Esztergom és Vidéke, 1897

1897-04-15 / 30.szám

denkor, amit a pénzügyi bizottság jegyzőkönyve igazol. (Lásd Esztergom és Vidéke n-ik számánaktudositását.) A közgyűlésen nem szólottam, mert vártam, hogy talán valaki más is fel fog szólalni, vártam, hogy részletes vita keletkezik e nagy kiadás felett, — de abban a közgyűlésben, a két órai heves telekviták után mindenki ki volt merülve, végül azt véltem : úgyis hiába szólanék. Es mit tettem ez egy szál, egy aláírással biró fellebbezéssel ? Oh, nem tartom fel az ügy kivitelét, mert hisz az 1886 évi XXII t. c. 24 §. ának e) pontja alapján, akár fellebbezett valaki, akár nem, fel kell terjeszteni az ügyet a törvényhatósághoz, én tehát nem tettem egyebet, mint néhány sorral a közmű költségeire, a pénzügyi szempontra felhívtam a felsőbb fórum figyelmét. Gondolkozzanak felette mások is, vájjon Esztergom jelenlegi pénzügyi viszonyainak keretében helyet foglalhat-e ily arányú terv kivitele. Elismerem a terv jó, szép, de az a bizonyos takaró, amelyen tul terjeszkedni oktalanság, nem fedi, akkor pedig amidőn az elviselhetlen pótadókért fognak majd zúgolódni és költözködni, akkor én nem akarok a szolidárisok között lenni. Ez a fellebbezés értelme, a melyet még akkor is be kellett volna adnom, ha soha aggályaimat nem közöltem volna, de bár az utolsó órában láttam volna is be, hogy kárunkra határoztunk. Ehhez tisztelt cikkíró, semmi köze a politikának, kár azt belekeverni és nincs is viszály, csak kötességteljesités, mert ha még enynyire sem volna éber a hajó-legénység, akkor igazán aggódva nézhetné az utazó közönség a kormánykerék bizonytalan forgását ! Dr. Földváry. és biztos vagyok benne, hogy magam is az lennék. Dulac: S miért ? Teringettét, miért ? Heléne: Azért, mert mindenekelőtt — ha férjhez megyek szeretni akarom az uramat. Dulac : Én Istenem! Ki tudja ... talán szeretne engem is ? Láttunk már ennél különösebb dolgokat is ; — elég jó fiu vagyok ! Heléne: Meghiszem. De hogy én valakit szeressek, ahhoz nem elég, hogy jó fiú, hanem hogy férfi is legyen. Dulac : Hát én nem vagyok férfias ? Heléne: Nem teszi azt a benyomást. Dulac : (ellenkezve) Hogy-hogy ? Heléne: Mert maga mindent tréfának vesz. Ki nem állhatom az ilyen embereket. Ha jól tudom, maga huszonöt éves és azt képzeli hogy érett . . . Nekem sokkal jobban tetszenék, ha tiz évvel idősebb volna ! Dulac: Hisz ez őrültség! Akkor mondja mindjárt, hogy egy aggastyánhoz akar menni! Heléne: Hogyan gondolja ezt ? Hát vén a férfi, ha harmincöt éves ? — Tiz év múlva majd máskép beszél. Dulac: De ma ugy gondolkozom, A hegyközség bukása. Esztergom, április 14. , A hegyközség vasárnapra kitűzött alakuló közgyűlése immár másodízben eredménytelen maradt. Az első, vagyis a mult évi szeptember hó 20-án egybehívott közgyűlés sikertelen voltának okairól annak idején megemlékeztünk, nem mulasztván el kárhoztatni az előkészület- és terv nélkül történt helytelen intézkedéseket. A jelen esetben a hatóság nem tanúsított idolenciát, még annak feje sem, aki meggyőződhetett arról, hogy a konkolyt elhinteni sokkal könyebb feladat, mint kigyomlálni azt. A hatóságnál bugóbban működtek a hasznos terv megvalósításán az intelligens szőlőbirtokosok. Alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a borászati-egyesület, valamint a ker. állami szőlőszeti felügyelő, ugy egyesek jó előre törekedtek megismertetni a szőlőbirtokossággal a hegyközség eszméjét. Volt alkalmunk hallani a szőlőszet terén szakavatott féíiakat is, akik maguk köré gyűjtötték a szőlőmiveléssel foglalkozó értelmesebb gazdákat, s azok körében minden lehetőt megtettek arra nézve, hogy a tervnek jövőre kiható hasznos voltáról tájékozást nyújtsanak. Szinte biztosnak véltük, hogy városunkban a hegyközség meg fog alakulni és csak annál inkább csodálkoznunk kell azon a megbotránkoztató indolencián, amelyet szőlősgazgáink általánosságban újból tanúsítottak. Vasárnap volt, a földmives birtokosok meg is jelentek nagy számban, végighallgatták a beszédeket s amikor szavazásra került a sor, tömegesen megszöktek s hiába volt minden kapacitálás maradásra bírni őket. cNekük nem kell a hegyközség, hát nem is szavazunk * — és mentek, anélkül, hogy