Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-10 / 46.szám

Esztergom, június 9. — Személyi: hír. Kruplanicz Kálmán főispán mára tervezett elutazását elha­lasztotta. — Üdülés. Vaszary János festőmű­vész üdülés céljából jelenleg Nyergesuj­falun tartózkodik, de ott sem pihenteti rajzónját, amennyiben a táj szebb részei már mind meg vannak örökitve vázlat­könyvében. — Kézfogó. Dr. Csernyáfiszky Aladár nyitrai kir. aiügyész, aki városunkban is gyakrabban megfordult, eljegyezte Ho­lényi Ferenc nagycétényi primási intéző bájos szép leányát: Erzsikét. — Ezüstmenyegző. Kratz Antal órás, városunk érdemes polgára és neje teg­nap ünnepelték ezüstmenyegzőjüket, mely alkalomból ismerőseik és barátaik ter­mészetesen siettek őszinte érzelmeiknek kifejezést adni. — Birtokvétel. Néhány fővárosi lap mai számában azt a hirt olvasuk, hogy a főkáptalan megvásárolja Bródy Zsig­mond főrendiházi tag bélai uradalmát. Ez a hir e formájában téves. Tény, hogy a tulajdonos hajlandó birtokának, amelyet elhunyt feleségének kedveért vett, ela­dásra s az is tény hogy Roszival István és Venczel Antal kanonokok már meg­tekintették a gyönyörű birtokot, végle­ges megállapodásra azonban még nem jutottak. — Ünnepek után. Ragyogó verőfény­ben, kánikulai levegővei virradt fel pün­kösd mind két napjának reggele s a tö­mérdek kirándulónak nagyobb panasza nem is lehetett az időjárás ellen, bár rövidke eső mindkét délután kis időre fedél alá kergette a zöldben mulatozó­kat. Különösen a fővárosból volt sok vendégünk. A »Sofia« hajó közel három­száz bucsúst hozott hétfőn, az utcákon meg mindenféle kerékpáros dresszek tar­kállottak. Legnagyobb közönsége termé­szetesen a Kovács-pataknak volt, amely­nek szépségeivel, üdeségéyel az idege­nek betelni nem tudtak. Óhajtjuk, hogy a Propeller Társulatnak mindig olyan forgalma legyen, amilyen a két ünnepen volt. Nagyon okos ujitás volt az igaz­gatóságtól, hogy behozta a tizenhat krajcáros kiránduló jegyeket, amelyek az egyes üzletekben előre is válthatók. — Búcsújárás. A >Kőalatt«i dűlőben fekvő, szent Orbán pápa tiszteletére épült kápolnához, — melyet a hivő nép a szőlő védszentjéül tisztel, >— az idén is, mint minden évben, óriási hivő nép zarándokolt ki piros pünkösd másod­napján, mely alkalomra a kápolna szé­pen fel volt diszitve és zöld gályákból sátor volt előtte emelve. Reggel 7 óra­kor indult a körmenet a kir. városi plé­bánia-templomból dr. Fehér Gyula plé bános vezetése alatt. Az ünnepi mise után szentbeszéd, ugyanott délután 3 óra­kor litánia volt. — A délelőtti isteni­tisztelet végeztével a »Szémum« dűlőben a bold. Szűz tiszteletére Özv. Kleinnt által emeltetett kápolna-szerü szoborhoz zarándokoltak, melynél az egyházi szer­tartást és ezúttal a felszentelést is szin­tén dr. Fehér plébános végezte. — Szo­morú játéka a sorsnak, hogy a szobrot emeltető nő nem vehetett részt az ün­nepies felszentelésben, amennyiben idő­közben Budapesten lakó leányához uta­zott, hol rövid betegség után utol érte a halál a jó szivü nőt. Azonban elutazta előtt meghivott néhány vendége szomorú szivvel képviselte a nemes alapitót. — A Gazdasági Egyesület, hosszabb hallgatás után, nem éppen alkalmas idő­ben, pünkösd vasárnapjának délelőttjén