Esztergom és Vidéke, 1897
1897-01-10 / 3.szám
gyon testvérietlen arányban a fővárossal megosztotta. Azon, ami már megtörtént, segíteni nem lehet s e részben minden rekrimináció hiábavaló. De ha nincs is a hercegprímás állandóan közöttünk, az ország közvéleménye még mindég Esztergomot tartja a kis Rómának, a katolikus lakosság székvárosának s nekünk eminens köteleségünk, amelyre minden erőnkből törekednünk kell, hogy ezt a hagyományos pozíciót el ne veszítsük. S mégis úgy látszik nekünk, mintha nem mindenki gondolkoznék igy, olyanok is, akiknek első sorban kellene a fentemiitett célra törekedni. Úgy tetszik nekünk mintha azóta, hogy nem gyújtják fel minden este a primási palota előtt a két lámpást, amelynek meleg világossága az egész városra kí szokott terjedni, sok minden megváltozott, aminek pedig nem lett volna szabad megváltoznia. Most csak egy ily szomorú változást akarok konstatálni, Még mindnyájan jól emlékezünk ama az időre, amikor a boldogult Simor János hercegprímás nagy költséggel teljesen helyrehozatta a Bazilika környékét, rendezett ligetet csináltatott a kis prairiekből és rózsakertet a magas bozótból, valóságos parkot az egész várhegyből. A székesegyházhoz vezető utak állandóan jó karban voltak tartva, állandóan figyelemmel gondozva. E szép idők elmultak. A várhegyre vezető utak elhanyagoltságuk tekintetében ma méltán sorakoznak többi közutainkhoz s különösen sikos, sáros időben nagyon önmegtagadó léleknek kell lenni, aki azok megmászására válalkozik s talán ez a körülmény okozza, hogy a vasárnapi istentiszteletek a várban mind kevesebb hivő előtt folynak le. Az egykori park* is majdnem egészen eltűnt, a rózsafák, diszbokrok kipusztultak, a bozót és a prairie korszaka visszatért. Az ut mentén két helyen is tégla-Csimboraszszó éktelenkedik, amelyek kedvéért egy sereg fát vágtak ki. E téglák az odafenn tervezett uj praeparandia-épület falaiba voltak szánva. Tekintettel azonban arra, hogy az épités tervét bizonytalan időre elhalasztották, aestethikai szempontból talán már a tégla-barrikádokat is eltüntethetnék. Hatalmas székesegyházunk belsejét pazar fénynyel restaurálták, külseje azonban még eddig nem került revonálás alá, bár arra nagy szüksége volna. A terveket hozzá Czigler Győző műegyetemi tanár elkészítette ugyan, de hát ugy látszik Cziegler szép és drága terveinek az a sorsuk, hogy csak szép és drága tervek maradjanak. Addig tehát, míg e tervek is megvalósulnak, legalább a templom környéke tétessék olyanná, hogy sivárságával, elhagyatottságával ne képezze a legkirívóbb ellentétet a bazilika ragyogó interieurével. Mert a szép templom mai millieuje bizony méltatlan Ma gyar Rómához. Jelen sorainkkal csak e lehangoló állapotra akartuk figyelmessé tenni az illetékes helyeket s nem kételkedünk, hogy eredménynyel, annyival is inkább mert a rendezés nem is igényel tetemesebb kiadást. Egy katolikus. A Katolikus Kör közgyűlése. Esztergom, január 9. A Katolikus Kór a szerdai ünnepen tartotta meg rendes évi közgyűlését. A közgyűlést Mattyasóvszky Lajos elnök nyitotta meg a Gondviselésnek adva hálát, hogy az eseményekben gazdag 1896. évet szerencsésen fejezhette be az egyesület. Megilletődve ecseteli a fölötti örömét, hogy a tagok áldozatkészsége folytán saját helyiségében tarthatja meg az egyesület ötödik közgyűlését. Ezek után dr. Csajka Ernő