Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-04 / 53.szám

ESZTERGOM es TIME VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M

e

ál

e

l

et

íik Vasárnap és csütörtökön. JPLLŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) V árost}áz-köz, Spanraft-J^áz. Kéziratot nem adunk viasza. M^Egy régi témáról. Esztergom, július 3. A napokban egész szenzációt keltett, hogy egy esztergomi mama polgári iskolát végzett leányát gimnazistának szánta, valamint az is, hogy egy előkelő megyebeli család érettségit tett fia a mehanikai pályára megy. Egyszóval a pályaválasztás még mindég erősen foglalkoztatja a közönséget, amely még most sem in* dul e kérdésben az egyedül szemmel tartandó szempontok után. Es éppen ezért, bár elkoptatott a téma, a pályaválasztásról akarunk néhány szót szólani. Ki ne ismerné azt a régi, régi recipét: >Szülő figyeld meg a gyermeked tehetségét és hajlamát. Ezek szerint válaszsz !« A szülői szeretet azt diktálja reád szíves olvasóm, aki gyermekeid jövőjén töprenkedel, hogy — kedvük ellenére — ne szorítsd őket középső iskoláink felső osztályába és ne növeld velük a ploretáriátust. Mert, ha nincs meg az ifjúban a tudomány : a theologiai, jogi, orvosi, tanári, gazdászati vagy erdészeti Íz „Esztergom és fiié" Mii Mikor Iza férjhez ment. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája — Nagyságos asszonyom ! Mégis csak szép, hogy válaszolva múltkori levelemre, melylyel még mint menyaszonyt keresetem fel, elröpitette csendes odúmba sorait. S különösen az hatott meg, hogy boldogságát alfától ómegáig leirta. Hogy a nagyságos asszony levele célt tévesztett s nem érte el azt a hatást, amelyet kellett volna elérnie, arrról a nagyságos asszony nem tehet, Kivettem leveléből, hogy az azért Íródott, hogy lássam: mit vesztettem el. Hát nagyságos asszonyom, ha ez a levél három héttel hamarább jön, talán elszomorit és talán pár hétre elveszi a kedvemet. De ma ? ? Eh, nagyságos asszonyom, nem vagyok én már többé a régi. A ábrándoknak vége, most jön a komoly való. Eltemettem a nagyságos asszony emlékét olyan jól, mintha csak a földbe temettem volna. És lássa ez a temetés nem is volt olyan szomorú, mint előre gondoltam. És nem is temettem egyszerre, mert akkor talán megszakadt volna a szivem, hanem szépen rátákban. Mint jó gazdához illik, számitottam a jövőre s ugy ismeretek iránt való hajlandóság, proletár válik a pelyhedező állu fiatal emberkéből, a szülők boldogtalanságára, a társadalomnak nyűgére ! Es ne feledkezzünk meg leánygyermekeinkről sem ! Leányaink gimnáziális irányú iskoláztatása — bármit mondjanak is a reform ellenzői — uj érát nyitót a gyengébb nemnek. A felső iskola .• az egyetem kapuja is megnyílt a leányok előtt, hogy igy az a szellemi tőke se veszszen el, mely leányaink intellektuális nagy erejében eddigelé gyümölcsöztetés nélkül pihent. A reformot örömmel üdvözli minden humánus sziv, mert az aranyos középosztály és jelesen a szegényebb család gyermekének nemcsak kenyeret ad, hanem hirtelen fordulattal irányt mutat társadalmunk megújhodásának. Ha van hozzá való tehetsége és hajlandósága, iskolázzék, tanuljon a fiu és leány egyaránt. Tanuljon, mert a magyar társadalom — hisz nem mondunk uj dolgot — nemcsak müveit ügyvédre, osztottam fel a bánatot, hogy három hétig minden napra kijutott a magam porciója. Ugy elgondoltam magamban a nagyságos asszony hibáit, mert hát voltak azok is, és ugy találtam, hogy ha sokat is vesztettem, de mégse anynyit, mint amennyit előre gondoltam. Aztán eltemettem a nagyságos aszszonyt emlékeit. Nyugodt lehet a nagyságos asszony. Nincs többé birtokomban egyetlen sorocska se, amivel, ha akarnám is, valaha komprommitálhatnám. Csak a haj fürtöt nem égettem el; azt a gyönyörű aranysárga fürtöt, amelyből még ma is kiáramlik az a csodás, édes illat, amely megbóditott engem bohó fiút, mint megbóditja a pompázó, viruló rózsa a szegény, szegény kis pillangót. Talán megbocsátja nagyságos asszonyom, hogy szentimentális vagyok, mint egy tulkarcsura fűzött német nevelőnő. De lássa erről nem tehetek. Ha ismertem volna valaha a sors jobb kezét is, talán én is tudnék örülni az életnek, mint annyi más. Én azonban csak a balkezet ismerem, azt a balkezet, amely büntet könyönyörtelenül, anélkül, hogy bűnünk volna. És ez a balkéz ha bármi téren tízszer földre vág, az én SZÍVÓS természetem tízszer fölemel, De ha valaki, aki ugy szeret, mint én szerettem önt, ebben a szerelmében csalódik, az orvosra és tanítóra, hanem müveit iparosra és kereskedőre is szorul. Ha valamikor nehéz volt az élet, most a nagy nemzetgazdasági válságok, forrongásban levő társadalmi viszonyok között napjainkban lett igazán nehézzé. A szülők szeretete, céltudatos gondossága: gyermekeinkben, a rationális, okos és takarékos gazdálkodás, ökonómiánkban, a türerelem, a becsület és szeretet pedig társas érintkezésünkben teremti ujjá és teszi megelégedetté a szertelenségbe hajló társadalmat. Egy tanügybarát. A gimnázium épülete.*) Irta: VOJNICS DÖME. A Szent-Benedek-rend annak idején Esztergomban ugyanazon gimnáziumi épületet kapta használatra, melyet a város a tanulmányi alapból nyert segítséggel 1778—1779. években nagy költséggel *) A főgimnázium értesítőjéből közöljük ezt az érdekes cikket, amely ékesszóló bizonyítéka annak, hogy a régi időkben a város intézőinek több érzékük volt legelső kulturintézetünk megtartása, fejlesztése iránt, mint a jelenlegieknek van. Éppen ezért, figyelmébe ajánljuk a cikket az emiitett uraknak különösen pedig a cikk befejező részét. A szerkesztősé?. nagyságos asszonyom fájóbb tőrdöfés, mintha a fakirtől elveszik Budháját, a karthauzitól Szűz Máriáját. Csak most veszem észre, hogy miket irok én itt össze-vissza? Csak nem képzelem, hogy érdeklik a nagyságos aszszonyt az én szivem viharai ? Hisz akkor talán nem szúrta volna bele ezt az utolsó tövist bájos szarkaláb betüs-levelével. És minthogy elképzelem, hogy nagyságos asszony levelem olvasva mekkorákat ásít a legyezője mögött, eldobom magamtól ezt a szentimentális hangot és vig leszek, mint egy olyan ember szokott lenni, akinek nincs baja, aki boldog. A nagyságos asszony levelének utolsó soraiban van egy kis imperünencia, amely azonban nem keserített el. A nagyságos asszony ugyanis melegen érdeklődik a gyermeknevelésről és tőlem kér jó tanácsot, mert mint írja, csupa jeles hazafiakat akar nevelni. Nagyságos asszonyom ! Ha jól tudom még csak négy napja illeti meg a föntebbi cím s igy talán korán lesz ma még a gyermeknevelés gondjaival kínozni magát. De ha mégis ad valamit az én jó tanácsomra, hát csak arra kérem, ugy nevelje gyermekeit, hogy tudjanak szeretni és tudjanak hűek lenni. Ez persze nehezen fog menni, emelt. A gimnázium építése idejében az osztályok száma Öt volt. Az új Ratio értelmében az osztályok száma egygyel szaporodott. Minthogy azonban a gi«inásiumban volt egy auditórium, olyan diszterem-féle, hol az exhortatiokat és ünnepélyeket tartották, az uj osztály részére nagyon könnyen kikerült a szükséges terem. Nagyobb baj volt, hogy a termek, bár nem voltak kicsinyek, még sem feleltek meg az ifjúság egyre növekedő számának. i82°/

1-ben egyszerre elkezdett az ifjúság rohamosan szaporodni ugy, hogy két év alatt a szaporodás meghaladta a százat s majdnem megütötte a kétszázat. Ily körülmények között jogos jogos volt a tanári kar azon óhaja, hogy a város nagyobbítsa meg a termeket, különösen a két kisebbet. A gimnásium épülete a város tulajdonát képezte, s e tulajdonjogból kifolyólag az épület fentartása, javítása is a várost illette. Sőt még az iskolaszerek — milyenek a kréta, szivacs, világítás stb. — beszerzése is a város kötelességei közé tartozott. S valójában a váí ros gondoskodott is azokról. A tanári kar 1821. év okt. 4-én a városi tanácshoz fordult, hogy két termet nagyobbítson meg. Nehezen ment a dolog : de Tarkovics Vazul biró és Falk János polgármester buzgólhodása végre mégis hálára kötelezte le a tanári kart és tanuló ifjúságot. Tarkovicsnak bizonyára volt érzéke az ilyen dolgok iránt, a mert hát tetszik tudni, az a bizonyos alma, amely nem esik messzire a fájától .. . De hát a nagyságos asszony nem is azért kérte a jó tanácsot, hogy azt mégis adjam, hanem hát csak egy kicsit gondolkodóba akart ejteni, hogy a házas élet nemcsak annyiból áll, hogy a nagyságos asszony a kedves férjé ura nevét viseli. Nos én felcsigázom a fantáziámot és gondolkozom. Elgondolkozom, hogy most, amikor én ezeket a sorokat írom szük harmademeleti szobácskámban, a nagyságos asszony ott ül a kedves férje urával az ebédlőben éppen vacsoránál. Jó étvágygyal esznek, de azért nem nyelnek le annyi falatot, mint ahány csókot váltanak. Lehet és szabad ! Nem látja meg senki. Igen nagyságos asszonyom én mindezt elgondolom. És elgondolnék én többet is, de amint ezen tul szállnak gondolataim, szerte futnak fejemben, mint a hogy szerte fut a birka nyáj, ha egy megijed és szaladni kezd és többé nem vagyok ura egynek sem. De lássa nagyságos asszonyom mikor mindezt elgondolom s hozzá veszem még azt hogy a nagyságos asszony levele késztetett ezekre a gondolatokra, ugy bizonyos öröm járja át egész valómat. Örülök annak, hogy a nagysá"