választmányi ülést tartott, amelyen ter­mészetesen kevesen jelentek meg. Tudo­másul vették, hogy a pénztárt — bár választmányi határozat nélkül — az el­távozott Mihalik Bálinttól Koksa Tiva­dar volt szives átvenni. Tárgyalták az állami szőllőtelep felállítására vonatkozó miniszteri leiratot, amely még február havában érkezett. Az ülésben Niedermann József titkár nagy elfoglaltságára hivat­kozva — állásáról lemondott, de a je­lenlevők kérésére megigérte, hogy a legközelebbi közgyűlésig tovább vezeti az ügyeket. Reményeljük, hogy sikerülni fog addig a buzgó, szakavatott titkárt lemondási szándékáról véglegesen lebe­szélni. — Óhajtandó volna, hogy az egyesület választmánya kissé gyakrabban tartana üléseket, mert mindenesetre ezek elmaradása okozója az egyesület életében beállott kis stagnációnak. — A Katholikus Legényegyesület pün­kösdhétfői majálisa pompásan sikerült, bár egyrésze azoknak az uri családoknak, akik az egyesület e mulatságán minden évben megjelennek, ezúttal hiányzott. Az első propeller a rendezőség tagjaival fél 2 órakor, Jónás Pali zenekarának vidám nótái mellett indult, a másodikat már ünnepiesen fogadták a Kovács-pataki ki­kötőn J1. A délután egy része tréfás mu­latozásokkal telt el. A fő-ut jobb olda­lán két sátor állott. Az egyik >Stell és Rangl gyorsfényképező műterme.« Eb­ben ugyan nem működött az érzékeny lemez, gyors fényképet mindazáltal min­den jelentkező kapott. Ez a fénykép tréfás tartalmú levelező-lap volt. A má­sik sátort Szimhardt Károly igazgatta. Egyik ajtaján »Magyarok bejövetele* felírás pompázott. Jártak is be rajta a magyarok s odabenn egy tükröt talál­tak e felirássai: »Megint egy magyar !« Volt sok móka, amikor a másik ajtón kijöttek, amely felett a felirat azt mon­dotta: >A magyarok kijövetele!* A le­pényevés szintén sok mulatságot okozott, amig a lekvárral vastagon bemázolt tész­tán át valaki a közepébe sütött koronáig ette magát. Következett a szafaládé-evés. A szafaládé-barát urat egy zsákba kö­tözték s ebben a toilletteben kellett a magasan lógó szafaládéért ugrania. — Természetesen táncban nem volt hiány. A második négyest két kólón táncolta s az utolsó propeller csak hajnali három órakor hozta meg a legkitartóbb tánco­sokat Cs táncosnőket. Este fényes kivi­lágítás és sikerült tűzijáték is volt. Amint halljuk, az egyesület a nyár folyamán még egy mulatságot rendez a >Fürdő«­kertben. — Kiránduló leánykák. Az érsekújvári apácazárda növendékei tegnap váro­sunkba rándultak ki. Megtekintették a nevezetességeket, azután a Kovács-pa­taknál ebédeltek, ahonnan vonattal utaz­tak vissza. A bájos, eredeti uniformisos kis csapat kellemes feltűnést okozott az utcákon. — Festmények a vármegyeházán. A vármegye főjegyzője érintkezésbe lépett Moretti Rezső ismert arcképfestővel és restaurálóval, hogy vele a tavalyi disz­bandénum résztvevőinek és a megye ed­digi alispánjainak arcképét a közgyűlési terem díszítésére megfestesse. Ugyancsak Moretti restaurálná a főispánoknak már meglevő arcképeit. Az összes festmé­nyek körülbelül négyezer forintba ke­rülnének. — Kertmegnyitás. A Magyar Király kerti helyiségét az uj bérlő, akit rö­vid tartózkodása óta is a közönség na­gyon megkedvelt, megnagyobbítva és