Esztergom és Vidéke, 1896

1896-12-25 / 103.szám

i8g6. december 25. >Esztergom és Vidéke< karácsonyi melléklete. 3 Samu majd Tóth Jenő református lelkésszé : Gartsik Nagy Sallay István, városi tanitóvá Mayer Antal, ipariskolai tanitóvá: Neumayer Károly, sárisápi jegyzővé: Dogossy Lajos, unyi jegyzővé: Kégli József és nagysápi jegyzővé: Mészáros Dénes. — Házi ezredünkből. A májusi és novemberi csillaghullás házi ezredünkben a következő előléptetésekkel járt: őrnagy lett: Stanic György. I. osztályú százados: Hammerschmiedt József. II. osztályú százados: Vadiasch Ottomár főhadnagy. Főhadnagyok : nemes Trautveiler József, Leidenberger János, Köbér János, Hausner János, Neumann Frigyes, Szilaveczky János, Simonífy Zoltán és Bezvoda Emil hadnagyok. Hadnagyok: Szelestey László, Pistyánszky Károly, wiesenheimi Elzenbaum Sándor, Kneist Kamilló, Kopita József és Schwarcz Károly hadapród tiszthelyettesek. Házi ezredünkbe helyeztettek át: Woinovich Emil ezredes, Moravszky Román, G-rüner Emil, Folk Ferenc és Matzek Ottomár századosok. Aktiv szolgálatba visszahelyeztetett: Karminszky Maximilián hadnagy. Az ezred három tagja részesült nagyobb kitüntetésben : Görcz Arthur ezredparancsnok, aki a III. osztályú vaskoronarendet, Wojnovich Emil ezredes, aki a II. osztályú Vörös Sasrend keresztjét, és Persina karnagy, aki a koronás arany érdemkeresztet kapta meg. Tábornoki szemléket tartott: Frigyes főherceg július 14-én és Schmeedesz Ernő altábornagy április 13—14, augusztus 24 és november 20. és 21-én, Pittner vezérőrnagy március 20—22. és július 15-én (tavaszi szemle). Az ezredgyakorlatok augusztus 5-től 25-ig, a nagy hadgyatok augusztus 28-tól szeptember 19-ig Komárommegye területén tartattak. Az ezred emlékünnepét: a caldieroi ütközet napját november 4-én nagy fénynyel ünnepelte meg. — Apponyi Esztergomban. Gróf Apponyi Albert, a Nemzeti Párt vezére szeptember 14-én néhány órát városunkban töltött. — Egyesületi közgyűléseink a szokott rendben, legnagyobb részben az év elején tartattak meg. A Katholikus Kör közgyűlése elnökváltozással járt. Elnök lett: Mattyasovszky Lajos, alelnök dr. Walter Gyula. — A Hivatalnoki Kör, amely közgyűlésén elnökké Kollár Károlyt választotta, föloszlott. — Az Izraelita Betegsegélyző Egylet elnökévé dr. Horn Károlyt választotta meg. — Az Esztergomi Takarékpénztár közgyűlésén elhatározta tartalékalapjának további gyarapitását s a záloglevél kibocsátási üzlet szervezését. A városi és megyei Tűzoltó Egyesület a városrészek egyesitése következtében szintén kimondotta az egyesülést. — Rekviemek. Három nagyobb rekviemet tartottak az idén városunk templomaiban. Január 25-én Simor János emlékére a Bazilikában, október 6-án a az aradi vértanuk emlékére a belvárosi plébánián, ahol a városi tisztikar és honvédegyesületünk testületileg jelent meg. Végül nagyobb gyászmisét mondatott az Esztergomi Propeller-Társulat igazgatóságai tagja: Rónay Béla halála alkalmából. — Új gyár. Gyáriparunk új tényezőt nyert az ősz folyamán megnyílt Kurzveilféle tokodi üveggyárban, amely a legfinomabb üveg előállítására is kellőképpen be van rendezve. — Az év végén az esztergomi üveggyár is megkezdette az átalakítások miatt hónapokig szünetlő üzemét. — Csatornamizériák. A Cathry-féle költséges, úgynevezett „büznyelő" csatornák a nyár folyamán háromszor is miniatűr árviznek s utánna sürü iszaptengernek voltak okozói. Már az egész csatornarendszer fölött kimondották az anathemát, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen csak a vállalkozók hanyagsága idézte elő a bajt. Benn feledtek ugyanis a csatornában egy föltámasztó polcot, amelyből az odasodort kő- és víztömeg erős barrikádot csinált. A csatornaelöntések dátumai voltak : május 29., június 12. (kisebb mértékben) és július 17. — Balesetek. Oly balesetek, amelyek súlyosabb következményekkel jártak — a bánya- és gyártelepek kivételével, a melyekről külön emlékezünk meg —. a lefolyt esztendőben csekély számban voltak. Ezek közé tartozik Morzsa napszámos esete, aki egy szenttamási ház tetejéről bukott le és szörnyet halt. Nagy részvétet keltett Mechler János nyergesujfalusi biró tragikus vége, akit fával megrakott s felborult szekere zúzott agyon. — Bezzeg Károly vasúti munkást április 13 án egy lokomotív gázolt el. Mindkét lába eltörött. — Bodonics János helybeli lakos ötéves kis fia május 21-én a Dunába fulladt. — Ebeden beomlott Mikula István háza s három gyermekét eltemette. Közülök kettő meghalt, egy pedig sulyosanimegsebesült. — A fürészgyárban egy elcsúszott fahasáb Burza József munkás arcát hasogatta össze. — Végzetes baleset okozta nagy részvétet keltő halálát Fekete György kántortanító nejének is, aki szept 29-én szőlőaggatás közben elcsúszott és lábát törte. — Reviczky Elemér, Reviczky Győző főszolgabíró fia egy vadászfegyverrel véletlenül meglőtte apja kocsisát, a seb azonban nem volt halálos. — Gyári- és bánya-balesetek. Vármegyénk területén körülbelül tízezer gyáriés bányamunkás dolgozik s mivel régi igazság, hogy a legtöbb munkás baleset a gyár- és bányatelepeken fordul elő, a mi statisztikánk e részben még elég kedvezőnek mondható. A nevezetesebb balesetek voltak: Balogh István molnárt a lábatlani Emmele-cementgyár kerékházában a kerekek összezúzták. Az annavölgyi bányában Bucsánszky Nándor ácsolás közben lábát törte s Bercsényi József szemét egy robbanás kisütötte. Az ó-tokodi Vilmos-tárnában április 20-án tárnaégés tört ki s ez alkalommal Weisz Alajos, Liebermann András, és Makker Isván életét veszítette. Április 30-án a lábatlani Haas és Deutsch-féle gyárban Farkas Sándor kővel megrakott talyigára esett és súlyos belső sérüléseket szenvedett. Május hóban az üveggyárban az őrlőgép Rothmayer István munkás ujjizületeit összezúzta. Július hóban a Drache-féle bányatelepen Molecz János a forróviztartóban súlyos sebeket szenvedett. Július 11-én az ó-doroghi bányában Schachner Tivadar vájár a mélységbe bukott s szörnyet halt. Július 13-án Uj-Tokodon Ebele Józsefet a leeresztő orsó agyonütütte. Július 19-én az üveggyárban egy elpattant üveghenger Marcher András ereit fölmetszette. Kelndorfer József piszkei kőbányájában egy beomlott'hegyoldal három munkást sebesített meg. Szeptember 2-án a pilismaróthi Sárosi-féle bányában a vigyázatlan robbantás három munkás halálát okozta. November 16-án az annavölgyi bányában Kollár Tamást a csille agyonzúzta. November 27-én az annavölgyi telepen egy kisiklott csille Kneifel Adolf fékező kezét törte össze. December 2-án a basaharci István-téglagyárban a lecsúszott föld két munkást megölt. A balesetek legnagyobb részénél a gondos és lelkiismeretes hatósági vizsgálat konstatálta, hogy azokat a póruljárt munkások gondatlansága, vigyázatlansága okozta. — Elmebetegek. Két súlyosabb jellegű elmebetegség fordult elő ez évben. Szomorú véletlenségből mindkét beteg ugyanegy házból: a Malya-fürdőből került ki. A volt tulajdonos: Malya István és utóda: Gábriel Román bérlő, aki delírium tremensbe esett. — Gyilkossági kísérletek. A rendőri kritika e legsötétebb tétele ez idén négy esetet tartalmaz. Pap András pilismaróthi biró mámoros állapotban feleségére lőtt, de bajt nem okozott. Május 12-én a párkányi kocsmában Nemes István napszámos agyonszúrta Kunyik István párkányi legényt. Végül augusztus 22-én a „Fürdő" vendéglő előt Markovits István csavargó késével súlyosan megsebesitette Töki János napszámost. A többi nem megvetendő számú bicskázások eredménytelenek voltak. Akadt azonban egy gyilkos nő is : a dömösi Nagy István anyósa, aki vejét halálosan megsebesitette. — Jégkár, fagykár. Szőllőtermésünk az idén nagyon szépnek Ígérkezett s bizonyára jó és nagy is lett volna, ha két izben az elemek jelentékeny kárt nem okoznak benne. Igy május 17-én reggelre erősebb fagy, augusztus 23-án éjjel pedig galambtojásnyi jégeső emésztett el néhány száz hektoliter kilátásban levő esztergomi bort. — Életuntak. Mint halottaink rovata mutatja, a fehér Tanathosnak közöttünk bő aratása volt az idén. De akadtak e halottak között olyanok is, akik nem várták be, amig a Párkák életük fonalát könyörtelen kézzel elvágják ; maguk előzték meg őket. Mindjárt az év első hónapjában egy előkelő polgárcsaládra borított gyászt Rauch Józsefné öngyilkossága, akit képzelt betegsége kergetett a halálba. Súlyos melankólia adta a gyilkos fegyvert Szegedy Sándor párkányi földbirtokos s megyebizottsági tag kezébe. — Jenéi József, háziezredünk egyik közlegénye szolgálati fegyverével óhajtott megszabadulni a feltétlenül szükséges katonai diszciplínától, amelybe nem tudott beletörődni. — Béres János helybeli szabó mértéktelen iszákossága okozta beszámíthatatlan állapotban akasztotta fel magát. — Borzalmas módon vetett véget életének Török Miklós bajóthi napszámos, aki a szájába dugott dinamintpatront gyújtotta meg. Párkányba jött meghalni Tauchner Manó, fiatal fővárosi kereskedő, akit szerelmi bánata keserített el. Vájjon e szegény életuntak megtalálták-e haláluk után az óhajtott örök megnyugvást ? — Sikkasztok Sipos Béla doroghi segédjegyző a húsvéti ünnepek alattaközségi pénztárból ötven forintot sikkasztott. Akkor fogták el, amikor ép a sikkasztott pénzből mulatott. — Szintén mulatozás közben tartóztatták le december 4-én Kokály György budapesti könyvelő gyakornokot, aki városunkban akart magának jó napot csinálni abból a száz forintból amelyet édes apja megbízásából inkaszszált, de át nem szolgáltatott. — Lopások, betörések. Kisebb, 4—5 forint kárt okozó lopások elég szép számban fordultak elő, amig szenzációs betörés, amilyent például a fővárosi lapok levelezői is érdemesnek tartottak volna lapjaiknak megsürgönyözni, egyetlen sem. A nagyobbszabásuak közül való: március 11-én Engel Salamon farnadi kereskedő boltjából kóbor hárfások 200 frt értékű árut loptak. Július 14-én a doroghi vasúti állomás pénztárából emeltek el 500 forintot. Június 11-én föltörték Szentgyörgymezőn a Dvihalynővérek lakását s sok értékes tárgyat elvittek. A kár pontosan megállapítható nem volt, mert a kárvallottak nem kívánták a tettesek üldözését. — Szélhámosok. Három agyafúrtabb szélhámos fordult meg ez évben közöttünk, de egyiknek tanulmányútja sem járt szerencsével. Január 31-én dr. Bihari Károly érkezett közénk s mint fővárosi rendőrfogalmazó szerepelt huszonnégy óráig. Mielőtt azonban valami suskust elkövethetett volna, a komáromi rendőrkapitány távirati megkeresésére elfogták. Kiderült, hogy Brandenspiegel Károly sikkasztó kereskedelmi gyakornok. — A központi főszolgabíró ur Piszkén Palme Terézné házában tartóztatta le Mayer Adolf, alias Mayer Ottó-t, aki egy bécsi üzletben több ezer forintot sikkasztott. — Május 18-án tartóztatta le rendőrségünk az excentrikus ruházkodásával és excentrikus feleségével föltűnést keltett H—rF. ügynököt, akit sikkasztással vádoltak. Rokonai azonban rendezték ügyét és igy újra szabadon bocsátották. — Tüzek. A vörös kakas amint az egész országban, ugy nálunk is keveset kukorékolt a haldokló esztendőben. Nagyobb tűz egyáltalán nem volt, még legtöbb kárt okozott a márczíus 14-iki táthi tűz, amikor tizenegy ház pusztult el. Városunkban július 15-én és szeptember 24-én verték élre a harangokat. Az első izben Szörszön János csizmadia mester háza égett el az Ároksoron, a második izben két ház Szentgyörgymezőn. A többi megyebeli tüz kisebb jelentőségű volt. — Árvizveszedelemben ez év folyamán háromszor is forgott városunk, még pedig kétszer egész komoly veszedelemben. A jeges ár január 21-én és következő napokon lepett meg bennünket s különösen a szigeti kertekben okozott nagyobb kárt. A májusi zöld ár szép csendesen lefutott. Legtöbb kárt okozott az augusztusi ár, amely a kukoricások és többi kapás növényeket s sok helyen a sarjutermést is nagyon megrontotta. XJtazás előtt. — Karlin. — ó mindhiába, mindhiába ! Menekülnék, de nem lehet, Mögöttem jár a bánat árnya És elér engemet. Kart tárva, sóvárogva nézem A messzeség es, kék eget. De gyorsan szürkén és sötéten Befedik fellegek. Nem véd a bérez meg, sem az erdő, Bár édes lombja eltakar, A bánat árnya nesztelen jő Es rám lel csakhamar, A csillogó kedv, fényes álom Eltűntek mindörökre már. Utazunk. — Fáradt, csüggedt szárnyon Száll egy beteg madár. Szalay Fruzina. A virágok virága. — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti közleménye. — Irta: GÁRDONYI GÉZA. A tudós a kezébe veszi a virágot. Mond két latin szót és azt mondja: Ez a neve. Mond egy számot és azt mondja: Ebbe a családba tartozik. Elbeszéli milyen földben terem, milyen a gyökere, milyen a magva, milyen a szaporodása, melyik hónapban nyit, mennyi ideig él. Mindez — nem tudom miért — olyan elkedvetlenítő, olyan nem nekünk való, hogy jobban szeretném, ha növénytudomány nem is volna a világon. Mennyivel szebb és jelentősebb annak a virágok világa, aki soha sem hallott Linnéről, és akinek sem eleven-szó, sem irás nem emlegette azokat az ásitásba ejtő latin neveket. Az ilyen azt mondja * Itt a tavasz, a boldog idő és itt vannak a virágok, az ö szépségei. Örvendező szemmel néz szét a viruló természeten. Fölveszi az, ibolyát, és azt mondja: Kedves kékszemű illatos virágom, csakhogy megérkeztél! Arczához simítja az almafa virágát, és azt mondja : En üde, halavány almafa virágom, én szép bűbájosom ! A rét, a mező, a ligetek, a partok el vannak borítva ezekkel a néma, kis rej. telmes teremtésekkel, a kiknek mindenféle szép szin az arcza, zöld levelek a ruházata, illat a lélekzete ; akik minekünk kedvesek. Nem tudunk róluk sem római számot, sem latin szavakat, de azért ismerjük őket névszerint; ismerjük a családjukat, a természetüket, a történetüket; örülünk a bimbózásuknak, sajnáljuk őket a hervadásukban és ahogy a néma megérti a beszélőt, s a beszélő a némát, mi is egymást megértjük. Mi tudjuk, melyik virág a legszentebb : a liliom, — ezt tartják az angyalok, meg a szentek a kezükben; a cicamacafa ; — ezzel ment a nép Jézus elé Jeruzsálemben; a rózsa — ezzel hintették be őt a koporsójában ! az allelujavirág, — ez hirdeti a feltámadását. De ismerjük magát az Isten-fáját is, amely valamikor nagy fa lehetett, de most csak virág. Ismerjük az Isten korbácsát, amit az Isten ledobott a földre s az is virággá változott. (Olyan az ma is éppen, mint a korbács.) Ismerjük az Isten átkozta tövist, amely csak ugy lézeng, ballangol, mint a hajléktalan ember. Miért átkozta meg, azt is tudják az öregek. Hát a Jézus Krisztus gyökere ? Abban akárki is megtalálhatja a J. G. betűt, ha belevág a bicskával. Ez a^ két betű éppen olyan, mint a templomban az oltárvánkoson, vagy a pap sátorán. Tudunk olyan füvet is. amelyik ugy vérzik, mint az ember ha megtépik. Ez a vérehullató fü. De nem tépi meg senki. Elgondolkozva nézünk az égkék virágú ördögcsipte füre. Vak, aki nem