Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-14 / 82.szám

ESZTERGOM es roíKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M e ÉÍ e lei)ik Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők SzcctjCQyi>-tcr, 330. szán}. ~$M Kéziratot nem adunk vissza. A városi vagyon elemi károk elleni biztosítása. Esztergom, október 12. Kétségtelen, hogy minden város rendelkezik nagyobb-kise b terje­delmű ingatlanokkal, melyek az elemi csapások ezer nemének van­nak kitéve. Nem kevésbé jelenték­telen feladat lenne tehát egy oly módot, illetve rendszert megállapí­tani, amelylyel az elemi csapások okozta károk helyreállíthatok, illetve azok értékei a minimálisra redukál­hatok lennének. A közügynek vé­lünk szolgálatot tehetni, midőn az alábbiakat az illetékes körök figyel­mébe ajánljuk. A törvényhozás eddigelé nem ment bele a tüz-, viz- stb; kár el­leni kötelező biztosítás elrendelésébe. Pedig bizonyos, hogy évente fordulnak elő esetek, midőn a közsé­gek ingatlanai a különféle elemi csapások folytán százakra menő ká­rokat szenvedtek és szenvednek. A részvénytársaságokkal való össze­köttetés alig-alig felel meg a cél­nak és sokkal kevésbé pótolhatja a hiányt, mint amely eredményt cél­irányos mód alkalmazásával elérni lehetne. Ha valamikor, ugy most volna alkalom, hogy az ország na­gyobb városai egy oly intézmény­nek vessék meg alapját, mely a jö­vőre nézve messze kiható s ered­ményeiben innen még nem is mér­legelhető fontossággal birna. S ez volna a városoknak tömörülése az elemi károk elleni biztosítás céljá­ból egy különös biztosító intézmény megalakítására. A városok mint egyedek nagyobb összeget hozná­nak össze, mely a biztosító szövet­ség pénzalapjául szolgálna. Eme összegből időnkint fedeznék az esetről esetre előforduló kártöme­geket. A tőke biztosításáról, csak ugy mint az egyedek, illeték befize­téseket eszközölnének, még pedig a biztosított összeg s a biztosított ingatlanok mennyisége és minősége arányában. A biztosítási eljárás tökéletesen házilag kezeltetnék, mi által nem csak megmenekülnének a különös biztosítás körében álló városok azon kiadástól, amelyek a biztosító részvény társaságokat ter­helik, de a biztosítás közgaranciát képezvén, elesnék a sokféle bélyeg­kiadás, váltó stb. is. Kétségtelen, hogy a városoknak egymás iránt teljes szolidaritást kel­lene vállalniok ugy a befektetendő tőke összeg, mint a kártérítések eszközlése iránt. Ez a biztosítási mód, illetve intézmény idővel oly szépen fejlődhetnék tovább, hogy nemcsak a kártérítések a pénzerőt ki nem meríthetnék, sőt célirányos kezelés által nagyobb mérvű meg­takarításokra lehetne szert tenni s igy az a lucrum 30—40 év múlva a városok szövetségének egyik jö­vedelmi forrását képezné, amelyek az egyesek pénzáldozatai arányában felosztani lehetne. Arról szó sincs, hogy az eszme kivitele bármiféle akadályokba ütköznék, avagy léte­sülése esetén meg nem felelne a várakozásnak. Es íme most alkalom volt és a legközelebb is alkalom lesz az ügy­nek tárgyalására, megvitására. Már a polgármesterek és városi tisztvi­selőknek Mármaros-Szigeten tartott országos értekezletén felvethető lett volna eme kérdés s kétségtelen, hogy azonnal nagyszámú barátra lelt volna bármely indítványozó, akik készséggel szegődtek volna eszme- és érdektársakká. De nem multa idejét a dolog. Az értekezlet illetve gyűlés legkö­zelebb folytatást nyer egy Buda­pesten tartandó kongreszuson, mely folytatni fogja a városok rendezé­séről szóló Fasho-Moys-ié\& törvény­javaslat fölötti tárgyalásokat. Egye­düli lépés volna tehát emez érte­kezlet elé vinni konkrét javaslat alakjában a fentebb fölvetett esz­mét. Nagyon természetes, hogy e lap szük keretében és egy-nehány cikkben kevéssé lehetne a tárgyat eléggé vázolni s nem is képez­heti hivatásunkat, hogy az ügygyei ugy az eszme kidolgozásával lapunk keretében kimeritőleg foglalkozunk. Elég az eszmét közrebocsátanunk, hogy az illetékes körök megvitatás alá vegyék Mégis mi volna a legközelebbi teendő ? Határozza el Esztergom szab. kir. város képviselő testülete, hogy az országos értekezletre kül­dendő polgármester urat felhatal­mazza, miszerint a kongreszuson a fenti ügyben javaslatot tehessen. Addig is vegye behatóbb tárgyalás és megvitatás alá a körülményeket, tisztázza a módozatokat, hogy ke­rek elaboratummal léphessen föl a város képviselője. Mi sem természetesebb, mint hogy felettébb hízelgő volna az adminisztráció slendriánsága és per­fiód gazdálkodása által