átalakítva, szombaton nyitja meg házi ezredünk zenekarának hangversenyével. Ugyancsak e kerti helyiségben ezentúl minden csütörtökön Jónás Pali zenekara fogja szórakoztatni a vendégeket. — Azok a derék vámosok. Újra róluk zeng az ének. Mór ász Antal kéméndi esperes-plébános ugyanis ma reggel vám­fizetés nélkül a »Három Szerecsen* foga­dóba hajtatott. A vámnál ugyanis nem volt vámszedő, ki kérte volna a vámpénzt. Alig ért a fogadóba, utána rohant egy rendőr egy paraszttal, állítólag a vám­szedővel és le akarta tartóztatni a ko­csisát. Mórász plébános ezt nem engedte, ugy érvelvén, hogy a kocsisa csak azt teszi, amit ő parancsol neki; ha bajuk van, vele végezzenek. Meg akarta fizetni a vámot, de a vámszedő nem fogadta el a pénzt, hanem becsapta durván a plébános szobájának ajtaját és szitko­zódva elment. Mórász elküldte a házi­szolgával a vámot a kapitánysághoz s igy kaphatta meg a vámcédulát. — Ez az eset is élénken illusztrálja, hogy mily egyénekre van bízva az úgyis sok pa­naszra okot szolgáltató vámszedés. — Gyermekek öröme. Nagy napjuk lesz holnap a nyergesujfalusi iskolás­gyermekeknek. Vaszary Mihály majálist rendez az apró nép örömére az általa bérelt szentjánosi pusztán. Nemes cse­lekedete mindenesetre meg fogja találni jutalmát kis védenceinek nagy boldog­ságában. — Kósza hírek. A szenzációs hírek egy idő óta veszedelmesen felkapottak városunkban. Legújabban egy eltitkolt öngyilkosságról suttog a nagy Galeotto. Mindenki tudja, hogy a szegény elhunyt gyógyíthatatlan bajban szenvedett s igy igazán vétek hozzátartozóinak fájdalmát kiszínezett mende-mondákkal súlyosbítani. — Diákok Ünnepe. Visegrádra rán­dult ki tegnap a főgymnáziumi ifjúság, hogy ott a király koronáztatásának év­fordulóját az Isten szabad ege alatt megülje. Az ünnepély a visegrádi tem­plomban kezdődött, hol a főgymnáziumi igazgató misézett és az ifjúság énekelt. Mise után felvonult az ifjúság Mattya­sóvszky Vilmos főügyész vezetése alatt a történelmi nevezetességű várba. Az egyes helyek megszemlélése után a 328 méter magas várhegyen elénekelte az ifjúság a Hymnust. Leérkezvén, a Má­tyás-forrásnál volt az ünnepély főrésze. A programmot Szitkey Béla VII. oszt. tanuló nyitotta meg szavalatával mely­nek tárgyát Komócsy Józsefnek Deák Ferenc emlékezete c. költeménye képezte. Ezután következett Tomanócy Gusztáv III o. t. által előadott »Visegrád* c. költemény. Majd Panghy Özséb tanár gyönyörűen kidolgozott történetét ol­vasta fel Visegrádnak. Azután Gróh Géza IV. o. t. >Vörösmarthy« Salamon ját, Frey Vilmos V. o. t. Tóth Kálmán »Kik voltak a honvédek« c. költeményét Trautwein Gyula Wargha Gyula »Óda az 1867. évi koronázás emlékére* c. ódá­ját szavalták el. Majd a Szózat és a nemzeti imadal eléneklése után a fő­gymnáziumi igazgató lelkes beszédet mondott a királyra. A délutáni órákban több család érkezett Esztergomból, ami annyira fokozta a jókedvet, hogy az ifjúság egy-két táncot is lejtett, amely előtt az összegyűlt közönséget Niede­mann Ferenc »Az öngyilkos* c. mono­lóg, Marosi Károly pedig >Egy udva­rias ember* c. monológ ügyes előadásá­val mulattatták. Hatalmas tapsvihar lett honoráriuma a két VII, oszt. recitá­tornak. Négy óra felé vette kezdetét a tánc, mely jó kedvben