Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-24 / 85.szám

ESZTERGOM es mm VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. MeáJ c l er *ik Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. • Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szccljcnyi'-tcr, 330. szánj. -*H Kéziratot nem adunk vissza. Magister vitae. Esztergom, október 23. Kétségtelen, hogy amely emberi nem viseltetik kegyelettel, szere­tettel, ragaszkodással múltja, törté-' nete iránt, annak a népnek jövő-1 jében bizni nem lehet, megdönthe-1 tétlen maradván a sok százados 1 szintén történeti alapon kijegece­sedett közmondás: história est ma­gister vitae. A történelem az a könyv, amely a maga megdönthe-1 tétlen, ékesszóló tényeivel tanit, 1 óv és figyelmeztet, melynek tanul­ságai a jelenben való haladás leg­hasznosabb útmutatói. A magyar nép szereti múltját, ismeri történelmét, az ezer esztendő kiemelkedő, vezető alakjai iránt min­dég a legnagyobb kegyelettel, elis­meréssel ragaszkodott^ iparkodott okossá, előrelátóvá lenni annak a nagy könyvnek lapozgatása közben, amelyben régi és uj krónikairóink ha­zája históriáját irták meg. Városunkban is mindenker meg­volt ez az érzék a mult megbecsü­lése, megismerni vágyása iránt s nem egy neves történetíró éppen városunkban rótta össze krónikáit, nem egy nagybecsű történeti mun­kát esztergomi asztalon im prím ált szerzője. S éppen ezért bizonyos megütödéssel tapasztaltuk, hogy e terén a megyei törvényhatóság némi mulasztást követett el. Kétségtelen, hogy levéltára sok érdekes és nagybecsű aktákkal ren­delkezik s a legnagyobb rendben van tartva, hiányoznak azonban ott azok az iratok, amelyeknek hiá­nyozni legkevésbbé szabadna: a szabadságharc dicsőséges esztende­jében keltek. Mig elnyomóink in­tézkedéseinek a meglevő három fas­cikulusban nyoma van, ami igaz véreink hivatalos okiratai nincsenek meg. A legszomorúbb időben, amikor a hivatalos urak magyar betűt látni sem akartak, mint sok más helyről, innen is Bécsbe kerültek azok s ott porlanak most is. De mint sok más város és vármegye, nekünk is kötelességünk a drága közkincsek visszaszerzése s ha ez iránt lépése­ket tenni eddig elmulasztottuk, meg kell cselekednünk ezután. Es erre kétségtelenül a jelenlegi idő nagyon kedvező. Felséges ural­Az ^Esztergom és Vidéke" tárcája. ^cinploinbait. Hosszú sorban sok lány, asszony Ömlik be a templom száján ; Sok lány, asszony, kinek pajkos Kaczérság ül az orcáján. Ide-oda néznek lopva. Majd beülnek a padokba. Mindeniknek jár a szája, De ajkukról nem ima száll. Kérdik, mondják : délutánra Hol mulatnak ? Ennél, annál. S megvitatják már előre, Milyen lesz a kávé bőre. HA az egyik, vagy a másik Későbben jón, mint a többi; Mindenik szem arra fordul, Kedvét mind csak abban tölti, Hogy véleményt mondjon rája, Mily szabású a ruhája. S ha valami foltos-féle Telepedik le közéje, Szétrebbennek: félreszöknek, Köhécselnek és trüsszögnek, Es szidják a szegény p&pot, Hogy tűri a paraszt szagot. S mikor vége a a misének, Szemlesütve kisétálnak, A templomból az utcára, Hol szerelmes ifjak várnak Tudakolva : Nagysád •— kértem — Imádkozott ugy-e értem . . . Horti Béla. (Levéltöredék.) — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — . . . Egészen komolyan ismétlem Uram, teljesen lehetetlen hinni, remélni akkor, midőn vergődünk kínosan a csapások súlya alatt . . . Lehetetlenség hinni, re­mélni midőn látjuk, hogy szét van rom­bolva minden, amit eddig hittünk, amit eddig reméltünk ! Ha kétségbeesetten bo­lyongunk feledés után vágyva, ha zo­kogunk kétségbeesetten, siratva ábránd­jainkat, reményeinket, melyek mind-mind elpusztultak, tönkre mentek néhány perc alatt, akkor Uram lehetetlenség még mindég remélni! Akkor egyáltalában már lehetetlen és felesleges minden. Le­hetetlenség hinni a boldogságban, ha boldogtalanok vagyunk, lehetetlenség bizni egy reményteljes szép jövőben, ha szomorú, gyászos emlékű a mult, si­vár üres a jelen . . . Milyen kár, hogy nem leszek többé soha gyermek ! Nem leszek soha többé kodónk épp mostanában annyi sze­retetet és ragaszkodást tanúsított nemzetünk iránt, hogy vétek volna kétséget táplálni, vájjon az e vég­ből tett lépések célravezetők lehet­nek-e ? Kellő utánjárással megszabadulná­nak az osztrák levegőtől azok a nevezetes iratok, amelyek megörö­kítették pl. Kosuth