Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-19 / 23.szám

Béla, a művésznő tanára zongorakisérete kiváló s művésziesen preciz volt s a fia­tal Horváth Elek egy leendő nagy kva­litású, zongora-virtuóz benyomását kel­tette szakértőkben és laikusokban egy­aránt. Hogy Borovicska Adolf ur, akit Bellovits Lincsi kisasszony gardirozott előkelően a zongorán milyen, csodálatosan kezeli a hegedűt, azt hiszem felesleges bővebben ismertetni. Az egyszerű pódium, amelyen a mű­vésznő dalait elcsicseregte, az este fo­lyamán valóságos virágerdövé változott. Jíikor először lépett reá, mindjárt oda­hullottak kis lábai elé az őt környező általános, nagy szeretet illatos szimbó­lumai : a virágajándékok. Hatalmas fehér selyemszalagos babérkoszorú ^Esztergom csalogányának u felirással, pompás bok­réta fehér rózsákból a város arany ifjú­ságától, egy másik hatalmas virágcsokor ismeretlen kézből, a Kereskedő Ifjúság szép virágbokrétája és végül a házi ez­redünk által felajánlott virágkosár, amelynek kék szalagjaira Schimke fő­hadnagy művészi Ízléssel festette a ba­zilika miniatur-képét és a szép nap dátumát. De kapott a művésznő hervadhatatlan koszorút is, még pedig azoktól, akikhez legközelebb áll, az esztergomi nőktől. A pompás ezüst babérkoszorút egy kis hölgydeputáció adta át, amely Frey Berta, Munkácsy Sarolta és Nagy Etelka kisasszonyokból állott. A küldöttség szónoka Munkácsy Sárika volt, aki né­hány szóval arra kérte Perényi kisasz­szonyt, hogy soha se feledkezzék meg azokról, akik legbüszkébbek sikerére s akik legjobban szeretik őt : az eszter­gomi nőkről. A piros bársony etuiban átnyújtott koszorú felírása ez volt: «Hozzon minél több babért a jövő! — Az esztergomi nők.» Egyszóval feledhetetlenül szép volt a hétfői este s az' emléke mindig meg­marad a lelkünkben, bár bizonyosak va­gyunk benne, hogy ahányszor viszont­látjuk a művésznőt, szárnyai mindig bát­rabban és hatalmasabban fognak libegni. Most csak azt az egyet kivánjuk a mi legkedvesebb madárkánktól: röppenjen mielőbb újra közénk ! Lancelot. * Színészek Esztergomban. Kunhegyi Miklós színtársulata a legközelebbi na­ivokban már megérkezik városunkba. Az első előadás szombaton lesz s ez al­kalommal Ruttkai György nagy sikert ért mulatságos vaudevilleje : a ^Holto­miglan^ kerül szinre. A bérletgyüjtés csak a két bemutató előadás után kez­dődik meg. A társulatnak, amelyet a legjobb hir előz meg, tagjai: Lipcsey Józsika operetté énekesnő, Szabó Ma­riska népszinmű s operetté énekesnő, Kovács Irén soubrette énekesnő, naiva, Rónai Erzsi, szende és hősnő. B. Molnár Gizella, anyaszinésznő, Beleznay Lucia, énekesnő, Fáy Ida, segédszinész­nő, Aradyné Mari, Molnár Mariska, Nagy Erzsike, Volkart Lujza, kardalos­nők. Férfiak : Asztalos Sándor, bariton és népszinmű énekes. Aradi Kálmán, buffo, komikus. Fehér Imre, tenor, bonvivant. Kunhegyi Miklós, apa és j ellem-szinész Pintér Dezső, szerelmes. Csete Lajos, kedélyes apa. Igmándy Ferencz, Egri Jenő, Láng Imre, Veres Béla, karda­losok. Zalai Károly, karnagy. Szakonyi Gizella, sugó. A zenét az énekes dara­bokhoz a helybeli gyalogezred zenekara fogja szolgáltatni. * Kézfogó. Tifenthal Gyula városi mérnök eljegyezte Zvilinger Aranka kis­asszonyt, Zvilinger Hermán lisztkeres­kedő szép lányát. * József napja. József napja alkalmá­ból egymást érték a gratulánsok a mai nap folyamán Boltizár József érseki helynöknél, Pellet József kanonoknál és Niedermann József városi rendőrkapi­tánynál. Az ügyvédi és birói kar tagjai pedig Magos József járásbiró, királyi itélő táblai birónak gratuláltak közéle­tünk sok egyéb jeleseivel együtt. HIRE K. — Személyi hir. Lóskay Jeromos, a hercegprimási uradalmak főkormányzója a napokban több napi tartózkodásra Bu­dapestre és Balatonfüredre utazott. — A papi nyugdíj. A primási konzisz­tórium által az egyházmegyei papi nyug­díj rendezésére kiküldött bizottság, amely Boltizár József püspök elnöklete alatt dr. Csernoch János, dr. Rosszival István és Venczel Antal tagokból áll, már javában dolgozik s a munkájával annyira előre­haladt, hogy a tervezetet legközelebb megküldheti az összes espereseknek hoz­zászólás céljából. — Március 15. A vasárnapi nemzeti ünnep alkalmából városunk közönsége is kegyeletesen emlékezett meg a szabad­ság vértanúiról. A honvédtemetőben egész nap folyamán jöttek-mentek s különösen a délutáni órákban volt nagy a látoga­tók száma. Akkor jelentek meg a két­száz névtelen hős síremlékénél a Tarka­ság s a Szentgyörgymezei Olvasókör tag­jai is. A kis emlékünnep hazafias beszéd­del kezdődött, amely után Frey Ferenc országgyűlési képviselő lendületes, hatá­sos szép beszédet mondott. A temetői ünnepség után hálaadó ima volt a szent­györgymezei templomban. Párkányban reggel öt órakor mozsárlövések jelentet­ték a nap jelentőségét. Kilenc órakor szent mise volt a templomban, utána alkalmi beszéd, amelyet Szilavecky Ist­ván mester mondott. Délután két óra­kor pedig Tóth István 1848-as honvéd vezetése alatt a párkányiak is megjelen­tek a temetőben. Este népes ünnepi lakoma volt a Tarkaság helyiségeiben és a pár­kányi Verseghi-vendéglőben. — Katonai szemle. Pittner komáromi vezérőrnagy hétfőn és kedden városunk­ban időzött s megszemlélte háziezredünk gyakorlatait, amelyek után teljes elis­merést fejezet ki a derék tisztikarnak. — A kereskedelmi társulatnak tegnap választmányi ülése volt, amelyen folyó ügyeket tárgyaltak. — Vasúti tárgyalás. Megírtuk már, hogy a garamvölgyi vasútnak, amely Lé­vától Garam-Berzencéig fog vezetni, épí­tését legközebb megkezdik. E vasúti vo­nal az esztergomi főkáptalan barsmegyei uradalmát is érinti, e végből a Kápta­lan-házon hétfőn délelőtt egyezkedő tái­gyalás volt, amelyen a káptalant dr. Znamenák Sándor ügyvéd és Erős Rezső kasznár, a vasútépítő konzorciu­mot pedig Bottka ügyvéd képviselte. A tárgyalás barátságos egyeséggel vég­ződött. — Temetés. Hétfőn délután temették Merényi Jánost, a jó Merényi bácsit, ahogy általánosan nevezték. Ugyanaz a harang szólott neki, amelyet ő annyiszor húzott másoknak. Nyugodjék békében! — Ma délután temtték Bergmann János pék íeíeségét a közönség nagy részvéte mellett. — Tolvaj czigányok. Egy csoport kó­bor cigányt kisértettek be a városi ha­tárból a napokban a csendőrök a vá­rosházára, akiknél tömérdek lopott hol­mit, leginkább élelmiszereket s egész csapat lopott gyermeket találtak. Kide­rült, hogy ez a czigánykaraván követte el karácsonykor az üveggyárban a nagy betörést s az akkor lopott tárgyak leg­nagyobb részét meg is találták náluk. Ez a körülmény lehetett a szülőforrása annak a hamis kósza hirnek, amely vá­rosunkban hétfőn elterjedt, s amely ar­ról szólott, hogy az üveggyárat vasár­nap világos reggel teljesen kirabolták. — Dunába esett. A komáromi rendőr­kapitányság a helybeli kapitányi hivatalt arról értesítette, hogy folyó hó 9-én Bugár Vince iparos a Dunába esett és nyomtalanul eltűnt. A vizbefult hullájá­nak nyomozása elrendeltetett. — Baleset. A budapesti bányakapi­tányság hivatalosan értesítette a köz­ponti főszolgabírót, hogy az anna völgyi bányában a mult héten Bacsánszky Nán­dor ácsolás közben lábát törte, amit a bányaigazgatóság a szolgabírói hivatal­nak be nem jelentett. Reviczky Győző főszolgabíró ezért ma a helyszínére uta­zott, hogy az esetet megvizsgálja. — Tűzkárok a megyében. A pénteki táthi nagy tűznek nem mint híre járt tizenegy, hanem tizenkilenc ház és még sokkal több melléképület esett áldozatául. A lángok Kazola János házából csaptak ki s mint kiderült, a háztulajdonos gon­datlansága okozta az egész veszedelmet. Ugyanis saját bevallása szerint parazsas hamut vitt fel a padlásra, ahol sok széna s egyébb könnyen gyúló anyag volt ösz­szehalmozva. Az oltást nagyon megne­hezítette az erős éjszaki szél és az a kö­rülmény, hogy a férfilakosság legnagyobb része künn dolgozott a határban. Leégett Kazoláén kivül Pap Ferenc, Takács And­rásné, Jászai Ferenc, Mészáros János. Sa­lak Ignác, Kál Jakab, Farkas Pál, Ko­vács István, Schmidt Mátyás, Juhász Fe­rencz, Szántó János, Krausz János, Pap István, Juhász Ignác, Szabó János, Duán Gyula, Schalk Mihály és Juhász János háza. A kár a hivatalos becslés szerint 5077 forint, A szegény égettek ügyét az emberbarátok pártolásába ajánljuk. — Március 14-én Dömösön is volt kisebb tűz Hajósi István molnár udvarán, ahol egy kazal szalma hamvadt el, A kár ott hu­szonöt forint. — Megcsipett fatolvajok. A követ­kező sorok közlésére kérettünk fel: Te­kintetes szerkesztő ur ! Becses lapjának f. évi 22-ik számában közzétett „Meg­csipett fatolvajok" cimü közleményre van szerencsém tisztelettel megjegyezni, hogy Fabi István dömösi lakos nem a káptalani erdőből lopta a jelzett kőris­fát — mert ilyen ott nem is találtatik, — hanem azt a visegrádi korona-ura­dalmi erdőben tisztítási részes munká­val szerezte. Midőn e helyreigazító so­rok közlésére felkérném kitűnő tisztelet­tel maradtam tekintetes szerkesztő ur­nák : Dömösön,^1896. március 15, alá­zatos szolgája: Pintér Ferencz főkápta­lani erdőgondok. — I. 4. 6. Piros nyomásban ékesked­nek tegnap óta ezek a betűk Fried Ar­nold trafikos üzletének egyik tábláján; Önök tudják, mi ennek a jelentősége !. . Egy szerencsés halandó a legutóbbi bécsi húzáson ternót csinált azzal a reskontó­val, amelyet Fried úrnál váltott néhány piculáért. Igy ha az osztálysorsjáték fő­nyereménye el is kerülte városunkat, a szerencse istenasszonya egy kis mosoly­gást még sem tagadott meg tőlünk. — Októbernek elsején ... Még egyre járnak-kelnek városunkban a nemzeti­színű pántlikás, borízű dalolásban kifá­radhatatlan legénykék s hangzik szélté­ben-hoszában : „Októbernek elsején be kell rukkolni !" A járási hadkötelesekre tegnapelőtt fejezték be az ujonezozást, a városiaké ma kezdődött. A járásban elő lett vezetve 282 hadköteles az első, 203 a második, 144 a harmadik korosztályból, bevált 149, póttartalékba helyeztetett 7, távol volt 58, idegen pedig 31 állíttatott. A városiak ^kö­zül ma bevált az első korosztályból 44, a másodikból 10, póttartalékos lett 3. A bizottság a sorozás eredményével meg van elégedve. — Lidíkéék sétálnak. Lidi kisasszony jó példája hatott. O megjelent vasárnap a korzón a Nagy Mari által készített vadonatúj ruhában s ma már igen sok követője akadt, amiért bizonyosan hálá­sak az interpelláló farsangozó urak. Része volt talán ez eredményben a ta­vasziasan enyhe napsugaraknak is, ame­lyek tudvalevőleg nemcsak az ibolyákat és a bogárkákat csalják elő. Ma már mindenfelé láttuk a kis kék tavaszi gal­lérkákat, fehérszalagos kalapokat, sőt a csipkenapernyőket is. Március 15-ike egy­szóval meghozta a várvavárt tavaszt, minden jó lélek örömére. — Pecsenye-statisztika. Közöltük már, hogy a megye két járásában a mult év­ben mennyi pecsenye fogyott. Most már azt is közölhetjük, hogy ez alatt az idő alatt, a város gyomra meny­nyire volt éhes. Hivatalos statisztika szerint a város területén a mult évben levágódott : bika 20, ökör 1090, tehén 436, növendék marha 41, borjú 1863, bi­valy 10, juh 1319, bárány 263, kecske 137, gödölye 98, sertés 2318, végül kényszer­vágatás utján 2 drb. Összesen 7596 drb. Hát mégis csak jól élünk mi! — Egy Szép, kifejlődött neufundlandi kutya eladó. Tudakozódhatni a kiadóhi­vatalban. c&rany porzó. Gyakran s inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűtlenség folytán, melyet vele szemben elkövettünk, mint a hűség folytán, melyet irántunk tanusit. A szerelemben az az utolsó búcsúszó, amelyet nem mondanak el. Azok megérdemlik szerencsétlenségüket, kik nem tudtak hasznot húzni belőle. Ha az istenség megismerését akarod elérni, ne keresd azt egyedül a nagy szellemek mukáiban, vagy társaságában, hanem a jó emberekkel való érintke­zésben. A lángész nem képes megmagyarázni az Istent, a jóság ellenben bizonyítja, * Ha az emberek negyedrész annyit költenének arra, hogy jót tegyenek másokkal, mint a mennyit költenek arra, hogy bajt okozzanak maguknak, a nyomor el­tűnne a föld színéről. * Adj pénzt, de ne kölcsönözz. Az adomány csak hálátlanokat nevel, a kölcsönzés azonban ellen­ségeket. A közönség köréből. A Széchenyi-tér befásitása. Tekintetes Szerkesztő ur ! Csodálkozással olvastam b. lapja leg­utóbbi számában, hogy a város hatósága a Széchenyi-teret fásitani szándékozik a közel jövőben. Arról van tudomásom, miszerint ezt a képviselő testület 1892-ben elhatározta, de viszont van arról is, hogy az esztergomi Kereskedelmi Társulat ezen határozatot, 1997/892. szám alatt beadott fellebbezésével megtámadta. Biztos for­rásból értesültem, hogy a társulat elnöke a fellebezés folytán még semminemű fel­sőbb hatósági határozatot nem kapott, sőt arról, is hogy a fellebbezés felterjesz' tésére 1892 óta még nem került reá a sor. Kérdem ezek után, mikép foganato­síthat a város egy oly határozatot, mely még nem jogerős, s amely ellen birtokon belül adatott be fellebezés ? Egy kereskedő. Világitásunk. Állandó rovat. Végtalen türelemmel és süket fülekkel kell bizonyos uraknak a városházán bir­niok, hogy a lapokban állandóan fel­hangzó panaszok dacára botrányos utcai világitásunk ügyében mit sem tesznek. A város eleget áldoz a világításra, a szerződés bizonyára tartalmaz rendelke­zést, s igy megfoghatatlan, hogy mi oka annak, hogy a bérlő kénye-kedve szerint hol világit, hol pedig abszolúte nem vi­lágit. Azok, kik a pirkadást be nem várva, az éjféli órákban merészeltek szom­baton a kaszinó-estélyről a hazamenésre kísérletet tenni, meglakoltak, mert csak tapintó érzékük folytonos igénybevétele mellett bandukolhattak házról-házra a pokoli sötétben. A szab. kir. város repu­tációja, a közbiztonság és az adófizető polgárok érdekében és nevében kiáltunk fel városi hatóságunkhoz : Hallgass meg minket! Több adófizető. (—) Az utcanevek. Tisztelt Szerkesztő ur ! Becses lapja vasárnapi számában ol­vasom, hogy mégis lesz valami mara­dandó emléke városunkban az ezredik esztendőnek, még pedig a befásitott Széchenyi-tér. No ez is csak valami s ennyit még megbír a város szerény kasz­szája. Nekem is volna egy tervem, amely szintén nem kerülne sokba s mégis állandó emléke maradna a millenáris évnek. Csu­pán néhány utcatábla változnék. Nevez­zük el főbb tereinket s utcáinkat azok után a történelmi személyek, vagy ese­mények után, amelyek városunkkal közel kapcsolatban vannak. Legyen például Bakács-ut, Balassa-tér, Dobozy-utca stb. Hiszen Gohér-utcára, Lőrinc-utcára, Kis­piac-ra stb., nincs okvetetlenül szüksé­günk. Tisztelettel A. Z. (—) Ami rendőreink. Ami rendőreink egyenruhája uj, tapintata és ébersége azonban a régi. Napról-napra felháboro­dással tapasztalom, mint szántják fel a gyalogjárót talyigákkal és kézi kocsikkal s szorítják le a sáros útra a békés járó­kelőket. Napról-napra látom, mint görnyed­nek a gyönge, vézna inasgyerekek a meste­reik által reájok rakott rengeteg portéka

Next

/
Oldalképek
Tartalom