Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-01 / 52.szám

Diákmajális. A nyár legérdekesebb, legbájosabb, leglátogatottabb mulatsága, amelyet már azok is ilyennek ismertek, akiknek ma unokáik bibelődnek a que maribus tüskéivel : a diákmajális ragyogó verőfényben, szombaton zajlott le a kovácspataki ligetben. Mindenki megmosolyogná a naiv tudósítót, aki szükségesnek tartaná e mulatság sikerét konstatálni, azt azonban el nem hallgatjuk, hogy alig volt még egy is, amely oly előkelő, egyöntetű szép társaságot gyűjtött volna össze, mint az idei. A nagyon rövid ruhás gyermekleánykák ezúttal igen kis számban jelentek meg. A táncosnők túlnyomó részét a bakfisok szeretetreméltó gárdája szolgáltatta s a közönség teljes megelégedéssel fejezte ki abbeli nézetét, hogy az esztergomi nagy leányok legközelebb felvonuló csapata szépség, bájosság tekintetében nagyon veszedelmes konkurrense lesz a megelőző évfolyamoknak. A mulatság karakteréhez illően a fehér ruha és a szalon-cukelü dominált. A kék-fehér vállszalagos rendezők, fáradhatatlan elnökükkel. Rózsa Vitái tanárral élükön, már a fellobogózott propellernél fogadták érkező vendégeiket s figyelmet és udvariasságot akárhány nagy bál rendezősége tanulhatott volna tőlük. A ligetben egész nap nagyon eleven volt az élet, mert a diáksereg már reggel kirándult oda s a tanári karral együtt künn is ebédelt. De igazán élénkké, színessé, érdekessé csak délután vált, amikor a cigány és a katona-zenekar hangjai mellett megkezdődött a tánc. Hogy mennyien vettek részt benne, eléggé illusztrálja egy szám: az első négyes párjainak száma. Valának pedig ezek százhúszan, jóllehet az aszszonyok ezúttal teljesen átengedték a teret a leánykáknak. Az est csodaszép volt s a természeti szépséget fokozta a vasúti sínektől a vendéglőig vezető festői lampionos-allée, amely egy az igazgatót és a mulatság vezetőjét éltető transparentban végződött. Természetesen volt tűzijáték is, görögtűz is s az aranyszínű lángcsikok ugyancsak összekarcolták a sötét, csendes égboltozatot. A tűzijáték mestere — hagyományos szokás szerint — ezúttal is Reviczky Győző, szakértő famulusa pedig Cziglényi Lajos volt. Legnagyobb elismeréssel kell adóznunk a Propeller-Társaságnak, amely a nagy forgalmat a legnagyobb rendben, általános megelégedéssel bonyolította le. S hogy a sok dicséretet panaszszal fejezzük be, csakis a vendéglői ellátás silányságáról, a kiszolgálás hiányosságáról és udvariatlanságáról, az italok élvezhetetlenségéről kellene szólani. De mivel e rózsaszínű tentával irt referádába nem akarunk fekete pöttyét ejteni, erről máskor szólunk. Most még csak itt közöljük a jelenvoltak névsorát. Ott voltak : Asszonyok: Acsay Istvánné, Babinszky Alajosné, Barta Árminné, Bartal Rezsőné, Baig Nándorné (Kövesd,) Bellovits Ferencné, Berkó Istvánné, (Ipolyság) Blumscheim Lipótné, Bodnár Gyuláné, (Kéménd) Brenner Józsefné, Brilli Gyuláné, Büttner Róbertné, Burián Jánosné, özv. Csukássy Lászlóné, Csupor Istvánné, Feigler Károlyné, Feigler Miklősné, Frey Ferencné, Fleichmann Ignáczné, Fülöp Manóné, Geiger Ferencné (Nána.) Gerenday Józsefné, Grószmann Ignácné, Gróssmann Sándorné, Gruhmann Lászlóné, Hajas Simonné, Hartmann őrnagy né, Havas Vincéné, Helcz Antalné, Horácsek Gyuláné, özvegy Janovits Pálné, Kornsteín Lajosné, Kaán Jánosné, Kaán Károlyné Kartaly Istvánné, Kerschbaumayer Károlyné, Kuzmich Miksáné Magos Sándorné, Marosi Ferencné, Marosi Józsefné, Mezey Dénesné, Milch Miksáné (Párkány), Mattyasóvszky Kálmánné, Mattyasóvszky Vilmosné, Nagy Pálné, Niedermann Jánosné, Niedermann Józsefné, Nozdroviczky Miklósné, Nóvák Józsefné, Paál Jánosné, Pach Antalné, özv. Pelczmann Ignácné, Perényi Árpádné, Perényi Béláné, Perényi Henrikné, Pethes Kálmánné, Pisuth Istvánné, Popper Lipótné, Renner Gáspárné (Párkány), Renner Márkné, Reviczky Gáborné, Rosenberg Fülöpné, özv. Schalkász Ferencné, Scheiber Rezsőné, Schleiffer Lajosné, Schönbeck Mihályné, Sinka Ferenezné, Spanraft Józsefné, Schmiedt Brunóné, Szalkay Józsefné, Szecskay Kornélné, Szenttamási Béláné, Szlávy Istvánné, Szölgyémi Gyuláné, Sztankay Kálmánné (Csata), özv. Szvoboda Románné, Tábor S. Sándorné, Özv. lakács Gézáné, özv. Tilmann Károlyné, Waldvogel Józsefné* Vancsó Gyuláné, Vargha Mihályné, Vojnich Lászlóné, Vojnovich Emiiné, Zsarnóczay Lászlóné. Leányok: Bartha Erzsike és Ilonka, Barthal Olga, Bellovits Karolina, Blumschein Valika és Janka, Bodnár Anna, Mariska és Böske, Brenner Irma és Erzsike, Burián Böske, Csukássy Etelka és Erzsike, Feigler Nellike, Feigler Janka, Fáy Rózsika, Frey Berta, Fülöp Róza, Geiger Ilonka és Mariska, Gyurányi Ilonka, Etelka és Anna, Hajas Gabi, Nacza és Olga, Havas Margit és Sárika, Hartmann Neszti, Helcz Gizike, Horn Gizella, Keller Ilona (Ipolyság), Koksa Izabella, Matisz Manda (Székesfehérvár), Magos Emiké és Mariska, Marosi Margitka, Mendl Mariska, Mezey Ilonka, Milch Erna (Párkány), Mattyasóvszky Olga és Margit, Mattyasóvszky Ilonka, Mellinger Elzácska (Budapest), Nagy Etelka, Margit és Erzsike, Nozdroviczky Olga, Nóvák Janka, Pach Irén és Margit, Pelczmann Ilonka, Pélyi Viktória, Perényi Margit és Irma, Perényi Irma, Pethes Mariska és Margitka, Pisuth Paula, Popper Vilmácska, Renner Irén (Párkány), Reviczky Erzsike, Saághy Agatha, Melanie, Margit és Malvin, Schönbeck Mártha és Jusztinka, Sinka Erzsike és Juliska, Spanraft Bertácska, Stern Antónia és Fanny, Szalkay Mici, Margit és Félike, Szecskay Margitka, Szenttamási Irén, Sárika és Pannika, Szlávy Aranka és Matildka, Sztankay Gizella (Csata), Szvoboda Kornélia, Tillmann Fanni, Trautvein Vilmácska, Usztanek Szidi és Margit (Csenke), Waldvogel Etelka, Vas Mártha, Vancsó Anna, (Kéménd), Varga Mariska, Wollmann Geraldine (Budapest), Zsarnóczay Ilonka és Sárika. 2^ taijéV Vége. Ma reggel volt a főgimnázium Te Deum-ja a ferenciek templomában s ezzel megkezdődött az összes tanintézetek hivatalos szünete. Két hónapra sutba kerül az á-b-cé épugy mint a logaritmus-tábla s két hónapig a szekunda és az egyes senkinek sem okoz bánatot, vagy örömet. — A gimnáziumi Te Deumot nyilvános záróünnep előzte meg, amelyet az ifjúság a »Sasckertben nagy, előkelő közönség jelenlétében tegnap d. u. tartott meg. Az igazgatói asztal mellett láttuk Kruplanitsz Kálmán főispánt, Rosszival István papnöveldéi igazgatót, Maiina Lajos polgármestert, dr. Földváry István városi főügyészt, Niedermann József r. kapitányt, Frey Ferenc országgyűlési képviselőt és másokat. Az ünnep két fő részből állott. A főgimnáziumi »Czuezor Önképző köre zárógyüléséből és az ifjúsági tornaversenyből. Nagyfalusi h. ifjúsági elnök szép beszédben számolt be a kör működéséről s hangulatos, meleg szavakban búcsúzott el a tanári kartól. Mattasóvszky Kázmér főjegyző és Berkó Antal pénztáros jelentése után érdekes szavalóverseny következett. Az önképzőkör hat legjobb szavalója : Frey V. Ertl M. Erdélyi A., Gremsberger J. Laczkovics R. és Cseh J. szállott sikra a kör által felajánlott három jutalomért s mind a hatan derekasan megállották helyüket a pódiumon. Vojnics Döme igazgató a közönséget hivta fel a döntésre, de mivel ez nem akart nyilatkozni, Rosszival kanonokot kérte fel a versenybírói szerepre. A főpap az első díjra Gremsbergert, a másodikra Laczkovicsot, a harmadikra Frey Vilmost proponálta s a közönség teljesen acceptálta döntését, mire a kanonok ur a a második és a harmadik dijat is az elsővel egyenlővé egészítette ki s ; ugy nyújtotta át a nyerteseknek. — Érdekes, szines, mozgalmas képet nyújtottak a tornagyakorlatok. A kékfehér egyenruhás gárda ugy a rend-, mint a szergyakorlatokban nagyon sok ügyességet, erőt és hajlékonyságot tanúsított, különösen a magas ugrásban excelláltak néhányan. A tornában való előrehaladás gimnáziumunkban évről-évre feltűnő mérvben nyilatkozik meg s a két buzgó, fáradhatlan tornatanárt: Gyarmathy Józsefet (algimnázium) és Obert Ágoston (felső öt osztály) a legteljesebb elismerés illeti meg. Az egyes számok között az ifjúsági ének- és zenekar közreműködött épp annyi megérdemlett tapsot szerezve magának, mint kipróbált vezetőinek: Schedl Arnulf és Borovicska Adolf uraknak. Szívből tapsoltak a négy hazafias szavalat előadóinak: Magurányi J., Kuzmich Gy., Hell F. és Benkó K. tanulóknak, akik mint az alsó gimnáziumi osztályok hallgatói mutatták meg, hogy az Önképzőkör a jövőben sem fog szűkölködni jeles deklamátorokban. Végezetül szép beszédet intézett Vojnics Döme igazgató az ifjúsághoz sok üdvös intelemmel s különösen köszönetet szavazott az Önképzőkör vezetőjének: Bárdos Rémig tanárnak. Az szép ünepséget a jutalomdijak és jutalomkönyvek kiosztása zárta be. Jutalom-aranyakat kaptak: Mészáros F. VII., Zeizinger R. VII., Kardhordó K. VII, Jehlicska F. VII. (két munkáért) és Cseh I. VII. o. tanulók. —- Ma jelent meg a főgimnázium vaskos, 260 oldalra terjedő értesítője is, amelyről legközelebb bővebben beszámolunk. Most csak azt emiitjük meg, hogy a füzetben Vojnits Döme igazgató folytatja és befejezi a tanintézet történetét. — A vízivárosi zárda növendékeinek Te Deum-át hétfőn reggel tartották meg. Ezt megelőzte vasárnap délután a polgári leányiskola külső növendékeinek záróünnepe, amelyről csak azon az elismerő hangon szólhatunk, amilyennel e derék, kitűnő intézet vizsgáiról és nyilvános ünnepeiről mindedig megemlékezni kedves kötelességünk volt. A szereplő növendékek közül különösen kiemelhetjük Gáldy Mariskát, Sztraka Edithet és Csukás Erzsikét. — Péter Pál. A belvárosi plébániatemplomban tegnap a szokásos ünnepséggel ülték meg a templom védőszentjeinek : Péter és Pálnak emléknapját. Az ünnepi istentiszteleten a kegyúr város tisztikara testületileg részt vett. Délben dr. Fehér Gyula plébános ebédet adott a városi honoratiorok tiszteletére, kivüle tán más nem is vett tudomást a buesuról; oly elhagyatott volt egész nap a mi Citynk. — Tegnap volt nevenapja Palástby Pál felszentelt püspöknek is, akit ez alkalomból igen sokan felkerestek jó kívánságaikkal. — Eljegyzés- Alezi Ferenc főhadnagy eljegyezte Noel nyugalmazott őrnagy leányát Dévényben. -- Perényi Margit. A szünidők kedves saisonja visszahozta közénk íWényi Margit kisasszonyt is, aki e tanévét, mint a hires Lucca Paula tanítványa Bécsben töltötte, Bizonyára érdeklődéssel veszik olvasóink tudomásul, hogy a kis művésznő tanárai kérelmére elhatározta, hogy a vig opera és operetté táborába szegődik, ahol minden esetre fényes, nagy jövője lesz, amit szívből óhajtunk. — Zeneestély. Háziezredünk zenekarának vonós része csütörtökön este a „Fürdő" vendéglő kertjében játszik. — Fővárosi vendégek Esztergomban. A szombati diákmajálisra a fővárosi iróés művész világ három fiatal tagja is lerándult s nagy elragadtatással nyilatkozott a táj, — de főképen az esztergomi leányok szépségéről. E vendégek valának : Horváth Elek, a kiváló zongoraművész, akit Perényi Margit kisasszony a hangversenyéről jól ismerünk, továbbá Kern Aurél zeneszerző, a Budapesti Hirlap zenekritikusa és Merkler Andor ismert nevű zeneszerző és zeneiró. — — Vasárnap szintén nagyobb budapesti társaság szórakozott a Kovács-pataknál. Egy harmincöt-negyven főből álló asz taltársaság, amely a Bokros-féle Andrássi-uti vendéglőben tanyázik s nagyobb részt tanárokból, szobrászokból, mérnökökből áll. Reggel érkeztek, megtekintették a város nevezetességeit, megreggeliztek a >Fürdó« vendéglőben s akkor mentek ki a Kovács-patakhoz, ahol nagyon jól érezték magukat. — Angyal kellett az Istennek . . , Szép volt, jó, tisztaszivü és engedelmes; mindenkit szeretett és mindenki szerette őt. Még alig egy hónapja itt csicsegett közöttünk, itt mosolygott reánk okos szemével, szelid pillantásával, s most hogy visszavártuk, nem kaptuk többé vissza. Mosolygó arcocskája, felhőtelen gyerekszeme helyett egy fekete szegélyes papírlap érkezett a következő vigasztalan fekete tartalommal: >Vajda Pál és neje Rudolf Irma a magunk s az egyedül hagyott kis testvér : Ilonka nevében, a fájdalomtól megtört szülői szív keservével jelentjük, hogy forrón szeretett jó kis leányunkat Jolánkát, élete 10-ik évében, a mindenható Isten magához hivta angyalai közé. Ártatlan lelke rövid, kínos szenvedés után folyó évi június 26- án röppent az égbe, drága kis testét 27- én d. u. tettük örök nyugalomra a kiskéri temetőben. Hont-Kiskér, 1897. június 27-én. Áldás emlékére \< — Aki hallotta a szomorú hírt, akinek meghozta a posta a feketeszélü gyászlapot, szívből könyezett mindenki és nem tudott megnyugodni abban a gondolatban: > miért is kellett ez az édes angyal az Istennek !« — Az elmaradt látogatás. Szombat délután már az egész város tudott arról, hogy Sziám királya másnap Esztergomba látogatni szándékozik s a szenzációs hir érthető érdeklődést keltett a legszélesebb körökben. A vasárnapi reggel azonban csalódást hozott az érdeklődőknek. Hamar köztudomásává vált az is, hogy a kilátásba helyezett látogatás elmarad, Szalay Imre min. tanácsos, a Nemzeti Múzeum igazgatója táviratban tudatta Maszlaghy Ferenc prépostkanonokkal, hogy az esztergomi kirándulás tervét elejtették. Az esztergomiak sajnálkozva értesültek erről s csak akkor nyugodtak meg, amikor másnap a fővárosi lapokban olvasták, hogy a sziámi királynak egyáltalán nehéz programmot csinálni, mert rendesen az utolsó percben határoz s rendesen nem ugy, ahogy ajánlják neki. — Halálozás. Nagy részvétet keltett városszerte Lencz Ferenc aranyművesnek, egyik legismertebb és legkedveltebb polgárnak váratlan halála. Nemrégen megírtuk, hogy nyakán furunculus támadt, amely egyre jobban elmérgesedett. Három orvos is kezelte, de a veszedelmes bajon nem tudott már segíteni tudományuk. Az életerős, fiatalos kedélyű férfi nagy kinok között vasárnap kiszenvedett. Felesége s fivére: Lencz Simon bajóthi plébános gyászolja. — Az érseki tanítóképző ez idei értesítője Guzvenitz Vilmos helyettes igazgató szerkesztésében már megjelent. Az elején az elmúlt tanév nevezetesebb eseményeit közli s különösen hosszasabban emlékezik meg az újjászervezés történetéről, bemutatja életrajzi adatokban az uj tanári kart s beszámol a főtanfelügyelői állásban beállott változásról. A füzet többi részét a rendes értesitő-rovatok töltik ki. Az Önképző-Kör működéséből felemiitjük, hogy a tagok 136 szavalattal és 36 szabadon választott tételről készített dolgozattal szerepeltek. Diszgyülése a körnek négy volt, október 13-án dr. Kovács Kálmán volt igazgató, október 30-án a hercegprímás névünnepe, november 22-én Szent Gizella napja alkalmából és június 7-én a zárógyülés. Az érdemsorozat azt tanúsítja, hogy kiváló növendék kevés volt, viszont osztályismétlésre is csak négy növendék utasíttatott. A legtöbb érdemsorozata nagyon közepes, négyesektói tarka, mert a képző még mindig Öt számmal osztályoz. Az intézetben összesen 114 rendes és magántanuló tanult. Képesítő és javító képesítő vizsgálatok tartattak 1896. szeptember 2-án (javitó), 2—5 (képesítő), december 17-én (javitó-képesitő), 1897. június 18—22 (képesítő). E vizsgákra 77-en jelentkeztek s a vizsgákat általánosságban elég sikerrel állották ki. — Az intézetben beállott igazgató-változásról az értesítő nagyon lakonikusan számol be. — A katonai zenekar programmja. Háziezredünk zenekara nyilvános szereplésének jövő, július havi programmja a következő : Térzenét ad a Primáskertben július 7-én és 21-én délután 5 és fél órától esti 7 óráig. A Kovács-pataknál július 14-én és 28-án délután 5 órától esti 7 óráig. Zenés takarodó lesz 15-én és 29-én; mindkét esetben este 8 órakor kezdődik,