Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-30 / 43.szám

Orvosaink Budapesten. Esztergom, május 29. Régóta és sokat hangoztatott igazság, hogy a magyar orvosi karban nics meg a kellő összetartás és hiányzik az igazi testületi szellem is. Az volt a meggyőződése városunk orvosainak is s három évvel ezelőtt ép ennek ellensúlyozására alapították meg az Orvos és Gyógyszerész Egyesületet, amely rövid fennállása alatt is bebizonyította, hogy az orvosok társulása mindég nagy előnyére válik a karnak. S amint a mi orvosaink belátták ezt, ugy mások is az egész országban s igy keletkezett a mozgalom az egész orvosi karnak egy közös testületbe való bevonása iránt. Az orvosi kamaráról készített miniszteri tervezetet, amely inkább a közegészségügy, mint az orvosi kar érdekeit védené, nem fogadták szimpátiával s igy keletkezett a Országos Orvosszövetség eszméje, amelynek alakuló gyűlését f. hó 27-én tartották meg a budapesti uj városháza dísztermében. Agilis orvosegyesületünk természetesen nem tartotta távol magát e mozgalomtól, sőt nagyon is élénk részt vett benne. Kiküldötte kebeléből az alakuló gyűlésre : dr. Mátray Ferenc alelnököt, dr. Födi Emil titkárt, dr. Rapcsák Imre, i., dr. Simonyi Adolf és dr. Sonnenschein Ignác (Dorogh) e. tagokat. Őszinte örömmel olvastuk tegnap a fővárosi lapokban az alakuló gyűlésről szóló referádákat, mert azokból arról győződtünk meg, hogy a mi orvosaink igen előkelő, vezető szerepet játszottak ott s nagyon szép pozíciót foglaltak el. Az indítványozók majdnem kizárólag a mi orvosaink sorából kerültek ki, s a tett, körülbelül harminc indítványukból csak dr. Mátray Ferencnek az az életrevaló indítványa nem lett elfogadva, amely törvényhozásiig kötelezendőnek akarta kimondatni a szövetségbe való be— De felség ! . . . A fiatal király mintha csakugyan figyelne egy pillanatig ; a következő pillanatban azonban megint ott alkalmatlankodik a légy. A kis királyban, mintha az Ollenburgok ősi konoksága lobbanna fel, — most már folytatja a hajszát. Amint ott röpköd a kellemetlen szárnyas a szemei előtt, hirtelen utána kap, a nélkül azonban, hogy a gyors támadás több sikerrel járna, mind az előbbi hadi csel. A professzor boszusan dobolt ujjaival az asztalon. A homloka ráncokba futott. A hangja egy kissé remegett a felindu lástól, amikor hirtelen félbeszakította a magyarázatot: — Felség, egy uralkodónak a végzet sokkal magasztosabb hivatást adott, semhogy . . . A kis király meggörbitett tenyere ebben a percben villámgyorsan suhant át az asztalon, — mikor azután Ökölbe szorított ujjait nagy óvatossággal egymásután kiegyenesitette, konstatálta, hogy a bestia — megint elmenekült. Soha az Ollenburgok több kitartással leleménynyel és lelkesedéssel sikertelenebb hadjáratot nem folytattak. *j§£A tudós tanár idegesen harapdálta az ajkait. Kérlelő hangja egyre epésebbé vált, amint haragosan fakadt ki : — Ne feledje, felség, história est magister vitae, és én valóban nem értem hogy egy oktalan féreg . . . Az oktalan féreg már megint ott szemlépést s aminek elvetését valószínűleg meg fogják bánni. A három legfontosabb módosítást szintén dr. Mátray és dr. Födi indítványozták. Hogy tekintet nélkül az orvosok számára minden megye alaktihasson fiókszövetséget, hogy a fegyelmi ügyekben a legfelsőbb fórum ne a kongresszus, hanem az igazgató tanács legyen és végül, hogy a szövetség céljaira tett alapítványok fele csak az esetben küldettessék be a központba, ha az alapitványtevő igy rendelkezett. A konresszus végén a jelenlevők ugyancsak dr. Mátrayt kérték fel, hogy a tanácskozás vezetéseért az elnöknek köszönetet mondjon s szavait zugó éljenzéssel fogadták. Egyszóval a csütörtöki nap az esztergomi orvosok napja volt, amit midőn büszkén konstatálunk, egyszersmind kedves kötelességünknek tartjuk a nap hőseinek őszinte gra tulációnkat kifejezni. Esztergom, május 29. — A hercegprímás alapítványa. Vaszary Kolos hercegprímás huszonötezer forintos alapítványt tett szegénysorsu gimnáziumi tanulók segélyezésére szülővárosában: Keszthelyen, amely város mindig megtudta becsülni azt a nagy szerencsét, hogy ily nagy férfiút nevezhet szülöttjének. — Személyi hir. Mezey Arthurné, szül. Pfalcz Gizella úrnő a déltiroli Arcóból, ahol egészsége helyreállítása céljából hat hétig időzött, egészen felüdülve érkezett vissza városunkba. — A primási vashid építése. Pischinger kir. főmérnök és Gregersen Guillbrand épisési nagyválalkozó városunkba érkeztek, hogy a primási hid ujjá építésének munkálatait megkezdjék. Az építés első napja június 9-ike lesz. — Templomi ének. Brunner Margit kisasszony, ki gyönyörű szép hagjával mult évben a budavári Mátyás templomban O felsége a király és az udvar előtt az »Áve Máriát« oly nagy hatással énekelte, áldozó csötörtökön Bátorkeszen a Kobek-család interventiójára a rom. kath. templomban remek énekével gyönyörködtete a nagyszámmal összesereglett hívőket. telenkedett és pedig közvetlenül doktor Plinius előtt, szentségtörő lábaival tiporva a tudós professzor jegyzeteit. Az utolsó Ollenburg ugy találta, hogy ez a legpompásabb alkalom az izgató hadjárat sikeres befejezésére és gyorsabban, mint a gondolat, vékony fehér tenyere lecsapott a bocs jegyzetek fülé. A legyecskének ugyan semmi baja sem esett, a tudós tanár szemei előtt azonban egyszerre forogni kezdett a világ. Dühösen szorította össze a fogait és a következő szempillantásban a professzor három ujja odacsapódott a bébékirály fehér kezére. A jó Isten tudja, hogyan történt; de bizonyos, hogy a tudós ujjak érintették a felséges kezet, ha csak egy futó pillanatra is. Éles, rikácsoló, dühös gyerekhang csapott át a terem langyos levegőjén. — Plinius ! A gyermek király vézna alakja ott állt kiegyenesedve. Az ajkai elfehéredtek a dühtől, nagy kék szemei szikrákat szórtak a professzor felé. És áll a tanár is. Sáppadtan, egész testében remegve, meggörnyedt háttal, vacogó fogakkal. A sima, hideg, fehér arcú tudós helyén egy didergő aggastyán, akinek összekocódnak a térdei. A szája mintha megszélesedett volna és a rángatódzó ajkakon mégis csak alighogy kifért egypár .töredezett, alig hallható szó. — Irgalom . . . felség. . .irgalom... — Esztergomiak Moszkvában. A moszkvai egészségügyi orvosi kongreszszusra városunkból dr. Födi Emil és Bartha Tivadar készülnek. — Vilmosnapja. Mattyasóvszky Vilmos vármegyei tiszti főügyész tegnap ünnepelte nevenapját s ez alkalomból egész nap folyamán nagy volt az élénkség a lakásán. Alig maradt el egy ismerőse is, hogy őszinte szivből minden jót ne kivánjon. — A tanítóképző felépítése. Egy helyi lap éppen legutóbbi számában konstatálta azt a végtelen szomorú tényt, hogy amint látszik, bíboros egyháznagyunk immár egészen elidegenedett székvárosától, ahova még napokra sem szeret többé