Esztergom és Vidéke, 1897

1897-09-19 / 75.szám

Vasárnap, szeptember 19. OS VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. MeíÜ elemik Vasárnap cs csütörtökön. ^-LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szécl^er^yi-tcp, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Az óvónőképző. Esztergom, szeptember 18. Mint a nyilványosság orgánumának, akár tetszik egyeseknek, akár nem, azon dolgok fölött, melyek megtörténtek, vagy pedig készülőben vannak, napirendre térnünk nem szabad. Igy történt meg, hogy feladatunkhoz hiven az a hirt is közöltük, hogy a helybeli óvónőképző beszüntetéséről van szó. S amidőn örömmel elismerjük, hogy > Az óvóképző intézet végnapjai* cimü közleményünk korai volt, ki kell jelentenünk azt is, hogy annak mégis oly magja maradt, mely a tiszta valódi igazság gyökeréből vette eredetét, amiről az idei beiratási állapotok is tanúskodhatnak. A beszüntetést célzó mozgalom ott kezdődött, hogy a kormány O eminenciájának, bíboros főpásztorunknak ajánlatot tett a képző beszüntetése iránt azzal, hogy fejedelmi bőkezűségével talán valami más — a mai viszonyok között szükségesebb — kulturintézetet támogasson. Ugyanis maga az állam is kéAz Mepfloni és Iliié' tárcája Györjyáy virág. Egy szőke leányt ismertem egyszer, Egy szőke kis lányt, őz-szemut. Megittasult a gyöngyvirágtól S azt hordta mindig, mindenütt. Május havában volt s ilyenkor Szerelmes az egész világ. S ilyenkor nyilik, kinn az erdőn A gyöngyvirág, a gyöngyvirág. Szerettem én is a virágot, Mindet szerettem egyaránt, A gyöngyvirágot is szerettem, De jobban azt a szőke lányt. 0 egy virágba volt szerelmes, Mely egy pohárka vízben állt . . . Es viszonozta hő szerelmét A gyöngyvirág, a gyöngyvirág, En nem tudom, miről beszéltek Csillagsugáros éjjelen, Mig én reménytelen magányban Bolyongtam uton-iitfélen. Csak azt tudom, hogy igy születnek A legnagyobb tragédiák S hogy elsőrangú intrikus volt A gyöngyvirág, a gyöngyvirág. Ma is ha még a szőke lányra S a gyöngyvirágra gondolok, Eszembe jut, hogy ily vetélytárs nyelmetlen helyzetben áll óvónőképzőivel szemben, mert a kikerült növendékeket nem bírja állásokba helyezni, — pedig ez idő szerint maga jár jó példával elől az ovódák felállításában, mig a községek és felekezetek ugyanettől rendszeresen tartózkodnak azon egyszerű okból, mivel nincs pénz az óvónő fizetésére és a drága felszerelésre. Hogy pedig az eddig elözönlött óvónőképzők túltengése csakugyan bekövetkezett, — erre mutat a kultuszminiszter betiltó rendelete, amely oly óvóképzőt végzett növendéknek, ki 1896/7 tanéven tul szerzi meg az ovóképesitőt, nem nem ad többé módot arra, hogy ezen végzettség a tanítónői oklevél megszerzésénél tekintetbe vétessék. Ebből látszik, hogy az óvónői álláshoz nem jutottak, továbbképzésre — a tanitó pályára — szánták magukat, amit a miniszter megsokalt és egy rendelettel útját vágta ezen igyekezetnek, melyet részünkről szigorúnak találunk, amennyiben minden szülő óhajtja, hogy gyermeke nevelésére fordított kiadása majdan | gyümölcsöző legyen, — különben nem is iskoláztatná. | Hogy az esztergomi óvóképzőben való idei beiratás menyire elütő volt az előző évekétől, tv * •

: • ; bizonyítja a jelentkezők száma. Ugyanis más években közel járt a százhoz, akik felvételért folyamodtak. Ezekből gondosan válogatva, I több felénél el lett bocsátva. Az idén ellenben csak ji-en jelentkeztek felvételre s minden választás nélkül egyszólván mind megtartattak az intézet első évfolyamában. ! Ha a jelentkezők csökkenése ' tovább is igy tart, akkor az intézett végnapjairól nem az >Eszter'gom és Vidéke", hanem a jelentkezéstől tartózkodó növendékek fognak nyilatkozni, s ez mindenesetre ' súlyos veszteség lenne városunkra. I Még egy mozanatrói halottunk, ' arról t. i. hogy az első évfolyam. beli tápintézetiekből az idén nyolc! nak nem jutott hely azért, hogy az ;igy nyert költségkülönbözet az arra jobban reá utalt helybeli férfitani! tóképző növendékeinek jusson, i Ugyan ezen intézkedés mire enNagyon veszélyes egy dolog. Őrizze féltőn mindeti ember Szerelmesének ablakát, Hogy ne kerüljön soha abba A gyöngyvirág, a gyöngyvirág! Heltai Jenő. Rózsa hamva. — Az ^Esztergom és Vidéke« fordítása. — Mélázó kedvemben voltam akkor reggel, mert az előtte való estén "egy menyasszony megható románcot dalolt a pillangókról, amelyeket ott ért a hajnal a rózsák szivén. A kert pedig, a melyben szanaszét csatangoltam, éppen arra való volt, hogy ebben a hangulatomban megtartson; bozótnak, dudvának hire hamva se volt a kertben ; olyan szabályos rendben sorakoztak benne a kék, piros, sárgás papucsvirágok, mint a kis sévresi findzsák, a porcellán bábuk valamely kisvárosi szoba pohárszéken ; a fasorok porondján, melyeknek porondján a gereblye foga csupa egyenes, a-.onegy irányú vonalat hagyott, a szabályos virágágyak, cifra alakú nyirt fák mind azt az érzést keltették az emberben, hogy a kert szépségre a kerteknek netovábbja ; csupa izlés, merő finomság csin s különböző pontjai megannyi akvarell-re méltó festői tárgyak. A júliusi napfény aranyos álomba burkolta az eeész kertet. Egy pillangó csapott el mellettem s a hogy szárnyával súrolva kezemet, finom himpor tapadt meg azon, ugy tetszett, mintha nem is lepke, mintha virágnak szirma lett volna, melyet a szellő akasztott fel. Hirtelen megszállt a tegnapi románc emléke s megszólítottam a pillangót : — Fehér pillangó, sohse fuss előlem ; ülj le inkább, nézd, erre a lombra — ne virágra, az nagyon szórakozottá tenne ! — ülj le mondom és felelj meg kérdésemre, hiszen olyan rég ideje várom reá a választ. A pillangó leült a dombra és csak annyit szólt, hogy : — Halljuk : Hiszen miért is ne hallgatott volna meg ? — Csapongó kedvese a rózsának és a liliomnak, mondd, honnan veszed azt a könnyű finom port, a mely szányadról le-lehull, mig cikázva repülsz kehelyrőlkehelyre ? Csak a ti szárnyatok, pillangók, az egyedül való, amelyről lelekapja a szellő azt a bársonyos fehér port ? A pillangó csak azt felelgette : — Kíváncsi ! Minthogy azonban éppen üres ideje volt, szívesen vállalkozott reá, hogy elmondja .a dolog mibenlétét; komolyan azt hiszem, hogy az ember sok minden olyast tanulhatna meg, ami se könyvben, sem a tudósok fejében nincsen meg, ha hébe-korba szóba állana az erdő bogaged következtetni? Nemde arra, hogy az általános tanitóhiányt pótló tanítóképző támogatására nagyobb szükség van ez idő szerint, mint az óvónőképzőjére ? — a honnét kikerül növendékek ideig — óráig — amig megtűrik — jórészt tanítói pályán érvényesitik óvóképzői ismereteiket. Az intézet barátainak hathatós befolyásukat akként ellene értékesíteni, hogy az országban levő brassói, eperjesi, kalocsai, nagyváradi, szatmár-némethi, temesvári felekezeti óvónőképzők legalább is egy része töröltessék — akkor az esztergomi intézet jövője biztosítva leend a két budapesti, továbbá a hódmezővásárhelyi, szepes-szent-györgyi állami hasonló intézetekkel szemben azon alapon, hogy kikerült növendékeinek állást bir nyújtani. De ha a mai viszonyok a konkurrens társ-intézetek szempontjából nem változnak, vagyis létszámuk le nem apad, addig ne vegye tőlünk rossz néven senki, ha az intézet megszüntetéséről szóló autentikus raival, a szarvasbogárral, a szöcskével, a a rózsaszuróval. II. A vöröshaju Eva tizenhat esztendős leányzóvá cserepedett föl ; a csodálatos Éden kertjében pezsgett az élet s az ifjúság, hogy a leányka ennyi ragyogás ennyi pompa közepette örökös édes, langyos kábultságban élt. Soha irigység nem rágódott a szivén. Ha a források tükrében kacérul végig nézett magán, elenyészett vele szemben minden más lény. Igen, mert az oroszlán lángsörénye ugyan gyönyörűen ragyogott a napfényben, de Évának kibontott haja azért százszorta csllogóbb volt ! Mert ugyan lehetséges, hogy a meny boltja kékszínű, de Évának szeme fölségesebb azúr színben ragyogott volna a hatyura ? Hiszen a nyakát, hiszen a karját, mintha életre kelt hóból faragták volna ki; miért is irigykedett volna a hattyúra ? Hiszen a nyakát, hiszen a karját, mintha életre kelt hóból faragták volna ki; miért is irigykedett volna a kúszó indára, hiszen az ő ölelése százszorta csábítóbb volt! Kevélyen, elbizakodottan nézett végig az üde természeten : — Nem tagadom, S2ép itt minden ; de hát csak ennyi az egész ! Leült egy fa tövébe s ott játszadozott naphosszat; kacagva csókolgatta kis ujjának pici rózsaszín körmét. Az egyik napon aztán megpillantotta a rózsát. Ftoő- és álló Iámnak Brutsy Gyula műiparám raktárában gyári áron kaphatók.