esztergomi idő­zését, a március 25-iki nevezetes közgyűlést, törvényhatóságuk nemes viselkedését a szent napokban. A »Régészeti és Történelmi Társu­lat*, amely éppen most foglalkozik vármegyénk monográfiája megírásá­nak nagy kérdésével, s amelynek oly magas állású s kiváló befolyású tagjai vannak, feladatához mérten szintén közbenjárhatna, hogy a meg­írandó munkához feltétlenül szüksé­ges adatok keze ügyében legyenek. E társulat csekély anyagi eszkö­zei miatt költségesebb vállalatokba nem bocsátkozhatik, de nagy szel­lemi tőkéjével mégis szép eredmé­nyeket érhetne el. Igy például ille­tékes helyen, ha utánna járna, bi­zonynyal könnyen kieszközölhetné, hogy a <Monumenta Ecclesiae vidám, megelégedett . . . Ön azt fogja mondani, tudom, hogy még nem késő, fiatal vagyok, csak ne legyek mindég oly komoly, hallgatag, szomorú, csak változzak meg ! Igen, ha tudnék meg­változni, de sajnos — én nem tudok! Komolyan indultam neki az életnek ; és komolyan buktam bele mindjárt, sőt ki tudja ? Talán még kezdete sem volt a küzdelemnek és én már elvesztettem il­lúziómat, ábrándjaimat ... Es most uram, most midőn a súlyos csapás ért, midőn megértettük egymást a nélkül, hogy egy szót szóltunk volna, most mi­dőn kezet nyújtunk egymásnak dac nél­kül ; tekintetünk találkozik szemrehányás nélkül, midőn gondolunk egymásra vád és panasz nélkül : most érzem, hogy ez az élet nem lesz örömteljes soha, hogy én soha nem fogom tudni feledni, hogy engem mindenki tisztelt, becsült kora iíjuságomtól fogva, de soha senki sem szeretett. És ezért kérem, nagyon kérem, ne fáraszsza magát azzal, hogy vigasztalni akarjon, hogy hitesse velem, hogy reám boldogság vár, csak azért, mert nekem boldognak kell lennem, mert küzdöttem, szenvedtem és bánkódtam sokat, na­gyon sokat! Én azt ugy sem tudom el­hinni ! Én nem hiszem azt, hogy a jó­nak meg kell kapni jutalmát és a rossz­nak büntetését; ezek szép szavak, na­gyon szép szavak az elméletben, de be Strigoniensis* cimü nagy munka, mely Knauz Nándor távozása óta szünetel, méltó folytatást és befeje­zést nyerjen. S ugyancsak tagjai befolyásával kieszközölhetné azt is, hogy az ér­tékes Simor Múzeum eredeti ren­deltetésének megfelelőleg ne legyen holt tőke, hanem kiki élvezhesse. Mint boldogult alapitója idejében, most is nyitva lehetne hetenkint legalább egyszer, vagy legalább az oda való bejutás ne lenne annyira megnehezítve. Közkincsnek volt szánva, ennek is kell lenni. Csak körül kell tekintenünk, talá­lunk ily nem is nehezen megvaló­sítható feladatot eleget s amenyiben a história bővítéséhez, alaposabb ismeretéhez csak egy jottával is hozzájárulunk, annak hasznát min­dég élvezni fogjuk. Wendland Károly. Esztergom, október 23. Mindenkori elvünk levén: felis­merést az érdemnek >, igaz és őszinte örömmel értesültünk arról a moz­van bizonyítva, hogy a gyakorlati élet­ben nem valósulnak meg soha ! Kérem nagyon kérem, ne fáraszsza maga is ma­gát azzal a banalitással, hogy vigasz­talni akarjon, csak bánatot okoz vele és nem örömet! Kérem ne ítéljen el mind ezért! Hi­szen én csak gyarló, nagyon gyarló leány vagyok; nem lehet nem szabad tőlem követelni isteni erényeket! Már pedig kérem isteni erény volna most még mindig hinni, remélni és bizni egy szép örömteljes jövőben! Ne, akarja Uram, hogy visszanyerjem még egyszer, amit elvesztettem, sikert úgysem érnék el soha, a nyereség még a legjobb eset­ben sem lehet olyan, hogy megérde­melné a küzdelmet, mert ábrándjainkat lehetetlen visszanyerni mégegyszer. Nincs is szükségem rá, hogy visza­nyerjem! Nem is vágyódom utánuk mégegyszer . . . Higyje el, engem fe­lesleges dolog is vigasztalni, mert én nem vagyok kétségbeesett. On igazságtalan, ha azt mondja, hogy nem az én szerepem a hidegvér ; nyu­galom ; közöny ! Oh igen, éppen ez az én szerepem, ez az, a mit a sors ne­kem szánt, lemondani, megnyugodni és szenvedni, némán, panasz és szó nélkül, nem fogadni el áldozatot senkitől, nem okozni bánatot soha senkinek . . . Ne fárassza magát azzal, hogy vigasz­taljon, mert én azt fogom mondani min­Föt. Ürge Ignác ur Chinából nagy szállítmány legfinomabb minőségű most, aratott T H E Á T küldött, amelyből e edeti chinai ládákban ónozva 1200 gram 4 forinton kapható B R U T S Y G Y U L A müiparáru raktárában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom