Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-29 / 87.szám

A szavazást a Földváry-párti választók kezdették meg. Első szavazó volt: Dr. Feichtinger Sándor. Delet harangoztak, amikor szenttamásiakra került a sor. Amig odalenn a két párt vidáman éljenzett, lengette a zászlókat s a zenére összecsődült leányokkal és menyecskékkel táncolni kezdett, s a piros-kék szalagos polgári biztosok intéseinek szívesen engedelmeskedtek, odafenn a Városháza folyosóját nagyon felizgatta az a körülmény, hogy a városi hivatalnokok nyíltan korteskedtak az ellenzéki jelölt mellett s a gazdasági tanácsos szobájából kortestanyát csináltak. Déltájban az ellenzéki választók és csatlósaik kezdették magukat kihivólag viselni. Mig az ő kocsiaik akadálytalanul közlekedhettek mindenfelé, a szabadelvüpárti lobogóval ellátott kocsikat abcugolni, dobálni kezdették, délben pedig a >Magyar Királyt előtt feltartóztattak egyet s a benne ülőket tettlegessen sértegették, majd egy, a tanyájukkal szomszédos kereskedő üzletét formaliter zár alá vették, hogy az illető ne mozdulhasson hazulról. Nagy meghatottságot keltett, amikor Kádár Gyula megyei alszámvevő két mankón, betegen jelent meg a teremben, hogy Földváry Istvánra adja szavazatát. Amint a nagy mozgalomban feljegyezhettük, két szavazó helyett szavazott le más, mind a két esetben szabadelvüpártit utasították vissza. E két ember: Tóth János (672 házszám) és Molnár István (Szentgyőrgymező), bár az utóbbiaknál volt a szavazó cédula. Délután három órakor már vegyesen és nagyon szórványosan jelentkeztek a szavazók. Ebben az időben már köztudomássá vált

T hogy az ellenzéki ismert machináció, amely óráról-órára fokozottabb mértékben lett alkalmazva, megszerezte Frey Ferencinek a majoritást. Erről ezúttal nemi akarunk többet mondani. Es ekkor igazán megható volt látni, hogy a derék szabadelvűpártiak mennyire ragaszkodnak jelöltükhöz. Mert minél jobban közeledett a perc, amely a szabadelvű zászló bukását jelezte, annál impozánsabban, általánosan hangzott föl mindenütt a tüntető lelkesedés a mellett a férfi mellett, akinek megválasztása Esztergom uj, boldogabb korszakát jelezte volna s akit feláldoztak azért, akitől semmit sem nyertek, semmit sem várhatnak. Pór Antal kanonok délután egy negyed négy árakor szavazott le. A pártbeli választók tüntető lelkesedéssel fogadták. Dr. Fehér Gyula ellenben szokásos keserédes mosolyával abzug-ot kiáltott. Nagy izgalom támadt négy órakor, amikor hire terjedt, hogy a kétes Frey-választó'kat a »Magyar Király <-ban az udvarból a padlásra internálták. A választási elnök Prokopp Gyula felszólalására elrendelte a vizsgálatot,, amelyet a rendőrkapitányra bizott. Es a választási elnök, miután a záróra kitűzésében megállapodott, egy negyedórával később maga is elment abba a > Magyar Király«-ba, amelyet már reggel mint választóbörtönt jelentettek fel. Akkor nem ment el, hanem elküldött vizsgálatra egy ismert szabadelvű notabilitást, akit lehurrogtak,, legúnyoltak és terrorizáltak ott. Este ellenben elment, mint emiitettük a záróra küszöbén, amig Porges sörcsarnokában már korán reggel látogatást tett. A reggeli incidensekből emiitjük meg, hogy amikor a Földváry-menet a Széchenyi-térre bevonult, ott lestek az ellenzéki kortesek, erőszakkal becsaptak a menetbe s onnan karhatalommal ragadtak el két választót. Büszkén állithatjuk, hogy a szabadelvüpárt embereiről,, működéséről egyetlen panaszos hang sem emelkedett, s még azt is tűrték, hogy a vegyes szavazásnál az ellenzéki szavazók szabadon járhattak be,, amig a szabadelvüpártiak egyenkint s mindegyik után bezárták az ajtót. Az ellenzéki cselfogások között nem utolsó az sem, hogy egy helybeli káplán az egyik katona közbenjárását akarta felhasználni arra, hogy- egy szavazót a szabadelvűpártból átcsempészen, de bizony a tisztelendő urnák jól megmondották az igazságot. A záróra kitűzése előtt már bizonyossá vált a néppártnak győzelme s ekkor dr. Földváry %5-kor megjelent a nép között, a nép a vállaira emeite, sírtak az asszonyok s röviden jelentette a kedvezőtlen eredménye >az alkotmányos harcot* megvívtuk — a szabadelvű eszmékért és a. város érdekeiért harcoltunk, még bukni sem szégyen ezen eszmékért a mai korban s hogy zászlónkat diadalra nem vihettük, azt csak azon nem illő és heves agitátiónak tulaj donithatjuk, mely városunkban az utóbbi napokban a legszélesebb körökben visszatetszést keltett. * Kitört szavai után a lelkes éljenzés újra,, megindult a zászlóerdő, szóllott a zene és az egész tábor hazakísérte lakására dr. Földváryt, aki ott az ablakból még egyszer megköszönte párthiveinek bizalmukat, kitartásukat. Es az este szomorú, csöndes volt az egész városban,, mint egy szeretett, nagy halott temetése után . . » De mi tudjpk, érezzük, fo&gy a mai napnak, raincs halottja: dr. Földváry István) él, élni és diadalra fog jutni: sokáig büntetlenül' egy egész város közjava ellen vétkezni nem lehet . . . A szabadelvüpárt küJömbero az elkövetett visszaélések miatt faltétlenül peticiOfláim fogRiporter: A levélre cimeres pecsétet nyomott — valahonnan volt egy cimeres pecsétnyomója — és gondosan ráírta a czimet: Vándorné Imréné ő nagyságának. Mikor a kis boríték megkoppant a levélszekrény alján, Vándor nagyot lélekzett . . . Oly nyugodt, elégedett lett egyszerre !. .. Vigan rágyújtott egy szivarra és igy szólott magában hazafelé ment: — A koczka el van vetve . . . Végre tehát fel fognak nyilni a szemeim ? . . . Vándorné e napon a keményre vasalt rózsaszínű fiu-ingében jelent meg az ebéden. Oly szép, oly karcsú, oly kívánatos volt, hogy Vándornak egyszerre hidegség futott át a hátán, arra a gondodolatra, hogy ezt a gyönyörű teremtést elveszti . . . Mig a felesége gyöngéden szedte ki számára a legjobb falatokat, remegve akart keresztülnézni az asszony hófehér homlokán : — Vájjon megkapta-e már a levelet ?. .. Vájjon mit fog válaszolni rá ? . . . De az asszony sezemei változatlan nyugalommal mosolyogtak a viharosan háborgó Vándorra . . . Micsoda gondolatok czikkázhattak a rózsaszínű bőre alatt ? . . . Vándornak eszébe jutott az Ipanoíif Lórisz kegyetlen mondása: »Habár fejszével hasítanám föl tiszta homlokát, csak vért és sejteket találnék, de akkor sem tudnám meg soha, hogy mit gondolt! . . .* Mikor Vándorné utóbb elbúcsúzott tőle, hogy a délutáni álmocskájára lepihenjen vándornak hirtelen az az érthetettlen impressziója támadt, hogy a felesége most fog válaszolni a huszárfőhadnagy levelére .... Mi történik, ha a postatiszt csakugyan a kezébe adná holnap a felesége ismeretes kézírását ? . . . Vándor csak most ébredt annak a tudatára, hogy mit koczkáztatott meg — és halálos ijedséggel meredt az ajtóra, mely a szép asszony mögött bezáródott. — Ostoba voltam, dadogta sápadtan, mert könnyelműen kockára tettem az életemet. Most már világosan érezte, hogy nem élné tul, ha Tildát a másénak tudná . .'. Lehetnének-e még céljai és törekvései, ha Pilda egy idegen férfiút szeretne ? . . . Most, hogy ilyen közel volt a bizonyossághoz, a szive szinte megállott arra a gondolatra, hogy a felesége a más karjába dőlhetne, s bársonyos arcával egy harmadik ember lelkében költhene érzéki vágyakat! . . Mi a legsúlyosabb gyanú a rémületes bizonyossághoz képest ? . . Vándor szédülő pillantással mered ki az udvari szoba ablakán s szinte elfulladva suttogta : — Ha válaszol, akár mindjárt ledobhatom magam a harmadik emeletről! . . Inkább érdemetlenül bízzam benne, semhogy világosan azt tudjam, hogy megcsal . . . Inkább egy csöpp reménységet, mintsem! a bizonyos halált . . . Óvatosan besurrant a felesége szobájába s egy szerelmes diák iizgatottságável csókolta meg a szundikáló asszony vállát . . . Mikor Tilda mosolyogva fölébredt, Vándor dobogó szívvel kérdezte : — Nem kaptál ma egy levelet ? Tilda hirtelen elpirult. — Micsoda levelet ? — Szerelmes levelet ... a tikkadt vándor aláírásával . . . — Oh igen . . . Itt van a zsebemben . . . S az ura ijedt pillantását látva, egyszerre hangos kaczagásra fakadt: — Ugy-e te irtad ? . . . Rögtön megismertelek a harcias álarc alatt . . . — Megismertél ? kérdezte a gyáva Vándor csodálkozva. — Persze . . . S odasimulva szerelmesen az urához, affektált haraggal folytatta: — Rossz kutya . . . hát igy akarod kipróbálni a bolond kis feleséged hűségét ?.. . Vándor mitsem felelt, de amig az aszszony hízelkedve babrált a göndör fürtéi között, kissé szégyenkezve gondolta: — Pedig bizonyosan tudom, hogy válaszolt volna a tikkadt vándor levelére. Ai ültetni valói sialwesszl szedése és elrakása* Esztergom, október 28. Az ültetni, való^ szőlővessző szedésére és elrakására a szőlőtermelőknak különös figyelmet kell forditaniok, mert főkép ettől függ az ültetés, nemkülömben a nemesítés sikere. Tudja ezt talán, mindenki, mégis sokan a szőlővessző kiválasztását,, szedését tudatlan napszámosokra bízzák,, kiknek a vessző szedésénél és télre való elrakásánál követendő szabályokról fogalmuk sincs. Nagyon, sokszor tapasztaltuk ezt éppen az esztergomi: szőlőgazi-dák között,, épen ezért ismertetni, óhajtjuk e vesszők szedésének s elrakásának legcélszerűbb

1 módját. A szőlőtőkék, amelyekről vesszőt, szándékozunk szedni,, termőképesek legyenek ;. vagyis sem igen fiatal, sem pedig igen öreg tőkék ne legyenek. Legjobb a megszedjésre szánt vesszők tőkéit szőlőérés idején választani ki, mely alkalommal; a fajkérdéso is tisztába hozhatjuk.. Az igy kiiválasztott tőkéket jelöljük ki. Filloxera által megtámadott és már láthatólag satnyuló* tőkéről veszszőt ne szedjünk nem azért, mintha a filloxerát ez által valahová elliurcolnánk ^ mert hisz ma már alig van olyan kötött földi,, melyben: fiiloxera ne lenne,, az.immúnishjomokföldre pedig vihetjjük a filtoxszerát

v ott ugy is elpusztul-,, hanem azért* mert a filloxerás tőke hajtásai hitványak,, rövid izüek szoktak lenni. Valamint arra is kell vigyáznunk, hogy a szőlőtőke nem-e volt jég általi megsértve és nem volt e peronoszporás, avagy valamely kártékony féreg által rongálva, mert az ilyen vesszőből soha sem lesz ép, egészséges toke. Az elcsavarodott, elszalagosodott törpe águ vessző, melyen az izek a rendesnél rövidebbek,, nemkülömben más szabályItalán növésű vessző, ültetésre alkalmatlan. A kiválasztott tőke vesszőjére valami jelt, pamutot, hársfahéjat kötünk, vagy a mellé vert karót mészszel jelöljük meg. Ha a vessző kiválasztása nem tiszta fajú szőlőben történik, ugy külömböző fajok külömbözőkép jelölendők, hogy annak idején tisztafaju vesszőket szedhessünk. E munka elvégzése után az első dér vagy fagy bevárandó, melynek folytán a veszszőről a levél lehull. Vesszőszedéshez jobb metszőkést használnunk, mint ollót, mivel az előbbivel sokkal simább metszést ejthetünk, sőt ha az olló hosszabb használat után élét elveszíti, a veszszőt metszés helyett összezúzza. A lemetszett vessző, mely legalább 50 cm. hosszú legyen, a netán még rajta levő levelektől éskaá