Esztergom és Vidéke, 1897

1897-04-04 / 27.szám

nácsot adni, hogy hát tulajdonképpen mit is tegyen a munkás osztály nagyobb boldogulhatása érdekében, Vagy elér ez osztály mindent, ha hasonló röpiratokat vásárol és ha az egyedül üdvözítő néppárt zászlajára felesküszik ? ? Árgus. Városi közgyűlés. — Március 31. — A szerdai városi közgyűlés képe annyiban külömbözött a megelőzőkétől, hogy semmi bántó, felesleges incidens nem zavarta meg. Igaz, hogy nem is voltak oly fontos kérdések napirenden, amilyek a hasonló zavarokat rendszerint előidézni szokták. Az elnöklő polgármesternek kevés szüksége volt a csengetyüre s ezúttal eléggé eltalálta a higgadt és komoly tanácskozás vezetésének módját, bár felesleges s a tárgyhoz nem tartozó pourparler-knak most is helyet adott. Az állami szőlőtelep kérdésénél sok hiábavalóságot összefecsegtek azok, akiknek nótája : > minden jót visz szautasitani, ha az a kormánytól jön. < A közgyűlésről legutóbbi számunkban dióhéjban már beszámoltunk, itt hozzuk a részletes tudósítást: Az első vitatkozást az az elnöki bejelentés indította meg, hogy az elhunyt Müller Gyula virilis képviselő helyére a közigazgatási bizottság döntése következtében a szentgyörgymezői közbirtokosság hívandó be. Dr. Fehér Gyula ugyanis kíváncsi volt a polgármesteri fellebbezés elvetésének historikumára s csodálkozott azon, hogy Péternek és Pálnak (nem az apostoloknak) miért van több joga, mint a polgármesternek ? Maiina Lajos azt magyarázta, hogy az ő jogérzete szerint a közbirtokosság nem jogi személy, illuzórius tehát a virilitása. A közigazgatási bizottság a fellebbezés érdemével nem is foglalkozott, csak formai okokból utasította azt vissza. Most kiadják az első póttagnak: Hübschl Sándornak a végzést, hogy ha akar, fellebbezzen ellene. Dr. Földváry István sajnálja, hogy a polgármester vele nem közölte az egész ügyet, mert akkor nem javasolta volna a fellebezést. Ugyanis véleménye szerint az úrbéres közönség egyeteme, amely jogi eredettel bír, jogi személy. E kérdés különben meg lesz oldva a közbirtokoságnak vadászati joga ügyében beadott fellebbezése elbírálása alkalmával. A város közönsége nem fellebbezheti meg a maga határozatait, már pedig a képviselőtestület, amikor megalapítja a virilisek lajstromát, mint hatóság jár el. Az ily elsőfokú határozatot mindenki megfelebbezheti, csak maga a hatóság nem. Dr. Fehér és Helcz Antal ujabb felszólalása után, áttértek a napirend második pontjára : a tiz évvel ezelőtt megvásárolt temetőtelek kérdésére. Mivel a törvény által megkívánt többség nem volt jelen, a döntést felfüggesztetek, de a fentemiitett okból határozatot később sem hoztak. Meddő, tárgytalan s személyeskedő motívumainál fogva kellemetlen vita támadt a 160.000 frtos ideiglenes kölcsön felvételekérdésénél. Akölcsönnek aTakarékpénztárból való felvételére ugyanis az elnök hetes bizottságot proponált. Szólásra emelkedett ekkor Dóczy Antal számvevő, bár az elnök idegesen erősítgette, hogy propozicióját már elfogadták. A számvevő kíváncsi volt megtudni, hogy lesz megszövegezve az ideiglenes kölcsön kötvénye. Ugy tudja, olyan lesz, mint a 700.00 frtos kölcsöne (5"08°/

O

)i annál pedig olcsóbb kölcsönt is kaphatunk, pl. a budapesti Kereskedelmi Banktól 4.95°/

