Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-20 / 15.szám

9 kocsit mindig talál és e mellett tisztességes restaurációt is, amilyet Köbölkúton a járásbirósági székhely még nehezen eredményezne. Ha Párkány Esztergommal akar egyesülni úgy hogy a vashidat csak egy utcának tekinti, a székhely emelése érdekében örülni fogunk fajta, s a megnagyobbodott Esztergom valószínűleg szivesen kitárja neki is kebelét; és Párkány elég fejlődő, tehetős és belátó lesz ahoz, hogy megyei központtá tétessék s evvel járandó nagyobb emelkedésének anyagi áldozatait is meg hozza; de a járás érdekeinek rovására nem lendülhet, Igénytelen soraimmal a becses lapja 13. számában megjelent muzslai levélre is reflektáltam, amenynyiben ennek Köbölkút topografikus előnyei tekintetében nyilvánított megadását épen gyakorlati és el nem vitatható érvekkel ellensúlyozni törekedtem. El vagyok arra készülve, hogy levelem muzslai keleté mellett a priori nem tarthat a pártatlanság nagyol) ajánlatára igényt, mint a párkányi levél; de ez nem tesz semmit. Nem az a kérdés melyikünk, mi mellett érdeklődik, hanem hogy érdektelen Ítélet előtt melyiknek érvei helytállóbbak ; s midőn nincs okom félteni a magaméit, talán szabad az előző muzslai levélíró egyik érvelésével egyetértve melyet a már meglevő muzslai székhely mellett fejt ki, abban is bíznunk, hogy a várat jobb tartani mint kétes értékű előnyökért feladni. Teljes tisztelettel {

Vimmer Imre hanem én ellenem, Az a csodás anyaösztön, mely arra inti a tyúkot, hogy szárnyai alá terelje csibéit mielőtt a héjjá lecsap, ő benne is megszólalt. Nekem tetszett Bárdi Pál. Ez a szép, viruló, ostoba fiu, ki nem támadott, hanem lustán várta, hogy meghódítsák. Egy hónap óta éltem már közelükben szinte belefúlva a csöndbe, a tétlenségbe, a melynek minden ásitásában az elhízás leskelődött rám. A férfiak ilyen esetben vadászni kezdenek, mi is . . . Bárdi Pál egyszer a menyasszonya mellől utánam rohant a szakadó esőben, esernyővel, kendővel tán még sárcipővel is, hogy megmentsen a biztos meghűléstől. Mikor a patakhoz értünk, melynek hidacskáját letépte, magával vitte a megduzzadt ér, hatalmas, erős karjaira vett s ügy vitt tovább, tovább . . . Vagy talán akkor már én vittem őt ? Kijudná ezt megmondani ? Végig jött velem azon az utón s visszatalálni nem tudott többé soha sem. Teri. a nagy, erős, tiszta leány sokszor kiállott a kis ház elé. Beernyőzte gyöngülő szemeit s a távolba nézett. De aztán megfordult, bement a házba s bezárta az ajtót maga után. Bárdi Pál elhagyatott állását uj jövevény töltötte be. Beköltözött elődje lakásába, átvette teendőit, könyveit, tán régi érzelmeit is. De a Teri szívébe nem nvit^ZtÉRGÓÜ és VIDÉKE Városi közgyűlés. Esztergom, február 19. Hétfőn kezdette meg a város képviselő testülete a folyó évi költségvetés tárgyalását. Érdekesnek igérkezett a közgyűlés egyrészt a tárgyak fontosságánál fogva, másrészt pedig azon okból, mert nagy harcra volt kilátás egyes költségvetési tételek tárgyalásánál, főleg pedig a tanitók és tanítónők fizetésének emelésénél. Érdekesnek már csak azért is érdekes volt, mert több oly honatyát láttunk a zöld posztónál, kiket eddig csak a képviselők névjegyzékéből ismertünk, s kik úgy látszik a város érdekeit csak annyiban képviselik, hogy elöntő csatákban vesznek «igen»-nel részt. Viszont