Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-16 / 39.szám

VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. j^e^jelemik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 8 fit — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 Irt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNI^aptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilíterek és hirdetések küldendők) Yárosl^áz-köz, Spa^rafMfáz. Kéziratot nem adunk vissza. HEr~ I városi .szabályrendeletek. Esztergom, május u-J. {*) A vármegyei főjegyző a törvényhatóság legutóbbi közgyűlésén egy hatalmas, uj kötetet mutatott be: a vármegyei szabályrendeletek gondosan sajtó alá rendezett gyűjteményét Bejelentését lelkes éljenzéssel fogadták, aminek spontán kitörését nagyon természetesnek találjuk. Mert egy megye, egy város rendezettségéhez mindenesetre hozzátartozik, hogy rendes szabályrendeletei legyenek s hogy akik azokat tudományozni akarják, óhajtásukat könnyen megvalósíthassák. E gyűjtemény megjelenése hozta eszünkbe újra a városi szabályrendeleteket, amelyek ügyében körülbelül egy évvel ezelőtt már szót emeltünk, de mint annyiszor, ezúttal is hasztalanul. Nem azok könyvbe gyűjtését sürgettük, — nagyon messze van az az idő, amikor ez a városnál is megtörténhetik, — hanem csak azokat a munkálatokat, amelyeknek ily gyűjtemény összeállithatását múlhatatlanul megelőzni kell Hz jfltep és liie

1 tárcája. Szent János almái. Irta: Jean Ranieau. .— Az »Es*i*rgom és Vidéke* fordítása. — I. Emmi azoknak a nyiltszivü leánykáknak egyike volt, akik ösztönszerűleg mosolyognak amint valaki reájuk néz. Jól is tette ezt, mert ajkai eperpirosak és arcának gödröcskéi gömbölyűek. Az előbbiek nyilasa, utóbbiak képződése — képezi az ifja parasztlegények gyönyörűségét, kik szivesen sompolyognak el szivdobogva ablaka előtt. — Emmi tizenkét éves. De az ő beárni hazájában a nap korán érlel mindent. Ott már júliusban esznek szőlőt. A kis beárni leányka sötét pillái és fekete szemöldökei alatt tengerszin szeme sugárzik. Hazájának sajátos barna bőrű, szép formás alakú leánya, olyan mint egy fakadni óhajtó sötétpiros rózsabimbó. Néhány év óta egy takácsnál dolgozott és kis kezeivel ügyesen forgatta a szövőszék hajócskáját a sok fonál között. Munkaközben komoly volt és képes egy nap alatt egy rőfnyi vásznat szőni. Ha azonban az asszonyoknál járkált fonalat vásárolni, vagy a kész vásznat hazaszállítani, hódító mosolyának természetadta szabad folyást engedett. Jutott akkor Általánosan ismeretes, hogy a városrészek egyesítése óta csak a rendőrkapitány és a városi mérnök készített uj szabályrendeteteket. A mérnök az építészetit, amelyet még a régi építészeti bizottság minden tagja a mult nyár folyamán megkapott, de amely tárgyalásra — miért, nem tudjuk — még mindég nem került. Igen nagy és buzgó munkásságot fejtett ki saját hatáskörében a viszonyoknak megfelelő, uj modern szabályrendeletek alkotása terén a főkapitány, hogy például csak a rend- és csendháboritásra, bérkocsiiparra, a vendéglők zárórájának szabályozására, az ebtartásra, a szegényügyre, a rendőrség szervezetére vonatkozólag készítetteket említsük. Szívós buzgalmával nem nyugodofit addig, amig azok a közgyűlés elé nem kerültek. De amint a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk e téren kifejtett nagy és hasznos munkásságáról, éppen oly megütközéssel kell konstatál nuk, hogy kívüle senkinek nem jutott eszébe, hogy a régi, ósdi, dédapáinktól örökölt szabályrendeletek módosítására, átalaabból mindenkinek; öregnek, fiatalnak, férfinek, nőnek, meg a napnak, a fáknak, de meg a felhőknek is. Emmi mindig mosolygott, egészen öntudatlanul, mint a rózsa, ha nyilik, illatát szétárasztva, — és e kedves arcnak látása örömet okozott mindenkinek. Egy szép napsütötte tavaszi napon Emmi két csomag fonalat cipelve, hazatértében meglátott egy szőke fiút, aki hatalmas fejszecsapásokkal tarolt le egy fát. Emmi oda közeledve monda: — Jó napot! Emmi e percben a nappal versenyt mosolygott. A fiu megfordult, letette a fejszét, ránézett a mosolygó leányra és ő maga is elmosolyogva felelte : — Adjon Isten ! Emmi elment. Midőn foglalkozása ügyeiben fáradozva másnap ugyané helyre érkezett