Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-16 / 14.szám

ESfTEROQM és VIDÉKE (14.- szám.) 1896. február 16. r á 1 y-mik is' meg van örökítve. Nem egészen biztos alapon álló urak jönnek ki a kapuján s mindegyik szeretettel szőrit magához egy majmocskát. Könnyű hozzá a kommentár: «Jeder hat seinen Affen,» A R ö n t g e n sugarak csodálatos hatását is láttnk egy képen. Egy hölgyet leplez le s kérlelhetetlen hűséggel mutatja be az ismeretlen szép testének és válltuzőjének vázát A falakra aggatott, a lusztereken függő, itt-ott felhalmozott gsznász tárgyakat leheletlen egyenkint felsorolni. Csak még megemlítjük, hogy a termet papirrózsából és í'ogpiszkálóval megspékelt formás, burgonyákból összefűzött guirlandok szelték keresztül-kasul S volt telefonhálózat is, fehér cérna-sodronyokkal, amelyek a porcellángombok helyett apró tintás üvegekre voltak erősitve. É páratlanul sikerült gsznászdiszitis majdnem egészen Neuman Emil hadnagy úr érdeme, aki hetekig fáradhatlanul dolgozott annak előkészületein. Sagitő társai voltak S c h i m k e főhadnagy es S o r g o hadnagy urak. Az esztergomi közönség mindég hálás lehet az élvezetért, amelyet szereztek neki. A bevonulás. Már nyolcadfél órakor kezdettek robogni a kocsik a Fürdő vendéglő lép cső-fel járója elé, bár a mulatság kezdete csak nyolc órára volt jelezve. A jelmezes urak és hölgyek siettek oda, mert előzetesen kellett gyülekezniük a kis teremben, hogy a rendezőség a felvonulás részleteit megbeszélhesse. Mig a kis teremben sürgött-forgott A jelmezes tarka-barka sereg, lassan benépesült a nagy terem is a mamákkal, papákkal és azokkal a fiatalokkal, akik nem öltöttek jelmezt. A sok szempár kíváncsian tapadt a kis terem bezárt ajtajára s amig az megnyílt, a körülötte felhalmozott, megkapoan bizarr tárgyakban gyönyörködött. Körülbelül fél kilenc órakor mondotta ki a fáradhatatlan főrendező : Schmicdt őrnagy: »Szezám nyiljmeg!« és parancsszavára megnyílt a szárnyajtó s zeneszó mellett befelé kezdett hömpölyögni a várva-várt érdekes Gsnász-társaság. Elül bepolkázott minden Polichezéllek legfessebbike {Legény Marianne) hűséges párjának, a szintén csörgősapkás Hansvurstnak (Vorko hadnagy) karján. Utánuk következett négy szemenszedett cseh muzsikus, (Persina karnagy, Filippovics főhadnagy, Rakics hadnagy és Turnéidén hadnagy) akik valóságos Wisckocsilábrázattal és orral intonálták Bethoven 575-ik szimfóniáját. Azután jöttek a Puppenfee-gigerlik, szám szerint nyolcan Frey Berta, Koksa Iza, Schmidt Hugőné, Fongrác Klarissza, Sorgó hadnagy, Pap-Kovács hadnagy, Korher hadnagy és Kovács kadét) Hetykén, gigerlisen lépdeltek egymás mellett rókavadász-frakkban, monoklival szemükben s fekete keztyüvel a kezükön. Utánuk következtek a többiek tarka össze-vizszaságban. A legaranyosabb darázs (Andrássy Mariska), akinek csípésétől senki, sem félt, bár darázs pajtása (Beszvoda hadnagy) minden darázs-szokás ellenére nagyon fenyegetően pödörte hosszú fulánk-bajuszát. És bereppent a Holló {Szlávy Aranka) aki szép volt, amilyenek a hollók nem szoktak lenni és titokzatos, akár a Poé hollója. Azt hiszem, sokan akadtak volna, akik szívesen elszavalták volna neki a Poe-vers refrainjét : — Mindörökké! Majd becsoszogott két kedves öreg, ősz hajjal, pápaszemmel orrán, de ránc nélkül fiatal homlokán : Groszmütterchen {Etter Ödönné) és Groszváterchen. (Állítólag Éttér Ödön, de senki sem mert megesküdni reá, aki a tubákjából szippantott. Azt hiszem, őktetszettek ma este legjobban. Hogy a geográfiai irányokkkal az est folyamán senkinek baja ne legyen, arról gondoskodott a Szélrózsa, (Brenner Juliska), akinek kacér kis sipkáján otf fénylett a négy betű : É. NY. D. K. A sportvilág erősen képviselve volt. Összeillő pár volt ezüst patkós pirossárga selyem jockey-blúzban Hajas Gabriella és Heischmann Ferenc. Utánuk következtek a vízi sport hívei. Kékfehér matróz-kosztümben Hübsch Erzsike és Mezey Ilonka. Velük tartott a szép halászleányka is (Ferényi Irma), akit hűségesen kalauzolt a kalauzolásra született gondolás (Sztripszky Ágoston.) Igazi gsnász-toilett-től, amely a mai estéhez leginkább illett, kissé fáztak hölgyeink, pedig ez idegenkedésük nélkül az est karaktere sokkal határozottabb lett volna. Mégis akadtak ilyenek is. Diana (Niedermann Nelli), aki tegez hJyett nyársat vitt, már ropogósra sült csirkével, egy előkelő lengyel nő (Saághy Melanie), aki gyapju-prémjét ászait szilvával varázsolta hermelinné és a Havasi gyopár (Fáy Vilma), akinek toilettjén a gyopárok porodéi, pattogatott kukoricából teltek, ki. Hogy közbiztonságunk mily gyönge lábon áll, legélénkebben illusztrálj a az a körülmény, hogy egy Papacosta-banda (Lasch Jenő csendőrhadnagy, Kopita, Kneist és Rác kadétok) az egész éjszaka zavartalannl grasszáltak a teremben, sőt kettő közölök palám publice kötélen, tolvajlámpással lopódzott le a karzatról a mulatók közé. Némi anakronizmusok is megestek. Egy nagyon szép sorrentói olasz leány (Ferényi Margit) egy komoly fehér cilinderes Directoir-korabelí úr (B. Szabó Mihály) karján sétált be a terembe, amig a csengő-bongó ruhájú cigánykirálynő (Nozdrovicky Olga) fehér partiig ellenfelével ; az Alt Wien-nel (Büttner Róbert) került össze. Az alvilág is képviselve volt egy ördögpárral (Zuna Henrietta és Göllner hadnagy) és bátran hozzájuk számithatjuk a Lotterie-Schwesztert is (Gcorgis hadnagy). Árván sétálgatott a teremben a Gsznaszpostás (Mráz főhadnagy) valóságos gsnászpostíllion d'Amour-egyenruliában, szekrénykével a hátán s egész éjszaka buzgón közvetítette a forgalmas világpostát. Mert volt ez is s e célra kétszáz nyomtatott, de nem frankirozott levelezőlap állott az üzenetkedvelők rendelkezésére. A fáradt postillion azonban időnkint felsóhajtott : — Miért vagyok én tulaj donképen postás, ha Postás Milkám nincs ! Sok derültséget okozott a ravasz kanalas tót (György Emőd), aki csodálatosképen mindenkinek olyan kanalat tudott eladni, amely a reá festett képecske révén szinte célzásnak volt vehető. Igy például egy nagyon szép asszonynak gólyás emblémája kanalat adott el, egy úrnak pedig, aki egy műkedvelő csapat direktora, színházzal díszített kanalat. Büszke, impozáns spanyol volt a torreadóri kosztümben Marosi Ferenc; elegáns, ésszakiasan hideg norvég nemes Brenner Ferenc. Nagy derültséget okozott gróf Gsznasz, (Simke főhadnagy) aki hangzatos vizi!kártyáit mindenkinek bőkezűen osztogatta, miközben török sipkával fején, hálóingben, Kneípp-lábbeliben (önök értik, mit akarok ezzel mondani) újságot olvassa s az egész világot fumigálva járt-kelt a sürü tömegben. Mint Gsznaszturísta szerepelt Draugenc hadnagy és mint nagyon elegáns tennis-játszó Etter Gyula. A divatot ketten humorizálták ki : Flartmann Neszti a Wiener Módé kosztümben és Brauzewetter Bruno' kapitány, aki ezer apró foltból egy »Mode 1896.« ruhát állított össze. Horváth Mariska sok szines palettájával festőnő volt, a Herczmánszky nővérek magyar népviseletben jelentek meg, amig Krárn Irén, mint szitakötő, Laczkó Vilma, mint az éj királynője. Elszászi nőt ábrázolt Oltósy Katinka, lengyel nőt Szalkay Micike. Bájos erdei tündér volt Ranczinger Henrikné, éjjeli őr (aki a terem nappali világosságában bizony elfeledkezett hivatásáról) Domoszlay Jenny, szép cigányleány Pintér Rózsika, olyan pikk ász, akiért a kártyások szívesen veszítenének : Usztanek Szídi és Árvácska (bár éppen nem volt árvácska) Usztanek Margit. Sok derültséget okozott egy roppant agilis kinai úri ember (Grcgosics hadnagy), aki már egészen elfelejtette, hogy honfitársait nemrégen a japánok csúful elverték, és úgyszintén egy szalóngigerli (Kirschingerfőha.dmgy), aki gigerlibb volt nem csekély számban magjelent valamennyi kollégájánál, végül egy nagyszakállú remete (Krám Károly). A tánc. Miután a jelmezes urak és hölgyek néhányszor körülsétáltak a teremben, megkezdődött a tánc. Az óriási tömegben persze a gyorsabb tempó tehetetlen volt. Hogy mennyire lehetetlen, könnyen megérthető abból, hogy az első négyest négy kolonn-han hatvannégy pár táncolta. Az első négyes után nagy ovációt rendezett a közözönség Neumann főhadnagynak, aki mint már emiitettük, a legtöbbet fáradt a mai est sikere' érdekében. Hasonló ovációban volt része a két főrendezőnek : Mráz Sándor főhadnagynak és Möllner hadnagynak. A második úgynevezett Gsznász-négyes megint nem volt meglepetés hijján. Mikor a közönnség már szórakozott, a terembe beugrott két majom-alak (Zuna főhadnagy és Möllner hadnagy) és sans géue belekezdett a rendezésbe, a mi csodálatosan sikerült nekik. Volt egy koreografikus specialitása is az estnek : a gsznász-potpouri Eltáncoltak tizenhat taktust egy táncfajból, azután hirtelen megállott a zene és belekezdett egy másik táncfajba, s igy cselekedett többször egymásután. Elmés volt a kétféle táncrend is s illő az est jellegéhez. Egy ólomgigerli s egy mogorva arcú papirszerecsen, mindkettő vidáman csukló és rángatható végtagokkal. A táncrend a zsebükben volt. A feledbe tétlenül szép estén jelmez nélkül megjelentek: Leányok: Brenner Örzsike, Fürst Irén (Graz) Hercmanszky Ida, Munkácsi Sárika. Mattyasovszky Marián Nagy Etel és Örzsike. Schönbeck Márt ha, Szvoboda Kornél, Sáaghy Agatha, Tillmann Margit, Zuna Melanie (Ipolyságh) Asszonyok: Andrássy Jánosné, Barta Arminné, Dr. Serényi Gyuláné, Büttner Róbertné, Brucsi Gyuláné, Brenner Józsefné, Bleszi Ferenczné, Csukási Lászlóné, Csupor Istvánné, Csiffáriné Schreiber Gizella (Érsekújvár,) Frey Ferenc né, Dr. Földváry Istvánné, Francsik Gyuláné, Görz Arthur ezredesné, Greifensteiner Alajosné, Hübschl Sándorné, Dr. Horn Károlyné, Herczmánszky Alajosné, özv. Horváth Ferencné, Hajas Simonné, Dr. Hulényi Gyözőné, Hartmann őrnagyné, Haag Rezsőné, Hübschl Alajosné, Iv~ts Istvánné, Ivanovics Béláné, KomsteirilAlajosné, Klinda Rezsőné, Kerschbaummayer Károlyné, özvegy Kollár Istvánné, Kram György né. Legény Ivánné, Laczkó Ferencné, Löwy Lajosné, Müller Gyuláné, Meszes Ferencné (Farnád), Munkácsy Ká lolyné, Mattyasovszky Vilmosné, Mattyasovszky lajosné, Mezey Dénesné, Magurányi Józsefné, Mészáros Károlyné, Marosy Józsefné, Nóvák Józsefné. Niedermann Józsefné, Nagy Pálné, Nozdroviczky Miklósné, Niedermann Jánosné, Károlyné, Pálné, Oltósy Pálné, Pongrác Sándorné, Pfalcz Józsefné, Perényi Béláné, Arpádné, Káhnánné, Rapcsák Imi éné, Reviczky Gáborné, Schönbeck Mihályné, Stanic kapitány né, Szálkai Józsefné, Szlávi Istvánné, Szecskay Kornélné, Schreiber Alajosné. Tillmann Károlyné, Thurner Nándorné (N. Salló), Zuna Henrikné, Zubcsek Mihályné, Dr. Weisz Sándorné. A közönség azonban ma még nem búcsúzott végleg a Fürdő gáznász-termétől. Febrnár 19-én, szerdán ott a katonai zenekarnak hangversenye lesz ötven krajcáros belépő dij mellett. A jövedelmet az 1866-iki csataterek harci emlékeinek jó karban tartására fordítják. Ez alkalomból a nagy- és a kisteremben teritett asztalok lesznek * Piknik. Több helybeli önálló iparos a Legényegyletnek az egyesület választmánya által külön e célra átengedett helyiségében e hó 13-án sikerült mulatságot rendezett. Ott láttuk a vendégek között dr. Csernoch János apátkanonokot, Frey Ferenc országgyűlési képviselőt, Maiina Lajos helyettes polgármestert, dr. Anháupel György tanulmányi felügyelőt és Schreiber Aladárt aki a vacsora alatt, melyen nyolcvanan vettek részt, általános derültséget kettő humoros felolvasást tartott. A négyeseket huszonnégy pár táncolta, a mulatságon részt vett hölgyek névsora: Beyer Károlyné, Bokros Károlyné, Diaxler Alajosné, Dudás Anna és Miluska. F'eketc Gézáné és Annuska, Hofbauer Etelka, Horváth Andrásné, Etelka és Mariska, Iványi Gézáné és Mariska, Krechnyák F^erenczné, Laube Rózsika, Léhnerné és nővérek, Midler Gusztávné, Rothnágel Annuska, Schleifer Lajosné, Wanicsek Rezsőné Zalába Józsefné és Llonka. H 1 II E K. — Ebéd a hercegprímásnál. Vaszafy Kolos hercegprímásnál születése napján egymást érték a gratulálok. Az egyházi főméltóságok közül az első tisztelgő Császka György kalocsai érsek volt. Utána Csel ka Nándor bupapesti érseki helynök következett, aki a budapesti központi papnelő-intézet elöljárósága és növendékei élén jelent meg a budavári palotában. Tisztelegtek továbbá Boldizsár József felszentelt püspök, aki a z esztergomi káptalan üdvözletét tolmácsolta, Hettyey Samu oldalkanonok az udvari papság élén, továbbá Lóskay Jeromos jószágkormányzó és Hanny Béla igazgató, akik a primási uradalmak tisztikara nevében fejezték ki szerencsekivánataikat. Végül a budapesti plébánosok gratuláltak a bíboros egyház főnek. Délben tizennyolc terítékű bankett volt a primási palotában. — Kinevezés. Legény Oszkár kalocsai érsekségi gazdatiszt, akit városunkban is jól ismernek, Kalocsára uradalmi ellenőrré léptették elő. — Farsangi ebéd. Reviczky Győző főszolgabíró házában ma nagy ebéd volt, amelyre járása összes jegyzőit meghívta. — Halálozás. Özvegy Grünwald Emánuelné, született Löwinger Fanny február 14-én Budapesten meghalt. A boldogult városunkben töltötte életének legmagvobb