több oly városatya tündökölt de csak az első délelőtt folyamán — távollétével, kiknek ellenzékies érzelmeiről többször volt már alkalmunk meggyőződni. A tárgyalások komolyságára és menetére volna még némi észrevételünk. Sajnosán tapasztaltuk ugyanis, hogy a tanácskozásoknál gyakran hiányzott a komolyság, a parlamentarizmus, shogy a tanácskozási ügymenet nehézkes, ami, főleg pedig az utóbbi, egyes személyi okokon kívül a tárgyak ismertetésének hiányában fekszik. Mert mit hallunk, ha egy ülést végig halgatunk? »A tanács elfogadásra ajánlja a tisztelt képviselő testületnek!* »A tanács jóváhagyandónak véleményezi« stb. Az a képviselő, ki a közgyűlésre megy, hiszi, s elvárja, hogy az a szakreferens kész dologgal lépjen a közgyűlés elé, s kötelességéhez képest ismertesse a való tényállást s adja elő arra vonatkozólag a tanácsi javaslatot, indokolással egyetemben. De ebben csalódik, mert a szokásos refrainnel, hogy tudniillik »a tanács elfogadásra ajánlja«, vétetik le a napirendről a tárgy, s ritkán történik meg az, hogy — természetesen felszóllalás folytán — a tanácsi javaslat indohatott be többé senki. Bárdi Pál sem, ki egyszer későn mégis kopogtatott. A kis társ, az édes, ismeretlen kis társ kivel csak fészket akart rakni, fájjó szívvel bár, de mégis csak elröppent sebzett szárnya mellől, mely szárnyaszegetten vergődött tovább. * ' Egyszer ugy történt, hogy szemtől-szemben láttam ezt a Verát, ki ilyenféleképpen irta le az ő vadász-történetét. Remek vadász-ruhában, kockás kalapjával, villogó puskájával, melyre rá támaszkodott, álmodozva nézett a közeledő vadász-társak felé. — Nini, szép asszonykám. Maga tán nem is lőtt? — kérdezte tőle valaki. — Nem lőttem. Nem engedte a szivem. Hiába veszünk mi férfias kabátot, alatta azért csak gyönge, asszonyi sziv dobog, melyet megejt, lefegyverez az irgalom, mikor ... — Állatokról van szó, — vágott közbe valaki. Én igazán magam sem tudom, ki volt ez, aki olyan kevésre becsülte a fejét, hogy így kockáztatni tudta az igazság kedvéért, NOGÁLL JANKA. (fo. á.uizs) kolása is felolvastatik, s még ritkában az, hogy a tárgy behatóan ismertetik. Ez volt jellemző vonása, a mostani közgyűlésnek is. A költségvetés tervezete eléggé fukarkodott az indokolásban, a közelebbi, részletes ismertetésbe pedig absolute nem bocsátkozott, hanem kimondotta, hogy ez kell, az kell. Az előadó számvevő azzal védekezett, hogy ő az előadásra csak a közgyűlés előtt kéretett fel, a főjegyző pedig azt hajtogatta, hogy az ügyek előadása nem volt ő rá szignálva, s igy a körbenforgó érvelésnek vége nem lévén, örvendenie kellett a közgyűlésnek, hogy egyáltalában volt előadó. Nézetünk szerint azt hisszük, hogy ott, ahol kétszázezer forint kiadásról van szó, ott csak jogggal elvárhatja, az adózó polgár, de sőt megkövetelheti, hogy tudja is, hogy mire adja azt a nagy pénzt ki. Ezek előrebocsájtása után áttérünk a tárgyalás ismertetésére. Ekő nap. A rendes szükségleli kiadások közigazgatási tételein, úgymint tisztviselők és szolgaszemélyzet fizetésein nagyhamar átsiklott a közgyűlés, mely tétel főösszege változatlanul 31.038 forint 10 krajcárban lőn elfogadva. Ugyanily simán folyt le az egyházi és kegyúri kiadások tárgyalása, mely célra 3,236 forint 31 krajcár, •— valamint a közegészségügyi kiadások és a gyepmester bére, mely előbbi