jönni. Fájdalom, nem cáfolhatjuk meg ezt a megdöbbentő állítást, és nem is csodálkozhatunk rajta. Sőt egy ujabb adatot hozhatunk fel mellette. Csütörtökön járt városunkban Nagyszombat városának főjegyzője, hogy a primási udvarnak tudomására hozza, hogy Nagyszombat szívesen ad telket, sőt épületet is, ha az érseki tanítóképző oda helyeztetik át. S mint halljuk, a hercegprímás nem idegenkedik az ajánlat elfogadásától. Hogy mily veszteség volna az intézet áthelyezése városunkra, azt felesleges fejtegetni. Csak figyelmeztetni akarjuk a város vezetőit, akik bűne a hercegprímás elidegenedése tőlünk, hogy legalább a tizenkettedik órában tegyenek meg minden lehetőt az eljátszott jó indulat visszaszerzésére és a fenyegető veszedelem elhárítására. — Alispáni rendelet. Andrássy János alispán meghagyta a rendőrkapitányságnak, hogy a veszett, vagy veszettséggyanús ebek által megmart emberekről pontos nyilvántartást vezessen. — Gyász. Nagry gyász érte Walther Károly posta- es távirdafelügyelő urat. Feleségének édes atyja: Jasek Alajos hosszas szenvedés után kimúlt. A temetésre nejével együtt Himesházára utazott. — Kiállítás. Az Oltáregylet mint eddig, ugy most is többféle egyházi ruhát készített a szegény templomok segélyezésére, mely munkák pünkösd vasárnapján, hétfőn, kedden lesznek kitéve a vízivárosi zárdában megtekintés végett. A buzgó tagok eme szép ajándékainak megtekintésérc felhívjuk olvasóink figyelmét. A király kifelé indult, a tanár pedig, akinek egy pillanatra minden idegét megzsibbasztotta a borzasztó szerencsétlenség, — egyszerre vad kétségbeeséssé* vetette magát a gyermek elé és görcsösen markolva meg a megütött kezet, fulladozó hangon rebegte: — Bocsánat, felséges uram .., irgalom . . . Az apró imperátor ingerülten rántotta el a kezét és halkan sziszegte : — Megütött ! A vergődő ember átfogta a király térdeit és halálos rémület erőszakosságával tartotta vissza. — Őrült voltam, felség . . . Nem tudom, hogyan történt . . . kegyelem . . . Az utolsó Ollenburg megállt. A koraérett hamvas arcon egyszerre átlebbent valami mosolyféle. Pajkos is, kegyetlen is, gúnyos is. gyermekes is. A kis király keresztbe fonta vékony karjait és egy percnyi rettenetes csönd után, mialatt a düh kifejezése lassankint lesimnlt vonásairól, végre megszólalt: — Jó, de fogja meg a legyet! A térdelő ember mohón ugrott fel. Nem érzett most semmi megaláztatást, semmi szégyent. Mohó tekintete fürkészve siklott végig a falakon, bútorokon. Ah ! — a kis alávaló ott terpeszkedett a glóbuszon, végképp eltakarva a kutató szemek elől egész Pekinget. A kis király pedig biztatva ismételte : — Fogja meg ! — Panasz egy pénztár ellen. Egy helybeli lap vasárnapi számában azzal vádolta a Vármegyei Betegsegélyző Pénztárt, hogy özvegy Tichy Józsefné táthi lakos-nőnek a férje temetésére kijáró negyven forintból csak harminc forintot adott s irást vett, amelyben az asszony elismeri, hogy többé semmi követelni valója nincs. A pénztár igazgatósága tegnapi ülésén tárgyalta a vádat és konstatálta, hogy az alaptalan. A pénztár ugyanis a harminc forintot is csak kegyadományképpen adta az asszonynak, miután a férjét munkaadója : Eggenhoffer Albert már régebben kijelentette s igy nem is volt tagja a pénztárnak. — Ezzel be is lett volna fejezve az ügy. Az intézet azonban, amint halljuk, felirni szándékozik a budapest-kerületi anyakönyvi