Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-09 / 12.szám

fboz, a múzsái járásbíróság szék­thelye tétessék 0t Köbölkutra, ; a jái-^s igazi krözpoiitjába. Minthogy ipedig r a törvény ily iVáltq,zt^Lásq^r,a |eljk)gosit]a-az igaz­.ságügy minisztert, - a vármegye t&iTénybaios'ágJL l>l?QÍtságának kel­lene előterjesztése tenni ezen inin­den ^ekintetl)e.;i célszerűbb és he­lyesebb elhelyezés, ületpleg beosz­tás iránt.. lía a tek. Szerkesztő ur helyesli ^eszméimet, ugy használja fel egy sikkéhez soraimat, a járás lakosai különösen a párkányiak, hiszem, fbogy köszönettel yeendik. Teljes .tisztelettel X. Y. A sertés-vágóhití. ;Esztergom február -8. Megírtuk már, :hogy a hely­-beli mészárosok és hentesek megfellebbezték a vágóhíd ügyében ihozott városi végzésnek a sertés­^yágóhidra vonatkozó részét. Módunk­ban van most ezt a végzést egész terjedelmében bemutatni olvasóink­nak megjegyezvén, hogy a fellebbe­zés { aláirói által hangoztatott ér­vek, habár mindenben nem is egyezhetünk meg velük, legalább is minden figyelemre méltók. íme a beadvány, amelylyel legközelebbi számunkban érdemlegesen foglal­kozunk : Tekintetes Közgyűlés! Esztergom sz. kir. város képviselő tes­tületének az 1895. évi december 31-én tar­tott közgyűlésén a vágóhíd építése tár­gyában hozott határozat azon része ellen, a melylyel a szarvas és apró marha vágóhíddal összekötve sertés vágóhíd és mellékhelyiségeinek fölépítését is elhatá­rozta, mint reánk és az összes hentes iparosokra sérelmes ellen fellebbezéssel ( élünk s van szerencsénk annak indokait a következőkben előterjeszteni : Sérelmes általában ezen határozat, mert a sertés vágóhíd felállítása és a sertések­nek e vágóhídon való kötetező levágása és feldolgozása, szükségtelen, célszerűtlen, sőt a nagy közönségre nézve káros is. Szükségtelen mert a sertés leszúrása olyan egyszerű müvelet, a mely sem na­gyobb helyiségeket, sem különös készülé­kek felállítását nem kívánja meg. Szük­ségtelen azért, mert a sertésnek minden egyes része, minden legkisebb porcikája úgy fel lesz dolgozva, hogy abból a le­forrázott sartén kívül egyébb nem marad feldolgozatlanul. Nem marad tehát olyan anyag, olyan szerves rész, a melyből egészségtelen anyagok, vagy az egészségre káros bacillusok fejlődnének.Nem indokolja a sertés vágóhíd felállítását általánosság­ban semmi olyan közérdek, a mely az azzal járó nagy kiadásokat, — akkor a mikor Esztergom városa az anyagi zavarok tömegével küzd, s a mikor számtalan köz­érdekű dolog megvalósításra vár, •— java­solná. — Ez okból aztán célszerűtlen is ilyen felesleges kiadás inaugurálása. Célszerűtlen azonban azért is, mert a sertésvágással járó egyébb munkálatok elvégzésére a vázrajzban bemutatott és általánosságban elfogadott helyiségek nem megfelelők. Nagyobb sertés vágóhíd fel­állítása pedig még több kiadásokat vonna maga után. Célszerütlenségénél fogva és költséges voltánál fogva pedig sérelmes specialiter magukra a hentes iparosokra, és az egész városi közönségre. Mert a mig eddig az iparos műhelyében szállított sertés ott a gazda szeme előtt kerülhetett ólba, s néhány napi etetés és pihentetés után a gazda közvetlen bírá­lata alapján lett leölve, éppen akkor, a midőn arra legalkalkalmasabb volt, és tehát éppen úgy megfelelt a legjobban a nagy közönség kívánalmai, mint az iparos érdekének. De ha a vágóhíd a közgyűlés által el­fogadott helyen létesül, leszurás előtt a sertés uj szállítás alá kerül. A házból a messze eső vágóhidra. Történjék a szállítás kocsin, — avagy