Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-15 / 56.szám

Csütörtök, július 15. 1 VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETESI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők yárosfyáz-köz, Spai^raft^áz. Kéziratot nem adnnk vissza. HÉA városi legeltetés. Esztergom, július 14. Az 1848. évi X. t. c. hiányait van hivatva pótolni az 1894. évi 12 t. c. A letűnt emberöltő alatt nagyon megváltozott mezőgazdasági viszonyaink tényleg követelték a régi törvény revizióját, amely a fejlődött állapotokra sok tekintetben hátrányossá vált, de az uj törvény intézkedései sem felelhetnek meg minden tekintetben. A folyton hanyatló gabona árak következtében nagyobb tevékenységre kényszerült gazda kénytelen mindazon forrásokat megnyitni, amelyektől lét-érdeke függ. A kormány elő is segiti törekvésüket ; módot nyújt arra, hogy állattenyésztését helyes alapokra fektethesse s hogy a mezőgazdasági mellékágak haszonnal legyenek kiaknázhatók. A törvénynek intenciói tág keretben mozognak. Egyes szakaszoknak megfelelő végrehajtását külön rendeletek szabályozzák és a törvény egyúttal köteleségévé teszi a hatóságoknak, hogy a helyi viszonyokhoz alkalAz ísitnm és Vidéke" M. Vigasztaló. Lenéznek és gúnyolnak engem, Ugy járok itt mind idegenben, A gáncsot tűröm, hallgatom, Kiket felhajt a sors szeszélye, Nagyok vagytok ti hozzám mérve, Gyerkőc, ifjú gyermekek, Csak rajta törekedjetek ! Én félre állok, — nem ragyogni, Csak egy-két dalom eldalolni, S ha eldaloltam pár dalom, A jövendőröl álmodom. — Nem harsona szó mellett nyújtják A költő martyr-koszoruját, De sírjára, ha moh fedi, Egy ismeretlen kéz teszi. Szentessy Gyula. Miquette házassága. Irta: GYP. — Az ^Esztergom és Vidéke« fordítása. — — Vége. — — Ellenkezőleg Jacques, akkor még csak jobban fogom magát szeretni, mert nagyobb! Ugye kedves válasz? És most? — most nem felel semmit ? — Istenem ! Csak nem képzeli, hogy bámulni fogok akkori szellemességem felett! — És — folytatá Trene a leány apr ó j bársony kezét megfogván, — oly élénk, vig és kedves volt hozzám, hogy nehéz szívvel búcsúztam akkor magától ! Miquette hirtelen elhuzá kezét és megfogva egy teli kávéscsészét elsietett: — Oh ! — jól tudja, hogy én nem szeretem a szentimentalizmust! — Mily kár ! — gondola Trene, — az édes kis leányból egy rosszul nevelt hideg hölgy fejlődött. Igen, csakhogy mégis elbájoló ! Legyünk iga zsírosak, — amint ő az imént mondta, a ".gyönyörű és különös kis teremtés ! A következő nyolc nap alatt Trenenek el kellett viselni Miquette szeszélyeit és örökös gúnyolódását. A leány rendkívül el volt kényeztetve minden szabad és mindég azt teszi ami neki tetszik. Pajkossága és ártatlanságában néha oly dolgokat beszélt, hogy elbámultak. Már Trene érkezése előtt valahogyan megtudta, hogy a hercegné érdeklődik Trene iránt. Örökké éber kíváncsiságával észrevett ezer apró árnyalatot, amely megerősité benne e hitet. És mióta biztos volt abban, amit ő »a hercegné és Trene — flirt»-jének nevezett, nem foglalkozott mással, mint lehetőleg nevetségessé tenni, zavarni és gúnyolni e flirtet, mely annyira boszantá őt. Módját találta annak, hogy öt perc alatt elszaladt a téli kertből a könyvtárba, a szobák folyosójáról a parkbeli japáni pavillonba, vagy más csendes helyre, hol Őket együtt találni vélte. És ha meglelte, oly gúnyos mosolylyal nézte őket, vagy kérdé tőlük : szabad-e velük sétálni ? vagy nem zavarja-e bizalmas társalgásukat, ha a legfelső polcról keres elő egy könyvet a nagymama részére, — hogy Trene észrevette a kis kém működését és gyakran mint a tetten ért j gyermek, mélyen elpirult Miquette, váratlan megjelenésekor, — kit épen e pirulás bántott rendkívüli módon. Egyszer újra zajtalanul lépett a leány a télikertbe, hol a hercegné a nagy pálmák alatt egy hintaszékben ült Trenevel szemben. Miquette megállt előttük és nevetve monda: — Oh ! nem akarom beszélgetésünket zavarni, csak néhány virágot vágok le, — azután megyek ! — A hercegné dühösen felkelt és elsietett. Trene nem merte őt követni. Miquette tovább vagdalva a virágokat, megszólalt: — Nem is hittem volna magáról Trene hogy ennyire udvaroljon egy férjes aszszonynak ! — Én? — Hisz Örökké egymással