felügyelőhöz az iránt, hogy a szerkesztőnek, aki egyszersmind anyakönyvvezető, tiltsa meg a pénztár ügyeivel hirlapilag való foglalkozást. Ezt az eljárást, mint kicsinyes boszut azért is el kell ítélnünk, mert az illető lapszerkesztő teljesen lojálisán járt el, amenynyiben cikkének közlése előtt az esetre vonatkozólag az intézettől felvilágosítást kért, amit nem kapott meg. A pénztár pedig nyilvános intézmény s igy annak ügyei a nyilvánosság elé tartoznak. Különben sem engedhetjük, hogy a szabad sajtót ily módon presszionálni próbálják. — Kertmegnyitás. A »Fürdő* vendéglő pompásan restaurált, kellemes kerti helyiségnek ünneplésen megnyitása június hó 2-án este lesz, amikor is ott háziezredünk zenekara fog hangversenyezni. — Tennispálya. Amig a tornakerti Tennispálya fölött vidáman kuruttyolnak a békák, a katonatisztikar által fentartandó tennispályát már a jövő hét végére megkészíti építője: Pfalcz József. Az pályamester Simonfiy Zoltán főhadnagy lesz. — Nyári mulatság. A Katolikus Legénegylet nyári mulatságára a következő tréfás hangú meghívót adta ki: >Kötelezvény. Meiynél fogva én N. N. kötelezem magamat, miszerint az ^Esztergomi kath. legényegyesület« által 1897. évi június hó 7-én (pünkösd hétfőn) a Kovács patak helyiségeiben rendező Nyári Táncmulatságon kedves családommal együtt személyesen meg fogok jelenni. Továbbá kötelezem magamat, hogy délután fél 2 órakor az esztergomi csavargőzös állomáson ott leszek s reggeli öt óránál hamarább nem szándékozom hazajönni; hogy a jó kedvet és a duzzadt pénztárcát otthon nem hagyom; hogy tekintettel a háborús hírekre, melyek minduntalan mozgósítással fenyegetnek, a táncban, mint a testedző hadgyakorlatok egyik legnemesebbikében, kitartóan részt veszek; s végre, hogy ezen táncmüvelet fedezésére a 60 (gyermekekért 20) fillérnyi összeget előzetesen t. Amstetter Imre, Brutsy Gyula, Braunsteiner Sándor és Leitgeb János urak üzletében vagy délután a pénztárnál lefizetem, esetleg amennyire duzzadt pénztárcám engedi, felül is fizetek. Másrészről ezen táncmüvelet vezetősége gondoskodik a túloldalon leirt művészeti, táncolási, levelezési, evés-ivási programm hű betartásáról. Kelt Esztergom, 1897. évi június hó 7-én. Majális herceg főrendező. Terpszychore és Thália rendezők. Szilaj Pista, Vidám Jóska, Tréfás Marci mint tanuk. Műsor; i. Indulás délután fél 2 órakor az esztergomi csavargőzös állomásról. Menetjegy ára: személyenként 16 kr., gyermekjegy 5 kr. 11. menet délután 3 órakor. III. menet d. u. 4 ó. 30 pkor. IV. menet d. u. 6 ó. V. menet d. u. 7 ó. VI. menet este 8 óra 30 pkor. További menet óránként 2. Nagy dijtekézés 5 értékes nyereménynyel. 3. Délután 3 órakor tánc a »Kovács-patak> nagy dísztermében, melyhez a zenét Jónás Pál, Pharao becsületes utóda, esztergomi benszülött zenekara szolgáltatja. 4. A szünórák alatt csupa honi ipar fog föltálaltatni ; u. m. : »csermányi vinkó« és esztergomi szalon sör, melyekkel »esztergomi fillérekért« szívesen szolgál a kovácsi patak kiszolgált veterán bajnoka s udvari vegyésze : iszszai és bornemisszái Vizkeleti Barnabás. 5. Tréfás játékok és bohózatok. 6. Fényes kivilágítás és tűzijáték. 7. Belépti-jegyek csak e kötelezvény s a pünkösdi jó kedv előmutatása mellett válthatók s e kötelezvény másra át nem ruházható. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság június hó 13-án, vasárnap fog megtartatni.