Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-28 / 25.szám

maiin Pál, Rudolf Mihály, Reviczky Gábor, Büttner Róbert, Munkácsy Károly Frey Ferenc, Brutsy János, Meszéna Kálmán, dr. Rajner Lajos és Wimmer Ferenc urak, a többit pedig a gazd. egyesület pótolta. Jótékonyságuk nem szorul dicséretre. Jutalmakat nyertek a helybeli tanuló­kon kívül nánai és párkányi lakosok is. A kiérdemelt jutalmakat Wimmer Fe­renc gazdasági egyesületi alelnök lelke­sítő szavak mellet osztotta szét. A gazdasági egyesület ez irányban már 1890 évtől működik. Télen át a fásojtások alkalmával begyakorolt ügye­sebb munkások tavaszai a gyakorlati ojtásoknál, — nyáron pedig a zöld oj­tásoknál már díjazás mellett alkalmaz­tatnak. Minél fogva úgy a helybeli, mint a közel vidéki értelmesebb szőlőmunká­saink közül sokan vannak már, kik szor­galmuk, és ügyeségükhöz képest mint értelmes munkások, a gazdasági egyesü­lettől bizonyítványt is nyertek. Megye és város. O A 200,000 ftos köcsön ügyében a belügyminiszter ujabb rendelete már megérkezett, amely a felhozott sürgős indokokra való tekintetből az eddig be­mutatott igazolóiratok alapján megen­gedi, hogy a kért 160,000 frt. ideiglenes kölcsönképpen a Takarékpénztártól fel­vehető legyen. A többi 40,000 frt. fel­vételét azonban addig nem engedélyezi amig az általa követelt szükséges akták és határozatok fel nem terjesztetnek. Ha a polgármester el nem lelejti a február 25-iki közgyűlés napirendjére e témát is kitűzni, az odiózus ügy ma már talán végleg befejeződött volna. O A VárOSI Vízvezeték. Beerdenich Győző budapesti válalkozó a városi víz­vezeték berendezésére egy évre előmun­kálati engedélyt kért a városi tanácstól, amely természetesen kérését telje­sítette. A nevezett néhány év­vel ezelőtt terjesztett már hasonló kérelmet a tanács elé, de akkor nem élt a kapott engedélylyel. Most azzal indokolja ujabb folyamodását, hogy a városrészek egyesítése és a primási nagylelkű ajánlat következtében alapos reménye van üdvös terve kivitelére. Adja Isten, hogy reménye teljesüljön, O Az iskolatelkek. Bleszl Ferenc és társai benyújtották már fellebbezésüket a dunautcai telkek megvételére nézve hozott ismeretes közgyűlési határozat ellen. Itt emiitjük meg, hogy a telek­megvétel ellenzőinek szerdai ülésén Dóczy Ferenc tűzoltó főparancsnok is megjelent hogy kifejtse, miszerint ő és társai a tüzoltótelep céljaira óhajtanák megvásá­rolni a kérdéses telkeket. A jelenlevők azonban netn voltak egy véleményben a felszólalóval, mert a tüzoltótelep céljára van már régebben alkalmas telek a Simor János-utcában s a város nincs oly anyagi helyzetben, hogy bizonytalan telekvásároló spekulációkba bocsátkozhat­nék. A beadott fellebbezésre legközelebb még visszatérünk. Itt emiitjük meg, hogy dr. Földváry István városi főügyész a telkek megvásárlására vonatkozó közgyű­lési határozatot hivatalos minőségben szintén megfellebbezte. O Pénztárvizsgálat volt Andrássy Já­nos alispán vezetése alatt tegnap a me­gyei pénztárban. Mindent a legnagyobb rendben találtak. O Az anyakönyvi hivatalból. A bel­ügyminiszter jóváhagyta a közigazgatási bizottságnak azt a határozatát, amely a helybeli anyakönyvi hivatal hely. anya­könyvvezetőjévé Vaisz Adolf nyugalma­zott kántortanítót kandidálta. O A diós bérbeadása. Nagy Pál vál­lalkozó ajánlatott tet a városi tanácsnak amely szerint hajlandó a városi dióst évi 50 frt, bér mellet hat évre haszon­bérbe venni. Ajánlata méltányosnak lát­szik, ha tekintetbe vesszük, hogy a dió árverésből évenkint átlag csak 35 frt. szokott bejönni és az ajánlattevőben meg van a garancia arra nézve, hogy a most rendkívüli elhanyagolt dióst rend­behozza s az erdőben kárt nem tesz, ami igen számbaveendő szempont. O Szabadságidő. Mihályi Imre ba­jóthi jegyző egészségügyi szenpontból egy havi szabadságot kapott. — Koksa Tivadar városi gyakornok, hogy a fegy­vergyakorlatokra bevonulhason, egy havi szabadságot kért. Esztergom, március 27. — A hercegprímás húsvétja. Vaszary Kolos hercegprímás a húsvéti ünnepeket egész udvarával együtt a fővárosban tölti. Ott végzi a nagyheti ájtatosságo­kat, ő pontifikálja a Mátyás-templomban tartandó ünnepi istentiszteletekets a zöld csütörtökön szokásos lábmosást. A hús­véthétfőt követő kedden bérmálni fog a Mátyás-templomban, május 16-án jelen lesz a pozsonyi Mária Terézia-szobor le­leplezésén és május 19 én nyári tartóz­kodásra Balatonfüredre utazik. Egészségi állapota jelenleg kitűnő s kedvező idő­ben minden délelőtt hosszasabban sétál a bástyákon. — A hercegprímás Jótékonysága. A herceg primás ujabb tanújelét adta az tanügy felvirágzására irányuló áldozat­kész, nemes törekvésének. A süttői r. k. iskola számára egy 1600 fj-es telket ki­sebb épülettel együtt ajándékozott. Az engedélyokmányt Lováky Antal plé­bános a napokban vette kézhez és át adta az iskolaszéknek, mely hálás szív­vel fogadta és bizonyára igyekezni fog az uj iskolában vallásos, jó hazafiakat nevelni. — Ájtatosság. A vízivárosi zárdában az Oltáregylet tagjai részére a szoká­tos böjti elmélkedések, amelyek lelki gyakorlatok jellegével bírnak, április hó 11. 12. 13. és 14-ik napjain lesznek megtartva. A jelentkezéseket e hó 30-ig kell megtenni. Az elmélkedések veze­tője az idén is dr. Prohászka Ottokár leend. — A nagyprépost balesete. Könnyen végzetessé válható baleset érte szerdán Sujánszky Antal nagyprépostot. A pri­mási palotában volt s midőn onnan ki­jövet, várakozó kocsijára fel akart szál­lani, a lovak hirtelen megugrottak, ugy, hogy az agg főpap a kövezetre esett. Isten csodája, hogy semmi komolyabb baja nem történt. Vigyázatlan kocsisát természetesen elbocsátotta. — A Kaszinó műkedvelő gárdája ma este értekezletet tartott, amelyen kimon­dották, hogy a legközelebbi előadás hús­vét hétfőjén lesz. Szinre kerül minden valószínűség szerint Bérezik Árpád mulat­ságos háromföl vonásos vigjátéka : >Nézd meg az anyját! . . .« — A járásbirói állás. Ismeretes, hogy az igazságügyminiszter második járásbi­rói állást szervez városunkban. Hogy aki hosszabb ideig közöttünk tartózkodott, vágyik annak szive vissza, legékesszó­lóbban bizonyítja az a körülmény, hogy az újonnan kreált állásra pályáznak : dr. Fcichtinger Ernő, dr. Gönczy Gyula és dr. Szabó Gyula, akik mindhárman mi­nálunk voltak albirák. — A Katolikus Kör csütörtöki mati­néja szépen sikerült. Sok tapsot aratott Perényi Irma kisasszony és Borovicska Adolf >Ave Maria* ja, valamint Boro­vicska bravúros hegedűszólója. A novel­listikus felolvasást » Legyen világosság'!* cimen dr. Prohászka Ottokár tartotta. — Házi ezredünkből. Uj alakok jelen­nek meg a legközelebbi napokban váro­sunk utcáin, a bakfis-leánykák minden­kori ideáljai: az önkéntesek, akik a hat hónapi csapatszolgálatra a jövő hét ele­jén vonulnak be ezredünkhöz. — A Borászati Egyesület, ez egyre népszerűbbé váló egyesületünk rendes évi közgyűlését — a részvényesek kellő érdeklődése mellett — csütörtö­kön délelőtt tartotta meg. Wintier Fe­renc vezérigazgató hosszabb, igen tar­talmas és érdekes beszédben számolt le a lefolyt üzleti évről, melyben is­mertette, hogy a mult évi szőlő- és bor­termés az időjárás alkalmatlan volta miatt nagyon kedvezőtlen volt. Volt fagykár, jégkár, pusztított a peronosz­póra, öszszel pedig hiányzott a kellő meleg, igy nem csoda, ha ez évben annyi olasz bort hoztak bc az országba mint még egy évben sem. Mindazáltal az egyesület uj bora — a must cél­szerű javítása következtében — igen kielégítő minőségű. Az egyesület a mil­leniumi kiállításon a nagy éremmel lett kitüntetve. 465 hektóliterrel több bort adtak el, mint a megelőző évben, ami a fogyasztó közönség megelégedésének biztos jele. Jelentése végén meleg sza­vakban emlékezett meg a szövetkezet buzgó elnökének. Palkovics Károlynak haláláról. Az igazgatók öt éves mandá­tuma lejárván közfelkiáltással újból megválasztattak husz igazgatósági tag­gal együtt. Végül megemlítjük, hogy az 1896. év tiszta nyeresége 1964 frt, 87 kr. volt, amelyből 300 drb. rész­vényre hat forintjával 1800 frtot fizet­nek ki, amig 164 frt. 87 kr. a tartalék­tőkére vitetik át. — Halálozások. Sokat kongtak — bongtak e hét második felében a halot­tat sirató templomi harangok. Egymás­után siratták el Lőrinczi József öt hó­napos kis gyermekét. Merényi Ilkát, aki élete harmincnegyedik évében hunyt el s akinek halála nagy családot borí­tott gyászba. Végül Kádas Károly fényképészt, akit férfikora teljében 37 éves korában kínzó kór döntött halálos ágyba. Nyugodjanak békében! — Brutális CSiny. Kloska József lábat­lani földmives a napokban felfogadott egy ismeretlen vándorló kéményseprő legényt hogy kéményét, tűzhelyét hozza rendbe. Az ismeretlen rendesen elvégezte mun­káját, azután jól bepálinkázott s enge­delmet kért, hogy az istálóban lepihen­hessen. Később a gazda is kinézett az istállóba s ott megrémülve látta, hogy kétszáz forintot érő szép fiatal lova végső vergődésben van. Csakhamar észrevette azt is, hogy a szegény állatot kegyetle­nül megsebesítették. Gyanúja mindjárt a részeg kéményseprő legényre irányult, de ez akkorra már kereket oldott. A brutális csinytevőt keresik. — Ismeretlen öngyilkos. A leányvári vasúti állomás közelében az első vasúti hid alatt f. hó 26-án egy akasztott férfit találtak halva. Fölismerni nem tudták, zsebeiben csak egy menetlevelet talál­tak, amelyből azonban személyazonos­sága megállapítható nem volt. A szüksé­ges hatósági intézkedéseket megtették. — Egy munkás balesete. Vigyázatlan­ságának lett áldozata f. hó 20-án Gócza József bányamunkás, aki Müller József süttői kőfaragómester »Pitrince« nevü kőbányájában dolgozott. A robbantás céljából furt lyukat ugyanis puskaporral megtömte s azután vigyázatlanul meg­gyújtotta. A puskapor arcába verődött s azt összesebezte, amig egy kőforgács karjába fúródott. A szemtanuk igazolták, hogy balesetének maga volt az oka. Dr. Hüke Kálmán vette gyógykezelés alá. = Cement eladás. A legjobb Portland és Román-cement (vízhatlan mész) foly­ton friss és kitűnő köterejü minőségben, jutányos áron kapható Niedermann Já­nos szódavíz gyárosnál, Esztergom, Bu­da-utca 340. sz., a főposta mellett. (Te­lefon 28. sz.) Ugyanott van a Magyar Tőzeg- és Mütrágyaipar r.-társaság esz­tergomi képviselete raktára, u. m.: ál­landó készlet valódi balaton-melléki tő­zeg-pelyvából, mely ez idő szerint a leg­hathatósabb fertőtlenítő szer az illemhe­lye' , pöcegödrök, istállók és barimfíólak szagtalanítására. A tőzeg 5%-° s kénsav­val van telítve s ennélfogva bakterium­ölőleg hat. azonkívül nagy fölszivó ké­pessége által az emberi, valamint az ál­lati hulladékot értékes trágyává alakítja át. Az önműködő tőzegszóróval ellátott pőce-berendezések és a tőzeg-tonna rend­szerre vonatkozó ismertető füzetek, kí­vánságra bárkinek bérmentesen meg­küldetnek. = Hazai iparunk. Elvitázhatlan, hogy hazánkban az ipar fejlődése ma már a legmagasabb niveaun áll. Ott van töb­bek között Grossmann S. fővárosunk eme első rendű cégének a Bécsi-utca 5. szám alatt levő nagy és előkelő férfi szabó termei és kész férfi ruha raktára, utóbbi már mint látványosság is méltó a meg­tekintésre. Tekintve, hogy ezen hosszú, évtizedek óta fennálló, előkelő cég, — mely a fővárosi mágnásvilág egyedüli szállítója — ugy megbízhatósága, mint munkájának kiválóságával és lelkiismere­tességig jutányos áraival, hazai iparunk­nak nemcsak hasznára, de becsületére is vált, örömmel ajánljuk őt a nagy kö­zönség szives figyelmébe. = A magyar ipar diadala. Mint buda­pesti levelezőnk értesít, szék- és fővá­rosunk ismét egy iparággal dazdagabb lett. Nevezetesen Villányi és Társa Bu­dapesten, Nádor-utca 15. sz. alatt — gyárteleppel Újpesten — oly nagysza­bású magyar Biscuit és csokoládégyárat létesítettek, mely Európa bármely hason­természetü gyárával, nemcsak a gyárt­mányok kiválóságára, hanem az üzem nagy szabására nézve is föltétlenül ki­állja a versenyt. Valóban bámulatos, hogy a szóban levő gyárnak rövid fenn­állása alatt nem czak a különben kényes és válogatós fővárosi előkelő közönséget és a legfelsőbb köröket sikerült gyárt­mányai javára megnyerni, hanem sikerült neki az is, hogy a külföldi rokontermé­szetű gyárakat idehaza napról-napra, jobban-jobban lehetetlenné teszi. Ugyan­azért is, mert levelezőnk arról értesít, hogy Villányi és társa ezen óriási üze­met teljesen magyar szellemben vezetik, amennyiben 800—1000-re mevő munká­sai között idegen ajkút meg sem tűrnek, hazafiúi kötelességet vélünk teljesíteni, midőn az Első Magyar Biscuit és Cso­koládé gyárra — melynek kitűnő gyárt­mányai ma már az ország minden részé­ben kaphatók — közönségünk figyelmét nemcsak felhívjuk, de kérjük is, hogy amig idehaza is megtaláljuk a kiválót, a jelest, ne szórjuk pénzünket a külföldiek lábaihoz. hercegnő nem is mehet, — és az a lépcső! — >MÍdegy — oda megyünk.* Az egész uton erősen dobogót a szi­vem. Oda érve, a hercegnőt felvezettem. Az összes házbeliek bámulnak. Es mily szelíden beszélt a hercegnő kis húgom­mal. Száz frankot adott nekik. Anyám nem akarta elfogadni, mondva hogy én jó fiu vagyok és segítem őket. »Szép tőled Tom!t — szólt a hercegnő, — amire elkezdtem újra sirni. Azóta tűzbe mennék a hercegnőért, — és rosszul esik ha látom, hogy fájdalma van. — Hogyan ? fájdalma ? — Igen a férje miatt, mert az furcsa ember. Hónapok óta már nem lovagol­nak együtt, és a hercegnő atyja, az öreg báró kénytelen őt reggel a »bois«­ba kisérni. A herceg délben kel fel, mert csak reggel fekszik le. Soha sem fogat be velünk. Nem akarja, hogy tudják hova megy, pedig tiz kocsi és tizennégy ló áll az istálójában. Most mindig játszik. — Játszik ? — Hisz az mulatságos le­het, ha az ember gazdag, — és a te urad az ? — Gazdag — dehogy ! Az ő vagyona már házasága előtt elfogyott és most a hercegnőjét kártyázza el. Szomorú há­zasság ez! Csak ritkán mennek együtt, Legfeljebb valami nagy estélyre. Ha igen világos helyeken megyünk, én a bakról benézek a kocsiba. Ott ülnek mozdulatlanul, — szótlanul. — Ha nap­pal a hercegnőt visszük, ő a »bois* vé­gére hajtat, hol nem jár senki, és egye­dül bolyong a tó partján, vagy az er­dőben. Gyakran megy az édes anyjához, kitől mindég kisirt szemekkel jön ki. — A templomok előtt többnyire meg kell állnunk. Ott is csak kisírja magát. Sze­gény ! — Pedig mennyire megérdemelné, hogy boldog legyen. Csak látnád öt lo­von ! Ingyen szolgálnám őt azért, hogy mindennap lóra emelhesem. Picike lába a kezemben ! . . . — Eredj ! — az én úrnőmnek is kis lába van, — remek láb ! — De mégsem lehet oly szép, ami­lyen a hercegnője. Ha lovon ül, mindenki megfordul és bámulja őt És ez idő alatt a herceg — alszik. Alszik, pedig Paris legszebb asszonya a felesége ! — A legszebb ? — Igen a legszebb. — De a madame is szép ! — De nem oly szép mint az én her cegnőm. Nézd csak itt jön ! Csakugyan, a hercegnő kilépett a mű­terem első segédének kíséretében. És el­suhogott a két kis groom mellett, kik mélyen meghajtották magukat előtte a mig Tom odasugá Bobnak : — Es ha csakugyan hozzátok jár a hercegünk a helyett, hogy otthon ma­radna, — akkor bolond, Bob mozdulatlan maradt. Franciából fordította: Tomy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom