Esztergom és Vidéke, 1897

1897-04-22 / 32.szám

nézve ékesszóló példák a legkisebb osztrák városok. Ezek vezetői, ha kell, még sziklatalajból is elővarázsolják a »Stadtpark*-ot. Nálunk e részben csak a Szépítő Társulat működik csekély anyagi eszközeihez mérten csekély mértékben. A Mária Valéria-hid megépítése előtt a sziget még eléggé megfelelt a >séta-térc követelményeinek, amennyiben a »Kioszk* afféle központot képezett, ahol térzenéket tarthattak s elidőzhettek, elcseveghettek azok, akik nem csupán a >mille passus meabis* céljából indulnak ki hazulról. Mert a kisdunamenti, különben jó karban tartott sétautak csak erre alkalmasak. A sziget feltöltése, áthasogatása óta a Kioszk kiesik a forgalomból. De ott volna helyette a prímássziget, amelyet a hercegprímás a közönség használatára engedett át. Persze, hogy jól érezzük magunkat benne, karban tartani kellene, rendezni s a Szépítő Társulat meg is tenné ezt, ha módja volna hozzá. De hát nincs s igy semmit sem tehet. Bizony nem emelné a pótadót egy %-al sem, ha a város ezt a szükséges összeget segélyképen a társulat rendelkezésére bocsátaná ! . . . Városunk csodálatosan gazdag a közeli regényes kiránduló helyekben. Vájjon tett-e a város csak egy lépést, egy tollvonást is az iránt, hogy e nagy természeti kincseket a maga javára értékesítse, könnyen hozzáférhetővé tegye, nyomtatásban, képben ismertesse s ide csalogassa a természeti szépségek iránt nála fogékonyabb lelkű turistákat ? . . .' S hogy ezeket állandóan itt tartsa, mindenesetre az is szükséges volna, — Menjen csak, mondogatta, aki nálam csokrot rendelget, annak máshol van lefoglalva a szive. — Lelkemre mondom, Rózsika, minden csokor másnak megy. — Nem akarom a számukat szaporítani. — Hátha felhagyok a többivel ? — A világért se tegye ? Mit csináljak akkor a virágjaimmal? Igy multak a napok incselkedés, kacagás, játék közben. De Rózsika egyszerre csak ugy érezte, hogy bosszúsan fogad minden ujabb rendelést és hogy gyűlölködve kötögeti a Boldizsár bokrétáit. Boldizsár igen nyilt beszédű is volt, elmondogatta mindig, hogy kinek viszi a virágokat, Es Rózsika érezte, hogy gyűlöli mindazokat, akiket emlit. Nem tagadhatta önmaga előtt, hogy szereti Boldizárt. De ő vele nem is gyanittatta. Vidám, kacagó és közömbös volt mindig. Vidám, kacagó és közömbös volt akkor is, mikor Boldizsár félig tréfásan, félig komolyan szerelmet vallott neki. — Udvaroljon maga asak másnak, felelte, abból nekem több hasznom van. De midőn Boldizsár a menyasszonya számára rendelt csokrot, szépet, nagyot, amilyen egy vőlegényhez illik, akkor forgott vele a világ. A menyasszonyának készítsen ő csokrot ? — O, aki álmatlan, kinos éjszakákon keresztül emészti magát ezért az emberért! Amig szeretői voltak csak, addig valami képhogy minden építési ügyben is tért engedjenek az esztétikai követelményeknek. Az építészeti stilszerüségnek azonban nálunk semmi nyoma nincs, amit nem csodálunk, ha a polgármester az építészeti bizottságba csizmadiákat ültet be, akik igen derék szakemberek lehetnek, de az építési tervek felülbírálásához talán még sincs kellő kvalifikációjuk. Pedig tagadhatlan előnyére válnék városunknak, ha arról az idegenben úgy beszélnek, mint amely csinos, modern képet nyújt s a melyben nemcsak a hassznosságra, hanem a tetszetősségre is súlyt fektetnek. Jelenleg azonban semmire sem fektetnek súlyt. Köztisztaságunk mizerabilis, épületeinek gunyjai az aestetikának, nyáron a por, ősszel a sár öl. Hát ne is csodálkozzunk, ha az idegenek, akik megteleped ési szándékkal jönnek hozzánk, rémülten zónáznak el a legközelebbi gyorsvonattal. S a legszomorúbb az, hogy mig a jelenlegi aera tart, semmi üdvös változásban sem reménykedhetünk... * Árgus. Esztergom a történelemben. Esztergom, április 21. Megírtuk legutóbbi számunkban, hogy Rózsa Vitái tanár ur, a régészeti Társulat tudós és buzgó titkára az egyesület legutóbbi ülésén bemutatta titkári jelentését. Különösen érdekes és sok tanulmányra való ebben városunk és vármegyénk archaelogikus jelentőségének fejtegetése, amelyet — a szerző szives engedelmével — itt mutatunk be olvasóinknak : Vájjon városunk és megyénk területén nyilik-e tér régészeti kutatásra ? érdemes-e költséget kockáztatni olyan vállalatra, amely nem kecsegtet eredménynyel ? Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy Esztergom nemcsak jelenénél, hanem különösen múltjánál fogva is egyik nevezetes pontja hazánknak, amelynek története visszanyúlik a legrégibb századok homályába. Városunkban és megyénkben az emberi művelődés őskorától fogva minden korszak emlékei föllelhetők. E mellett szólnak a Piszkén és Tokodon talált kőkorszaki tárgyak; ezt tanúsítják a Doroghon, Köbölkuton és Tokodon napfényre jutott rézkorszaki emlékek ; erről tesznek bizonyságot a Bajnán, Bényben, Ebeden, Helembán, Kéménden, Kövesden, Lábatlanon, Pilis-Maróton, Piszkén, Süttőn, Szobon és Tokodon nagy számmal előkerült bronzkorból való érdekes leletek. Sok emlék maradt fönn a népvándorlás és a romai uralom idejéből. A római korbeli érmek, ékszerek, cserépedények, bélyeges téglák, hamvvedrek, kőkoporsók és épületkövek hangosan hirdetik, hogy , megyénkben a rómaiaknak virágzó gyar! mataik voltak. Annyi bizonyos, hogy i Esztergom, a rómaiak idejében Salva \ Mansio néven, mint a dunai határvonalnak egyik őrpontja, megerősített hely volt. Sőt Esztergora kétszeresen is meg volt erősítve ; amenynyiben a rómaiak a párkányi oldalon is emeltek erődöt, amelynek Anabum volt a neve. A Dunapartján hatalmasan megerősített útvonal vezetett megyénk területén. Az Aquincum (Ó-Buda) felől Bregetiumba (O Szőny) vezető dunai határ• vonal mentében római telepek, vagy | megerősített helyek voltak : Pilis-Maróth : (Castra ad Herculem), Esztergom-Párkány I (Salva-Anabum), Táth (Gardeliaca), Nyer! ges-Ujfalu (Crumerum), Süttő (Lepavista). \ De Esztergomnak reánk nézve külöI nősen érdekes és tanulságos története | előkelő és fényes szereplése a magyarok ! történetével kezdődik. Géza fejedelem ! Esztergomot választotta székhelyül, s az | ő idejében városunkban találkozott a ke; leti és a nyugat-európai műveltség. Itt telén, de mégis valószínű reménynyel kecsegtette magát. Nem tudta miért, de ugy érezte, hogy ez a csapodár, könynyelmü fiu egyszer majd csak ő nála fog megállapodni, épp ugy, ahogy mindennap ő hozzá tért be pihenőre. Vége. De azért fölébredt benne a gőg. Azért sem mutatja ki, hogy ez a hir halálra sebzi a szivét. Összeszedte minden erejét valami kétségbeesett kacagáshoz : — Gratulálok, bár — hogy őszinte legyek — sajnálom, hogy megházasodik. A feleségének már nem visz többé virágokat. Boldizsár pedig egy darabig nézte, azután csóválta a fejét. — Szamár voltam. Azt hittem, hogy egy kicsit egyébként is sajnálni fogja és kíméletesen akartam tudtára adni. A leányból kitört a keserű düh, de más irányt adott neki. — Valóban ? Azt hitte ? — Szeretném megkérdezni a menyasszonyától, hogy mi szeretni való van magán ? O — azt hiszem, ő sem tudná megmondani. Boldizsár kacagott. — Annál jobb,mondotta, csakhogy jó barátok maradunk. Nos, Rózsika, egy csókot búcsúzóra. A leány irtózva húzódott vissza. — Menjen, menjen, ne lássam ? Milyen Önhittség! Hogy szerelmes volnék magába ? — Azért se, azért se. III. t í — Már egy hónapja ! ! Oly kárörömmel mondotta ezt. | Letelepedtem a kis fauteuille-re, ugy mint azelőtt. Künn esett az eső, a hideg félig havas eső. Idebenn olyan jó száraz és illatos a levegő. Es a sok virág csak ugy bólogat felém az üvegtáblák mögül. Nyár van a kapu alatt. Egy nagy ibolyacsokrot kötögetett. — Kinek készíti ? Es ekkor fölvillantak a szemei. Kacagott, de nem a régi kedves kacagás volt hanem rekedt, gyűlöletes, szinte vérszomjas kacagás. — Boldizsárnak, szólt diadalmasan. Boldizsár haza viszi a feleségének. Szinte fuldoklóit a nevetéstől. — Hallott már ilyet ? — Mindennap visz a feleségének virágot — tőlem és az az asszony örül neki. Érti! Örül neki. És sziláján rázta a fejét. Kék szemei mintha feketére váltak volna. — Szegény asszony! Ostoba liba! Mintha be volna itt fűtve. Nem természetes melegség ez ... És a virágok is a csillogó üvegtáblák mögött, mintha nem olyanok volnának, mint más virágok. Mesterséges, csinált virágok, kályhamelegségen fölnevelve. Jobb lesz kinn az esőben. Tavasz elején nincsen nyár, a knpu alatt sincs. Reveur. született, nevelkedett és uralkodott szt. István király ; s utána még két századon át volt az ország fővárosa, a magyar kiráiyok székhelye és állandó szintere a történeti jelentőségű eseményeknek. II. Géza király 1147-ben itt fogadja III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt, midőn ezek keresztes hadaikkal hazánkon át a Szentföldre vonultak. III. Béla négy napig tartó ünnepségekkel, lovagjátékokai és lakomákkal ünnepli Barbarossa Frigyes császárt és kíséretét. S habár utóbb megszűnt királyi székhely lenni, de azért fontos szerepet játszott mindenkor hazánk történetében ; mert — a gyászes emlékű török uralom idejét kivéve — középpontja maradt a kath. egyháznak, székhelye maradt az ország első főpapjának. Roppant nagy a történeti anyag, a mely Esztergom nevéhez fűződik. S ennek a fényes és gazdag multu városnak és megyének nemcsak, hogy története nincs megírva, hanem még a rá vonatkozó adatok sincsenek fölkutatva, annál kevésbbé összeállítva, vagy rendezve; a föld méhében rejlő emlékek, amelyek fényt deríthetnének sok talán homályos vagy elfeledett eseményre vagy épületre,, nincsenek kiaknázva. Hogy megyénk területén a régészetnek ezután is tág tere nyilik, azt az eddig véletlenül fölmerült leletek alapján bátran lehet állítani. Épen ezt a két célt: a régiségek felkutatását, valamint Esztergommegye és város történetének megírását tűzte ki társulatunk feladatául; ennek a tervnek a megvalósítására óhajtanánk megyénk és városunk értelmiségének közremőködését és anyagi támogatását megnyerni; mert pénz nélkül a legnagyobb buzgóság, a legkitartóbb lelkesedés sem tud ezen a téren csak valamit is létesíteni. Azért a városunkra és megyénkre egyaránt fontos ügy érdekében egész bizalommal fordulok a helybeli és vidéki müveit közönséghez : karolják föl az ügyet, lépjenek minél tömegesebben a társulat tagjai közé s terjeszszék ismerőseik körében a nemes és hasznos eszmét ! A cél magasztos, az eszközök nemesek, a kötelezettség igen csekély. * Reméljük, hogy a tudós tanár úr óhajtása teljesülni fog. Megye és város. O Városi küzgyülés. A városháza kapujára kedden délelőtt kifüggesztették a fekete táblát, amely jelentette, hogy a képviselőtestület csütörtökön délután közgyűlést tart. Kétségtelen, hogy a polgármester most már nem négy-öt havi időközökben közgyülésez, hanem gyakran kezébe veszi az elnöki csengetyüt. Csak azon csodálkozunk, hogy mig a városnál annyi fontos ügy vár elintézésre, miképen lehetséges, hogy például csütörtökön a napirend egyetlen lényegesebb, nevezetesebb ügyet sem tartalmaz, aminek illusztrálására itt közöljük a közgyűlés sovány tárgysorozatát: 1) Esztergom vármegye alispánjának értesitvénye, hogy a szentgyörgymezői erdőbirtokosság legtöbb adófizetői jogát ifjú Hegedűs József által gyakorolja. 2) Tanácsi javaslat a » Tágén gyermekek* alapítványra vonatkozó alapító levél tárgyában. 3) Ugyanaz a kisdedovó alap alapító levele tárgyában. 4) Tanácsi előterjesztés az 1897 évi pénztári évben termelt fa leltározása eredményéről. 5) Grantner Károly rendőrbiztos kérvénye lakbérének 100 frtban való megállapítása iránt. 6) Tanácsi jelentés az anyakönyvi hivatal részére bérelt helyiség tárgyában. 7) Számord Ignác, a Szt. Anna templom javadalmas lelkészének kérvénye a községi pótadó fizetéstől való felmentése iránt. 8) Főügyészi jelentés Kertész Siller Ferencnek a kölcsön alapnál fönnálló 250 frt tőke, 357 frt 29 kr. kamat tartozása behajthatlansága tárgyában és az arra vonatkozó tanácsi javaslat. 9) Ugya-