egy érvet tudtak volna felhozni a hegyközség ellen. És főbujtogatók voltak azok a koldusszegény gazdák, akik állami segély nélkül maholnap koplalni lesznek kénytelenek. Ugy látszik, kárbaveszett fáradság ennek az indolens, elfogult, makacs népnek érdekében egyáltalán fáradozni. A közgyűlés lefolyása különben a következő volt: ahogy mondom. Nem avatna be e misztikus titkába : mi kellemes lehet a véneken ? Heléne : (keserű mosolylyal) Még mindig ? ! . . . Ha már ugy akarja, hát legyen. Ok kedvesebbek, illedelmesebbek és i érdekesebbek, szeretetreméltóbbak és J sokoldalúbbak. Több tapasztalatuk I van az életből, és az őket elnézőbbé, jgyengédebbekké és végre jobbakká • teszi, mint a maguk ifjú önző és üres | generatióját, mely vagy csakis saját énjével bibelődik, vagy többé-kevésbő züri zavaros sportot üz, ami egyúttal élet! célját képezi . . . szegényes, rózsaszínű j mámorral aranyozott, silány életcélját . . | mely mindig sivár és gyakran roszaka| ratba fajul. j Dulac : (méltatlankodva) Maga kegyetj len ez osztálybeliek iránt! Heléne: Nem. Hanem (jobb kezét a homlokán végig húzva) idáig vagyok ezekkel az üres lovagokkal, akik nem tudnak másról beszélni, mint »összköttetéseikről» — és kik elszundikálnak a divánsarokban, mert mindig többet akarnak mondani és tenni, mint amire képesek. Dulac: Tehát — az angolok . . . A közgyűlést folyó hó n-én d. e. 10 órakor Maiina Lajos polgármester nyitotta meg s ez alkalommal a törvényt az egybegyűltekkel tág keretben megismertetvén, felkérte Bernhardt Rezső szőlőszeti felügyelőt, hogy álláspontját fejtse ki. Mondanunk sem kell, hogy az állam szakközege tudásának minden erejét felhasználta arra, hogy a terv célszerű voltáról az érdekelteket meggyőződtesse. Példákkal élt, amelyeket a tapasztalásból merítve, szakavatott tudásával fűszerezett és amelyek általános helyesléssel találkoztak. Majd szőlősgazdáink nestora: Wimmer Ferenc jelenkezett szólásra, ki is az ő természetes, minden cikornyától ment, őszinte hangján különösen egy körülményre utalt, arra t. i., hogy a mai mezei gazdálkodás voltaképen nem egyéb hiábavaló törekvésnél, mert az alacsony terményárak a kisgazdákat teljesen elerőtlenítik és a közteher viselés, az igények fokozódása nagyban hozzájárul az általános elszegényedéshez. Pedig hivatkozik arra, hogy addig, amig a szőlőmüvelés életképes volt — ha a gazda talán nyári terményeiben veszteséget szenvedett, — az ősz, a szürettel nagyban kárpótolt mindent. Beszédét azzal fejezte be, hogy lett légyen bár erősen ellenzéki érzelmű ember, a jelen viszonyok között akkor, midőn a kormány egy igen fontos nemzetgazdasági tényezőnek újból való felélesztésére törekszik, ezt a célt lelkiismeretéből folyólag kötelességének tartja minden erejéből támogatni. Brutsy János városi képviselő szólt aztán a nemzethez. Altalános menlepetést keltett azzal, hogy lelkesen érvelt a hegyközség mellett. Bleszl Ferenc kelt fel ezután, ki is — mint monda az előtte szólók által a kérdés majdnem egészen kimerittetvén, — örömmel jegyzi meg, hogy Brutsy János szintén a terv lelkes pártolói közé tartozik, holott ő a legutóbbi közgyűlésben azt következtette, hogy Brutsy János ellene van a tervnek. Brutsy János tiltakozik ez ellen, kijelentvén, hogy ő nem a hegyközség alakítása ellen foglalt akkor állást, hanem a szőlőtelep felállításának kérdésénél. Ifj. Hegedűs József azon kérdést veti fel, vájjon megalakulás esetében a hegymesterekkel mi fog történni t. i., hogy továbbra is a város alkalmazásában maradnak-e, vagy pedig a megalakult hegyközség elöljáróságának hatáskörébe utaltatnak ? Maiina Lajos polgármester megjegyzi erre, hogy e tekintetben ez a közgyűlés nem határoz, azt azonban előre jelezheti, hogy a megalakult hegyközség választott elüljárósága saját hatáskörében önállóan jár el és a város alkalmazottai annak működésére befolyást gyakorolhatni jogosultak nem lesznek. A hegymesterek — úgymond — ha állásuk szükségtelenné válnék, a város céljára esetleg másutt és más cimmel fognak alkalmaztatni. Az idő tizenegy felé járván, megkezdetett a szavazás. Ámde ekkor már mintha gonosz dzsinek szállták volna meg a jelenlevőket, egyszerre olyan lárma támadt, amely a