Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-08 / 20.szám

Esztergom XVIII. évfolyam. 20. szám. Vasárnap 1896. március Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. — ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 6 frt. — kr. Fél évre 3 » — » Negyed évre 1 » 50 » Egy hónapra ......... — » 50 » Egyes szám ára — » 7 » Városi és megyei érdekeink közlönye. Szerkesztőség : Bottyán János utcza Spanraft-féle ház, hová a lap szellemi részét itető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9^—12-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János utcza, Spanráft féle ház, hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. WF" Telefon 59. szám. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Walliisch- és Haug-lele dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. ~ÍH-< Minden egyes hirdetés után 30 kr kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr. A megfellebbezett gymnásium ügye. Esztergom, március 7. (P. Gy.) Hetek óta féltünk remegtünk, mert komoly híre járt annak, hogy a tanítók és tanítónők fizetésének emelése, valamint az összeomlással fenyegető gymnásio innak teljes, az utolsó alapkőig való lebontása ügyében hozott képviselőtestületi határozatok ellen, több városi képviselő fellebbezést készül beadni. Az, mitől féltünk, bekövetkezett. Folyó hó 5-én tette ugyanis át az alispáni hivatal a városhoz, a Bauer Ferenc szobafestő és 57 társának — kik között négy nő, és egy-két képviselő is van — fellebbezését. Az a jó a dologban, hogy a fellebbezés elolvasásakor, alaptalanná válik a félelem, s tisztában lehet mindenki, a fellebbezés sorsával legalább is a gymnásiumra vonatkozó részében. A fellebbezés, mint ilyen, tartalmának elolvasása után komoly számba nem igen jöhet, s igy csakis azért foglalkozunk azzal lapunk élén, mert van két dolog a fellebbezésbén, amit felemliteni, s amivel fogki kőzni kötelességünk. A fellebbezés szövegezIse a leggyengébb ponyvairodalom nívóján áll, mig érveinek legnagyobb része ósdi, elcsépelt, és tekintve a város viszonyait, érdekeit, figyelembe absolute nem vehető. Rang, hivatás és módbeli külömbség nélkül, tiszteljük minden adózó polgárnak — igy a fellebbezést aláirtaknak is — egyéni nézeteit, törvényadta jogait, de már az ellen tiltakozunk, hogy az összes adozópolgártársak érdekeire való hivatkozással apelláljanak, mert arra megbízva, felhatalmazva nem lettek. A fellebbezés első sorban is a tanítók és tanítónők és különössen pedig a tanítónők fizetésemelését.I támadja meg kiknek, mint magános egyéneknek fizetése, nem áll arányban a családos tanítók fizetésével. S ez az egyik momentum, mit a fellebbezésből kiemelünk, s tartunk tőle, hogy a felsőbb hatóság, a még oly egyszerű szavakba öntött kifakadást, figyelmen kivül aligha fogja hagyni. A másik, és az előbbinél felette fontosabb kérdés, a gimnázium ügye. Mindenki tudja, látja, hogy mily égető e kérdésnek megoldása, mely rendőrségünk elhelyezésének, a reál-, esetleg elemi iskola építésének, a városháza bővítésének, hivatalok elhelyezésének állja egyrészt útját, másrészt pedig igy üresen is, közvetve mily kiadásokat idéz elő a városnak. Az, ki ismeri a gymnázium építésének történetét, fázisait, kinek tudomása van az építésnél elkövetett szabálytalanságokról, viszszaélésekről, az, aki egybevetve a különféle szakvéleményeket, a város érdekeit nem csak ideiglenesen, hanem gyökeresen akarja megoldani ; az a fellebbezést e részében alá nem Írhatja. Nem is félünk a fellebbezési érvektől, mert lenének azok ínég oly nyomósak, a maguk nemében, keli, hogy hajótörést szenvedjenek a képviselőtestületnek jól megfontolt, s egyhangúlag hozott és szakvéleményekre fektelxi' határozatán. A másik mozzanat, mely a felsőbb hatóságok figyelmét kell, hogy magára vonja : a kártérítési kötelezettség kérdése, az ellenőrzést és felülvizsgálatot teljesített közegeknek anyagi felelőségre vonása. Az adó súlya alatt görnyedve jajdul fel a fellebbezők serege, követelvén, az adózó polgárok bizalmából, hivatásukat, feladatukat hanyagul, és a város kárával teljesített ellenőrző és felülvizsgáló bizottsági tagoknak felelőségre vonását. Méltányoljuk, sőt helyeseljük a a fellebbezők feljajdulását, melyhez hasonlóan a tanács és pénzügyi bizottság is tett javaslatot, s a közgyűlés határozott, de mely határozat csakúgy csínján bánik a kérdés megoldásával. Reméljük, sőt megvagyunk győződve róla, hogy felsőbb hatóságunk ismerve az ügy állását, átlátva a város súlyos helyzetét, nem fog akadályokat gördíteni a gymnásium teljes újjáépítésének ügye elé, ami még nem fogja kizárni azt, hogy a felelősség kérdésében, a fellebbezés értelmében ne határozzon. As „Essierjom Vidéka" tárcája. j>í RÓZSÁK MÉG ALIG VIDULTAK. A rózsák még alig virultak, És én már őszrül álmodoztam. Alig hogy hűséget fogadtál, Már kételkedtem a szavadban. Most — a bogáncs alig zörög még S lelkem már uj tavaszba szárnyal. Alig csaltál meg egynehányszor S boldog vagyok már — újra mással. TELEKES BÉLA. Tempi passaii. — Az »Esztergom és Vicléke« eredeti tárcája—. Megállott a Werber-cukrászda tükörablaka előtt. Nyolc nap előtt ezen helyen látta őt. A boltból jött ki, megyszinü libériába bujtatott inas vitte a selyempapirosba burkolt apró csomagokat utána. Ismerte a természetét; tudta, hogy nagyon kevés a fantázia lelkében. Semmiesetre sem volt vizió, amit látott. Olyan okos, szomorúan szürke szempár csak az övé a világon. Megismerte a puha cicás járásáról, a halavány szőke hajáról is amely mindig az újonnan vert arany színére emlékeztette. Eszti volt bizonyosan . . . Idegesen, gyorsan befordult a mellékutcába, mintha valaki a sarkán járna. Árnyék, vagy ellenség. És igazán megörült, mikor a vén kuruc generális egykori fészkéből, az ódon megyeháza barna kapuja alól egy ismerős, eleven hang szólott reá. — Szervusz, Osválh! A rövidlátó báró Bettiéri gömbölyű arca mosolygott feléje az öblös kapualjból. A kis emberke örömében valósággal gurult feléje. — Szervusz, Miklós. Egymás karjába kapaszkodtak és majdnem egyszerre kérdezték egymástól: — Hogyan kerülsz ide az Isten háta mögé, pajtás ? Mosolyoglak és elmondották egymásnak, hogyan kerültek ide az Isten háta mögé. A báró eladta erdélyi birtokát és itt vásárolt helyette tízezer holdas dominumot. Osváth meg szintén a Hámorságban szerzett tenyérnyi kis buen retiro-t, ahova a hivatalos szoba tintaszagu, okmányporos levegőjéből olykor menekülhessen. Az utcán nem is mondottak egyebet egymásnak ; csak később a GrilT-ben ebéd után, mikor az erős bordói bor közlékenyebbé tette mind a kettőt, fordult Osváth hirtelen a báróhoz. — Lassan harmadfél éve, hogy egyszerre egészzen eltűntél közülünk, Miklós. Egy szép napon üresen maradt a fogasod a klubban és még ma is árván meredezik a gombja. Hova szöktél akkor ? A báró titkos mosolygással csöppenként szürcsölte a gránátpiros bort. — Emlékezem, szeptember végén volt. Egy reggel táviratot kaptam a tisztarttómtól Medvefamiliára akadt az erdőmben, üssznpakoltam és haza siettem. Medvét ugyan nem, de asszonyt szereztem is a vadászaton. Osváth hitetlenül nézett a szemébe. — Házas vagy ? A báró diadalmasan bicentett a fejével. — Két egész éve már. Apró kis faluban találtam az elveszett kincsemet. Condrásoláhok, piszkos, törpe népség között a százszorszép tündéikét. Szép volt. jó volt, szomorú volt. Egyszer kitártam előtte a karomat és ő bele roskadt. Szívesen maradt ott és én nem bocsátottam el többé. Ez az én kis ínessaliancje-om története . . . Elégedetlen simogatta szőke szakállát és odakocintotta poharát az Osváthéhoz. Osváth nem ivott. Hirtelen fáradt komolyság borult az arcára. Óráját nézte. -— Talán fogassunk ? A báró mindenbe beleegyezett. Előkereste hatalmas maroquin-tárcáját, arca még mindig teli volt boldog mosolygással. — Jó, hanem egy kocsin menjünk; az utunk úgyis egy irányban vezet. És legalább megmutatom neked az én szőkebundás mackócskámat . . . A két szürke gyorsan vágott neki a kemény, gránitos országútnak, amely a hámori völgy legbujább részét vágta ketté. Zöld, szinte hihetetlenül zöld volt az egész mindenség. A fej elkábult a nagy hüvösségtől, az éles levegőtől, a ciklámen szerelmes szagától. A két férfi hítradőltaz ülésben és keveset beszélgetett. Osváth ugy érezte, hogy az a nevetséges, boszszantó szentinentálizmus, amely egy idő óta a lelkén borong, ma egészen a hatalmába keríti. Lusta fantáziája különös elevenséggel dolgozott. Ismeretlen, rég elfelejtett mitologikus regék jutottak eszébe és egyszer ugy látta, mintha a sötét fenyüágak között szépséges fehér testű nimfák kergetőznének. A nimfák mind hasonlatosak voltak,a szemük szürke, a hajuk szőke, a járásuk a cicáé. A tekintete egyszerre a bakon ülő inas libériájára tévedt. — Megyszinü, mondotta csöndesen, mintha megbizonyosodott volna valamiről. A következő percben újra a bujkáló nimfákat látta és Eszterre gondolt. Az édes hattyú-leányra, ahogy egykor áradozó szerelmes szivével elnevezte. A mikor látta, mint lebeg lábujjhegyen, érintetlenül, tisztán a külvárosi szenyességek fölött, önkénytelenül eszébe jutott a királyi madár, amely a tó hináros, piszkos-zöíl vizéből mindig tisztán húzza ki fehér szárnyait. Három éve már, hogy nem látta, hat éve, hogy megismerte. Akkor történt a megismerkedésük, mikor sovány krumplin, aranyláncos kövér bankárok rakoncátlan csemetéin kikoplalta magának a diplomát. Vezető lett egy forgalmas ügyvédi irodáMai számunk 6 oldalra terjed.