0-ost, amint erről őt privát levélben értesítették. Ez okból ne hamarkodják el a felvételt. Várjanak, amig a kaszárnyaépitésre felveendő 40.000 frtos kölcsön felvehető lesr. Egy hang: Hol az elszámolás e kiadásról ? Maiina Lajos : O kérte a számvevőtől, de az nem tudta előadni. Dóczy: O annak idején beadta a leszámolást a tanácsnak. Keressék ott! Az elnök: (ingerülten) Mi az indítványa ? Dóczy: Ne siessenek a kölcsön felvételével, mert olcsóbbat is kaphatnak. Az elnök ezután hosszasan ismertette azokat az ajánlatokat, amelyeket a kölcsönre a Kereskedelmi Banktól és az Első Hazai Takarékpénztártól kapott és ugy találja, hogy a helybeli Takarékpénztáré teljesen megfelelő, bár a Bankénál talán 100 frttal drágább. De e 100 frtot, mint Bleszl Ferenc jól megjegyezte, a Budapestre való utazások költségei s a bélyegkiadás bizony felemésztené. Fehér kérdezte, nincs-e poenale kikötve, ha a végleges kölcsönt nem a Takarékpénztárnál veszik fel. Mali?ia azt mondotta, hogy nincs, amig dr. Földváry és Bleszl felvilágosították, hogy téved. A 2°/

0 kötbér ki van kötve; ily esetben mds pénzintézet 2

X

\

%

—3%-ot köt ki. Nagy figyelemmel hallgatták dr. Horn Károly felszólalását, aki a tanácskozás különös menetét diffikultálta, amilyet már a legutóbbi p. ü. bizottsági ülésen is tapasztalt. A számvevőnek a polgármesterrel szemben különvéleménye van, privát levelekkel dolgozik. Ezt inkorrektségnek tartja. Tisztázzák az ily kérdéseket a tanács — és bizottsági üléseken -s ne csináljanak házi petpatvart a közgyűlésen. Ott halgassák meg a szakértő véleményét. Az ily eljárás lazítja aszükségi fegyelmet. Az elnök, ugy látszik, nem értette meg a szólót, mert rapszodikus feleletében minden egyébre válaszolt, csak Horn szavaira nem. Igy helytelennek, nem odavalónak és időelőttinek találta Horn kritikáját. Dóczy Antal kijelenti, hogy ezért fordult privát információért a fővárosba, mert a polgármester sem a tanácscsal, sem a szakelőadóval nem tudatta, mit tett e sürgős ügyben. Egy pesti bankhivatalnok sógorát kérte fel s ez tudatta vele > ajánlottc levélben, hogy a Kereskedelmi Bank 1.200,000 frt. papirkölcsönt 4'95% mellett adna. E levelet mindjárt megmutatta polgármesternek, akinek az »nem tetszette. Elnök szerint a kölcsönügyel való eljárással nem a tanács, hanem ő lett megbízva. Azért nem közölt senkivel semmit. Végül is elfogadták az elnöki javaslatot, amelyet az elnök tévesen >tanácsi«-nak keresztelt el. A gimnázium tervét némi módosítás végett visszaadták a tervező ifj. Eggenhoffer József mérnöknek s a Fehér Ló épületét a 2-ik számú rendőőrs és a tűzoltó fióklaktanya céljára 6916 frt 36 kr. költséggel átépítik ugy, hogy a második rendőrbiztosnak ott természetbeni lakása is legyen s az istálóban két pár lovat helyezhessenek el. Az építési költségeket költségvetésileg fedezik. Tárgyalásra került Székely Henrik fellebbezése a tanácsi javaslat ellen, mely neki, mint elöljárósági tagnak, a közgyűléseken való szavazati jogot nem adja meg. Dr. Weisz Sándor felolvastatni kéri a fellebbezéshez csatolt miniszteri döntvényt, amely egy teljesen analóg esetben a községi állatorvos kérésének helyt adott. A döntvényt végig hallgatták s a fellebbezést mégis elvetették, úgy okoskodva, hogy »döntsön megint a miniszter :« Örömmel vették tudomásul azt a miniszteri leiratot, amely tudatja, hogy a volt primaciális vashid egészen állami költségen fog épülni, ahhoz a városnak hozzájárulni nem kell. Hogy a híd fentartásához kell-e járulnia, e fölött akkor dönt a miniszter, ha a közig, bizottság már határozott az ut- és kövezetvám vitás kérdésében. Következett az állam által tervezett szőlőtelep céljára tizenöt hold alkalmas földterület 25—30 évre való ingyenes átengedésének kérdése. Elnök megismertetvén az ez ügyben tett eddigi lépéseket, miután alkalmas helyet másutt nem találtak, azt ajánlja, hogy a szőlővessző szaporító telep céljára adjanak tiz holdat a Gazdasági Egyesület telepe mellet, az iskola számára pedig öt holdat a délnek fekvő hegyoldalon vásároljanak, pl. Kúrián. Az állam hajlandó a fele vételár megfizetésére. Lelkesen pártolja a telep eszméjét s lelkesedésben azt is mondja, hogy > mindent jónak cart, ami az kormánytól jön.« Az ügy érdekében magánáldozatra is kész s két holdat szívesen felajánl a magáéból. (Nagy éljenzés.) Következtek az ellenszónokok : Schiller Mihály, Strubly Mihály, Bddi András és — a leghosszasabban szónokoló Brutsy János. Schiller elkereszteléte aripáriát »Isten ments lyceum fajtánakt, és ez elkeresztelésben láthatólag gyönyörködött. Az amerikai vessző szerinte kényes, mint a csecsebecse, még azt is meg kell kérdezni tőle, van-e étvágya. Kezeléséhez a falusi ember buta. (Az elnök e kifejezésért rendreutasítja, mire bocsánatot kér, de >hát ő kiköpi, ami a nyelvén van.c) Strubly valami sülyedésről beszél s a >Sülyedjünk ele ismert szellemes mottó hangozatatása között közkívánatra székébe sülyed. Brutsy János oly hangon beszél, mintha elemi iskolásoknak akarna előadást tartani s akikhez szavai intézve vannak, bólagatják is a fejüket, bár érvekkel ő sem harcol, amint egyáltalán egy szónok sem tudott elfogadhatóellenérveit felhozni s éppen ezért ezúttal igaza volt az elnöknek, amikor bár kissé erősen megjegyezte, hogy a telep ellenzői, ugy látszik, nem tudják megbírálni mi van az érdekükben. A szénkéneg ellen is harcoltak s most áldják. Bády András hoszabb külföldi országokban Ha jön valaki és elviszi magával. Hirtelen, váratlan, egyszerre, mint a forgószék és elsodorja a lánynyal együtt az én egyetlen éltető, boldogító, biztató reménységemet is! Ez nem történt. Történt azonban, hogy egy reggelen nem tasiitották fel többé a vaskereskedés ajtainak és kirakatainak redőnyeit. A csukott bolt ugy nézett ki, mintha megvakult volna. Es ez a vak sötétség bizonyosan ráborult az emeleti lakásra is. Az én szőke tündéremet csak nagy ritkán és csak percekre láthattam egyik-másik ablakban. Azután jöttek a bukás rettenetes, csúnya, leverő, fájdalmas és megszégyenítő függelékei. A dobszó, az árverés, a lótás-futás, mint ahol temetnek. Még keservesebb, mert a könyeket, hiába akarnak kitörni, vissza kell szorítani, sirni csak lopva szabad, egyedül, elzárkózva, éjjeli magányban, fekete csöndben, Nemsokára azután volt valódi temetés is. A vaskereskedő nem bírta elviselni a bukást. Három hónapra az árverés után eltemették a szerencsétlen embert. Nem Játtam azután másként az én édes szomorú virágomat, mint feketében. Az arca még fehérebb lett, a haja pedig ragyogott, mint az öntött arany. Nagyon sokat szenvedhetett, de többet nem, mint én. Sokszor elfogott a vágy, átmenni hozzájuk, odalépni eléje és az anyja, a szegény megtört anyja elé és odanyújtani a kezemet. — íme egy kéz, amely, ha ugy akarják, érettük fog dolgozni, őket fogja oltalmazni és őket fogja támogatni. De tudod, ördög vigye azt a gyávaságot : nem birtam leküzdeni. Ha elutasítanának, ha tolakodónak tartanának, ha félreértenének, óh ezt nem élném tul, Ha erre gondoltam, megzsibbadt minden idegem. Pedig nem jó sorsuk lehetett, azt láttam. A földszinten uj boltok nyíltak és első emeleten csak a fele maradt meg a lakásunknak. Öt ablakban uj arcokat láttam, idegen, vidám, nekem gyűlöletes és ellenséges arcokat. Nem tudom miért de gyűlöltem ezeket az embereket, akik az én szegény Olgám otthonába telepedtek bele és elbitorolták azt tőle. És mégis, milyen önző az ember, mégis valami sajátságos, nem tudom, kárőröm ... óh nem, nem . . . megelégedés ... no ez sem ... de valami olyan biztatásformát éreztem; közeledést. Mintha a szerencsétlenség hullámai felém hajtanák azt a leányt, nézd, itt van ez a gyermek, mentsd meg, különben elmerül. A tétovázás, a gyávaság boldogtalanná tett. Szégyenletes dolog, de hidd el, szinte sirtam és a legképtelenebb tervek fogamzottak meg az agyamban, amelyekkel tudomására adjam szerelmemet. Egyszerre azután a kétablakos sarokszobájuk is uj lakót kapott. Egy öreg, őszbajuszu ur költözött bele, aki egész délután otthon volt és ilyenkor szakadatlanul irt. Tehát lakót tartanak ! Szobaurat ! Nem képzelheted, micsoda keserűség fogott el erre a gondolatra. Egy idegen ember, aki az ő kis otthonuk közepéből kihasít magának egy részt; csendet parancsol; zsörtölődik, kifogásol, szemrehányásokat tesz és akit tisztelni, respektálni és megbecsülni kell, mert kétségtelenül ő fizeti meg legalább is a felét vagy harmadát a házbérnek. És az én szomorú, szegény kis Olgámnak nem marad immár, csak két ablaka. Lassankint elrabolta tőle az utcát a nyomorúság. Szorította befelé, be, a homályba, a négy fal közé, — az udvarba. Mintha a világot rabolnák el tőle a levegőt, az eget, az életet, ami odalent nyüzsög; a szint, amely szövevényes képpé folyik össze; a szellőt, a mely üdére csókolja halovány arcocskáját. Elfogotta rémület. Meddig marad még meg ez a két ablaka is ? Mikor takarja el előlem teljesen a nyomorüság? És akkor ne lássam többé. Elhervadjon benn az udvar fojtott, nyomorult párázatában ! És látom, — látom, — tegnap óta kün van a cédula a kapun. Az utolsó utcai szobájuk is kiadó . . . Ezért jöttem én el hozzád. Félek, ha én mennék oda hozzájuk, valami ostobát találnék mondani. Elmondanám, hogy mi bátaritott fel arra, hogy megkérjem az Olga kezét. Tapintatlanságot találnék elkövetni; megsérthetném őket . . . zavarba hozhatnám . . . Nem tudok . . . Nem akarok . . . Nem merek . . . * Ez az oka annak, hogy én ma délután elmegyek a Zsolt-utcába egy famíliához, amelyet sohase ismerem és haladéktalanul fel fogom ajánlani a szomorú kis szőke Olgának az én barátom kezét, szivét és három utcai ablakát. Szőllősy Zsigmond.