez­deményező lépés megtételére vonat­kozó felszólalásait: a legutóbbi al­kalommal ujabb és ezúttal sikerrel kecsegtető intézkedés történt a.tár­sulat kebelében. A választmányi ülés határozatának eredménye a szeptember 12-én tartott értekezlet, a midőn az elnök meggyőző beszé­dének hatása alatt többen megígér­ték a munkában való közreműködé­süket 5 másrészt pedig bizottság ala­kult, a melynek föladata a mono­gráfia tartalmát lehetőleg összeállí­tani s az érdeklődők tudomására hozni, hogy igy — esetleges föl­dolgozás végett — kiki megtalálja a tanulmányainak, hajlamainak meg­felelő részletet. . Aki meggondolja, mennyi időbe, milyen fáradságba kerül egy ily kérni az igéző öltözékeikben be s kijáró párisi nőktől ? ezt a drága alamizsnát, mely nélkül minden egyéb mitsem ér ? Nem. De a párisi szép lányok asszonyok nem tudnak neki szivet ajándékozni. Hisz maguknak sem volt soha ! II. A csók hatalma. Midőn egyszer Thesseus herceg az Amazonok királynőjével: Hippolyttel sétált egy Athénhoz közeli erdőben, a patak partján virágos borostyánfa alatt egy fiatal faunt láttak, ki illatos ággal csiklandozta a puha mohágyon elszen­deredett nimfa róssaszin orrlyukait. — Miért csiklandozza ez a kis faun — kérdé a herceg — az elszenderedett nimfa orrlyukait ? — Bizonyára azért, — monda a ki­rályné, — hogy felébredve, meghalgassa szerelmes beszédeit. De a nimfa nem akart felébredni. Alig remegtek meg orczái az illatos csókdosás alatt. A faun más módszerhez folyamodott. Virágokkal töltötte meg összeillesztett markát, (olyan volt az mint egy virágos kosár) és lassan engedte jó magosról aláhullani a virágokat az alvó tündér nyakára. Az lassan tétovázó karral tolta le magáról a könnyű terheket, dc nem ébredt fel. Most ugrálni kezdett körülötte a faun, törve zúzva az ágakat, mintha egész csapat fiatal farkas rakonczátlankodnék nagyszabású munka megírása ; aki tudja, hogy pl. Budapest történel­mén 14 évig dolgozott egyik első rangú történettudósunk s a munka mégis befejezetlen: az tisztában van azzal, hogy megyénk és váro­sunk történelmét egy ember meg nem írhatja a legmegfeszitettebb munkával, idejének minden fölhasz­nálásával sem. Csak egyesült erő­vel, a hivatottak minél nagyobb számú csatlakozásával érhető el a kitűzött cél," hogy t. i. lehetőleg teljes és tökéletes mű jöhessen majdan létre. Ha akadnak — mint más megyékben — elegendő számú, lelkes munkatársak, Eszter­gom is ott lesz a haladó városok sorában ; ellenkező esetben egy lé­péssel ismét elmarad a többitől. Az az állítás, hogy a tervezett munkában való részvételre nincse­nek arra való egyéneink, vagy meggondolatlan beszéd, vagy sze­génységi bizonyítvány a megye és város értelmiségéről. Sokkal jobb véleménynyel vagyok művelt kö­zönségünk képzettsége felől, hogy sem ilyen állítást megkockáztatni a sűrűben; de a nimfa csak íolyton aludt; márványkebele ugy emelkedett s szállt alá, mint egy tejszinü hullám. A faun tapsolt, énekelt, kiáltott, utá­nozta a vadállatok üvöltését, meg a gyöngéd madarak hangját, melyek az Athén melletti erdőket eltöltik panaszló bugásukkal, az oroszlánok bömbölését ugy, hogy Bottum megirigyelhette volna és a galambok turbékolását, hogy az Lysandert meglágyitotta volna. A nimfa mozdulatlanul maradt, mint egy fehér liliom, melyet elborított a hó. A kis faun most már sirni kezdett. Sirni ugy, hogy Theseus herczeg meg­sajnálta a félisten gyermeket és ki­húzva ragyogó kardját, mely annyiszor csattogott a csaták pánczéljain, heve­sen rásújtott egy közeli sziklára. Oly ir­tózatos csattanás volt ez, mintha héro­szok és istenek iszonyú csatája viharo­zott volna át az ágak között s a vissz­hang, mint egy halálra sebzett harcos, ugy üvöltött. De a tündér pillái még se rezzentek meg, olyan volt, mint egy földre döntött szép szobor. — Mert nem jól fogtok hozzá mind a ketten, — monda most az amazonok ki­rálynője előlépve. És Theseus herceghez menve, hosszan, hevesen ajkon csókolta őt, A nimfa felébredt a csók hangjára és elbűvölten fonta ^a fiatal faun nyaka köré karjait. F őt. Ürge Ignác ur Chinából nagy szállítmány legfinomabb minőségű most, aratott T H E Á T küldött, amelyből A"<><*« *i nhinoi l^rióUh ™ A»»,w^ lOfin A l/i»ho+n RRIITRV fi V II I A m.íincrótM. ralrfíHhm

Next

/
Oldalképek
Tartalom