folyt egészen 7 óráig. A négyeseket 20 pár táncolta. A hölgyek szép koszorújának névsora a következő : Asszonyok : Brenner Józsefné, özvegy Csernák Béláné, Daláry Sándorné (Visegrád), Fiedler Ferencné, Frey Fe­rencné, Magos Sándorné, Mattyasóvszky Vilmosné, Nozdroviczky Miklósné, Schlei­fer Lajosné özv. Szvoboda Románné, Vojnits Lászlóné (Szabadka). Leányok: Birkl Katinka, (Visegrád) Brenner Erzsike és Irma, Frey Bertike, Heinzler Aranka (Budapest) Magos Emmike és Mariska. Mattyasóvszky Ilonka, Nozdroviczky Olga, Riva Elli, Schleiíer Annuska, Szent­tamásy Pannika és Szvoboda Kornélia stb. stb­- Templomi ünnepély. Folyó hó 13-án vasánap délután három órakor lesz Bényben a templom tornyára a kereszt felhúzva s mivel a keresztnek feltétele a kereszt diadalát jelenti a világ felett, nagy ünnepélyeséggel lesz egybekötve. A templom egyike Magyarország leg­szebb és legrégibb templomainak sőt ha teljesen elkészül, merjük állítani, hogy stilszerüségét tekintve egyetlen hazánk­fa n. Nem mulaszthatjuk el ez alkalom­mal megemlíteni, hogy a templom ujjá építésében Mórász Antal esperes urat illeti a legnagyobb érdem, ki nem ki­méi semmi fáradságot és utánjárást, hogy a templomot nemsokára átadhassa rendeltetésének. A temlom belsejét gyönyörű oszlopok tartják, ezen oszlo­pok épités előtt úgy néztek ki, mintha el lennének süllyedve. Mórász esperes úrnak feltűnt ezen körülmény s az osz­lop mellett leásatván, rájött, hogy az oszlopoknak legszebb része a földben van. Az oszlopok tehát ki lesznek ásva, illetve a templom belsejéből egy méter nyire a föld is ki lesz hordva s innen lesz az, hogy a templomba majd lépcső­kön lehet lemenni. A templom a török uralom alatt az ott székelő pasa lovai­nak istálójául szolgál, nagyon valószínű, hogy az egy méter magasnyi földréteg az ott egybcgyülemlett szemétből szárma­zott, amit azonban a templom újításánál nem hordottak ki. — Halálozások. Súlyos csapás érte Neu­sziedler Károly pozsonyi országgyűlési képviselőt, városunk fiát. Neje: született Sommer Mária hosszas, kinos szenvedés után tegnapelőtt elhunyt. — Závodi Al­bert vármegyénk volt másodalispánja f. hó 7-én 71 éves korában Kolthán elhunyt. Vá­rosunkban is sok tisztelője és barátja van, akiket szomorúan érintett halálának hire. — Földomlás. Lapunk zártakor érte­sülünk, hogy Szentgyörgymezőn föld­omlás történt. A részletek még ismeret­lenek. — Egy gyermek szörnyű halála. Szörnyű halállal mult ki f. hó 5-én a tizenkét éves Juhász Mari, Haincz József dorogi földműves mostoha leánykája. Apja ki­ment a határba zöld takarmányért, meg­rakta a kocsiját, azután a kaszát a ta­karmány közé dugta. Majd felült a füre s a leányt is maga mellé ültette. Útköz­ben megcsuszamlott a fű a leányka alatt s a gyermek az útra zuhant. De vele csúszott a kasza is, még pedig oly sze­rencsétlenül, hogy a leányka beleesett. A kasza valósággal ketté szelte a sze­gény teremtést. Mostoha apját letartóz­tatták, mert legalább is vétkes gondat­lanság esete látszik fennforogni. — Végzetes lakodalom. Hétfőn tar­totta Doroghon Fischer József doroght bányamunkás esküvőjét, amely egyik barátjára végzetessé vált. A menet ugyanis éppen a templomba tartott, amikor Jancsek János egy pisztolyt sü­tött