Esztergom és Vidéke, 1896
1896-11-29 / 96.szám
Esztergom, XVIII. évfolyam. 96. szám. Vasárnap, 1896. november 29. Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. I I ELŐFIZETÉSI Ár\: § s 3 § Egész, évre ö fit — kr. ? ^ Fél évre 3 » — > 5 $ Negyed évre l * 50 » ^ | Egy hónapra -- » 50 > § Egyes szám ára — » 7 > ^ Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, | hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. $ Hivatalos órák : délelőtt 10 órától 12 óráig. | Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. | hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | pénzek és reklamálások is küldendők. | —== TELEFON 59. SZÁM. ==— | Hirdetések csak a kiadóhivatalban vétetnek lel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Kgyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Walliísclt- ®s Haiish-féle dohánytőzsdékben. § Nyilttér ára soronkint 20 kr, Szollogazdáinkhoz. — Az 1896: V. törvénycikk ismertetése. — I. Esztergom november 28. Ha volt alkalom, amely kedvetőnek mondható, — ha volt mód, amelynek segélyével rekonstuálhattuk volna szőlőinket, úgy oly alkalom, mint ma, soha sem kínálkozott a szőlőgazdáknak. Tegyük szivünkre kezeinket és tegyünk félre minden mellékgondolatot ; ne tekintsünk vissza a pártszenvedély által felizgatott mozgalgalmas napokra, térjünk magunkba és valljuk be önmagunknak, hogy lehetnek hibák, lehetnek bűnök, amelyek ellen igenis küzdeni, s amelyeket leigázni és semmivé tenni közös boldogulásunk iránt való szent kötelességünk, de e hibák — mondjuk bűnök — árnyékában ne véljük a legsötétebb rosszakaratot, hanem méltányoljuk a jót! — Azt a dicséretes törekvését, áldozatkészségét törvényhozásunknak, amelylyel a 1894. évi XII.-t. cz.-nek hegyközségek és az 1896.-évi V.-t. cz.-nek a szőlők felújítására adandó kölcsönök tervének a gyakorlati életbe leendő behozatalát s ezzel együtt az elszegényedett s e csapásoktól sújtott szőlősgazdák anyagi támogatását célozza. E lapoknak mult vasárnapi számában rámutattunk a mai tűrhetetlen állapotokra, ecseteltük gazdaközönségünk nyomasztó helyzetét 5 az őstermelés hanyatlását, az ipar pangását és a nyomor kiáltó igazságát,' amely mindezeknek nyomában jár. Elmondtuk leplezetlenül, hagy ma a szoros értelemben vett földmivelés a leghálátlanabb megélhetési téayező; mert gazdaközönségünk kórós apátiába sülyedt és képtelen felfogni a maga javát, vagy pedig nem tud helyzetén könyiteni. Akkor számadatokkal igyekeztünk rámutatni arra, hogy mily nyomorult ma a gazda helyzete és mint kellene azt tűrhetőbbé tenni a — szőlők felújításával. — Sajnos ; — reakczió nélkül. Es midőn mindezeket előre bocsájtva egyben a mai állapot megteremtőjéül — nem említve a filoxéra okozta csapást — egyedül lethargiába merült gazdaközönségünket kárhoztatjuk, nyíltan minden érdek nélkül fogunk ezentúl sikra szállni, hogy támogassuk a tanácstalanul álló gazdát, hogy eloszlathassuk Az „Esztergom és Vidéke" tárcája. XII. Károly hőstette. — »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Kartochke professzor, a trónörökös nevelője, megtörülgetvén elhomályosult pápaszemét, igy szólott fenséges tanítványához a lecke végén: — Mint fenséged a felsorolt példákból látni kegyeskedik, a bátorság az a fejedelmi erény, mely a királyokat ékesiti. Károly király — mint az imént elbeszéltem — a saját élete kockáztatásával szabadította ki hű fegyverhordozóját az az ellenséges lándzsák közül és a nép zarándokolni járt holta után a bazilikába, mely drága hamvait magába fogadta. Legyen tehát bátor kis lenség hogy a történelem valaha a nagy fejejedelmek között emlitse a XII. Károly nevét . . . — És ha a fejedelem fél ? kérdezte tágranyilt szemekkel XII. Károly. — A fejedelmnek nem szabad félni fenség, válaszolt Kartoschke profeszor szigorúan. Mire valók lennének a jobbágyok és a zsellérek ? A jobbágy félhet, mert a jobbágyokkal nem foglalkozik a történelem, de a fejedelmek minden cselekedetére napként süt az utókoritélete . . . A nevelő szertartáson meghajolt " és könyvei, jegyzetei kiséretében bókolva távozott a kis trónörökös tanuló szobájából. A leendő XII. Károly, a tiz éves trónörökös még egy darabig ott maradt az asztal mellett. — Es ha a fejedelem mégis fél ? suttogta magában szomorúan . . . Nem folytathatta tovább monológját, mert a komornyikok aranytálakban hozták be villásreggelijét a tanuló szobába. Mi tagadás : a trónörökös nagyon megéhezett regyel óta. Francia nyelv és angol nyelv, természettudományok és a történelem : nem kis munka ez egy tízéves fenségnek, aki komolyan veszi az élethivatását. Es Kartoschke professzornak aligha volt még olyan tanítványa, mint a szorgalmas kis trónörökös. A leendő XII. Károly mint parasztfiú is a legelső eminens lett volna az osztályban. Éjjel mennyezetes ágyában, mig a katonák erős léptekkel jártak odakünn a folyosókon, a gyermek sokszor igy sóhajtozott, puha vánkosaiba süppedve: — Nem alhatom el, mert még nem tudom a .természettant . . . És esti Imádsága előtt, a fal felé fordulva, még egyszer behunyt szemmel mondta el magában a Cartesius ördögöcskéjének sajátosságait . . . Villásreggeli után a trónörökös sétálni ment le a fejedelmi kastély parkjába. A királyi család" falun töltötte az őszi hóhomlokáról a borút; a jövő feletti aggodalmát! Es sikra fogunk szállni mindazok ellen, akik csak az önzés vágya, lustaság és semmittevés nehézkes szekerében ülnek, amely elől reg kidűltek azok a tüzesvérü paripák ! Az 1896.-évi V. t. cz, megalkotásában szőlőink felújításának ügye óriási lépést tett előre. Itt fekszik előttük a nagy munka; valóságos zzamarítánusi mű. Bűnnek tartanok meg nem ismertetni gazdáinkkal e törvényt, amely módot ad arra, hogy újra kiforduljanak berozsdásodott sarkaikból az ősi pinczeajtók, hogy újra anyagi tőkét, megélhetési forrást szerezhessen magának minden szőlőbirtokos, aki önmagának nem ellensége. A törvény a csapás által elpusztított hegyi szőlők rekonstruálását tárgyalja ; megkönynyebbitendő a vagyonilag sújtott szőlősgazda igyekezetét \ és új alapra fektetendő azt a jövedelmi forrást, amely megszűnni látszott. Ez a szőlőszet Phőnix-e. A törvény 5. §. az edigi hegyi szőlők felújítását célozza és csakis ilyenek létesítésére törekvő szőlősgazdák, testületek és társulatok segélyezését kivánja. Ezt napokat, a sárga barokkstilü palotában, melynek tornya a fehérsipkás kék hegyekkel nézett sok század óta farkasszemet. A kastélyt mértföldes park vette körül, mohos, buja, rengeteg, mely egész a havasokig elhúzódott. Itt sétált, labdázott a kis trónörökös, sokszor két-három óráig is, amig odafenn a dejeuner-re csöngettek. Ugrált, a lepkéket kergette mint más közönséges gyermek s csak nagy néha találkozott Össze egy cilinderes, szomorú tekintetű öreg úrral, aki a haját szelíden megsimogatta. Az édes atyja volt, XI. Károly ő felsége, aki délőttönkint ide szaladt le egy-egy pillanatra, hogy a székvárosból érkező rossz híreket elfelejtse . . . A kis trónörökös ma nem lapdázott a park tisztásán, — mert még mindig azokra a fenséges példákra gondolt, melyeket Kartoschke professzor előadott. »És ha a fejedelem mégis gyáva?* mondogatta magában bánatosan. Mert mi tagadás: a kis fenség gyáva, nagyon gyáva volt. Egy ajtónyilástól összerezzent, a királyné kedves fehér cicája szívdobogást okozott neki és didergett menynyezetes ágyában, ha a csaták véres lármája eszébe jutott. Mit szólt volna a történelem múzsája, ha a lelkébe láthat ? A kis trónörökös sokszor fél éjszakákon át ébren hánykolódott várkosai között, mert szorgalmas és jó gyermek létére fájt neki gyávaságának tudata. »Mit kell pedig oly módon juttatja érvényre, hogy az állami telepeken termelt szőlőveszőket és oltványokat, az állami felügyelet alatt lévő raktárakban elhelyezett felszerelési cikkeket az előállítási áron adja el a szőlősgazdáknak, továbbá előnyös kölcsön közvetítésével tervei kivitelében segíti elő ugyanazokat. Módot nyújt arra, hogy ne csak azok részesüljenek segélyben, a kik társadalmi állás, tekintély, vagy összeköttetések révén tudnak magukon segíteni, hanem a föld népe : — a kétszeresen sújtott, de sehogysem kárpótolható szőlősgazdák. A törvény e kedvezményt nem csak az ujon ültetendő, hanem a már célirányosan megkezdett telepítésekre is kiterjeszti, vagyis a felújított, de még nem termő szőlők tulajdonosait is részesíteni kivánja. A kölcsön azonban egyedül és kizárólag szőlőfelujitás céljára adható, és pedig olyanoknak, akik a régi területen kivannak szőlőt létesíteni, vagy pedig még szőlőtelepítés céljára nem használt hegyi, — de hasonló jellegű területeket óhajtanak beültettni. A hasonló jelleg abban áll, hogy a kiválasztandó tetennem, hogy ne legyek gyáva ?« sóhajtotta magában szomorúan. És mivel kérdésére sehogysem tudott megnyugtató választ találni, a kis trónörökös sokszor sirva rejtette el arcocskáját csipkéi hófehér vánkosai közé . . . A leendő XII. Károly sétája közben eljutott a halastóig, melyet filigranmivü japáni hid kötött Össze egy nádfonatos halászkunyhóval. A hidon egy perkálruhás leányka játszogatott, egy négyéves, szőkefürtös baba, akit a- trónörökös látásból régen ismert. A Róbert kertész leánykája volt, akit néha XI. Károly 6 felsége is megszólított és akit karácsonkor — mikor egy szomorú télen az egész királyi család itt tartózkodott — a királyné is felhivatott a kék terembe. A gyermek nagyszerű bábukat kapott és Róbert kertész sirva hordozta körül a felséges asszony ajándékát a falu öszszes házaiban. A trónörökös nem igen nézett a kis leányra, — de egyszerre elakadt a lélekzete: a gyermek hangosan sikoltozni kezdett. Rémülten pillantott a hid felé és elsápadva látta, hogy a kis kertészleány lecsúszott a japáni hidról és vékony perkálszoknyácskájánál fogva függ a viz fölött, a hid pillérén. Nem volt annyi ideje, hogy a hídhoz rohanjon, mikor iszonyú zuhanás hallattszotff a pcrkálszoknyácska vékony szövete elszakadt és a gyermek egyszerre belezuhant a tó sötét, ősziesen fagyos vizébe