a jó hírnév­ben anyira csorbát szenvedett vá­rosunkra nézve, ha ez a komoly és megszívlelendő javaslat tőlünk ke­rülne ki. De tagadhatatlan sokat emelné szegény megkinzott polgár­mesterünk renomméját is, ha az or­szágos kongreszuson Esztergom kép­viseletében figyelmet keltő inditvány­nyal lépne fel. Bátorkodunk tehát a mélyen tisz­telt képviselőtestület azon tagjai­hoz fordulni, akik a közjó, a szép és nemes iránt lelkesednek, mél­tassák b. figyelmükre szerény sora­inkat. A dolog tárgyalására még egy­szer visszatérünk, hogy a részlete­ket és mellékkörülményeket, meg a könnyen át nem látható hasznos eredményeket megvilágíthassuk, ad­dig is kérjük az illetékes körök szíves érdeklődését. Calamus. Az esztergomi káptalani iskola és a gimnázium története. Irta: Vojnics Döme igazgató. Esztergomban, 1897. Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában. Kap­ható a szerzőnél. Ára három korona. Fenti cimen érdekes munka hagyta el a könyvpiacot. A munka ugyan nem megy egészen ujdonságszámba a közön­ség előtt, amennyiben nagyobb részle­tekben a legutóbbi évek gimnáziumi ér­tesítői hozták a millénium alkalmából, mindazáltal csak most, mikor együtt kapjuk, tudjuk megitélni igazán a szerző nagy tudományosságát, a munka megalkotásában tanúsított nagy lelkiis­meretességét és gondosságát s élvezzük kölönösen a Ill-ik részben az ön­álló, nyilt, találó kritikai megjegyzések savát — borsát. A nagybecsű kötet beható ismerteté­sét későbbre tartván fenn, itt csak meg­említjük, hogy három főrészből áll. Az első tartalmazza a káptalani iskola és a gimnázium történetét, amig ez a jezsui­ták kezelésében volt. A második a gim­názium történetét az állam és végül a harmadik a Bencésrend kezelése alatt. Minden részhez gazdag függelék csatla­kozik, amely érdekes aktákat, felsőbb utasításokat, fegyelmi szabályzatokat stb. s nagy gonddal összeállított statisztikai táblázatokat tartalmaz. Egyelőre közüljük az vaskos kvart kötet ékesszóló előszavát : Sok nevezetes helye van hazánk­nak : egyik helyen honfoglaló őse­ink döntő csatát vívtak; a másik helyen az ország fentartására üd­vös törvényeket hoztak, a harma­dik helyen királyokat koronáztak ; a negyediken örök álomra tették fá­radt tagjaikat, s igy tovább ; a hány hely van hazánkban, hosszú ezer éves multunkból talán minde­nik tudna és tud is egy-egy neve­zetes eseményt beleilleszteni a haza örvendetes, vagy szomorú napjaiból saját történetébe: de Esztergomnál nevezetesebb helye nincs hazánk­nak. Esztergom volt az ország fő­városa ; Esztergomban született és itt kereszteltetett meg Szent István, a magyar civilizáció alapvetője .• Esztergomban tették fenkölt fejére államiságunk symbolumát, a szent koronát; Esztergom a magyar ke­reszténységnek főhelye. Ami sze­rény városunk a magyar civilizáció kiinduló pontja. Itt e város falai közt fogamzott meg Géza fejede­lemben azon szerencsés eszme, hogy népét a keresztény vallásra téríti; itt született ama áldott emlékű férfiú, ki a megfogamzott eszmét megva­lósitá. O volt az, ki éles elméjével átlátta, hogy az egy századon át mai hazánkban űzött rablókalandok nem csak kifárasztották a nemzetet, de belátta azt is, hogy a csatákban megfogyott nemzet, melynek már harci nimbusa is foszladozni kezdett, reformok nélkül annyi idegen és el­lenséges nép között meg nem ál­hat. Itt e város falai közt oktatták a szerzetesek, kik atyja udvarában megfordultak, az akkori világ szük­séges ismereteiben ; itt járt iskolába, tanulta a grammatikát, tanulta az akkori müveit világ érintkezési nyel­vét : a latint; itt tanulta az üdvö­zítő hit igéit, hogy népének »apos­tola* lehessen. Tanítói, majd később tanácsadói, kik nagyobbára egyházi férfiak vol­tak, irányozták rá figyelmét ama gazdag kincstárra, melyből Európa annyi nemzete merített5 ők állítot­ták élénk színekkel szemei elé a keresztény vallás ama regeneráló hatását, melyet egy évezred eredmé­nyekben gazdagon igazolt. A mag jó földbe esett. István oly hévvel karolta fel ezen eszmét, annyi gonddal igyekezett elvadult népét az uj vallásnak megnyerni, hogy nagy kortársa s kora legna­gyobb tudósa, II. Szilveszter pápa az »apostol* címével tisztelte meg. >Az aratás bő volt, de kevés a munkás*, Európa minden nemzeté­nek megtérítésére alkalmazható ; de különösen igy volt ez hazánkban. Mert mig a térítés nagy munkáját teljesítő Szent Benedek-rend Európa román és szláv népeivel csak meg­érteté magát, a mennyiben a rend

Next

/
Oldalképek
Tartalom