el oly szerencsétlenül, hogy annak golyója az előtte haladó Ruszék János vő­fély hátába fúródott. A szegény em­ber összeesett s rövid szenvedés után meghalt. Megbotránkoztató volt a násznép viselkedése a szegény haldok­lóval szemben, amenyiben nemcsak hogy nem siettek a segítségére, de koszorús­leánya kivételével mind magára hagy­ták. Az éppen Doroghon időző főszol­gabíró a gyilkost nyomban letartóztatta és átadta a járásbíróságnak. A gyilkos ugyan azzal védekezik, hogy csak la-' kodalmi szokásból sütötte el fegyverét de több gyanuok van arra nézve, hogy a szerencsétlenség nem véletlenség követ­kezménye volt. — Munkásgyülés. A Munkások Orszá­gos Rokkant és Nyugdijegyesületének fiókja vasárnap délután a »Három Sze­recsen* fogadóban nagy csendben meg­alakult. Elnök lett Udvardy Albert, al­elnök Garai Ferenc. A gyűlésen körül­belül negyén ember vett részt. — Eladó vadászeb. Egy fiatal, kitaní­tott barna foltos fehér pointer-vizsla el­adó. Cím megtudható a kiadóhivatalban. — Vízbe fult gyermek. Szomorú pün­kösdje volt Renner János helybeli fes­tőnek. Tízéves Gyula fia a kis-Duna partján egy zsindelylyel játszott, amig a megáradt viz el nem vitte azt. Utá­nakapott, de megcsúszott s a talpról, amelyen állott, a habok közé bukott. Senki sem sietett mentésére s igy el is tűnt nyomtalanul s még ma sem akad­tak holtestére. Pedig közelében a szom­szédos tutajokon több tót munkás ácsor­gott, de ujját sem mozdította a fuldokló segítségére. A folyamparti városokban másutt mindenütt erős rendőri őrizet van. Hány életnek kell elpusztulni, mig ez nálunk is bekövetkezik ? = T. Olvasóink figyelmét felhívjuk Schneider József hírneves resicai gyógy­szerész mai hirdetésére. = Felhívjuk a nagy közönség becses figyelmét «Kiesel Amhoí> brünni nagy posztószövet raktár mai hirdetésére. = Szomorú,— de igaz, hogy öltözé­keinkre nagyobb gondot fordítunk, mint egészségünkre. Ha ruháinkon a legparányibb szakadékot észlelünk, sietünk azt legott eltüntetni, nehogy na­gyobbodjék, de ha ez testi egészségünk­nél az eset, számba se vesszük. Egy kis köhögés, főfájás, emésztési zavarok stb., mit tesz az ? Ügyet se vetünk rá. Hát ez vétkes könnyelműség, mely később ke­servesen megbőszülj a magát rajtunk, mert valamint a kis szakadékból nagy lesz, épp ugy a kis bajból nagy baj keletke­zik, ha kellő intézkedés nincsen kéznél. A legtöbb betegség kutforása a gyomor rendetlen működése, amit — idejekorán használva — Egger kellemes izü Soda­pasztillája csakhamar beszüntet (1 doboz ára 30 kr). A tüdő, torok és mellbajok köhögéssel, rekedtséggel s elnyálkáso­dással kezdődnek. Egger kitünőizü mell­pasztülája megóv bennünket a bajtól tel­jes biztossággal, (1 doboz 50 kr és 1 frt, próbadoboz 25 kr.) Minden gyógyszertár­ban kaphatók. Főraktár Nádorgyógyszer­tár (dr. Egger Leo és Egger J.) Buda­pest, Váci-körut 17. = Uj gyártelep Fiumében. Ha lassan és lépésenkint is, de haladunk a köz­gazdasági önállóság felé, folyton szapo­rodnak gyáraink s ma már egész sere­gét gyártjuk a cikkeknek, melyekért csak egy évtized előtt is külföldre küldtük a pénzüriket. Legújabban kivitelre dolgozó gyáraink, melyek magyar terményekért s magyar munkáskezek munkájáért ide-

Next

/
Oldalképek
Tartalom