Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-06 / 11.szám

Esztergom XVIII. évfolyam. 11. szám. Csütörtök 1896. február 6. ESZTERGOM es Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. —^«<g- ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre fi f

r

t. _ k

r Fél évre , » Negyed évre , , 1 » fiO > Egy hónapra _ » 50 , Egyes szám ára \ . » 7 » Városi és megyei érdekeink közlönye. Szerkesztőség : Bottyán János utcza Spanraft-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák: d. e. 9—12-ig, d. u. 3— 5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János utcza, Spanraft-féle ház, hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. 3J^F~ Telefon 59. s 2 á m. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf p 1 )ir c 1:1 i c i l i si!)3.i, a Wallíisch- és Haug-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr. A Lipthay-jubileum. Esztergom, február 5. Egy előnyös tulajdonsága mindenesetre van Esztergom városának ; ment a századvég egyik rút betegségétől, az indokolatlan jubileum-kultusztól. Nem csinál csupán a titulus bibendi kedveért nyakra-főre öt-tiz esztendős jubileumokat boldog-boldogtalan tiszteletére és a vendéglősök örömére ; jubileum Esztergomban ritkán akad, s ha mégis akad, az mindég a nagy, becsületesérdemeknekszúló hódolat. Ilyen volt a mai is. Nem csinálták zajjal, öles felhívásokkal, cifra plakátokkal, egész az utolsó időkig alig szivárgott ki hir róla. Csöndben, lárma nélkül tervezték s hozták létre, amilyen csendben, minden hivalkodás nélkül működött negyven esztendeig az a férfiú, akinek a jubileum szólott. Méltó volt az a terv zökhöz s méltó az ünnepelthez egyaránt. Negyven esztendő — egy egész emberöltő. Ma negyven esztendeje vette át a bécsi egyetemen orvosi diplomáját egy fiatal, ambiciózus magyar medikus s immár negyven esztendő óta tartja hűségesen, állandóan azt az esküt, amelyet akkor az aranyláncos Rector Magnificus előtt tett. Dolgozott azóta folytonosan az emberiség javára és a lelkiismerete megnyugtatására, nem élve egyébbnek, mint a hivatásának és a családjának. Egy emberöltő nagy, nehéz, verejtékes mnnkáságának megünneplése volt hát a mai feledhetetien szép ünnep. Tulajdonképen családi ünnep volt. az Esztergomi Orvosok és Gyógyszerészek egyesülete rendezte zárt körben szeretett elnöke : L i p t a y János negyvenéves orvos működése alkalmából. S mint igazi családi ünnep, meleg, benső megkapó is volt a maga őszinteségében és egyszerűségében. A kollégák akartak az első gratulánsok lenni; a nagy közönségnek a közel jövőben lesz alkalma tüntetni az érdemes jubiláns mellett, — akkor, amikor a legfelsőbb kitüntetés megérkezik. Mi azonban már most teljes szivvel és lélekkel csatlakozunk a kollegák jó kivánságaihoz, osztozunk örömükben s szerencséseknek érezzük magukat, hogy bár gyönge, de lelkes krónikásai lehetünk a mai nagy napnak. A szép ünnepségekről a következőkben számolunk be: A díszközgyűlés. Az Esztergomi Orvo s-G y ó g yszerész Egyesület tagjai tizenegy órakor gyülekeztek a Fürdő vendéglő kis termében. Korábban jöttek össze, hogy a jubilánsnak szóló emlékiratot valamennyien aláírhassák. Ott voltak: dr. Feichtinger Sándor tiszteletbeli elnök, dr, Mátray Ferenc alelnök, dr. Fődi Emil titkár, Zsiga Zsigmond egyesületi pénztáros, dr. Áldori Mór, Rogrün Ede, dr. Rapcsák Imre és dr. Berényi Gyula igazgatósági tagok, továbbá dr. Simonyi Adolf, dr. Vándor Ödön, dr. Horácsek Gyula, dr. György Ernőd, dr. Singer József, Barta Tivadar, Kerscbbaummayer Károly, Hulényi Péter, dr. Fritz József, dr. Kulfler Hugó, dr. Hüke Kálmán, dr. Grosz Miksa, dr. Wiíheim József, dr. Sonnenschein Miksa, dr. Deutsch Ármin és Lázár Jenő urak. A kormányt Kruplanicz Kálmán főispán, a vármegyét Andrássy János alispán, a várost M a 1 i n a Lajos helyettes polgármester képviselte. A díszközgyűlést tizenkettedféí órakor nyitotta meg dr. Mátray Ferenc alelnök néhány szóval, amelyekkel elmondotta, hogy a mai közgyűlés egyetlen tárgya a jubiláns ünneplése s felkérte dr. Áldori Mór, dr. Rapcsák Imre, R 0 gr ü n Ede és dr. Singer József urakat, hogy a jubilánst a gyűlésre való jövetelre felkérjék. Mikor a jubiláns megjelent, hosszas éljenzés hallatszott, majd felszólalt dr. Feichtinger Sándor és a következőket mondotta : Az Esztergomi Orvo s-G y ó g yszerész Egyesület tagjai jubileumod alkalmából megjelennek előtted, hogy munkásságodat, emberszeretetedet bámuljuk, hogy üdvözöljünk. Amily szép az orvosi pálya, épén olyan küzdelmes is. Boldog az az orvos, aki hosszú szolgálat után visszatekintve múltjára abból erőt és bátorságot merit. Lángoló vágygyal, mint ifjú, negyven év előtt jöttél ide, buzgón működtél folytonosan s később mint főorvos nagy érdemeket szereztél. A mai nap alkalmából kívánom, hogy újult erővel egészségben tovább munkálkodjál. Jól esik a lelkemnek ezen örömnap alkalmából az egyleti tagok nevében bejelenteni, hogy az ügy társak szeretetét és részvétét ezen emlékiratban megörökítjük. A tiszleletbeli elnök üdvözlő^beszédére az emlékirat felolvasása után a jubiláns könyekig meghatva válaszolt a következőképen : A megtisztetés mely engem önök általi kitüntetéssel ért oly nagy mérvű, hogy sziAz „Esztergom és Vidéka" tárcája Természetfilozófiai társadalom. — Az »Esz-tergom és Vidéke* eredeti tárcája.— Paolo Metropa huszonötéves volt, mikor orvosi diplomájával zsebében szülővárosába, egy csendes olasz városkába ment vissza Rómából és orvosi prakszist kezdett. De a prakszis nagyon rosszul ment, mert Metropa nem igen törődött a betegeivel, hanem e helyett természetfilozófiai könyveket irt. Ezek harminc éves korában világszerte hírnévhez juttatták. Akkor abbahagyta a prakszist, mert könyvkiadói csak úgy döntötték neki a sok aranyat. Eszeveszettül kapkodták könyveit az egész világon. .1 Metropa müveiben ugyanis ezeket az elveket iparkodott bebizonyítani : A mostani társadalmi rend kész bolondság. Társadalmunk a házasságon, azaz az egynejüségen és az egy férj üségen alapszik. Ez a legnagyobb őrültség, mert tudvalevőleg nincs olyan férfi a világon, ki egész életében csak egy nőt szeretett volna, viszont egy nő sincs, ki csak egyetlen férfit szeretett volna. Megszeretünk egy nőt, féleségül vesszük, pár év múlva kiszeretünk belőle, mást szeretünk meg, de a feleséghez kötve vagyunk, kész a boldogtalanság. Az emberiség a kelletlen házasságok rabbilincsében elégedetlen, elkeseredett, minden rosszra kész. Innen a sok baj a világon. A természet törvényeit nem lehet büntetlenül áthágni. Hogyan segíthetünk ezen ? Itt volt a bökkenő, ahol Metropa tolla megállott, s amíg százezrek szívszorongva lestek a megfejtést, ő hallgatott. Feladta a várat, de aztán gondolatjeleket csinált utána és oda irta a könyvre hogy : vége . . . Igazságtalanság volna mégis Metropának szemére hánynunk, hogy sarlatán volt. Oh nem, Metropa zseniális és tudományos férfiú vala, nem sarlatán. Ö nagyon jól tudta, mit hogyan kellene csinálni, csak nem rukkolt elő vele, mert érezte, hogy a társadalom törvényei, bár mily helytelenek azok ő szerinte, mégis csak kötelezők rá nézve is. Mert a házasság most olyan, mint Jézus Krisztus idejében Mózes vallása volt: megdönthetetlennek hitték és annyira meg voltak győződve, hogy a zsidó vallás alapja minden törvénynek, rendnek, hogy még azt ís halállal büntették, ki az Isten temploma ellen szólott. Jézust azért feszitették fel a zsidók, mert ezt mondta: »lerombolom az Isten templomát és három nap alatt újra felépítem azt.« Metropa nem Írhatta meg azt amit gondolt, elhatározta tehát, hogy a társadalom prófétája lesz és tettel mutatja meg az igaz utat. Eddig a vallásoknak voltak reformátorai, lesz ő most a társadalom prófétája és egyúttal a reformátora. Megalkotni a természetfilozófiai társadalmat : ezt kezdte el harminc éves korában. Még pediglen igy kezdett hozzá : Mivel tervéhez sok-sok pénz kellett (ő maga gazdag volt ugyan, de még se voltak milliói) levelet irt mister Jacksonnak, az amerikai vasűtkirálynák, leirá ékes színekkel tervét, egyebekben ismert munkáira utalt, mik a gondolatjelekkel együtt magyarázatul szolgáltak a természetfilozófiai társadalom megalkotásának szükségességére. Tudvalevőleg az amerikai vasutkirályok igen vállalkozó úriemberek, és mister Jackson két hét múlva kerek öt millió lirát bocsátott Metropa úr rendelkezésére. Hogy el ne feledjem ide irni, mister Jackson még a kamatoknak egy tized százalékáról is lemondott, annyira lelkesedett az ideáért, csupán csak kilenc tized százalékot, és a tőkéjét követelte vissza bizonyos számú évek múlva, majd ha beüt a filozófiai társadalom. Metropa, zsebében az öt millió lirás utalványnyal egy könyvnyomdába ment és — talán megvette az egész nyomdát ? óh nem, hanem kevés alkudozás után tizenkét líráért ötszáz darab hirdetést nyomatott, ezt föladta Vederemo úr hirdetési irodájának. A jeles cég viszont szétküldte a világ összes hirdetési irodáinak és egy hét múlva még az ausztráliai benszülöttek hetilapjában is olvasható volt ama bizonyos hirdetés. Őszintén sajnálom, hogy nem mutathatok be belőle egy példányt cinkograíiai lenyomatban, miután egyetlen példányommal a szobalány begyújtott, de szolgálhatok a tartalmával : Paolo Metropa és társa Olaszország egy félreeső kies pontján, ahol a citromfa virul, új várost fog alapítani. A telket a jelentkezőknek ingyen adják, valamint az épitő anyagot. Csak nőtlen férfiak 2ö-től 40-ig és hajadonok, vagy özvegyek 16-tól 30-ig lehetnek a város lakosai. Megnősülni a városban senkinek sem szabad, Paolopolisban a házasság avult intézményét eltörölik, következéskép anyakönyvvezetők sem'neveztetnek ki. Polgármester Paolo Metropa lesz, az ő felügyelete alatt fog állani a hatalmas városi gyermekház, ahol a férfiak 25, a nők 16 éves korukig nevelésüket és kiképzésüket nyerik, ezután mindkét neműek saját szárnyukra bocsájtatnak. Jelentkezéskor mindenki Metropa ur orvosi vizsgálatának vettetik alá, csak erőteljes, egészséges férfiak és szép asszonyszemélyek vétetnek fel. Rokonok nem lehetnek a város lakosai. Fel-