és a fiút még mindig fát vágni látta, Emmi már mesziről mosolygott, Ezúttal megállt a fiu mellett és minden teketória nélkül mondotta : — Emmi a nevem. — Az enyim meg Valentin, felelt a fiu. És beszélgettek a szép időről, mint a felnőttek. A harmadik találkozásnál Emmi igy kezdette : — Én takács vagyok. — Én meg fa-cipő-készitő. kitására, ujjal való felcserélésére gondolt volna. Már pedig a haladó időn kivül különösen az egyesítés egészen uj viszonyokat teremtett, amelyekre a régi szabályok alig, vagy csak ritka esetben alkalmazhatók. Oly viszonyokat is teremtett, amelyek eddig fenn nem állottak s amelyek szabályozása éppen ezért elodázhatatlan szükség. E szabályozás pedig csakis megfelelő szabályrendeletekkel eszközölhető, lévén a törvény alkalmas arra hogy általánosságban minden jogesetet magába foglaljon, de nem alkalmas arra, hogy minden egyes jogesetre precíz kiterjedjen. A mindennapi, gyakorlati élet ily viszonyait szabályozni a szabályrendeletek feladata, amelyek nélkül éppen ezért jó és praktikus adminisztráció el sem képzelhető. Mikor ez ügyben legutóbb felszólaltunk, akkor is felhoztuk már példaképen a nyugdijszabályzatot. Ennek megalkotása mindenesetre elég nagy terhektől szabadítaná meg a várost, másrészt nagy megnyugvásáras igy bizonynyal fokozatosabb — A vászonból, amit viszek, ingek készülnek. — E fákat azért kell kivágnom, mert facipőket faragunk belőlük. •— Én tizenkét éves vagyok. — Én tizenhárom. — Én a takácsnál lakom, ott lent a falu végén. — Én meg fönt a parton a facipésznél. E biaftlmas beszéd közben mosolyogva néztek egymásra . . . -— Én csakis szőkéhez megyek feleségül, mondotta Emmi és hirtelenül elszaladt. Másnap reggel a leány ablaka alatt a homokba ez volt olvasható : — Csak barna lehet az én feleségem Valentin. A dolog komoly lett. A kis leány kelengyéjére gondolt. Mikor újra találkozott a fiúval, fülig elpirult, mert tudta, hogy nem szokás minden jött-menthez férjhez menni, akivel véletlenül a fák alatt találkozik, hanem illő jövendőbelije rokonsága és vagyoni állapota után tudakozódni, Azért is igy kezdette: — Nekem hét fiu és egy leánytestvérem van. — Mi négyen vagyunk. — Én Leon-Bearnban szölettem. — Én Bordeau-ban, — Nekem van egy kék. ruhám. — Nekem van egy pisztolyom, mely legalább tizennyolc frankot ér. A vásárról hazajövet találtam. — A takácsnál, a hol dolgozom egy évre huszonöt frank a fizetésem — és egy kötény. — És én . . . én . . . dadogta Valentin, de nem merte folytatni s fülig pipulva hallgatott. Emmi gondolta : — Rossz házasságot kötnék : e fiúnak nincs egy fillérje sem. S hangosan kérdé: — Te kevesebbet keressz huszonöt franknál ? Valentin még mindig irult-pirult, — Hát nincsen semmi kereseted ? — Bizony van, feleié fejét fölemelve. — Öt frank ? Vagy talán egy pár faczipő . . . vagy . . ? — Bíz annál több ! Valentin biborvörös lett. Nem merte kimondani. Hisz neki nem lesz szabad elvenni ezt a szép barna leányt! Egy leány, aki huszonöt frankot keres egy évben, nem neki való ! De Emmi mindent legyőző biztató mosolygása vallomásra bátorította : — Jövedelmemet azon almafa termése képezi, mely a kertünk végében a patak balpartján a harmadik. Franciából fordította : Inconnu. (Folyt, köv.) I munkásságra való serkentésére is szoba] na a tisztviselőknek. Meo-szűnnének aggodalmai, hogy huszharmincévi szolgálat után a városi képviselőtestületben esetleg domináló ellenségei bosszúból, vagy valami protezséjük kedvéért minden nyugdij nélkül szélnek eresztik. Az egyesítés óta azt is tapasztalhattuk már, hogy igen nagy szükség lenne a fegyelmi eljárás szabályozatának megállapítására. A jó legyeimi szabályzat ép úgy megnyugvására szolgál a felsőbbségnek, amint biztositéka a tisztviselők pontos, lelkiismeretes működésének. Előhozhatnánk meg lakásfelmondási, költözködési viszonyaink rendezetlenségét. Alig akad közöttünk, aki ne érezné szükségét, hogy az ezeket szabályozó elavult és sok kellemetlenségre, viszálykodásra okot adó szokást bizony nagyon ideje volna szabatos, a változott időknek megfelelő szabályrendelettel pótolni. De szükség volna számos közegészségügyi, élet- és vagyonbiztonsági kérdés szabályozására is. — Egyszóval kétségtelen, hogy sza-