dr. egyesületi titkár olvassa fel evi jelentését, legelsőbb is azon szerény véleményét fejezve ki: hogy toll nem képes kellően lcirni az elmúlt év eseményeit. Különösen Mattyasóvszky Lajos elnöknek a kör háza vétele körül szerzett érdemeit emeli ki, kinek nevét — úgymond — az egyesületnek márványba kellene vésetnie. Megemlékezi az egyesületről, mely nem vindikálja magának az előkelő, vagy legelőkelőbb (?) cimet, hanem igenis az egyenlőség alapján állva iparkodik feladatát megoldani, s a hasznost a kellemessel párositva közművelődési feladatát betölteni. Hol feladat várt az egyesületre, azt mindig készséggel oldotta meg. Nevezetesen részt vett az egyetemes katholikus kongressuson, hol dr. Walter Gyula alelnök mint előadó szerepelt, nemkülümben számtalan estélyei és táncvigalmai által igyekezett a társadalmi életet élénkiteni. A számvizsgálók és pénztárnok jelentéséből alkalma volt kinek meggyőződnie ama lelkiismeretességéről, melylyel az egyesület anyagi érdekei vezettetnek, de nem lehet elhallgatni az egyes tagok nagy áldozatkészségét sem amennyiben a házvétel alkalmából csupán adakozásból befolyt 5416 frt. A tagok száma általában emelkedőben van s az elmúlt évben 246-ról 268-ra növekedett, melyből a vidéki tagok száma 66. A tisztikar minden változás nélkül a régi maradt, mert alig foglalta el dr. Feichtinger korelnöki székét, lelkesült éljenzéssel újból Mattyasóvszky Lajos lett egyhangúlag elnökké kikiáltva. Alelnök: dr. Walter Gyula, pénztárnok: Büttner Róbert, háznagy Perényi Árpád könyvtárnok: Fekete György, ügyész : Magurányi József lett. Választmányi tagokká lettek : Bárdos Rémig, Barta Tivadar, Bellovits Ferenc, Boltizár József, Brutsy Gyula, Brutsy János, dr. Csernoch x János, Csupor István, dr. Fehér Gyula, Frey Ferenc, br. Gudenus Arthur, dr, Halmos Ignác, dr. Horváth Ferenc, Koksa Kálmán, Magos Sándor, Marosy József, dr. Mally János, Maiina Lajos Maszlaghy Ferenc, Mihalik Bálint, Oberth Ágoston, Paulovits Géza, Panghy Özséb dr. Prohászka Ottokár, dr. Rapcsák Imre Rózsa Vitái. dr. Roszival István, Szabó Szilveszter, Szecskay Kornél, Vojnits Döme. Póttagok : Perger Lajos, Revicky Gábor, Sinka Ferenc, Vimmer Ferenc. Kimaradtak a választmányból : gróf Csáky Károly, az egyesület volt elnöke (ami sokféle méltó megütközést keltett.) dr. Kohl Medárd és a szeménáriumi tanárok közül többen. Ellenben nagy számban jutottak be a bencés rend tagjai. A közgyűlés végén dr. Roszival István indítványára elhatározta az egyesület a házszentelés és beköltözés idejét emléktáblával megörökíteni. Ezek után vaj csora következett. Riporter. Megye és faros. O Ölés a vármegyeházán. A megyei közúti bizottság hétfőn délelőtt a Vármegyeházán ülést tart. O Tanácsülés volt ma délután a városházán, amelyen a rendőrkapitány benyújtotta a vágóhíd módosított tervét és költségvetését és az ebtartási szabályrendeletet. 