névsor olvasást is lehetetlenné tette. Ha hinnünk lehet többek azon állításának, hogy a szentgyörgymezeieket legkivált a jelenlegi hegymester, Hübler Antal állásának megingatása vezérelte, s voltaképen a hegyközséggé alakulást is ettől, és többeknek önös érdekétől tették függővé, úgy bátran állithatjuk, hogy az e részről jelenvoltak csak a polgármester válaszára vártak, s a mint az nekik nem tetszett, mindjárt nagy lármával vonultak el. A közönségnek józanabb része, mely a tervet magáévá tette, türelmesen kitartott s leszavazott. Az ellenzők még a vélemény nyilvánításától is tartózkodtak. Igy történt, hogy alig 54 szőlősgazda szavazott le. A gyűlés után Bleszl Ferenc indítványára a jelenlevők elhatározták, hogy oda fognak törekedni, mikép az inteligensebb szőlőbirtokosok közbenjöttével legalább egy hegyközséget mégis megalakítsanak. E tekintetben egy bizottság is verődött össze, melynek elnökéül Bleszl Ferenc, tagjául pedig Vimmer Ferenc, BedS József és Osváth Andor jeleitettek ki, kik vállvetve oda fognak törekedni, hogy a város határában s ott, ahol egy-egy dűlőben túlnyomóan intelligensebb szőlőbirtokosok vannak, ezeket a terv keresztül-vitelébe belevonják s igy a hegyközség valahol megalakittassék. Végre sajnálattal kell kinyilatkoztatnunk, hogy városunkban a szőlőbirtokosságnak tetemes részét az intelligensebb osztály képezvén, ezt az osztályt a közgyűlésen résztvenni — nem tudjuk mi okból, — nem láttuk. Nem tudjuk mi volt ennek az oka s csak elismeréssel adózhatunk a már emiitett és ott jelen volt uraknak, hogy nem csak érdeklődtek, de felszólalásaikkal elő is segítették városunk anyagi tényezőjének : a szőlőmüvelésnek szomorúan elhanyagolt ügyét. A jövő héten e helyütt módot találunk arra, hogy a nagyobb terjedelmű szőlőbirtokosok tulajdonosait névszerint is felkérjük a hegyközség üdvös tervének megvalósítására. Heléne: Az angolok — az angolok ! Azaz remek állatok — csupa izom és erő — hagyományos és céltudatos sportkedvelők és azért férfiasabbak mint maguk. Ok olvasnak, érdeklődnek tudományos dolgok iránt, melyek létezésérői maguk alig tudnak . . . Dulac : E szerint angolhoz vágyna nőül menni ? Heléne : Nem mondhatnám. Bámulom őket, de nem szeretem. Nem is mennék, egy idegenhez. Ha férjhez megyek csakis franciához, ki társaságomból való és műveltsége, izlése, felfogása és hite ugyanaz, ami az enyém. Dulac: És hiszi, hogy talál olyan embert, akiben ez az erény öszszpontosul és hozzá még gazdag is ? Heléne : Gazdag ? Miért gazdag ? Dulac: Mert azt hittem . . . Heléne : Hogy én nem vagyok az, t. i. gazdag ! Igaz ... de azért vagyonom nélkülözhetlen szükségleteimet födözí. (Dulac csodálkozik) Jől tudom, minket szegényeknek tartanak, azaz olyan embereknek kik fényesebben akarnak élni, mint azt anyagi viszonyaik engedik. Dulac. (elbámulva) Hát akkor . . . Megye és város. O A közigazgatási bizottság keddi ülése rövid és kevéssé látogatott volt. A tagok közül többen családi körülményekkel és dr. Lipthay János t. főorvos betegségével igazolta elmaradását az elnöklő főispánnál. A napirenden volt tárgyak közül érdeklődést keltett a városi közkórház kérdése. Ismeretes, hogy Héya Tivadar felszólalása alapján a bizottság még mult év október 18-án felszólította Maiina Lajos polgármestert. Heléne: Négyszázezer frank vagyonom van. Ez magának semmi, nekem sok — és másnak elég (nevet). De most már megyek — ez talán kissé . . . hosszú séta volt. Dtdac: Hát igaz mindaz, amit most nekem mondott — és nem arra való volt, hogy gyújtson vele ? Heléne: (méltóságos komolysággal) Igaz, — merő őszinteség volt. Dulac: Akkor ez nekem rosszul esik, kegyetlenül lehangol. — Maga egészen az én ízlésem! Ez a nyugodtság, ez a méltóságteljes komolyság és lelki fenség! Heléne : Meglehet. Csakhogy nem vagyok egy cseppet sem modern, sőt inkább rococo, régies, kissé zománcszerü, — ellentéte annak, ami magának kell: egy rendkívül modern asszony : - . . A viszontlátásra ! (kezet nyújt és elsiet) Dulac: (keserűen utána néz) Milyen kár! . . Azért mégsem ugrom vízbe, (dühösen) Furcsa! , . Igy kikosarazni harminc milliót egy leánynak, kinek alig van valamije! — Ez már mégis csak szörnyűség ! Fordította : Inconnue.