hajtassék el a sertés lábon a vágóhidhoz, — különösen a me­leg nyári időszakban, az bizonyosan szen­vedni fog az expeditió által. Szenvedni fog súlyban, húsminőségben. A lesz úr ás után a feldolgozott anyagon vissza kell szállítani a műhelybe. Miután pedig a vágóhíd jelenlegi helye három kilo­méternyire esik a várótól, nem történhetik az egyébként, mintha a feldolgozott zsir, hús- és egyéb aprólékos dolog kocsira tétetik. A jelenleg Esztergomban létező hentes iparosok közül talán egy vagy kettő bír olyan fogattal, a melyet e célra fel­használhatna. De ha ez a terv létesül, kénytelen lesz a legnagyobb része ilyent tartani. Illetve az amelyik ilyen beruhá­zásra (mint a melybe kocsi, ló beszerzése, kocsis tartás és élelmezés kerül) — vagyoni helyzeténél fogva képes leend. De ez a költségnek ésberuházási szükségletnek csak egyik oldala. Mert ahhoz, hogy ezt a szállítást valaki végrehajtsa, a sertés leölését végezze, egy ember lesz szükséges, mert hiszen ez a munkálat időbe kerül és sokszor, ha a csekély számú hely éppen el van foglalva, aránytalan sok időt vesz igénybe. Egy embar idejét és jelenlétét az elárusitás is megkívánja és annak egész napját igénybe veszi, mert az üzletet be­csukni azért mart a gazda ölni ment — nem lehet. — Ennél fogva a sertés-vágó felállítása után, nem csak fogatot lesz kénytelen beszeremi a hantes iparos, de kénytelen lesz a személyzetét is szapori­ritani — ezzel több adót fizetni. Ezen szükségessé való beruházások és több költségek terhét a hentes iparosok egy része el fogja talán bírni és áldozato­kat fog hozni, de ezen áldozatokat a közönség, a fogyagztó fogja fizetni. A másik rész pedig, a mely az áldozatokat, beru­házásokat győzni nem fogja, kénytelen lesz az üzletével felhagyni. Ez a rész, a kis iparosok, az egyedül a sertés ölésből a legszorosabb értelemben vett hentes üzlet­ből élő rész, a mely az összes esztergomi hentesek 80 tí J 0-á-t teszi ki, tehát tönkre megy, mert sem a cselédtartást, sem pedig a szállítás fölösleges költségeit kibírni nem fogja. Az a rész, mely a beruházás és költség többletet bírja, ezt majd a hús árában a közönségre fogja áttolni. Miután pedig a zsir az é'etszük; zükségbthez tartozik, s miután a sertéshús élvezői legnagyobb részt a szegényebb osztat ynoz'tartozók azok, akik a sertés húson kivül más hus vásár­lásárlására elegendő pénzzel nem rendel­keznek — ezen intézkedés, a sertésvágóhíd felállítása által okozandó megdrágulás által csak a szegény és legszegényebb néposz­tályt fogja végeredményben sújtani. Ezáltal a hentes iparosok száma igaz, hogy meg fog apadni, de ebből nem az következik, a mit a vágóhíd bizottság je­lentésében következéskép levon, hogy t. i. az úgynevezett kontár iparosok fognak ki­pusztulni, s igy a közönség fog nyerni, hanem a szám megapadása folytán a ver­seny lesz megszorítva, s a sertésvágás mo­nopóliumképpen kezeivé, — a mi csak is a nagy közönség hátrányára leend. De ártani fog az a közönségnek még ezenkívül azon indoknál fogva is, hogy az ilyen kezelés mellett nem kaphat olyan egészséges, szép tiszta hust, mint a házi kezelésnél. — Mert ha tekintetbe vétetik az, hogy a távol levő vágóból a , városba hozott hus — különösen nyári melegben, hosszabb ideig van a hőségnek, — és a leggondosabb szállítás esetén is a levegő­nek, esetleg pornak, esőnek kitéve, nem Itt, a faluk és kisvárosok levegőjében ugyanaz az ember él és harcol, a melyik a nagy városok ragyogása és iszapja kö­zött. A küzdelem itt talán kevésbbé