0 Kegydij- A megyei Tiszti Nyugdijalap igazoló választmánya mai ülésén tárgyalta Ujváry Istvánnénak, a volt megyei számvevő özvegyének kegydij utalványozása iránt beadott kérelmét, amelyet teljesíthetőnek nem talált mert a nyugdijalap 1885 ben keletkezett s Ujváry csak 1882-ig szolgált s így a nyugdijalaphoz semmivel sem járult. Ö Az építészeti bizottság Kollár Károly gazdasági tanácsos elnöklete alatt ma kezdette meg a hónapokkal ezelőtt készült építészeti szabályrendelet tárgyalását. O Községi képviselőválasztás volt f. hó 7-én Süttő és Piszke községekben s mind a két helyen teljes rendben folyt le. O A mezőgazdasági bizottságnak a központi szolgabirósági helységben ma ülése volt, amelyen több község legeltetési tervét bírálták meg. Pártolandónak véleményezik Kirva községnek egy mén beszerzésére vonatkozó kérelmét. Végül a kopár területek befásitására az akácot ajánlják. ft társaságból. * A Kaszinó farsangi saisonja igen érdekesnek és elevennek ígérkezik. A január 16-i estély műsorából elárulhatjuk, hogy lesz egy szóló énekszám : magyar népdalok (Perényi Irma), egy duett (Perényi Irma és B. Szabó Mihály), egy férfikvartett (Etter Gyula, Feigler Károly, Rudolf Béla és B. Szabó Mihály), zongoraszám (Legény Marianne) egy nagyon érdekes lokális kis színdarab; Egy rendező keservei amely különösen a Kaszinó közönségét érdekli s amelynek szerzője B. Szabó Mihály, >A mama kedvence« monológ, (előadja Büttner Róbert), >Az anhalti hercegnő* novella, amelyet Munkácsy Kálmán ez alkalomra irt. — A február i-i műkedvelő előadáson szinre kerül Bérezik Árpád pompás kis vígjátéka »A bálkirályné* egy poétikus szinmüvecske: >MargÍt álma*, végül az Utóirat című monológ. — A farsang utolsó napján humoros estély lesz a Kaszinóban, amelynek nagyszabású műsora összeállításán már most dolgoznak. — A Kaszinó utolsó műkedvelő előadása húsvét hétfőjén lesz, amikor Herceg Ferenc >A dolovai nábob leánya* című színmüve kerül előadásra. * A Tornaegyesület választmányának f. hó 6-án igen látogatott ülése volt. Tárgyalták az évi zárszámadást, mely kedvezőnek mondható. A tagok száma, bár a mostoha időjárása-nyáron vizáradás, most a kellő fagy hiánya,-akadádályozta. hogy tenniszezzünk és korcsolyázzunk, ennek dacára örvendetesen növekszik. A közgyűlés e hó 30-án lesz a Fürdő kistermében. Felvettek még néhány tagot s evvel az ülés véget ért. * Névnap. Ivanits István megyei pénztárnok tegnap tartotta névünnepét, mely alkalomból a vármegye tisztikara és közéletünk számos előkelő tagja üdvözölte őt. * A Dombay házaspár három kellemes, szórakoztató estét szerzett városunk közönségének, amely mind a három estén igen jól mulatott, Es ez nem kis eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy e három estén nyolc kis egyfelvonásos színmüvet kellet végig halgatnia, amelyek többé-kevésbbé megegyeznek abban, hogy egy ügyes ötlet, egy csattanós pointe kedveért íródtak ; továbbá ha tekintetbe vesszük, hogy mind a nyolc darabban ugyanaz a két szereplő működött, amikor is az egyhangúság elkerülése szinte lehetetlennek látszik. S a színészházaspár még sem volt egy percig sem unalmas, ami első sorban talentumuknak, azután nagy rutinuknak, ügyességüknek tudható be. Dombayné művészi tekintetben mindenesetre kiválóbb férjénél, aki bár ügyes, sokoldalú, gyakorlott színész, de szalon szerepekre nem született, míg a Kolostoriul fráter Blasius-ában majdnem tökéletes alakítást produkált. Dombayné elegáns, graciózus, Isten kegyelméből való szinősznő, aki minden színpadon megállaná a helyét szépségével is, tehetségével is. Legtöb sikere az Egy kis vihar pergő nyelvű asszonykájában volt. A közönség meg is honorálta a derék Ilyesmit sokszor hallott a zárda fiatal hitoktatójától. Ilyesmit 'és sok egyebet, ami bevette magát gyermeklelke minden zugába, mint a tömjénszag beveszi magát a vén székesegyházak köveibe, — és szürke apácát csinált a rózsaszínű gyermekleányból. Három holnap múlna levetette az utolsó rövid ruhát és felvette a menyasszonyit. Leánykori emlékeiből nem vitt el egyebet magával, mint a Máriaérmet, amelyet még soha fedetlenül nem hagyott nyakára fűzött — és az imakönyvét. Nyugodtan ment az esketésre. Amíg a férfi túláradó boldogságában alig tudta elrebegni az esküszavakat az ő hangja erős volt és határozott mint egy hitvallóé. Csak a szertartás után hajtotta meg a fejét kimerülten : — Beteljesedett! . . . Szines őszi tájon ment velük a kocsi hazafelé. Olyan volt a természet, mintha nem szeptember vége, de bágyadt tavaszi nap volna. Még zöld minden, a tarlókon ezer vadvirág, a levegőben bugó vándormadarak . . . Lénárd könnyű, kellemes borzongással gyönyörködött az őszi est megnyugtató harmóniájában és az édes, szép asszonyban, aki összefont karokkal húzódott meg a kocsisarokban. Néha lelibbentek szempillái, akkor olyan volt igazán, mint egy hunyó, nagy francia baba. Baba, amelyik papa-mama helyett Ave Máriát tud mondani. A férfi csak egyszer zavarta meg a nagy csendességet. Az asszony keze után nyúlt, nyugodtan maradt meg az az övében : — Szeret egy kicsit Annus ? — kérdezte félénken, szerelmesen. Anna bágyadtan mosolygott. — Megesküdtem reá az Isten előtt; minden jó embert szeretek . . . Sötét este értek a fehér pusztaházba. Lénárd gyermekes örömmel vezette az asszonyt uj fészkébe, amelyet poéta lelkével, szerelmes gonddal hetekig díszített virággal, szőnyeggel, csecsebecsével. Anna körülnézett benne sokáig, figyelmesen, mintha keresne valamit. S végre szinte megdöbbenve kérdezte. —- János, miért nincs feszület a szobámban ? A nászeste hűvös, komoly, csöndes volt; a többi is utána. Es Lénárdnak az első napon meg kellett éreznie, hogy a Iiliomasssonyból csak a test az övé, a lélek messze van tőle nagyon. Lesiklott róla az ölelése, az ajka zárva maradt a csókjaira. Csak egyszer pattant fel, amikor Lénárd a szemét is érintette : — A szememet nem engedem ! Esténkint elbúcsúztak egymástól, az asszony soha sem vetkőzött, öltözött előtte. Csak mikor elsötétült a szobája szólott ki röviden, kötelességszerűen : — Kész vagyok az imádsággal, János ! És a férfi is imádkozott esténkint, mióta egyszer Anna rémülten ijedt fel párnáiról: — Hát nem imádkozik ? Mosolyogva válaszolta: — Hiszen téged nézlek ! Akkor kipirult a liliomarc, reszketett az egész asszony : — Én félek tőled ! A második hónapban esengve kérte: — Tegezz már, Anna ; csak egyetlen egyszer tegezz ! . . . Az csak a fejét rázta: — Nem tehetem ... Én csak az Istent és az anyámat tegezem. És a férfi szerelme mámorában mindent megbocsátott neki. Angyal szállott a házába — gondolta — és ő méltatlan a sarui megoldására is. És mégis megteheti ! Hogyne mondana érette mindennap hálát az istennek ! Reménykedett is, hogy az angyal is megváltozik. A bambino Máriából is földi asszonyt csinált, aki sirt a kereset tövében. A kis jövevény, akit lázas türelmetlenséggel várt bizonyosan meleget fog adni az édes anya csókjának, megtanítja az apa ölelésére is. Az asszony a nehéz órákban hősiesen viselte magát. Rettenetesen szenvedett egyetlen panaszszó nélkül. A férfi pedig sirt, mint a gyermek, amikor először megcsókolhatta a fiát. (Vége köv.) Munkácsy Kálmán.
