Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-27 / 17.szám

Az építés elíeri felhozott érvek közüí csak egy állta meg a helyét a jelen körülmények között, de ez sem a fel nem építés, hanem csak az elhalasztás szempontjából; s ez az, hogy tekintetbe véve a város eddigi hiányos és rossz épitkezeseit, aggodalommal foghat hozzá ehhez az építkezéshez is akkor, a midőn evvel egyidejűleg a sürgős és elodázhatlan gimnásiumot, vágóhidat, iskolákat stb. kell felépítenie. Mert ha nem volt képes a város kellő felügyeletet és ellenőrizést gyakorolni akkor, amidőn csak egyegy építkezése volt, miként lesz képes most, mikor azok tömegesek és sürgősek ? De nézzünk csak egy kis számítást ! Van a városnak egy üres telke, melyért a legjobb esetben kaphat 30,000 frtot, ennek beépítése kerülne 90,000 frtba összesen 120,000 forint. Ennek évi kamata félévenkint fizetve öt százalékkal, hatezer forint, mert azt hiszem öt százalékkal bárhol lehet pénz kapni. Ezzel szemben, tekintve, hogy már van oly vállakozó, aki hajlandó az egész épületért 8000 forint évi haszonbért fizetni, s tekintve hogy van már oly kereskedő is, aki egy sarokboltért évi 1000 forint bért ajánlott fel, azt hiszem: bátran felvehetek évi jövedelműi . . 1000 forintot, adó- és illeték tiz, illetve nyolc évig, esetleg az uj törvény életbeléptetésével tizenöt, illetve tizenkét évig nem fizethetvén, levonva a kamatot: 6000 forintot marad jövedelem 4000 forint, mely összeg félévenkint szintén tőketörlesztésre fordítva nyolc év után kitenne 32,000 forintot Ezt levonva a 120,000 forintos kölcsönből, nyolc év után maradna 8800 forint tartozás. A fél évenként befizetendő tőketörlesztési összeg folytán nyerendő kamat megtakarítás, a mi nyolc év után 6800 forintot tenne ki dúsan fedezni az épület javítási költségeit. Tizenkét évi adómentesség esetén pedig maradna tartozás 72000 és kamat megtakarítás 15000 forint. A bélyegköltségek pedig a negyedévenként befolyó s a félévi kamatfiizetési napig takarékpénztárba elhelyezett házbér jövedelem 4% os kamataiban lelnék fedezetüket. Nyolc, illetve tizenkét év eltelte után fenmaradt 88000, illetve 72000 forint tartozás évi 5%-os kamata kitenne 4400, illetve 3600 forintot. A bruttó 10,000 forint jövedelem 10%-át tatarozásra, 20%-át az épület értékcsökkenésére felvéve maradna 7000 forint tisztajövedelem, melynek adója 1400 forint. Pótadó kivetésének a város saját tulajdonai után úgy sincs értelme, mert az erre szolgáló fedezetet kellő menynyiségü jövedelem hiányában úgy is csak a pótadó utján szerezné be. Illeték és egyéb kiadásokra felvéve 1000 forintot az össes kiadás kitenne adókra 2400 forintot, mely összeg a kamatokkal együtt 6800, illetve 6000 forint lenne. Maradna tehát még mindég 3200, illetve 4000 forint tiszta jövedelem. Ez csak hozzávetőleges számítás, mert egész pontosat addig senki sem készíthet amíg úgy a befektetendő összeg, mint a befolyó valódi jövedelem biztosan tudva nincs. Úgy hiszem azomban, hogy ezen befektetés reális és hasznos voltától ebből a számításból is megyőződhetik minenki, mert a befektetésből úgy a tatarozás mint a tőketörlesztés busásan ki kerülne. S még előnyösebb lenne az amortizationális kölcsön. S hozzá vehetjük azt is, hogy ha a beépítést maga a város eszközli, ugy nyer egy szép egyöntetű impozáns épületet, mely szépészeti szempontból minden kívánalomnak megfelel, mig ha a telkeket egyesek építik be, úgy annyi különféle kisebb nagyobb épület lesz, a hány darabban a telkeket eladta. A tervszerinti kötelező beépítés mellett bízonnyára sokkal kevesebb vállalkozó lenne és sokkal kisebb vételárt lehetne elérni, mint külömben. Ha pedig egy ember, vagy intézet venné meg a telkeket, ez esetben nyerne talán ugyan oly szép épületet a város mintha maga építené fel, de miként nevelné akkor összes polgáraiban az adózó képességet? S végre ha az épités kifize ti magát egyeseknek, — hát miért ne fizetné ki magát éppen a városnak ? Nincs tehát érv — a város által eszközlendő beépítés ellen — egy sem, mely nyomós és elfogadható lenne, és én hiszem és reménylem, hogy a képviselő-testűiét jól mégis fogja fontolni ezt a kérdést és nem engedi ki kezei közül ezt az objectumot, melybe pénzt hasznosan fektethet be és evvel az első lépést teheti meg a helyes finánc politika felé. A társaságból. * A Kaszinó szombati műkedvelői előadása iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. A számozott ülőhelyek majdnem mind el vannak már adva. Az érdekes estély nyolc órakor kezdődik. kis csipkével meglepő, eredeti bájt tudnak adni a megjelenésüknek. Az ízlésesség mindég egyik főjellemvonása volt az esztergomi nőknek. Szomorú szívvel tapasztaltam azt is hogy a második négyes régi jelentősége megszűnt, Micsoda élvezet volt hajdan a gardesdames-oknak megfigyelni, kik sorakoznak a második négyesre ! S hogy ment szájról-szájra a megjegyzés: — Nini, Mariska nem táncol Lacival És persze megkezdődött a töprenkedés. Vájjon mi lehet ennek a szenzációs jelenségnek az oka? Ki a hibás: Mariska-e, vagy Laci ? Három mama konstatálja, hogy »milyen összillő pár válnék belőlük«, másik három ellenkezőképen szerencsének mondja az idején való szakítást stb. stb.. . • A quadrille d' amour volt mindég kaviárja az estnek. Ott a sötét sarokban hamar reáj öt lem arra is, miért éppen olyan banális ma a második négyes is, mint például a negyedik!. . . Azok a párocskák hiányoztak, akik az én időmben a bálterembe is csak az egymás kedveért mentek fel. Az idei generáció nagyon fiatal volt és nagyon kevéssé gyúlékony ; egyelőre csak mulatni és táncolni akart, de semmi egyebet. Lehet, hogy igazak volt nekik, de a passzív megfigyelőnek nagyon fájt a komoly flirtelők hiánya. Néha-néha már örülni kezdettem, amint két fejet többször s hosszasabban összehajolni láttam s szinte odaképezltem már egy hirdetményt az anyakönyvvezető fekete táblájára, — de hát az összehajolt fejek megint csak szétváPak s ma a hirdetmény megjelenésére semmi reményem sincs. Az idei rózsaszinü-fehér farsangban (mert ezek a szinek domináltak) nem tudtam volna oda ítélni a bálkirálynőség pálmáját. Mert két jelöltem volt s én mindég haboztam közöttük, mint a legenda trubadúrja. Két karcsú szép leány, az egyik természetesen szőke, a másik meg barna. Az egyik filigrán, bájos, szelíd mint egy finom, halavány pasztellkép, a másik elevenebb, pirosabb, a Van den Boss eleven koloritú leányalakjai közé való. . . . Azt hiszem, hogy Paris is zavarban lett volna velük szemben. S most, hogy hozzájuk értem, nem akarok fecsegni tovább. Eszembe, jut, hogy talán nincs is igazam. Nem a farsang volt fáradt, csöndes, nem a kedv volt öreg, "csak Ripp úr volt fáradt, csöndes és öreg. Legalább ez jutott eszembe, mikor a mulatságok után például a Kaszinó-ba. tévedve a rosszkedvű öreg urak zsörtölődése! halottam: — Borzasztó; manapság örökké mulatnak ... Másképen volt az én időmben . . . Nini, milyen álmosak a fiatal urak ! ... Persze, ma nem voltunk hivatalban, ugy-e barátocskám ? ... Hja, bálozásból meg nem élünk .. . Csak már vége volna ennek az ostoboa farsangnak ! Csöndesen meghúzódtam ilyenkor s csak úgy magamban motyogtam : — Öregek vagyunk, uraim; öregek és éppen azért irigyek és igazságtalanok! Bocsássanak meg érette, hölgyeim! RIPP II. — A Hét i lebiscituma. A Hét szerkesztősége legutóbbi számában a következő kérdéssel fordult olvasóihoz: Föltéve, hogy nálunk általános volna a szavazati jog: föltétve, hogy a képviselő választás tiszták alapján történnék: föltétve, hogy minden választó hét jelöltre szavazhatna, s föltéve végre, hogy a partamentet az a 450 férfi alkotná, a kikre e liszták alapján a legtöbb szavazat esnék: ki az a hét jelenlegi képviselő, a kire ön rá szavazna ? Kik azok, a kiket ön okvetetlenül a parlamentben kívánna látni ? Nem szükséges, hogy a hét férfi egyazon párthoz tartozzék: a mi pártjainknak nincsenek fanatikusai, s ennél a képzeletbeli választásnál csak az egyéniség határoz, semmi egyéb. Ki az a hét férfi, akiket ön, bármily szubjektív nézőpontból, a legméltóbbaknak vél arra, hogy az ország dolgait intézznék ? Fölkérjük összes olvasóinkat, (nemcsak az előfizetőinket) szíveskedjenek e kérdésünkre válaszolni. Tudakozódásunk eredményét március 29-iki számunkban adjuk közre. A „Hét" szerkéz tősége. * Baba-bál. A böjti időszak szigorú tilalmai a kis bébékre nem vonatkoznak. Ok pénteken is megbirkózhatnak a rózsaszínű sonkaszelettel és böjtben is táncra perdülhetnek, ha kedvük van hozzá. S mert a farsangban a nagyok, a mamák mulattak, illő, hogy a kicsinyek legalább böjt idején kissé belekóstoljanak a farsang örömeibe. Éppen ezért egész lelkesedéssel reprodukáljuk azt a hifi, hogy néhány család a böjt folyamán a Magyar Királyban baba-bált rendez. Báli reporterünk máris nagy buzgósággal hegyezi legrózsaszmübb ceruzáját, hogy a kis nagysádkák világbelépését annak idején kellőképen megörökíthesse. A fehér kötény. — Mennyíisszonyjelöltek figyelmébe. — Esztergom, február 26. Nagyon jól tudják ami leányaink, hogy az egyszerű fehér kötény pompásan illik nekik s ezért otthon, ha csak regényt olvasnak is —• legalább mikor vendéget várnak — nem szokták elmulasztani a legényfogós kötényke felkapcsolását. Az egyszerű ruhadarab valami meleg, bizalmas, bájos hangulatot teremt minden férfi lelkében. Dé hát manapság a férfiak nem elégednek már meg az illúzióval, különösen ha ném a danseur-ök hanem az epouseur-ök gárdájába tartoznak s kutatni szokták, vájjon az a kacér kötényke igazán szimboluma-e annak, aminek lennie kell: a gazdasszonyságnak s bizony nagyobb örömük van, ha a fehér kötőn egy picike valóságos zsirfoltot fedeznek fel, mintha csak tarka-barka rozetták pompáznak a kifogástalanul sima battíszt ruhavédőn. S mióta Wlassics miniszter kiadta ismeretes nőemancipáló rendeletét, mintha á tisztelt férj-jelöltek még szorgosabbaű kutatnának a kötényke zsirfoltocskájá után. Az Országos Nőképző Egyesület is bizonyosan észrevette ezt s ezért határozta el, hogy háztartási tanfolyamot nyit. Az új tanfolyamon a kisasszonyok gyakorlatilag fogják megtanulni a főzést, feltálalást, kenyérsütést (oh, igen ; ezt is!) az élelmi szerek eltartását, a befőzést, amelynek teljes begyakorlására az egyesület a gyümölcsérés idején külön pót tanfolyamot rendez, a terítést, a felszolgálást, a ruhatisztitást és vasalást, fehérneműszabást és varrást stb. A programúinak igen praktikus pontja, hogy a növendékek azokon a napokon, amelyeken főznek, az intézetben tartoznak étkezni s igy reményelhetjűk, hógy a jövőben már nem a fiatal férjek lesznek az elsők, akiknek meg kell ismerkedni az asszonyka első konyha-debutjével, ami rendesen az első csepp üröm volt a mézes hetek édességében. A tanfolyam vidékieknek március 1-én kezdődik Budapesten és háromhónapig tart. A gyakorlati tanítás ugy folyik,hogy felváltAa a leányoknak egyik csoportja a konyhában foglalatoskodik, a másik csoportja kézimunkát űz és igy a növendék hetenkint háromszor, minden második nap főz, amely napokon az intézetben tartozik étkezni, amennyiben a feltálalás, terítés stb. begyakorlása érdekében szükséges, hogy a főzonövendékek rendes ebédet is tartsanak az intézetben. A tanfolyamba való felvétel feltételei, hogy az illető legalább tizenöt éves legyen és hogy az Orsz. Nőképző Egylet választmányának egyik tagja ajánlja. Tandij, a heti három ebédet beleszámítva : havonkint 16 forint; beiratási dij 2 forint; aki mindennap az intézetben kivan ebédelni, annak az — külön megállapodás alapján szintén lehetséges; kik csak főzést kivannak tanulni, havonkint 12 forintot fizetnek. Oly vidéki növendékek, kik az intézetben kivannak lakni, a teljes ellátás és tandij fejében havonkint 50 forintot fizetnek. A növendékek a konyhában fehér kötőt viselnek. A beiratásokat