éimen 3,000 forint, mig az utóbbin 300 forint lett megszavazva. Élénk vitát provokált a közoktatásügyi kiadások tétele, főleg pedig a tanitók és tanítónők járulékának 100 forint fizetéssel és 100 forint lakbérrel tervbe vett fizetés emelése, mit a tanács és pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlott a közgyűlésnek. Brucsi János nem zárkózott el annak kijelentésétől, hogy bár a pénzügyi bizottság javaslatához húz, de a higgadt észjárás, a jelen pénzügyi helyzetben az ellenkezőt parancsolja. Ha, — úgymond — mint virilis'a foglalna helyet a zöld asztalnál, úgy elfogadná a fizetés emelést, de mint választott képviselő, nem. (Mit sem akarunk Brucsi úr érdemeiből levonni, egyedül csak azt jegyezzük meg, hogy nem egészen helyes képviselői minőségére tett észrevétele, mert a virilista képviselő, ha talán nem is a mások érdekében, a maga érdekében van leginkább — legtöbb adót fizetői minőségénél fogva — érdekelve minden fizetés emelésnél, s igy annál a garantia, ha nem több, de annyi bizonyára van, mint a választott képviselőnél.) Indítványa, hogy a tanitók s a tanitónők fizetése egyedül 100 frt lakbérilletménynyel javitassék. Etter Gyula, utalva arra, hogy mig az a tanitó családos ember, kire súlyos anyagi gondok nehezednek, addig egy tanítónő ment ezen gondoktól, s igy nézete szerint a tanitók és tanitónők fizetése között külömbség teendő, illetve azok fizetés felemelését ellenzi. Ezekkel szemben a tanitók és tanítónők fizetésemelésének törhetlen védelmére kelt Dr. Fehér Gyula, indokul hozván fel a kérvényezők áPal felhozottakon kivül a pénzügyi bizottság megokolását. Többek hozzászólása után, a megejtett névszerinti szavazás elrendeltetvén, 82 szavazattal 30 ellenében, a pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatott. A közoktatásügyi kiadások 23,838 frt 56 krban lettek megállapítva. Felemlítjük e helyütt Brucsi János indítványát, ki e tétel tárgyalásánál egy polgári banda felállítását hozta javaslatba, illetve a mostaninak a dal- és zenekedvelők egyesülete általi kiképeztetését, mely indítvány tárgyalás végett az illető szakbizottságnak kiadatott. Nyűg- és kegydijakra 3,639 forint lőn elfogadva, Heves vitát provokált a gazdasági kiadásoktételének tárgyalása, melyben egyébb felszőllalókon kivül Reviczky Győző és Brenner József vettek részt. Előbbi elemeire boncolva a tételeket, igyekezett a {városi gazdálkodás hiányait és rossz vol1896. február 20. tát feltárni, mig az ellenkező mellett érvelt. Hosszabb tárgyalás után elfogadta a közgyűlés a gazdasági kiadások gazdászati rovatában előirányzott 4351 frt 80 krnyi összeget oly hozzáadással azonban, hogy a gazdasági dolgokról, annak mikénti vezetéséről a gazdasági bizottság győződjék meg, adjon kimerítő és szakszerű jelentést a közgyűlésnek, egyszersmind pedig utasítsa a gazdát, hogy a gazdasági dolgokról a leltárt mihamarább beterjessze. Az erdészeti tétel tárgyalásánál Dóczy Ferenc szólalt fel, kifogásolván azon hallatlan mennyiségű fakészletet, mely a városi épületek fűtésénél szükségeltetik. Brenner József a fűtési rendszer behozatalát sürgette, majd gróf Csáky Károly a a szénnel fűthető cserép töltő kályhák mellett emelt szót, melyekkel tapasztalata szerént 50% megtakarítás érhető el a fűtőanyagban. A helyes megoldási mód keresésének közepette, önkéntelenül rá jött a közgyűlés a baj hel\\s orvoslásának módjára, tudnillik hogy a baj abban keresendő, hogy nem volt erélyes és tevékeny és most pedig egyáltalában nincs gazdasági tanácsossá a városnak, ki lelkiismeretes gazdálkodás mellett, a szükséglendő famennyiségnek legalább egy harmad részét képes lenne meggazdálkodni. A tanácskozás

1 erehnénykép azt a tanulságot merítette a képviselő testület, hogy a legközelebbi választásnál nagyon is meggondolandó a tanácsi állásnak kivel leendő betöltése, s hogy a tanácsi állás nem egy oly szükséges rossz, melyet tehetetlen,szakavatatlan ésoly tisztviselők, egyének&or riból kell választani, kiket más hivatalban használni már nem lehet, s kiknek végső menedéke a tanácsnoki állás, hol a tehetetlenségnek tág tere nyílik. A tervezett 7753 forint kiadást az erdészeti kiadásokra megszavazta a közgyűlés. Legelői kiadásokra 213 frt 60 kr, majd bikák tartására 1155 frt 68 kr lőn megszavazva. Felemlítjük e helyütt ISiedeimann József rendőrfőkapitány felszóllalását, ki közgazdasági ügyeink elhanyagolását látja abban, hogy a város a helyett, hogy ő tenyésztené és adná el a csikókat, bikákat, kiterjedt legelői, szántói mellett még ő kénytelen drága pénzen vásárolni azokat. Indítványozza, hogy foglalkozzék a képviselő testület a bikák és csikók nevelésének kérdésével. Indítványozta továbbá az elpusztult hegyi szőlők betelepítése céljából egy amerikai szőlőtelepnek a város által leendő létesítését, majd a gazdaközönség érdekében az öregtónak a kulturmérnökség beterjesztett terve szerinti lecsapolását. Indítványai beható tanulmányozás és véleményezés végett a gazdasági bizottságnak adattak ki. A városi középületek tatarozására 4,180 forintot szavazott meg a képviselő testület. Következett az utcák kövezése, mely tételnél hosszas vitát, majd személyes kérdésben való felszóllalást provokált, a Széehenvi-tér teljes (?) helyreállítására felvett 700 forint. Dócy Ferenc emelt szót a 700 frt megszavazása ellen, mely kiadást teljesen fölöslegesnek látta akkor, midőn a városi mérnök maga felemlítette azt, ille've oda helyesbítette a költségvetés szövegét, hogy ezen 700 forinttal nem lesz még végleg rendezve a Széchenyitér. Nézete szerint a végleges rendezés csak ugv lesz megoldva, ha az egész tér ki fog köveztetni, mi 2000—3000 frtba fog jönni. Az utcák kövezésére felvett 4245 frt 16 kit a közgyűlés elfogadta. Felemiitjük városi administratiónkra világot vető azon körülményt, hogy miként a főügyész felvilágosításából megtudtuk, a Széchenyi-tér ügye a vállalkozóval szemben még ma sincs végleg lebonyolítva, rendezve, s hogy a munkálat még tulajdonképen mai napig sincs még átadva és átvéve, de ami cifrább' a dologban, hogy az ma már formaszerint át sem vehető. Hogy a munka azonnal át nem vétetett, ennek oka abban rejlett, hogy az ügy az előadónál (ismeretlen okokból) hosszú időre megfeneklett, "ma pedig három év után a szabályszerű átadás megejtésére a vállalkozó nem hajlandó, ki egy évi jótállással vállalkozott, mert a használat, élénk kocsiforgalom a három év alatt megviselvén az utat, teret, igy már meg sem állapitható, ha lett is volna hiány. Második nap. A második nap még mozgalmasabb volt az elsőnél. Az utcák világításának tétele felett szó nélkül és bámulatos gyorsan siklott át a közgyűlés, elfogadván á 276$ frt