vannak elfoglalva ! — Ezt cs k maga gondolja, aki kis kém gyanánt leskelődik utánunk. — Leskelődöm ? — bánom is én mit tesznek ! Miquette dühöben eldobta a levágott ez az intézkedése szülte nálunk is a legeltetésnek olyatén való korlátozását, hogy a gazda állatait, csakis a közlegelőn és csakis egy közös csordában legeltetheti. Kihágásnak minősíttetik még azon cselekmény is, ha egy-egy gazda állatait a közlegelőn külön legelteti. Nem csodálható tehát, ha a gazdák között elkeseredett hangulat tapasztalható, s ha ebből folyólag Tátus János városi képviselő több érdekelt nevében inditványnyal áll elő a legeltetési mizériák megszüntetése és a kérdés tisztába hozatala érdekében. Egyelőre a dologhoz csak anynyiban szólunk hozzá, hogy a különlegeltetést csak bizonyos korlátok között véljük megengedhetőnek — és pedig ugy, hogy a különlegeltetés egyedül a közlegelőn engedtessék meg; ott is csak azoknak, akik legelő állataikat alkalmas egyénekkel Őriztetik. A város határában másutt a legeltetést megengedhetőnek nem tartjuk, mert a határban nem a nyomásos gazdálkodás, hanem vegyes mivelés fovirágokat, a kosarat, a pici ollót és elszökött". — Furcsa kis teremtés! gondola Trene, meg nem foghatom örökös gúnyolódásait ! De vájjon hová lett a hercegné ? — most mindkettő elszökött és az estebédig unatkozhatom. * Egy hónap mult el és Trene még mindég a rockes-i vendégszeretetet élvezte. Elhozatta a másik lovát is és minden vadászatban részt vett. A hercegné visszakészült Parisba. Trene-t mindég szórakozottabbnak találta, azért unatkozott. És Miquette — üdébb, rózsásabb, eredetibb és pajkosabb, mint valaha. Nappal lovagol — éjjel táncol, udvaroltat magának az összes vadászokkal, de különösen a szép Gerald-dal ki életében először foglalkozott fiatal leánynyal és ezért nem gondolt az elmenetelre. — Különös, monda a szép matróna, ki jobban ismeré unokáját mint bárki, — ti mindannyian el vagytok Miquette jó szine és kedve által ragadtatva, de nekem ez mégsem tetszik, valami baja van a lánynak. — Dehogy nénikém, — feleié Montren, ha az arcát nézzük és nevetését halljuk, teljesen meg lehetünk nyugtatva. — Épen ez nyugtalanít engem legjobban. Az arcszíne túlságos élénk, és nevetése túlságos hangos. És nem természetes ! mas szabályrendeleteket készíthessenek. Es ezek a szabályrendeletek igen lassan születnek s némelyiknek elkészítéséhez csak a tizenkettedik órában fognak hozzá az illetékes tényezők. A törvény életbelépte — tehát 1897 óta —immár három év telt el, mig végre városunkban a járási mezőgazdasági bizottság megalakult. Ennek a bizottságnak a működésétől sokat várunk, mert minden mulasztás óriási kárt okoz a mezőgazdának. Hiányzik az állattartási- a legeltetési-, a hegyközségi és több más mezőgazdasági érdeket szolgáló szabályrendelet, Az állattartási szabályrendelet pontozatait a helyi viszonyok kihagyásával maga a törvény állapítja meg \ a \ | legeltetésre vonatkozólag minden 1 I község, vagy érdekeltség saját ha- j 1 táskörében — helyi viszonyainak j tekintetbe vétele mellett — tartó-1 I . í zik szabályrendeletet alkotni. A j hegyközségi szabályrendeletek meg-| alkotásához hegyközséggé alakulás j szükséges; erről most nem beszélünk! | és egyedül a legeltetési szabályrendelet elkészítésére hívjuk fel a városi hatóságot, illetve a megalakult mezőgazdasági bizottság tagjait. A törvény 97. §-ának f) pontja jogosulatlan legeltetésért, a 95. §-a c) pontja külön legeltetésért bünteti az állattartó gazdát. Az előbbi szakasz rendelkezése nyilvánvaló, mert ez a magán személyek tulajdonán elkövetett jogosulatlan legeltetést tilalmazza, mig az utóbbi a közös, vagy községi legelőkre és az esetleg nyomásos gazdálkodással rendelkező határokon tiltja el a gazdát attól, hogy állatait külön legeltesse. A törvény végrehajtási rendelete kötelezi a hatóságokat és a gazdasági bizottságokat arra, hogy ennek a §-nak rendelkezéseit alkotandó szabályrendeletek segélyével hajtsák végre. Városunkban ily szabályrendelet még nincsen. Igaz, hogy a törvény szabad kezet nyújt a hatóságoknak arra nézve, hogy addig is, amig ily értelemben szabályrendelet nem alkottatnék, saját hatásköréből kifolyólag rendelkezzenek. A törvénynek