iz­gató, hogy ugy mondjam : kisebb szabású ; jkevesebb furfanggal s oly eszközökkel folyik, melyeket az élet önként, kereset­lenül kínál, de a mozgató erők itt és amott teljesen ugyanazok. Látja, én sze­retem ezt a vidéket, embereível s azok hibáival és erényeivel együtt. Sok jó és sok rossz egymás mellett; nem is tudok másféle világot elképzelni. S magam ré­szére inkább választanám annak a szegény, lenézett, sárga, félszeg pimpóvirágnak a sorsát, melyet — mig él — nem vesznek észre, s ha elvirit: széjjel szór a mezők szellője, mint azét a pompás kaméliáét, melyet egy idegsorvasztó dőzsölés után az asfalt sarába dobnak . . . Í— Igaza lehet, — felelte a lány elgon­dolkozva. -— De mindegy, mégis boszantó ez az egyformaság. Meguntam nézni, hogy senkinek sem szabad másfélének lenni mint a többi. Ah, nem akarok pimpó lenni J A második csengetésre általános moz­golódás támadt a váróteremben. BőrÖnr dök, dobozok, felölt,ők összekeresése, bú­csúzás, csókok, sebtében odavetett üdvöz­lések zsongásától lett hangos a szoba. Boriska is készülődni kezdett. — Lesz szíves ezt a dobozt kihozni a vonathoz, ugye ? lehet az olyan tiszta és friss, mintha a műhelyben történő vágás után azonnal jégre, s innen közvetlenül a közönség ke­zébe kerül. A sertésvágó felállításának egyik legfőbb indokaként azt hozzák fel, hogy a közön­ség érdekeit, a közegészség és köztisztaság követelményeit szolgálja. Az eddig elő­adottak alapján pedig éppen az ellenkező nyer beigazolást az t. i., hogy a sertés­vágónak csak hátrányait fogja érezni a hentes iparos, de különösen a nagy közönség ~ az a közönség, amely drága forintjával járul ennek a hátrányos intézménynek a létesítéséhez. De nincs komoly szlmba vehető adafc amely a sertésvágó felállítását javaslarvh A mintául veendő nagyobb városok Buda­pest, Bécs stb. nem építettek sertésvágót. Pedig oly helyeken, hol a sertés ipari célokra dolgoztatik fel és nem zsirsertések vágatnak legnagyobbrészt, mint nálunk különösen, de Magyarországon általában indokoltabb volna ez a berendelés. Maga a kormány, illetve annak képvisel íje dr. Schnierer Gyula miniszteri tanácsos, az 1895. évben összehívott hentes és mészá­ros kongresszuson ellene nyilatkozott a sertés vágók felállításának, azon indokolás­sal, mert még oly helyeken sem bizonyult az helytállónak, ahol a sertések ipari cé­lokra dolgoztatnak fel, annál kevésbbé nálunk, ahol csak zsirsertések tenyésztése és levágása dívik és virágzik. Végre még azt hozták lel, hogy a fo­gyasztási adó kezelése könnyebbé válik. Ez sem helyes érv. Mert igaz ugyan, hogy ott a vágóhídon könnyebb lenne az ellen­őrzés, de annál kevésbbé lesznek a mű­helyek ellenőrizve. S ha már az eddigi szabad házi ölés rendszere mellett is tör­téntek kijátszások, mennyivel inkább lesz­nek úgyszólván rá utalva, a szegényebb iparosok, akik a fentebb előadott költség többletet, a drága vágatási dijakat elviselni képtelenek. S a külső ellenőrzés a vágóhíd felállítása esetén is a régi fóg maradni, a fogyasztási adó kijátszása éppen oly ke­véssé lesz megakadályozható, mint most. Nincs tehát indok, nincs érdek, amely a sertésvágó felállítását javallná, sőt ellen­kezőleg mindéi egyes ellene szól. Mind­ezeknél fogva kérjük a Tekintetes Köz­gyűlést, hogy jelen fellebbezésünket a vár­megyei törvényhatósági bizottsághoz feltei^­jeszteni szíveskedjék, hol is az előadott indokok alapján azt kérjük, hogy a hivat­kozott határozat megváltoztatásával a köz­vágóhiddal összeköttetésben építtetni kívánt sertés vágóhíd leállítását mellőzni ke­gyeskedjék. Tiszteletfel Liszk&y Alajos, Sclmlkház Ferenc, Nagy Ignác, Miiller Mátyás, és érdektársai. — Nagyon szívesen. Kiléptünk a váróterem ajtaján. A vonat mellett — mely utrakésfcen állott — a kalauzok és állomási tisztek sürögtek­forogtak s az utasok egymást lökdöstek. A festett rácscsal kerített perront terebé­lyes lombú hársfák árnyékolták be, me­lyeket buja zöld gyep szegélyezett egyen­ként körül. Az egyikből kirívóan nyulott el hosszú, üres nyakával egy eleven, sárga pimpó . . . Ezek a pimpók mindenütt megteremnek. — íme, a maga kedvenc falusi embere, — mutat rá a lány és gúnyosan moso­lyog, — látja, milyen buta, milyen lené­zett ? Eltaposhatnám, senkise szólítana meg érte, inkább leszakítom; ennek úgyis mindegy. Hirtelen lehajolt s keztyüs kezével le­szakította a hosszúszárú, ízléstelen, meg­vetett virágot, aztán gyorsa felszökött a kupéba, melyben egy-két idegen nő ült. — Igaz ni, — szólt, — majd el is felej­tem : mondja meg annak a kedves kis feleségének, hogy csókoltatom. Meg a gyerekeket is. Tudom, megnőttek, mióta megláttam őket. Kikönyökölt az ablakon s miközben beszélt, egyik kezében fogta a pimpót, másikkal meg tépte azt a nevetséges sze­gény virágot s a finom, sárga sziromszá­lakat egyenkint hullatta a földre. — Itt hagyom a pimpókat... monda. A vegyes vonat hosszú kocsisora lom­hán, zörögve megmozdult. A lokomobil felől éles, sivító fütty hasította át a leve­gőt s a rögtön feltámadt léghuzam meg­csapta a leány szép, szomorú arcát . . . á pimpót sodorta a szél tovább . .. előre. Irigyen, szánakozva néztem utána. LÖRINCZY GYÖRGY. * Farsangi naptár. A farsang utolsó hetének ez a programmja: Február 10-én: A Circiter Kör tánc­mulatsága. Február 11-én: Deák- táncpróba. Február 12-én: Az Érseki Tanítóképző Intézet ifjúságának bálja. Február 15-én : A katonatisztikar jelme­zes estélye . Február 16-án: A református egyház tagjai által rendezett családi estély. Február 17-én : Humoros férfi estély a Katholikus Kör-ben. Február 18-án: A Tarkaság farsang­záró estélye. Megye és város. § A vármegye közgyűlése. Mivel a vá­ros 1896. évi költségvetése még nem ké­szült el, bizonytalan időre elnapoltatott. Ez okból természetesen elmarad az elő­készítő bizottságok ülésezése is. Kívána­tos volna, hogy a költségvetés végre el­készüljön, mert a vármegyénél két fontos bizottság mega'akitása miatta késik s hosz­szabb időre már el nem napolható. § Vészbizottságok. A lapunkban múlt­kor emiitett s az árvizveszedelem alkal­mából kiadott miniszteri rendelet értelmé­ben a vészbízottságok a megye mind a két járásában megalakultak. § A közigazgatási bizottság f. hó 11-én tartja havi rendes ülését. § Kakass László úr, a párkányi járás szolgabirája, mint örömmel értesülünk, hosszabb ideig tartott betegségéből szeren­csésen fölépült. § Vagyonközöség feloszlatása. A pilis­maróthi község és a gazdák vagyonkö­zösségének megszüntetése tárgyában feb­ruár 6-án volt a hivatalos tárgyalás Pilis­Maróthon, amely egyezséggel végződött. Igy a végnélküli pör már-már nagyon komoly veszedelme elmúlt. § Villamos világítás. A villamos vilá­gítás kérdésében kiküldött bizottság feb­ruár 7-én ülést tartott és tárgyalta a vá­roshoz e tárgyban beérkezett hivatalos át­iratokat, valamint Frey Ferenc orsz. képviselő kérdőíveire nyert magán vála­szokat. Különösen ez utóbbiak, — egyes kereskedőktől és nagyobb gyáraktól -— igen részletes felvilágositussal szolgálnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom