Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-04 / 88.szám

delgetett vámosok nem respektálnak. Ajánlhatjuk a félhivatalos cikkírójának, hogy midőn egy szombat reggel kimegy a Kis-Duna partjára üde léget szivni, melyet a Hévizutca felől lenget arra a pajzán szellő, — szerezzen tapasztalatokat az áldott «házi kezelésről* és megvagyunk győződve, hogy nem fog dithyrambusokat zengeni felette ! Harag és sajnálkozás fog el mindenkit, aki az ottani folytonos hercehurcát szemlélni kénytelen. Külömben el kell ismernünk cikkiró nagy ragaszkodását a jelenlegi régiméhez, amennyiben amióta a város podesztája nagyon megkérte, hogy ne védelmezze anyira agyon őt, védő paszióját immár a számvevőre pazarolja. C—s. Esztergom idei szolokulturája. — Befejező közlemény: — Esztergom, november 3. Tudjuk ugyanis, hogy a ripária gyűjtőnév alatt régebben nemcsak közönségünk, hanem maguk az oltványtermelők is minden amerikai szőlőfajtát szivesen felhasználtak. Igy került szőlőinkbe a sauvage s igy került ez alanynak nemes fajtáink alá, a nélkül, hogy annak hasznavehetőségéről, tartósságáról meggyőződést szerezhettünk volna. Azonban vádolnák önmagunkat, ha art állítanák, hogy ez ami előre nem látásunknak a következménye ! Mert a sauvagera oltott fajtáink kezdetben épen nem voltak kifogásolható ; jól diszlettek, sőt helyenként terméssel is biztattak. Azután meg talajainkat sem tartottuk olyannyira mészdusnak, hogy oltványaink, illetve ezek alanyaira károsak lettek volna. És végre meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb kipusztult oltványunk az 5—7 évesek között van, amelyeket pedig fentarthatóknak véltünk. Ma azonban e baj oka egyedül a talaj meszesmagnesiumos voltának tudható be, vagyis ott vagyunk, ahol a budaiak, hogy oltványaink alá alkalmas alanyt keresünk. Ezt pedig a rip. portalisban ugy látszik meg is találtuk, legalább erre mutat az a tapasztalat, hogy az ezeken fekvő oltványok igen szépen vegetálnak s alig pusztul belőlük valami. — A szőlőmivelő közönségnek jólélekkel csak ily alanyra oltott szőlőt ajánlunk, mert nálunk másnak jövője nincsen ; — a solonis oltásra nem mindenütt alkalmas alanyokat ad. A rupestrisre való oltás — bár ellenállás tekintetében fajtája nem kifogásolható — nem fizeti ki magát, mert mire oltható, akkora pl. a portalis-on már három éves oltvány díszeleghet. •— Ami az oltványokkal való rekonstrukció kérdését illeti — bár annak nem vagyunk ellene — nálunk ezzel nagyon kevésre megyünk, azon egyszerű okból, hogy az nagy befektetéssel jár, ez pedig az általános elszegényedés miatt, de meg azért sem vihető végbe, mert a munkás ezerfelé talál megélhetést és az oltványokkal való folytonos pepecselést mig egyrészről unja, másrészről pedig e miatt megélhetését nem kockáztatja. Nincsen tehát egyedül a szőlőre, — mint megélhetési fényerőre utalva, nem ugy mint más vidéken, ahol a rekonstrukció ép e miatt haladt gyorsan előre. A homoki szőlők ültetése iránti kedv természetesen évrőlévre nagyobb lesz, annál is inkább mert a szőlőmivesek látják az ott elért jó eredményeket, amely őket is ösztönzi a telepítésre. A szénkénegezésről kell még megemlékeznünk. Ez nálunk igen hálás minden időben. Talajaink kötöttek, sőt helyenkint lazák lévén, a szénkénegezés haszna szembetűnő Itt azonban nagyon is számolni kell azzal, hogy hol veszünk trágyát. Amilyen gyorsan szaporodnak a homoki telepítések ép oly drágán sőt alig lehet trágyára szert tenni. — Emiatt természeresen a szénkénegezés is kétszeresen drága; mindamellett haszonnal dolgozunk. A különböző szőlőfajták termési viszonyairól és a talajokhoz való alkalmazkodásáról szólva, meg kell jegyeznünk, hogy a régi fajtáink közül, a változott mivelési viszonyok között, kevés marad olyan, amely az eddig hozzáfűzött várakozásnak továbbra is megfelelhetne. A hegyi talajokban a kadarka, mint állandóan kipróbált borszőlő továbbra is alkalmas a mivelésre, sőt ezt elhagyni egyenlő lenne a vétkes elmulasztással; de például a homokon, ha tetemes termést hoz is, minőségre silány bort ad. A homokon a tapasztalás szerint a kadarkát egyedül a kis és nagy burgundival s csekélyebb menyiségben Oportóval pótolhatjuk. Indokolt a fehér dinkának általános elszaporitása mint amely régi tapasztalat szerint, jó és rossz időben állandó termést hoz. A többi szőlőfajták, igy pl. a budai és a rácfekete a homokra be nem hozhatók, a slankamenka bár teljesen kielégítő termést biztosit, a jelen peronosporás világban hálás nem lehet, e miatt kezdik is tenyésztését végleg elhagyni, mert a peronosporának ellent nem áll, sőt egyenesen szaporító telepe a penésznek. — Ezzel épen ellenkezik a fehér dinka, amely a peronosporától aligtámadható meg s e miatt szaporítása még indokolt. — A riesling igen alkalmas a homokon, de a közönség még mindig az itteni rövidmetszést alkalmazza reá, s igy természetesen hálás sem lehet, ha azonban mivelésmódját megadják s illetve a szálveszszőzést alkalmaznák, ugy a si ker nem maradna el. A csemegeszőlő termeléssel felhagyni határozottan hiba volna, mert a főváros közelsége épen vidékünket praedestinálja erre. Itt azonban a fajták megválasztása a fő. A jelen viszonyok között oly óriási választékkal rendelkeznek a gazdák a csemege fajokban, hogy módjukban áll ezek között a szaporításra alkalmas fajokat kikémlelni. A chasselasrouge viszi itt a főszerepet, mellé sorakoznak a passatutti, a chasselasblanccroqant, a chasselas-fontainebleu blanc, a muscat-lunel, a muscat. — d' Alexandrie blauc. — Ezeknek további szaporítása lehetőleg vegyes ültetés mellett okvetlen szükséges. Azt azonban épen nem ajánljuk, hogy minden termelő a csemegefajták szaporítására törekedjék, mert ez igen nagy risikóval jár. Lehet ugyanis esztendő, amikor a csemegefajták hálátlanok; mert ezek az időjárás változásaitól sokat szenvednek s különösen virágzás idejében érzékenyek és a legvérmesebb reményeket is meghiúsítják. Csemegeszőlőt csak az ültessen, csak az termeljen, aki anyagilag eléggé biztosítva van arról, hogy egy-egy rossz termő esztendőt észre sem kell vennie. És végre mindig jobb a biztos mint a bizonytalan. A borszőlő általában hasznot biztosit; a különbözet a kvantumból kikerül anélkül, hogy remegni kellene a bizonytalan jövő felett. Az idei szüret eredménye kielégítő. A borok nagyobb része bizonyára nem leend tükörtiszta, mert a szőlő elég rodhadt volt, ezt azonban köröltekintő kezeléssel el lehet oszlatni s remélhető, hogy boraink nem lesznek alábbvalók a tavalyinál. Osváth Andor. Gazdasági ismétlő iskolát! Az ismétlő iskola, mint közoktatásunknak hosszú évek során át szendergésben levő intézménye, mind ez ideig nem tekintetett hazánkban oly fontos ügynek, i mint a milyennek óhajtotta azt az 1868 iki magyar kormány egyik fenkölt szellemű minisztere, tekinteni. A törvény ugyan megalkottatott, mely elrendeli a serdülő tankötelesek ismétlő oktatását, megszabja a heti tanítási órák számát, s mégis a múltból merített tapasztalat folytán sajnálkodással kell bevallanunk, hogy míg a közoktatás minden terén látjuk a haladást, addig ismétlő oktatásunk, mint egy setétségbe rejtett drága gyöngy értéktelenül, majdnem 28 évig volt elrejtve. Avagy ha ugy tetszik, kimondhatjuk, hogy az ismétlő oktatás ügye a törvény alkotása óta mintegy 28 évre visszamaradt. Talán nem alaptalanul hozom fel az ismétlő iskoláztatás eredménytelenségére azon lanyhaságot, mely a hatóságok, mint az iskola törvényeknek is végrehajtói részéről tapasztaltatott. Az ismétlő tankötelesek iskolába járatása kellőképen nem szorgalmaztatott, ennek kifolyása, hogy nemcsak tömeges mulasztások történtek, de a törvény végre nem hajtása volt okozója, hogy talán még ma sincssok helyen ismétlő iskola. Az ismétlő iskolával foglalkozó tanférfiaknak tapasztalniok kellett, hogy a mindennapi iskola magasabb tanfolyamát végzett tanuló iskolába járási kedve sem nyilvánult valami nagyban, mert azon kimondott elv, hogy az mint a mindennapi iskola tananyagának ismétlése, bebizonyította előttünk azt, hogy a már serdülő korban levő növendék jövő életfentartasához és munkaköréhez megkívántató gondolatkörét, tanulási vágyát ki nem elégíti a már előtte ismeretes tananyag ismétlése. Az ismétlő oktatás történetében korszakot alkotó intézkedése leend a mai kzabadelvü kormány nemesen gondolkodó sözoktatásügyi ministerének 1896. év 60.764 sz. a. kiadott rendelete, melyben felhívja az összes hazai törv. hatóságokat közig, bizottságokat, hogy az 1868. évi, 38 tc.-ből kifolyólag városok és falukban gazdasági ismétlő iskolákat szervezzenek. A gazdasági ismétlő iskola, a reál ismereteken kivül felöleli a talajmivelés, növénytermelés, állattenyésztés, gyümölcsfatenyésztés, konyhakertészet, méhtenyésztés stb. ismertetését, mely ismeretek megszerzése nem csak a földmivelés körében levő és maradó növendék tudásához szükséges, de nélkülözhetlen az egyéb ipari pályára lépő egyénnek is, ki idővel szorgalma és munkássága által megtakarított és szerzett vagyonkáját, már a gazdasági ismétlő iskolában nyert s az életbe is átvitt ismeretei alapján, okszerűen — s igy több hasznot hözólag — fogja kezelni. Hogy a gazdasági irányú ismétlő iskoákat mielőbb szervezni lehessen és hogy az intézmény legtöbb faktorai: a szaktanítók kellő számban rendelkezésre álljanak, akként gondoskodnak együttes megállapodással a közokt. és földmivelési minisztereink, hogy évenként, az ország különböző vidékein tanítók kiképzése céljából, tanfolyamokat rendeztetnek. Ma már 500 ilyen gazdasági ismétlő iskolához szakképzett tanitó van hazánkban. Az a — most már — szakképzett 500 tanitó nem sajnált megválni — egy hónapig — családi tűzhelyétől, csakhogy a nemzet egyik elhagyatott részének boldogulást elősegítő ismeretek birtokába juttathassa. Föláldozta pihenésre szolgáló szünidejét, de még anyagi áldozat hozatalától se riad vissza, amely a legnagyobb takarékosság mellett is kitett még egyszer annyit, mint amennyi volt az államsegély ; csakhogy mint a gazd. ismétlő iskolai oktatás legfőbb tényezője, kellő időben hatósága rendelkezésére álljon. Most már csak az iskola íentartó hatóságoknak a népoktatás ezen reformált intézménye iránti ügybuzgósága s helyes érzéke mutatja meg, mennyiben fog az eszme testet ölteni? Esztergom városának falai között, a legutóbbi összeírás szerint, leszámítva a gymnázium, polg. iskolák és iparos tanonciskolába járó növendékek, számát legalább 500—600 serdülő tanköteles növendék várja, a reformált gazd. ism. iskola ajtajainak megnyitását. Hitem és reményem,hogy a tanügyet mindenkor szivén hordó városi tanácsunk nem fog késlekedni az uj intézmény megteremtésében.^) Mint tudjuk, a kezdet nehézségét már hetekkel ezelőtt megtörte a városi iskolaszék felterjesztett szervezési javaslatával s igy a tanács döntő határozata kell hozzá, hogy az iskola még e tanévben megnyittassék. Ha az iskola szervezésével járó szintén fontos tényezőt, az anyagi kérdést vesszük tekintetbe, semmi különösebb áldozatot hozni nem kell, mert amennyiben, ha a miniszteri tervezet I. fejezet 3 pontjában még, más célra le nem kötött jövedelmek nem fedeznék az gazd. ism, iskola szükségletét, aminthogy nálunk nem fedezik, a szükséglet államsegélyíel pótoltatik. Mivel azonban a szükséghez mért államsegélyre csak addig számithat városunk is, mig a gazd. ism. iskolák tömeges felállításával a minisztériumnál e célra szolgáló alap ki nem merittetik, tekintve, hogy városunk az uj iskolai intézmény életbe hozatala elől semmi szin alatt ki nem térhet, nagyon helyesen tenne városi hatóságunk, ha az iskola megnyitásának szükséges előintézkedéseket mielőbb megtenné s azok foganatosítását határozatba hozná. Az oktatás terén haladó korunk egyik nagy fontossággal biró intézménye a gazdasági irányú ismétlő iskola, mely a jövő nemzedékre kiható üdvös és áldásteljes szolgálatot van hivatva teljesíteni. Óhajtandó volna, hogy annak felállításában mi se késlekedjünk, nehogy a késlekedés miatt egyrészről elveszítsük az államtól nyerhető rendes évi segélyt, másrészről pedig már csak akkor legyen városunknak ilyen iskolája, amikor a legkisebb község is dicsekedhetik ilyennel. Paedagogus. §. A néppárt Bajnán. A tavalyi köbölkuti népgyűlés és a köbölkuti választás kudarca körülbelül megértette a néppárt vezetőivel, hogy az intelligens, felvilágosodott, rendszerető Esztergom vármegye nem alkalmas terrénum az ő agitációik, békezavaró törekvéseik, népámitó mozgolódásuk propagálására. S miután a csúful bukott Haydin Károly bosszújában kíméletlen módon támadta a hercegprímást, a helybeli néppártiak egy-két hanggal lejebb stimmelték harci instrumentumukat, a központi iroda pedig másutt próbált szerencsét. Az a gondolat azonban, hogy a herceprimás székhelye közelében nem tudnak semmi talajra sem találni, ugy látszik, még sem engedte nyugodni Molnár János hadseregét, pedig a vezér alaposan ismerhet bennünket s valószínűleg e nyugtalanság bírta reá őket, hogy még egy kísérletet tegyenek. Ez a körülmény lehe-