Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-26 / 95.szám

ügyi palota felépítése után megüre­sedett Sas-kaszárnyával ? 2. Mit szándékoznak cselekedni a kórházzal, amelynek kiszemelt tel­két most másnak adományozták ? Becses válaszukat mohó kíváncsi­sággal várja : Viator. Rónay Béla emléke. Esztergom, november 25. Hat hónap, egy év, két év alatt elhervad az ntolsó levél is sirko­szoruin. Rövid a virág élete, amilyen rövid az emberi emlékezés is. Virá­gok gyorsan hervadnak, emberek könyen felednek az idők kezdete óta. üs jöhet idő — talán egy, talán talán másfél évtized múlva — ami­kor virágzó villatelep fog fehérleni ott a Duna regényes partján, a tölgyek sötétzöldjében. Kis fiók-főváros fog mozogni a pompás sétautakon és nem fogja tudni senki, ki teremtette meg ezt a pompás kis paradicsomot, kinek poétikus érzéke, izlése, fárad­sága csinált az egyszerű majális hely­ből miniatür-Svájczot. Nekünk, akik vele éltünk, láttuk nap­ról-napra, hónapról-hónapra, buzgó, önzetlen munkásságának folyton nö­vekvő eredményét, nekünk kell biz­tositanunk azt, hogy az ő neve feledésbe ne menjen s ott ahol úgyszólván minden alkotás az ő ne­véhez fűződik, állandó emlék hirdesse az ő érdemeit. Úgyis hálátlannak tartanak ben­nünket, mutassuk meg, hogy tudunk emlékezők is lenni. Kezdjük meg az akciót azonnal, hogy Rónay Béla emléke a Kovácsi-pataknál megörö­kíttessék. Nagyszabású moumentu­mot nem akarunk, sem anyagi erőnk nem engedi, sem egyéb körülmények nem követelik azt, csak olyan emlé­ket, amilyet könnyen áldozha­tunk annak a férfiúnak, akit min­denki tisztelt, becsült és szeretet közöttünk. Vegye kezébe a legközelebbről más, mint az ujabban hallott daloknak a kottája. Némelyik olyan uj volt, hogy még csak a báró maga tudta. Olykor mégis mellékelve' volt egy-egy préselt oleanderrózsa. Egyszer a levél visszajött Bécsből. Akinek szólt, nem volt ott többé. Egy nagynénje megirta, hogy a die schöne Elisa kegyvesztessé lett, nagyon furcsá­nak találták az udvarnál, hogy amelyik magyar gavallérral ő egy menüettet el­táncolt : az mind, több-kevesebb botrány után, futott haza Magyarországba, pa­rasztnak. Egy kozáknak a pikája átszúrta a báró szivét. A végrendeletében ugy intézkedett, hogy összes birtokait csa­ládjának mindig az a tagja használja életfogytig, akit a vármegye közönsége mint legtöbb hazafias érdemekkel bővel­kedőt, erre legérdemesebbnek tart és megválaszt. Es ennek lesz egy gyöngéd kötelesége is: ápolni egy oleanderfat, amely már akkora nagyra nőtt, hogy a leányvári parkban külön üvegpalo­tát kellett épiteni a számára. Igy esett meg, hogy egy elnémetese­dett magyar család tagjait idekötötte a magyar földhöz s versenygést támasztott bennük a hazafiságban. — Vége. — érdekelt Propeller-Társulat az ügyet, bocsássa ki azonnal a gyüjtő-iveket, buzgó gyűjtőkben nem leszen hiány és igy kétségtelennek tartjuk, hogy a jövő évben azon a szomorú napon, amelyen az idén elveszítettük őt, nemcsak a sírjára, de emlék­szobrára is odahelyezhetjük harmatos, friss hálavirágainkat. Aucun. A Takarékpénztár lakomája. Esztergom, november 25. Mult csütörtöki számunkban megígér­tük olvasóinkuak, hogy részletesebben is ismertetni fogjuk a fontosabb tósztokat, amelyek a november 18-án Mattyasóvszky Kálmán takarékpénztári ügyész által a Takarékpénztár vezetősége tiszteletére rendezett banketten elmondattak. A nagy anyaghalmaz és a halasztást nem tűrő aktualitások miatt igéretünket csak most válthatjuk be. A házigazda első tósztja a következő­képpen hangzott: > A gyöngyhalász be­várja, mig a háborgó tenger lecsillapul ; én is bevártam, mig a közelmúlt esemé­nyei által fölidézett hullámok lecsillapul­tak s ismét felszínre kerültek a társa­dalmi élet legtisztább s legszebb igaz­gyöngyei : a békés egyetértés, az igazi barátság ! Az esztergomi Takarékpénztár igazgatósága, fölügyelő bizottsága és tisztikara magába öleli az időlegesen ellentétes elemek szinét-javát, ezeknek a barátság jeligéje alatt mai napon történt szives összejövetele tehát, melyért ezút­tal őszinte köszönetet mondok, örvende­tes biztosítékot képez arra, hogy a vi­har lecsillapult, a régi békés egyetértés helyreállt. Zaklatott szülővárosunk ezen éltető elemére, a békés egyetértésre s igazi barátságra emelem poharam s kí­vánom, hogy ennek előharcosait: az igen tisztelt vendégkoszorut az Isten so­káig éltesse! Reusx József igazgató fölköszöntőjében hangoztatta, hogy a jelenlevők célja váll­vetett összműködés legyen az intézet javára. Fájó szívvel búcsúztak a volt ügyésztől, de épp oly bizalommal fo­gadják az ujat. Üdvözli a házigazdát a maga, az igazgatóság és a tisztikar ne­vében. Minden változás természetszerűen forrongást idéz elő, hőfokot gerjeszt, igy történt ez jelenleg is, de az áramlatok megszűntek, a kedélyhullámok okozta Reklám és művészet. — >Esztergom és Vidékec eredeti tárcája.— A századvég nemzetgazdaságtana sze­rint a kereskedelem felvirágzásában hat­hatós szerep jutott azoknak a pirosra sárgára, zöldre festett nagy papírlapok­nak, amelyek manapság a nagyvárosi utcák zakatoló, lázas életébe szint ele­venséget visznek be, embernagyságu be­tűkkel rikító dikturákkal hirdetve világgá kakaók, szappanok és orfeumi énekes­nők dicsőségét. A plakátok világa ma­napság azonban nemcsak az utcákra szorítkozik, találkozunk a hires csokoládé és kakaó-gyárosok neveivel tengerekre hajló meredek szirteken, az Alpesek legveszedelmesebb pontjain, az afrikai szerecsenkirályok trónmennyezetén, min­denütt . . . Amerikai utazók beszélik, hogy a Rocky-Mountains elhagyatott vidékein, ahol a legbátrabb utazók is felvont re­volverrel haladnak a vérengző vadak miatt, egy-egy borzalmasan függő szik­lán szép szabályos betűkkel díszlik a nagy cégek cime. Az sem ritka eset, ami a multkorjá­ban esett meg ugyancsak Amerikában. A Missisipi partjának egy leglátoga­tottabb helyén egy yankee belevetette magát a tengerbe s borzalmasan küzkö­dÖtt a habokkal. A parton nőttön nőtt a bámulok tömege s élelmes angolok már fogadtak is, hogy szegény yankee ott vész-e, vagy nem, a mikor a fuldolók redők elsimultak. Ma egy a közös cél: a vállvetett működés és az összetartás. Kéri ennek ápolását s óhajtja, hogy a házigazda ily szellemben nagyon sokáig működhessék. Bleszl Ferenc titkár elmondotta, hogy a villamosság korszakát éljük, minden gyors tempóban halad. Ilyen gyors mű­ködés szükséges az intézetnél is s ez a modern tempó meg is van, ami a kor­mányzó és a végrehajtó testület érdeme. Az ügyész mindkettőnek tagja, mind­kettő munkájából kiveszi a maga részét. A tisztikar nevében üdvözli az ügyészt. Csernoch János kanonok szellemesen, humorosan beszél. Azzal kezdette, hogy a német közmondás szerint: Geld re­giért die Welt. A rómaiak azt tartották, hogy ahol pénz nincs, ott semmi sincs. A magyar azt mondja: >A pénz hata­lom.* S bár nem minden függ a pénztől, tényleg pénz nélkül még sincs hatalom. Ennak a nagy hatalomnak képviselője nálunk a takarékpénztár, amely ezt az erejét nem rombolásra, hanem építésre használja. A hatalmat az igazgató gya­korolja, akit általánosan szeretnek és be­csülnek s akire üríti ő is a poharát. Marosi József ugy vélekedik, hogy minden társas körnek örömet okoz, ha öreget lát az asztalfőn. Itt is ül egy ilyen férfi, aki mindnyájunk szeretetét birja. Az, hogy ő közöttük megjelent, mindnyájuk nagy örömére szolgál. Él­teti dr. Feichtinger Sándort. Mattyasóvssky Kálmán második po­hárköszöntőjében fölemlíti, hogy nem is­meri érdemnek, csak kötelességnek azt, hogy valaki tisztán élje át napjait. Az elmondott szavakból mégis levonja azt a kellemes következtetést, hogy az igaz­gatóság múltja s negyedszázados ügy­védi működése fölött kedvező ítéletet hozott. Ez azonban legkevésbbé sem szolgál volt ellenfele sérelmére, mert az itt elhangzott sok jó és szép őt föltét­lenül megilleti s volt ellenfelével, Fold­váry István barátjával mindazokat test­vériesen megosztja. S hogy ennek da­cára előnyben részesült, csak annak tu­lajdonitható, hogy korábban született, múltja hosszabb volt. Hő óhajtása, hogy ha az intézettől bármely okból megválik, az igazgatóság Ítélete fölötte akkor is kedvező legyen, mihez első sorban a tisztikar támogatását és jóindulatát kéri. Frey Ferenc azzal kezdi, hogy a XIII. században Albertus Magnus regensburgi püspök azt állította, hogy az aranyat és az ezüstöt mesterségesen előállítani nem lehetetlen. Neki kevésbé kell arany és ezüst, amely heverő tőke, mint sok papir, amely jól jövedelmez. Önök az igazi Albertus Magnusok, akik a Takarék­pénztár teendőit helyesen fogják fel s ara­nyat csinálnak a papirosból. Pénzt ka­matra fogadnak el, olcsó hitelt nyújta­nak. Vannak számos esetek, amikor az igazgatóságok csak a maguk érdekével gondoltak, nem a felekével. De az esz­tergomi Takarékpénztár igazgatósága több mint félszázad óta a helyes úton halad. Arról nem tért le, illetőleg ha szabad igy mondani: nem tértünk le. Hosszú ideig távol tartotta az intézettől atyjának ahhoz való viszonya, később egyéb elfoglaltsága, de ezentúl misem tartja távol. A házigazdával szemben gyermekkora óta táplált baráti érzelme alig talál szavakat. Mint gyermekek, ifjúkori barátok sok csintalanságot kö­vettek el, bár nem többet, mint a mos­taniak. Következett az ábránd korszaka, amikor bevonult a házigazda teljes ifjú­sággal oda ahova ők későbben fáradtan követték, s egyikük sem bánta meg lé­pését. Tudja, hogy Matyasóvszkynak legforróbb vágya teljesült be most s ezért szívből kíván minden jót neki. Dr. Foldváry István szerint könnyű a gyöngyhalásznak, aki bevárja a tenger elcsendesülését, nehezebb az olyannak, aki tépett zászlóval, tört árboccal száll újra a tengerre. De az intézet falai közé harcok riadóját és zaját ne vigyük be. Poharát volt elenfelére, tisztelt barátjára üríti. S.dvesen jött a mai estére, mert tudja, hogy ez összejövetel célja a béke volt. Legyen is mindég a választmány körében béke és szeretet. A multat el­feledtük ; marad a régi mottó : küzdj és bizva bizzál! Ez legyen mindég irány­tűnk, mert ebben rejlik a férfijellem ereje. Maiina Lajos a város jólétére emeli poharát. A városéra amelynek szintén nagy szüksége van az áldásos békére. Lecsillapult már ott is a harci zaj, éljen a város békéje. A többi tósztokról röviden már meg­emlékeztünk. Riporter. szerencsésen kikapaszkodott a partra s ekként szólt a tömeghez : — Az élettel már leszámoltam ! Meg fogok halni, de visszajöttem a hullámsír széléről, hogy utolszor is jót tegyek veletek. Nézzétek ezt az órát (itt zsebé­ből kihúzott óráját mutatta) — ez még jár, dacára, hogy percekig a viz alatt volt s járni fog, mikor én már valahol a folyam fenekén fogok nyugodni ... Itt sirva hozzátette: — Kapható a Dudley et Comp. óra­gyárában — s visszaugrott a vízbe. Francia fürdőhelyeken föltűnő szép hölgyek buzgón olvasnak lapokat a sé­tatéren, s ha egy válalkozó szellemű ga­vallér szóba akar velők eredni, elő kell fizetnie a lapra, s rögtön nyugtát is kap. A többi az ő dolga. Ez mind a szóbeli reklám segitő esz­köze. A mi a nyomtatott reklámot illeti, itt a hirdetőnek kettős felada van. Elő­ször fel kell keltenie az érdeklődést a plakátja, s a plakát révén a maga szá­mára. És sok keresgélés után oda jutot­tak a töprengő reklámspeciálisták, hogy legnagyobb vonzóerőt az emberiségre mindenkor a művészet, az igaz, hami­sítatlan művészet gyakorol, amelyben megnyilatkozik a homosapiens ős alko­tóképessége és zsenialitása. És megteremtették a művészi plaká­tokat. Elismert nagy festők, rajzolók szinte törik magukat a dijakért, amelye­ket a külföldön, főleg Németországban, a művészi kivitelű reklámokra kitűznek. Esztergom szegényügye. Esztergom, november 25. Megírtuk annak idején, hogy Nieder­mann József rendőrkapitány elkészült a városunk szegényügyének rendezését célzó szabályrendelettel s azt a szegény­ügyi bizottság a maga egészében accep­tálta. E szabályrendeletből az első részt: az általános szabályokat lapunk 82-ik számában közöltük, itt mutatjuk be ol­S uj tér nyilik a festők előtt tehetségeik érvényesülésére. Régi ismert nevek, mint Parisban Jules Cherét, Toulouse-Lautrec, Guillaume, sőt maga a párisi festők do­yenje, az ősz Puvis de Chavannes beáll­nak kakaó és a gyomortisztitó cseppek szolgálatába, festve az ízlésesnél Ízlése­sebb, szebbnél szebbb plakátokat. S két­szeres előny származik a művészileg megfestett plakátok intézményéből. A festő, akinek müvéről eddig csak az ve­hetett közvetlen tudomást, aki látta, vi­lágszerte szétszórhatja szelleme és ecsetje termékét, hasonlóan az iróhoz, zenészhez, sőt a szobrászhoz is. És nemesítő hatása van az igaz művészetnek a köznépre, amely uton útfélén találkozik a plakáttal, aki nézi, olvassa, — mert az elegáns közönség csak akkor figyel a plakátra, ha unja magát, vagy ha gyűjti; mert gyűjtőik is akadtak ezeknek az ujabb keletű reklámcikkeknck, akik valóságos képtárat állítanak össze a könnyű pa­pírra nyomatott plakátokból. Vannak Parisban plakátok, amelyek kizárólag a gyűjtők számára készülnek, s amelyek nem is kerülnek közforgalomba. Itt is bebizonyul tehát a Tasso Örök­igaz mondása, hogy >ha mézzel kenjük a csésze ajkait, csalódva életet iszik a beteg a keserű orvosságban.* Mert sokszor keserű kakaó és rekedt­hangú primadonna rejtőzik ám a zseniá­lisan megpingált plakát mögött. mf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom