Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-09 / 3.szám

— Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál a torok és légzési szervek minden zavarainál, melegen ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe Egger kitűnő hatású mell-pasztilláit. Kaphatók 25 és 50 krajcáros eredeti dobozokban minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfüszerüzletben. Fő- és szétküldési raktár Egger A. fia, Nádorgyógyszertára Budapesten, Váczikörut 17. IRODALOM. t A Képes Családi Lapok újévi száma nagyon érdekes tartalommai jelent meg. Drámai hatásával megkap benne Beniczkyné Bajza Lenkének, a legkedvesebb női irónak uj regénye: a Csendes Világ, írtak még ebbe a számba : Tolnai Lajos, Lauka Gusztáv, Rudnyánszky Gyula, Feleki Sándor, Krúdy Gyula és mások. A Képes Családi Lapok előfizetési ára félévre 6, negyedévre 3 frt. Mutktószámokat ingyen küld a kiadóhivatal. Budapest, Vadász-utca 14. szám. f Az ezredéves Magyarország képekben. Most jelent meg a harmadik füzet Az Ezeréves Magyarország és a milléniumi kiállítás cimü diszmüből, amelyet Laurencic Gyula ad ki. E füzet méltó párja a megelőzőknek. Különösen kiválik kiváló teknikával reprodukált képei közül az uj perlementi palotáé. Szép az Opera, a városigeti nagy körönd impozáns virágágyaival, a háttérben az Ezredéves kiállítás igazgatósági épületével. Az uj állandó hid a városligeti tó fölött, amelynek kivitele és teknikája becsületére válik a magyar építészetnek, az időleges kiállítások csarnoka, az Ezredéves kiállítás ez egyik érdekes és nagyfontosságú pavillonja. A zsinagóga belsejének csodás architektúrája bámulatra ragad. A vadregényes nagy-tarpataki vízesés, a magas Tátra látóképe és a Husz-park Poprádon ; az Örökkévaló természet egyik fönséges csodája: az „Aggteleki csepkőbarlang" és a gyönyörű fekvésű Zalathna bányaváros látóképének reprodukcói mind a magyar ipár tökéletességét bizonyítják. Szemet és szivet gyönyörködtető a „Zboró várrom" és „Sebesvár" romjának komor, még meglevő falai. A vasminiszter, a munka megtestesült eszményének Baross Gábornak mauzóleuma láttára a megilletődés fog el bennünket. Igen érdekes látvány a segesvári kaputorony látóképe, ugy a festői szépségű késmárki Tököly várrom, a legrégibb magyar várak egyike. A mü tizenkét füzetben jelenik meg s minden budapesti és vidéki könyvkereskedésben kapható. Egy füzet ára 40 krajcár. P É LEM É L E. Arany porzó. Az asszonyok véssék ezt az emlékezetükbe : « Csak az méltó a nők szerelmére, aki a nőket tiszteletre méltóknak itéli.* Az asszony hűsége a férj jelleme. * Az erkölcs hasonló a nőknek azokhoz a csipkekendőihez, melyeket sohasem használhatnak, de mindig kézben tartanak, hogy lássák. * A szerelem gyakran öntudatlan, de mindig ábrándos érzékiség. Egy nő, aki kezét a szivére teszi, nem dobhatja az első követ a másikra. # Csak az nem felejt, akit elfelejtettek. * A nő csak akkor lehet boldog, ha van ereje egy-egy gyöngeségre. Zenekritikai tanulmányok. — Szilveszteri zenebona. — Esztergom, 1896. január 8. Keserűség szállt fel a szivemben, a a mikor Szilveszter éjjelének havas költészetét tönkre silányitotta a mi saját külön tűzoltóbandánknak diszharmóniában utazó pokoli muzsikája, tiszteletét nyilvánítván valamelyik városatyánk jégvirágos ablakai alatt. Nem jártak messze a Széchenyi tértől, mert annak harsonái végig vagdalták egymáshoz düshös méltatlankodással a „körösi lány" hamis áriáját, a nagy dob folytonos dübörgését és a klarinét ki-ki rikkanó rinynyogását. Egy pár cipész-tanonc fülhasitó füttye fejezte ki az általános elégedetlenséget s a kutyák fájdalmas üvöltéssel torolták meg esztétikai érzékük ellen elkövetett ezt a borzadályos merényletet. A hold gúnyosan mosolyogva forditá ábrázatát a térre, s mintha látni akarná e gehennabeli hangok forrását, lassanlassan tovább tolta a sziporkázó havon elnyúló árnyékokat. A tér azonban meghúzódott a puha fehér hótakaró alatt kényelmesen nyúlván el azon tudatban, hogy a barátságos hóréteg im most eltakarja szégyenét. Eltakarja az évek óta hordott elszabott ruha rongyait, a vastag pordunyhát, a mely testét födte, a sarat, mely a rosz ruhát bemocskolá, az őszi pocsolyákat, az időszaki tavakat, a kigúnyolt mérnöki tudományt, akövezők markába fúlt vigyorgásokat, a bognárok és kocsigyártók kereseti forrását, a kátyúk kiszámithatlanságát, a hűtlenül elhagyott sárcipöket, a fiakker lovak csuklását, a vállalkozói nyereséget az igéret földén tenyésző parkültetvényeket, az el nem készült kandelábereket, s a közönség botránykozó moraját. . . Az egyébbként békés és jóindulatú szántóvetőkből összetákolt banda azonban fújta tovább, fújta rendületlenül, fújta állhatatosan a „körösi lány" és „Csicsóné" hazafias áriáit s a külföldi remekekből a „WeidlingauL" Nem törődve a füttyökkel, az ebek kétségbeejtő vonitásával a gúnyos holdvilággal, a Széchenyi tér szégyenével, a természet szemrehányó csöndjével, a lámpák végelgyengülésével s a füleket betartó járókelőkkel. Keserűség szállt fel a szivemben ! De amint a nyomasztó hangzavar köréből kimenekültem a agyam ismét megkezdette rendes működését, azon kezdtem tűnődni: mi mozgatja tulajdonképen e könyörtelenül fújó tüdőket. Hát fújnak, mert eddig is fújtak, és hiszik hogy még fújni fognak. Fújták pedig anélkül, hogy e kopott pléhekben dolgozó társaságot egy évtized óta bárki is vezette volna . Fújták ösztönből, fújták abból a meggyőződésből hogy ennek igy kell lennie, nem gondolva arra hogy ez máskép is lehetne, — s abban a tudatbanhogy fújni csak igy lehet s abban a reményben, hogy ez a fújás, akárhogy lett légyen is az eszközölve, többé-kevésbé meg lesz fizetve, egy-egy város atyai hatossal, a min másnak — lehet ugyanazon városatyától — egy kis hús, bor, sőt talán egy jobb szivar is vásárolható leszen. Fújták, mert a maguk fajtájában lelkesedést keltettek, táncra perditették az elviselhetlen zajjal a tabáni fonó közönséget és mert ez a fajta, a saját maguk köre, a családjuk legtávolabbi ivadéka büszke arra, hogy, az apa, fivér, nő, koma, sógor, muzsikus és a mi fő, — ez a muzsika még jövedelmet is hoz. Fújnak igy, azért mert igazi muzsikus nem vette őket számba s ezért nem tartotta érdemesnek az igaz kritikára, s ha valaki csak a füle felé merte emelni kezét azt egyértelmüleg le és kinézték ; a ki pedig a jó akarat hangján, koloszszalis botlásaik megrostálására szót emelni bátorkodott, azt oly pokoli tussal üdvözölték, hogy örült ha ép koponyával menekült a megtorlásra emelt horpadt rezek elöl. A fajta, az érdekben közös pedig büszkén hivatkozik a család muzsikusára és kész vérét ontani a legtávolibb atyafiért — mert abból a muzsikából — bármilyen rosz is az, — eredt egy jó falat, — vagy legalább eredhet.' De nem is tűr meg a banda és fajta olyan karmestert, aki ért a zenéhez és ujjára koppant az első klarinétosnak, vagy torkába veri a részeg trombitásnak a mundstiklit! Csak az kell neki, csak azt türi, aki ha fujat a sógornak, fujat a komának is, — nem bánja aztán ha — magának is fujat! Nem tür meg maga felett felsőbbséget és dirigenst, s az az első trombitás aki a kezdetet jelezi, s aki az „alkalom"-kor a zenekar versét elmondja, nem imponál, mert, ő is ugy osinálja, mint a többi és mindegyik ugy sinálja, ahogy tudja és ami fő, ahogy akarja ! A fizetés egy és ugyanaz ! Igy aztán nem tanulnak uj keringőt és friss indulót sem. Mert az ö publikumuk, az ő atyafiságuk a mely az ő fajtájuk, megelégszik a régível, de szót - nem kivan mást, csak azt, hogy a rokon• sági fok szerint mindegyiknek kijárjon • a muzsika, s a régin is épp oly jól els táncol, mintha uj volna. A kaputos ; meg fizet és kerüli csak azért, hogy neki békét hagyjon a banda és az atyai fiság. Minek hát a kétes ujjitás; hisz az \ ujat is megszokják s az is régi lesz i egyszer. Hát igazuk van ! S a maguk szempont1 jából helyesen cselekednek. Csak abban nincs igazuk, hogy ezt a i pokoli muzsikát annak az ablaka előtt , is csörgetik, aki őket elkerüli, hallani • nem akarja s nem akar tudni az atyafi: ságról. Inkább fizet; fizet azért, hogy , hallgassanak. , De abban megint a zenekarnak van igazi, hogy megkövetelik ezért a hallgatásért is a filléreket, mert ők maguk igen meg vannak elégedve s egész rendben levőnek tartják, — a maguk eszük szerint, — hogy a nyújtott, vagy nyújtani kivánt pokoli élvezetért a fizetés kijárjon. Mert a maguk eszüktől soha, , de soha nem jöttek arra a gondolatra, hogy a hallgatáséri zsebükbe hulló fillérek csak azért adódnak, mert annak meg kell történni, azt elkerülni halandónak nem lehett. Mert még tőlük soha senki el nem vette a trombitát, ha bármi hamisat fújtak, s nem is tudnak arról, hogy a büntető törvény-könyvnek van egy olyan paragrafusa is, amely az éjjeli csöndháboritásra büntetést ró. De még ha van is erről tudomásuk, nem tudnak példát arra, hogy ez a paragrafus alkalmaztatva lett volna. r Igy hát nekik van igazuk ! És a kinek nincs igaza, a ki nem jár helyes uton, az a közönség. Vagyis inkább a közönségnek az a része, amely sem a bandába nem áll, sem az atyafisághoz nem tartozik és fizet. Fizet és hallgat! Nincs igaza annak a publikumnak, amely a fillérek után kinyujiott kalapot össze nem tapossa és nem vág közbe annak a rossz bandának ; és nem borítja fejére a -nagy dobot a karmesternek, trombitásnak és az atyafiságnak egyformán. Nincs igaza annak a publikumnak, a mely a csendháborító nyakába nem akasztja azt a bizonyos paragrafust és a mely publikum, nem azt az egyedül helyes elvet alkalmazza, hogy aki nem akar, vagy nem tud jól trombitálni, att^l el kell venni a trombitát, hanem azon sápítozik, hogy ha a hamis trombitástól elveszi a trombitát, mit csinál annak a szegény trombitásnak a családja '?! Mert kérem szeretettel, nem azért csinálták azt a trombitát, hogy a banda kinzóeszközévé váljon és hogy éppen azzal keresse kenyerét egy bizonyos trombitás, hanem hogy gyönyörűsége legyen mindannak a ki kényszerülve lesz azt meghallgatni. Bizony bizony nem a trombita rosz, nem azon múlik, hogy hamis haugot, ad, hanem azon, aki rosszul fújja, s azon a hallgatón, a ki ezt nyugodtan meghallgatja. Azon a jobb izlésü emberiségen, a mely tudja, hogy ennek a fúvásnak máskép kellene lenni, de inkább a táját kerüli el a bandának, mint hogy szétverne közötte. Meg aztán azon az atyafiságon is, a mely ennek a bandának tapsol, és szívesen belépne abba, ha volna több trombita. Ennek a jobb izlésü embereknek kellene első sorban jobb karmestert szerezni, a ki a banda minden hangszerét érti, s a ki nemcsak a bombardóssal merne szembe szállani, hanem a tapsoló atyafisággal is. Igy aztán hiszem,, hogy a meglevő trombitákon is el lehetne játszani a Tauhanser n vertűrjét. Jók azok a trombiták csak a zenekar rossz ! De ha a karmester nem lesz jól megválasztva, nem lesz ennek olyan helyettese, aki bármikor átveheti a dirigálást, s a zenekar nem lesz ugy összeállítva, hogy az törekvéssel és szorgalommal lát munkához és nem tanul be mindenek felett uj nótákat, akkor a jövő Sylvesterre még mindig a „körösi lány" járja, még mindig szégyenkezik a Széchényi tér! Mert végre is, volt rá eset, hogy hebegő emberből lett Demosthener, timármesterből köztársasági elnök, de az nem egészen bizonyos, hogy minden hajdú megtanulja a harangöntést. Mox. Beleszédült. Az ^Esztergom és Vidéke« számára irta: Vértesy Gyula. Azóta az este óta, amelyen Gábor László elmondta az ő szomorú történetét, valahányszor látom a szegény fiut. mindig a kis pókhálószárnyu pillék jutnak az eszembe, melyek nyári estéken oda repülnek a lámpa üvegére s egy szempillantás alatt leperzselve szárnyukat, haldokolva hullanak a lámpa alá. Egy kis ideig még fáradtan vonszolják csonka testüket azután megadják magukat. Ilyennek tartalak tégedet szegény Gábor Laczi! Még vonszolod magadat sápadtan, fáradtan, de életed fényes tragédiájának az árnya nem sokára rád borítja az örök szemfödőt. Tulajdonképen nem is tudom, hogy jutott azon az estén eszembe, komolyan előfogni Gábor Lászlót és megleczkéztetni azért, hogy oly haszontalan, léha életet él. Hiszen semmi jogom sem volt hozzá ! Jóformán alig ismertük egymást. Egyszer egy társaságban találkoztunk s azóta tepajtások lettünk, egypárszor elborozgattunk, ennyi volt az egész. Még annyira sem voltunk jóban, hogy kölcsön kért volna tőlem, pedig hallottam, hogy másoktól ugyancsak sűrűn kéreget. Igaz ugyan hogy azt is hallottam másrészt, hogy mihely egy kis pénzhez jut, megadja az adóságait. Ennyi volt az egész, mit hallottam róla, azt, hogy jól tud inni, magam láttam s azt, hogy elfog zülleni, abból a dolgaiból sejtettem, a mit néha néha olvastam a lapokban. Még vagy két év előtt is tehetséges fiatal irónak tartotta mindenki, az újságok kaptak a tárcáin, jól fizették s mindenhol szerepelt a neve, a hol valamire való irók dolgairól volt szó. Hanem egy ido óta mintha csak egyszere elvesztette volna minden tehetségét, egyre selejtesebb dolgokat kezdett irogatni, elhagyta magát s a csinos, gavallér legényből egy olyan vadzseni kinézésű, hosszuhaju s félretiport sarkú cipőben járó bus alak lett, a kiknek láttára mindjárt az aprópénzes tárczája után nyúl az ember Bántotta a fiúnak ez a lassú, de biztos elzüllése s talán mert a tehetséget akartam volna benne megmenteni — ez a vágy bátorított fel arra, hogy úgyszólván idegen létemre ugy beszéljek vele, mintha valami régi lekötelezettem lenne, vagy mintha én lennék neki valami régi jó barátja. — Látod Laci, azt magad is beláthatod, hogy igy bizony e mellet az életmód mellett, nem mehetsz semmire. — Nem is akarok! Miért, kinek a kedveért ? Ugy állok az életben mint ez az ujjam. Egyedül. Nincs senkim, akinek a kedveért akarhatnék valami lenni! Magamnak meg igy is jó vagyok ! — De hiszen alig irsz valamit s az is elhamarkodott, rosz dolog, amit irsz. A nevedet tönkre teszed. — Bánom is én ! Ne gondold, hogy a dicsőségért dolgozom !. Eh, törődöm is én azzal! Nekem csak az öt meg a tiz forintok kellenek, amiket kapok, az is csak azért, hogy éhen ne haljak meg szomjan — tette utána — gúnyosan. — Nos és ez az életterved, hogy dolgozol azért, hogy éhen ne halj ? Szép. Ezért ugyan érdemes élni. — Bizony ezért nem érdemes, Magam is belátom. De lásd, ha az ember gyáva meghalni, hát mit csináljon ? — Nem szégyenled ezt megmondani! Egy fiatal ember, aki erős, egészséges, akinek az isten tehetséget adott. — Erős, egészséges ? meg tehetséges ? Gúnyosan kacagott. S csakugyan ebben a pillanatban, mi-