Esztergom és Vidéke, 1897

1897-08-29 / 69.szám

hírlapokban inttézett kérelem, figyel­meztetés, intés vagy támadás csak oly biu törekvés, mint borsót hányni a falra, melyről az visszahull. De mi­ként egy cikkiró e lapok hasábjain irta a napokban, az újságírónak nem szabad feladni a küzdelmet, mig egy csekély kilátása van, hogy eredményes lesz küzdelme, valamint a katonának nem szabad megfutnia, mig a győzelem a legkisebb re­ménye kecsegteti, — ugy mi csak hírlapírói kötelességünknek igyeke­zünk eleget tenni, midőn ezt a ten­geri kígyóvá lett ügyet újra és újra előhozzuk és ostorozzuk ! S. Fegyelmi vizsgálat. — A város tegnapi közgyűlése. — Eszterg07n, augusztus 28. Rég volt Esztergom városának oly izgatott közgyűlése, mint a tegnapi, melynek többé-kevésbbé fontos tárgyai között a már ismert szénaügy volt az, mely hosszantartó és tanulságos vitára adott okot, s amely ügyben hozott ha­tározat nem annyira személyi oldalát, mint elvi jelentőségét illetőleg neveze­tes esemény számba megy, mert tanú­ságtétele volt annak, hogy a közgyűlés végre hivatásának magaslatára kezd emelkedni. Erek óta haliunk a közgyűléseken el­keseredett kifakadásokat a tisztikar tét­lensége, mulasztása, tehetetlensége miatt s midőn az orvoslás terére kellene lépni, akkor politikai tekintetek, rokoni össze­köttetések, különféle apró s személyes érdekek mindég felül tudtak kerekedni a város anyagi kárának rovására. Most sem hiányzott az efféle törekvé­sek kisérlete, de dacára a párfcgyelem házalásának, a félhivatalos tárogató harci riadójának, a csata, a város érdekeinek győzelmével végződött, és az évek hosszú során át magát fentartott vára az átkos rendszernek elesett, és a pos­hadt, vétkes és könnyelmű városi admi­nistráción tört résen át hisszük és re­méljük, hogy most már feltartózhatlanul fog behatolni a fórum internumba a vá­ros személyesített érdeke, hogy a kufá­rokat elűzze. Tiz szavazattal győzött az igazság, de ez is elég volt, és mindenesetre elég fényes a győzelem azok után a nagy­erőfeszitések után, melyekhez több, mint három hét kellett, hogy csatarendbe állva, az ütközetet felvehessék, miről hiszitek, hogy nincs kivel társalogjon ? Oh, hogy ne volna. — Igen, mondja maga elé bámulva Tornyai Dénes, már idestova negyven év szállt el fejem felett. És én mégis mindég az vagyok, aki voltam régen, régesrégen. Egy bolond idealista, egy rajongó semmi, aki mindent akar, min­dent tud és mégsem sikerül neki semmi. Fel akartam találni az erőt, mely min­dent fentart, évekig dacol az idővel és megvéd minden emberkéztől teremtett tárgyakat és azt veszem észre, hogy fejemre dől a saját házam. Az ám jól befütyül a szél. Csak dúdolj ! Te vagy az erő, nem az, ami után én kutattam. Mindeddig csak experimentáltam és az eredmény ? Semmi. Igazán semmi. Hm, pedig sok pénz ráment. Apám, anyám egész va­gyona. De hát utaznom kellett, tanul­mányaimat öregbíteni. Bejártam a vén bolond Angliát és Amerikát. Hah minő vívmányoknak voltam tanuja ! Derék mérnök lesz, monda apám, légy is más ember, mint én és őseid voltunk. Mi csak az ócska íringiát, meg a pipa­szárat fogdostuk, a munka az másé volt. Uj idő köszöntött be. A munka emberé a jövő. Mi letűntünk. Igen ám, de mikor a végletekbe men­tem. Sokat akartam markolni, keveset fogtam. Negyven év alatt nem jöttem rá, hogy a paraszt ekéje is jobb az enyémnél. És esszémbe ötlik egy kép, egy angyal képe. Igazán, ugy hasonlít a Dorpáti Magdához. Hajh ha ! no de már késő. Bolond fővel, őszült hajjal. Itt jár el évek óta az ablakom alatt a szép ta­nitóné. Hej, ha az iskolájába jártam A két dudás nem akar megférni egy csár­dában. Egyik se akar alárendelt lenni. Egy hatig:: Mar kibékültek ! A képviselőtestület a választáskor bizony rossz, könnyelmű kézre bizta a város vagyonát. Ha azelőtt kis mulasz­tásokért a kis fizetés idejében lehetett felelősségre vonni a tisztviselőket, annál inkább kell most, mikor oly szépen van­nak dotálva. Ezért kívánja, hogy a bi­zottság állapita meg a város karát és tegye meg a lépéseket, hogy azt a mu­lasztó tanácsos megtérítse. Kollár Károly sápadtan emelkedett szólóra s néhány remegő szóval előadta, hogy ő maga kért vizsgálatot maga el­len. Legyenek anyagi jósággal iránta, hogy e vizsgálat megejtése előtt ne ítéljék el. Most pedig, míg ügyét tár­gyalják, engedjék meg, hogy eltávozzék. (Néma csendben távozik). Dr. Földváry István bár sokban egye­tért Tátussal, külön indítványt akar tenni, mert nem ért egyet a tanácsi javaslat­tal. Az a kiküldött bizottság csak elpos­ványositaná az ügyet, nem volna más,, mint az összes szennyes beküldése egy mosóintézetbe. Ily súlyos kár eseté­ben, mikor a közönség annyira fel van izgatva, meg kell tartani a törvényes formákat. Tiszti ügyészi állásából ki­folyólag tehát a fegyelmi eljárás meg­indítását kéri. Ha a vizsgálat felmentő határozatot hoz, az mindég becses, erős fegyvere lesz a tanácsosnak a közönség­gel szemben, ha pedig megállapítja a mulasztást, csak ez hozhat kellő ítéletet. Kéri az ügyre vonatkozó iratokat a fe­gyelmi eljárás megindithatása végett a vármegye alispánjához áttenni. Dr. Helc Antal mindenekelőtt hang­súlyozta, hogy teljesen tárgyilagos akar lenni. Tény, hogy nagy kár van és a kár mindig feljajdulást okoz. A tömeg ilyenkor mindig a károkozót keresi s mert elve a »Feszitsd meg«, meg is ta­lálja. De előre ítélni nem szabad, amint nem lehet hinni egyszerűen az igazoló jelentésnek sem. A fegyelmi eljárás elő­zetes ítélet lenne ; arra való a kiküldött bizottság, hogy megbirálja az igazoló jelentés állításait. Itt mulasztott a tanács. Mert ezt a vizsgálatot már eddig ké­nyelmesen elrendelhette, megtarthatta volna ; joga is, ideje is volt rá. Akkor nem állt volna elő a mai helyzet. A fe­gyelmi eljárás egyszersmind praejudicum lenne a birói ítélet elé. Különösnek tartja, hogy a főügyész, akinek a perben majd a város érdekét kell védeni, itt prokla­málni akarja a tanácsos és vele a város mulasztását. Hozzájárul a tanácsi javas­lathoz. Ujabb bizonyság ez az eset, hogy a tanács nem szolidaris s ez sok bajnak okozója. Ugy látja, hogy nemcsak a ta­nácsos, de senki sem volt elővigyázó. Pe­dig »dum omnes peccant, nemo peccat.c Bártfay Géza utal arra az esetre, hogy csekély okból már elrendelték egy izben hét városi tisztviselő ellen a fegyelmi vizsgálatot, amely felmentéssel végződött Annál inkább el kell most, már csak azért is, mert Kollár igazoló jelentéséber valótlanságokat állit. Igy többi közötl nem igaz, hogy Gerendás János juliuí 25-én járt nála a fuvarozás végett, meri az már július 4-én megtörtént. Kubovic: Ferenc július 14-én ajánlkozott a széni befuvarozására. Az sem igaz, hogy Ge rendást a tanácsos megbízta a fuvaro zással. Nem való, hogy a kompot azér nem lehetett megcsinálcatni, mert Í szükséges fát nem hozták be az erdőből Ott van az régen a városmajoraban Mindezen okoknál fogva kéri a fegyelm vizsgálat megindítását s hogy ez aka dálytalanul keresztülvihető legyen, Í mulasztó tisztviselőnek állásától vak felfüggesztését. Dóczy Ferenc szerint a mulasztásokér az egész tanács, első sorban annak feje a polgármester felelős. Az ezredesnek aki képtelen ezrede vezetésére, megsúg ják, hogy menjen penzióba. Ezt a jc tanácsot adja a polgármesternek is, ak képtelen állása betöltésére, amint ez az árvizveszedelem idején is fényesei bebizonyította. Ide a közgyűlés elé i: jelentést kellett volna tenni, mi történ az árviz idejében. A városnak oly fe kell, aki tud gondolkodni. Mivel pedi^ jelenleg nincs olyan, gondnok kell a vá rosnak. Jöjjön a kormánybiztos ! Malina f Lajos visszautasítja Dóczj vádjait. Ő nem kínálkozott polgármes térnek, őt kérték fel. Eléggé megbánta hogy elfogadta. S ha a képviselő testű let óhajtja, akár rögtön távozik. Közbekiáltásodrí Helyes f l Dr. Horn Károly véleménye,, hogy itt határozott vád levén, törvénye* alapon keli eljárni. Ez pedig csak fegyelmi el­járással érhető el. Ismeri az ügyet, felei is vannak a széna miatt . . . Dr. Helcz Antal : Akkor nem elfogu­latlan. Csak egy érv lenne majd kezé­ben a fegyelmi vizsgálat . . . Dr. Horn nyíltan kijelentette, hogy felei is vannak, de tiltakozik Helcz vádja ellen. Dr. Weisz Sándor szerint Helcz a birói függetlenséget vonta kétségbe, ami­kor a fegyelmi vizsgálatot praejudicium­nak mondotta. Ez az állítás prae­judicium. Dr. Helcz ellenkezőleg Magyarország­ban már csak egyedül a bíróságban bízik s éppen ezért ha nem izgatták volna fel ennyire a közönséget, azt javasolta volna,, hogy várják be a birói ítéletet s addig ne tegyenek semmit. Voltak fegyelmi vizsgálatok, amelyek csütörtököt mond­tak. Persze azoknak rejtett céljaik is voltak . . . Egy hang:. A számok beszélnek.. Gere Antal, Hegedűs János, Horváth Mihály és Kifíer József felszólalása után végezetül még dr. Földváry beszélt rö­viden. Indítványát legjobb tudata szerint tette meg s mig megtette, sokat gon­dolkozott rajta. De leghelyesebbnek véli,, ha ez ügyben kompetens hatóság jár el. Több szónok nem levén, az elnök el­rendelte a névszerinti szavazást, amely elül a képviselő urak tömegesen mene­kültek. A tanácsi javaslat mellett szavaz­tak 34-en (közöttük 13 városi tisztviselő,), ellene, vagyis a fegyelmi vizsgálat elren­delése mellett 44-en s igy az elnök ki­mondotta, hogy a képviselőtestület' Kol­lár Károly ellen a fegyelmi vizsgálatot elrendeli, miért is az iratokat az alis­pánhoz átteszi. A közgyűlés többi tárgyai közül fel­említjük, hogy a képviselőtestület kö­szönetet szavazott a hercegprímásnak és a főkáptalannak az árvízkárosultak javára adott nagylelkű segélyért, amelynek szétosztásával a szegényügyi bizott­ság bízatott meg. Elfogadták a rendőrkapitánynak a köztisztaság tárgyában alkotott üdvös szabályrendeletét s kimondották, hogy az a sürgősségre való tekintetből a mai nap­pal már életbelép. Kiffer képviselő felszólalására az el­nök kijelentette, hogy e körüleményt falragaszokon tudatják a közönséggel, mire Szenttamási Béla közbeszólott: — A falragasz előbb meglesz, mint a köztisztaság. A reáliskola helyettes tanárává Váral­jai Pál nyug. állami tanárt választották meg. Bellovics Ferencnek megadták a kért egy évi szabadságidőt s helyette­sítésével Kemény Árpád tanárjelöltet bizták meg. Elfogadták a tanács javaslatát, hogy a szenttamási iskolában uj tantermet lé­tesítenek s egy uj tanítói állást szervez* nek. E tanitó választását az iskolaszék eszközli. E tárgynál Dóczy Ferenc je­gyezte meg, hogy különösnek találja, hogy e kérdés az uj tanév közvetlen küszöbén kerül a képviselőtestület elé, bár az iskolaszék már július 7-én megtette javaslatát. Kiffer felszólalására megbízták a taná­csot, hogy a szérűk árvízmentes helyre való áthelyezésére nézve hatvan nap alatt előterjesztést tegyen. Az erdei fű lekaszálását, kellő fel­ügyelet mellett az árvízkárosultaknak fogják megengedni. Végül Strubly Mihály egy felszólalása alkalmat adott Bódy Bódognak, hogy a képviselőtestületet a tavaly szabályelle­nesen beszedett több pótadó visszatérí­tése ügyében megnyugtassa. A képviselő ugyanis elmondotta, hogy a pénzügyi bizottság személyes sürgetésére szerdán ülést tartott és elhatározta, hogy java­solni fogja, miszerint mivel tavaly a föld­adó után kétszeres pótadó számíttatott, az idén a földtulajdonosok e cimen pótadót ne fizessenek. A közgyűlés fél hét órakor végződött. —er. Régiség leletek Esztergomban. Esztergom, augusztus 28. Midőn a Kis-Dunán a primási vashid esztergomi oldalán a hidfő építéséhez a keszszont a föld mélyébe sülyesztették oly rendkívül érdekes tárgyakat találtak, melyek már a lajkusok előtt is feltűnést elég fényesen tanúskodott a közgyűlés l képe. c Soha nem látott alakok léptek heve­sen dobogó szívvel a terembe, hogy le­adják az »igen«-t a tanács körmönfont ^ javaslatára, mig másrészt nagyhangú hős v szónokoknak, kik Hombári nagyhangú- * sággal szoktak a város érdeke vessző- * paripáján nyargalni, juttatott a véletlen 1 épp ekkorra halaszthatlan dolgot. A pol- r gármester ur is megkisérlette a taktika- 2 zást s mig máskor mindig felállással * szokta a szavazást megejteni, mely időre ^ a hallgatóságot mindig ki tudta küldeni a teremből, most arra való tekintettel, £ hogy a teremben lévő hallgatóság a * szokásos szavazási módot kivihetetlenné ^ teszi, névszerinti szavazást rendelt el, } mi azonban nem riasztotta vissza a kép- 1 viselőket. £ A gazdasági tanácsos tiszttársai is, ^ számra 13-an, siettek a kollegiális köve­telményeknek eleget tenni, sőt szavaza­tukkal támogatni, A polgármester ur ér­dekeltséget a tisztviselőknél nem látott, a tisztviselők pedig nem igen látszottak adni arra, hogy állásfoglalásukat minden tárgyilagos felfogás kell, hogy elitélje. j Az ülésről tudósításunk itt következik : j Dr. Fehér Gyula indítványára előzete- j j sen letárgyalták a tárgysorozatnak mind j . a huszonegy pontját s a hetediket: a | ^ gazdasági tanácsos igazoló jelentését!^ utolsónak vették elő. Mikor felolvasták a I tanács javaslatát, hogy t. i. küldjön ki M a képviselőtestület kebeléből egy bi­1 -j zottságot, amely a jelentésben állittotta-1 kat níeg vizsgálj a, az ellenmondás moraja ! * mindjárt felhangzott. Első felszólaló Kis István volt, aki \« tiltakozott az ellen, hogy némelyek őtj ] vádolják a komp be nem kötéséért. Pe-h dig ő hatodmagával idejében járt Kol-! \ lárnál s tekintettel a széna nagy meny-1, nyiségére, három komp bekötését kérte. I ] A tanácsos mindent megigért és neki 1 , távoznia kellett, mert Kollár ' »nagy el- j foglaltságát* hangsúlyozta. i , Majd Tátus János emelkedett szólásra ; 1 s higgadt, tárgyilagos, komoly beszédé-íj vei nagy hatást ért el. Nem szólalna fel ; — úgymond, —• ha a tanácsost csak h egy mulasztás terhelné. De hát az ő' rovására esik a kesztölci-ut használha­! ] tatlansága, a komp elromlása, be nem ! : kötése, a füvellői hatvanegy boglya, széna pusztulása, a szigeteken levő har- j; mincöt lánc rét értéktelensége. Megment- j hette volna a város szénáját, de nem akarta a fuvarosokat tisztességesen meg-1 fizetni. Figyelmeztették, hogy egy komp . kevés, azt válaszolta: »az az ő gondja,! lesz kettő.« De ma sincs. A tűrhetetlen; állapotok egyik főokát a tanácsos és az j erdőmester összeférhetlenségében látja, j volna, tán többet tudnék. Ugyan ér­deklődik-e én utánam ? Tán szeretni is tudna. Eh, bolondság. Előbb talán szét kellene nézni a környéken. Tornyai Dénes felemelkedett a karos­székből. Jóságos arcán megelégedett mo­soly játszott. Hisz ő nem oka annak, hogy eddig mindig csak experimentizált, miért nem rajzolta meg előbb Dorpáti j Magdát! Ruganyos léptekkel, mint ifjú ! ember haladt az ajtó felé és kinyitotta, j A csúnya zimankó még mindig dühön- j gött. Borzongva csapta be az ajtót és; ifjú hévvel kezdett a munkához. A kis szobából eltávolított mindent,' ami előbbi életmódjára emlékezteié, Gö- j rebek, lombikok, természettani eszközök ] eltűntek egy sarokba és láthatatlanná j váltak. Csak néhány könyv, mérnöki; eszköz maradt ott. A lerajzolt angyalfej a tanitóné, Dorpáti Magda szép feje, keretbe szorítva, az íróasztal fölé jutottt és onnan mosolygott le Tornyai Dénesre, mintha mondaná : Oh, én is ugy örülök hogy fölébredtél. Megigazítom holnap a ház környnékét is, mondogatá a mérnök ur. Rend lesz mindenütt. Lesz itt még valami. Dolgoz­hatok én nemcsak a nagyvilágnak, ha­nem egy kis boldogságnak is. S ha a világ nem is tart nagy felfedezőnek, mé­gis nagy felfedező vagyok! A legjobb szivet fedeztem fel és hogy ott meglesz a győzelem, abban oly bizonyos vagyok, mint amilyen igazán szeretlek . . . Dorpáti Magda arcképe szelíden mo­solygott le a falról Tornyai Dénesre. Azt mondta: — Igen, igen ! Irányi Dezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom