Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-19 / 93.szám

hoz semmi közöm. Van törvény; keressék ott az igazukat, c Erre Anhaupel odaszólt Keményfihez : — Ismered ezt az embert ? — Mire ő közbevágott: »Engem ismer egész Esztergom; csak ő írhatott egy > valami«-nek.« Ezután a papok bementek a Haugh-trafikba, ő is eltávozott. Kéri teljes felmentését. Keményfy Kálmán reflektálva a vádlott szavaira azt állítja, hogy Zwillinger mult hó 29-én azzal támadt reá az utcán : — Ha nem volna pap, felpofoznám. Valótlanságnak mondja, hogy Zwillinger őt arcul ütötte. Észrevette idejekorán! a szándékát, lecsukta az esernyője s azzal Zwillinger ütését elhárította . . Erre Anhaupel letaszította a gyalogjáról Zwillingert. Vádlottnak az arcul ütésre vonatkozó kijelentése csak hatásvadászat ; tőkének akarja kihasználni, hogy eldicsekedhessek vele, miszerint volt bátorsága egy papot arcul verni. Dr. Anhaupel György szemináriumi praefektus, {aki a vádlott és vádló egész vallomása alatt benn volt a teremben) a következőket adja elő : F. hó 2-án este */

2 7 órakor egy ur jött velük szembe s a Fürdő előtt erősen beléje ütődött, jól az arcába nézett s mert bizonyosan látta, hogy nem az akit keres, bocsánatot kért. Eközben Keményfy előre ment, de ő csakhamar utolérte. De ekkor Zwillinger — mert ő volt az illető ur — már újra eléjük került s e szavakkal: »Ez az a komisz pap* karját Keményfy ellen emelte, de Keményfy^ esernyőjével elhárította az ütést. 0 felszólalt: » Mily szemtelen támadás! Kicsoda maga ?> Majd esernyőjével, Keményfyvel együttesen, letolta őt a gyalogjáróról s bement a trafikba e szavakkal: — Menjünk be, Kálmán! Papok az utcán nem verekedhetnek. A tárgyaló kapitány, dr. Weisz Sándor Zwillinger védőügyvédjének tiltakozása dacára, a tanút nem esküdtette meg. Zwillinger Ferenc kijelenti, hogy Anhaupel nem láthatta, vájjon az arculütés megtörtént-e, mert akkor még 6—8 lépés távolságban volt a feljelentőtől. Keményfy Kálmán vádbeszédében rövid akar lenni, mert feljelentésében körülbelül mindent elmondott s külömben sem érdemli meg az ügy a hosszabb fejtegetést. Kijelenti, hogy leginkább az fájt neki, hogy Zwillinger mint szerkesztőt támadta meg, jóllehet lett volna módja magának más, tisztességes módon is elégtételt szerezni. Fellépése hibás és gyáva volt, mert elégtételadásra képtelen papot támadott meg, amennyiben papi és szerkesztői állása egymástól el nem választható. Zwillingert személyében, becsületében, egyéniségében nem bántotta. Közleményének politikai éle i volt, amennyiben dr. Földváry ellen irányult, aki programmbeszédjében a papok iránt konciliansnak hirdette magát s mégis szövetkezett a papok ellenségeivel. A zsidó szó első cikkében elő sem fordult. A > valami« szó sem lehet sértő, amelyet Zwillinger neve mellé tett; sértő ez csak abban az esetben lehetne, ha a vádlott általánosan ismert, végzett, szereplő férfi volna. Zwillinger fellépése nem lehetett csupán a szerkesztő ellen irányítva, mert hisz > komisz papnak « nevezte őt, akit egyáltalán nem is ismert. Kéri újból vádlottnak a törvény szigora szerint való megbüntetését. Következett rövid szünet után dr. Weisz Sándor ügyvéd tartalmas, jogi érvekben gazdag védőbeszédje, amelyet itt közlünk : Tekintetes rendőrkapitány ur! Mint védőügyvédnek nemcsak jogom, de kötelességem is a tárgyalás során felhozottakból mindazon adatokat, körülményeket és bizonyítékokat csoportosítva kiemelni, amelyet az anyagi igazság kiderítése körében az elkövetett tett enyhítésére és illetve védencem ártatlanságának beigazolására szolgálnak, de másrészről nem kerüli ki figyelmem és feltétlenül kritika tárgyává teszem mindazon körülményeket és adatokat, melyek a feljelentő eljárását helytelenítik és reá nézve súlyosbítok. Már a tárgyalás előtt kijelentettem, hogy ennek dacára és menten minden érzékenykedéstől és kerülve a sértegetéseket, csakis objektíve terjesztem elő védelmemet, mindamellett midőn beszédemet két részre : az erkölcsire és a jogira kívánom fektetni, nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy feljelentő dacára annak hogy feljelentését felolvasni kértem, azon nemcsak nem módosított s igy egész terjedelmében fentartván, magát azzal azonosította és ezzel ismét beigazolta, hogy az abban tett hemzsegő epitethonok vádlott kissebbitésére, a bíróság előtti pellengérre állítás céljából írattak. Feljelentő vádlevelében hivatkozik a sajtószabadságra, ezen utalás helytelenül történt, mert a sajtószabadság jótékonyságát mindannyian elismerjük, de csak addig tartjuk annak, mig a maga hatáskörébe mozogván, másnak jogkörét meg nem sérti. Megemlíti vádbeszédjében, hogy vádlott még csak alig végezte tanulmányait s igy reá a >valami" szó annyira sértő nem lehet, ezen helytelen felfogás csak súlyosbítja íeljelentő inkorrekt eljárását, mert nemcsak a tapasztalatlan fiatal Zwillingernek, de másnak is magasabb állást kell a társadalomban szerezni, hogy a kérdéses lap célzata reá befolyással ne birjon, de helytelen a politikai irányra is mutatni, mert a politikai lapok ha Ízléstelen kritikát hoznak is, ez a politikai elvre, vagy irányra vonatkozik s nem bántja, mint jelen cikk a vádlott — talán ez időben egyetlen, de mindenesetre legfőbb vagyonát — magán becsületét. Azt állítja feljelentő, hogy a kérdéses cikk nem is birt vonatkozással vádlottra, hanem inkább Földváryra. Ezen állításból kitűnik, hogy ezen cikk nincs ugy irva, mint gondolva s hogy lajkus ember annak értelmét kimagyarázni nem tudja, hanem hogy annak jelentőségét megértse, szükséges hogy feljelentő helyzetébe képzelje magát, gondolkozását elsajátítsa és célzatát ismerje, amit a vádlott ugy látszik, meg nem tett. Feljelentő kegyes volt oly körülményeket is elismerni vádbeszédében, amelyeket a feljelentésben kitüntetni elmulasztott, de sokkal többet tart a feledékenység leple alatt. Igy bevallja, hogy a »valami« szó ugyan nem alkalmas a dicséret nyilvánításra, de még sem sértő vádlottra nézve. De hogy ez a cikk nem csak a »valami«-t tartalmazza, de kijelenti azt is, hogy a vádlott* a békés polgárokat a papok ellen uszította.* Vádolja tehát azzal, hogy vallásfelekezet elleni izgatást követett el. Ezen állítása, valódisága esetén, alkalmas arra, hogy védencem ellen a bűnvádi eljárás megindittassék. Mindaddig tehát, mig ezen állítás beigazolást nem nyer, s védencem valótlannak tartja: hamis vádat, de legalább is a becsületsértés vétségét felülhaladó rágalmazás vétségét képezi. Feljelentő akár másoktól hallott közleménykép — habár forrást nem nevez —, akár önkényesen irta e cikket, tény az, hogy az előbbi állítás elég okot szolgáltat arra, hogy i védencem magát megtámadva, becsületében bántalmazva érezze. Ha ezen cikk elővigyázat és megfontolás nélkül íratott, ne panaszkodjék a lap szerkesztősége, hogy gyakorlati alkalmazást nyert azon közmondás: >Ki hogy keres, ugy talál.« A védőbeszéd másik része az eset jogi oldalával foglalkozott. A védő szerint az első pillanatra konstatálható volt, hogy a feljelentés, mint eljárásra alkalmatlan, az eljáró hatóság által hivatalból elutasítandó lett volna. A panaszlott kihágás csak akkor forgott volna íen, ha az közbotrányt okoz, már pedig egy tanún kivül senkinek sincs róla tudomása. Ez állítás valódisága mellett számos kúriai döntvényt és határozatot sorol fel, melyekből világosan kitűnik, hogy maga a kihágási törvény a verekedés fogalma alatt koldusok, csavargók, piaci emberek által botrányosan véghezvitt és közmegütközésre szolgáló ütlegelést és leteperést ért. A müveit emberek között előfordult hasonló cselekményeket a bttkv. 261. §-a már vétségnek minősiti s a kir. járásbíróság hatáskörébe utalja. Hogy nem képez verekedést jelen cselekmény, igazolja maga a feljelentő, aki csak inzultust lát benne és a tanú, aki határozottan állítja hogy maguk, nehogy verekedés lehessen, a közeli trafikba mentek be. Még több nyomós érv felhozása után, védő védencét a hivatkozott kihágás következményei alul felmenteni és feljelentőt utánjárás és képviselet cimén 15 írt megfizetésében elmarasztalni kéri. A vádlott még kijelenti, hogy őt az egyáltalában nem bántotta volna, ha zsidónak nevezik, de az sértette, hogy dr. Földváry Istvánra nézve a cikk lealázónak mondotta az ő támogatását. Keményfy Kálmán replikája nagyjából ismétlése volt vádbeszédjének. Hangoztatta, hogy azért fordult a kapitányi hivatalhoz, mert »közbiztonsági szempontból* támadtatott meg. Felakad azon, hogy védő az eset lényegéről semmit sem beszélt; ugy látszik, helyeseli védence eljárását (dr. Weisz tagadja) mikor annak teljes felmentését kéri a beismerés dacára. Mivel folyton utcai támadásról beszél, Burián alkapitány felvilágosítja, hogy feljelentő nem jó jogász, mert ilyenre nincs paragrafus a büntető törvénykönyvben, hanem van igenis becsületsértésről, utcai verekedésről stb. mire vádló kijelenti, hogy >sajnálja a magyar justiciát.« Dr. Weisz rövid replikája után a tárgyalás déli 12 óra után befejeztetett és Burián Lajos alkapitány kijelentette, hogy írásban kézbesiti ki a feleknek az ítéletet. Megye és város. O A második alkapitány. Niedermann József rendőrkapitány, mint értesülünk, legközelebb kérni fogja a várostól a második alkapitányi állás betöltését, mert a kapitánysági személyzet a felszaporodott munkaanyag feldolgozására nem elegendő. A kapitány ur ugyan még nem terjesztette be e jelentését, az uj állásra reflektálok neveit azonban már emlegetik. Ilyenek lennének: Unger Hugó, Czakó Gábor és Osváth Andor városi hivatalnokok. O A gimnázium ügye. A gimnázium ügye megint haladt egy lépéssel hátrafelé. Az építészeti bizottság ujabb tárgyalás alá vette a módosított HöhnelNagy Pál-féle tervezetet és konstatálta, hogy annak még mindég nagy hiányosságai vannak és igy nem akceptálható. Igy aa új gymnázium megérésének reményéről unokáink is kezdenek lemondani. O Ultimátum. A város már másfél év óta tartozik 96.000 forinttal a kaszárnyaépitő Grünwald Testvérek-cégnek. A cég végre megunta a sok üres ígéretet és most ultimátumot adott a polgármesternek záros határidő megjelölését kérvén, melyen belül, ha a fizetés meg nem történik, a pört megindítják. O Új adópénztárnok. Királyi adóhivatalunk pénztárnokává a nyugalomba és a városházára vonult Sztaniek József helyére Garbóczy Ferenc neveztetett ki, aki ezideig hasonló minőségben Nagytapolesányban működött. Bizonyára érdemeinek köszönheti ezt az előléptetést s midőn örömmel üdvözöljük városunkban, nem mulaszthatjuk el sajnálkozásunkat kifejezni, hogy az illetékes körök e kinevezésnél nem informáltatták jobban magukat. Kár volt messze idegenben alkalmas embert keresni, a mikor itt volt a kéznél a legalkalmasabb. Bánffy Károly adóellenőr. Buzgóságával, lelkiismeretességével, hosszú szolgálata alatt szerzett helyi tapasztalataival mindenesetre méltó lett volna ez avan9ement-re. S hogy nem lépett elő, annál jobban sajnáljuk, mert kiváló tulajdonságai folytán előléptetésének mielőbb be kell következnie s akkor el kell veszítenünk, őt. O A szenttamási helypénz. A pénzügyi bizottság tagjai a szenttamási helypénz ügyében hétfőn tárgyaltak a főkáptalan megbizottaival: dr. Rosszival István kanonokkal és Niedermann Pál káptalani ügyészszel. Megállapodás nem történt, amennyiben a káptalan 12.000 forint megváltási összeget kért, a város pedig 7SOO forintot ajánlott fel. Abban egyeztek meg, hogy mind két fél ujabb, pontos számításokat csinál a helypénzszedési jog értékének megállapithatása céljából. A tárgyalás folyamán külömben egyes bizottsági tagok oly modorban beszéltek a kérdésről, hogy dr. Rosszival István kijelentette, miszerint a szóbeli tárgyalást beszünteti és ezentúl csak írásban hajlandó a bizottsággal érintkezésbe lépni. O A betótszerkeztós Esztergom városára minden valószínűség szerint, a jövő éy folyamán fog megtörténni. O A Városi virilisek jövő évi lajstromának végleges kiigazításával Hojfmann Ferenc pénzügyi tanácsos bízatott meg. O A lévai őszi vásár, amelynek f. hó 22-én kellett volna kezdődnie, a ragadós száj- és körömfájás miatt elhalasztatott. — Egyházi kinevezés. Vaszary Kolos hercegprímás, amint örömmel értesülünk, Bartal Szilárd várkonyi adminisztátort, Bartal Rezső kir. tanfelügyelő fiát, pilismaróthi plébánossá nevezte ki. Az uj plébános eddigi állását Pokorny pilismaróthi adminisztrátor foglalja el. — Grivisich Dániel tábornok, ezredünk volt parancsnokának egészségi állapotáról aggasztó hirek kelitek szárnyra. Azt beszélték, hogy gyógyíthatatlan szembaja : a szürke hályo'g miatt Badenbe vonult vissza. Mint örömmel halljuk, e híresztelés túlzott. Csakugyan Badenben tartózkodik üdülés végett s a szembaja is súlyosabb természetű, de mégsem olyan, amely alkalmas volna arra, hogy fényes katonai pályafutását mindenkorra megakaszsza. — Esküvő. Oláh Emil kataszteri mérnök kedden vezette oltárhoz Kecskeméthy János tekintélyes kereskedő leányát: Jolánkát. A fiatal pár az esküvő után a férj állomáshelyére : Lozomorra utazott. — Bankett. Mattyasovszky Kálmán takarékpénztári ügyészszé történt megválasztása alkalmából tegnap este a „Magyar Király* szálloda kis termében bankettet adott a takarékpénztári választmány, felügyelő bizottság és tisztikar részére. A nagy anyaghalmaz miatt a banketten mondott pohárköszöntőket, amelyek között sok érdekes és tartalmas akadt, részletesen csak jövő számunkban ismertethetjük. Itt csak azt emiitjük meg, hogy tósztokat mondottak : a házigazda a vendégeire, Reusz József igazgató és Bleszl Ferenc titkár a házigazdára, Csernoch János kanonok az intézet igazgatójára, Marosi József dr. Feichtinger Sándorra, Mattyasovszly Kálmán dr. Földváry Istvánra, dr. Földváry István Mattyasovszky Kálmánra, Frey Ferenc a házigazdára, Wimmer Imre és dr. Feichtinger Sándor a polgármesterre, Maiina Lajos a város jólétére, Marosi József >a podesztá«-ra, végül Kollár Károly a házigazda családjára. A bankett negyvennyolc vendége muzsikaszó, jó kedv és jó pezsgő mellett még éjfél után is együtt volt. — Takács Imre f. Ismét hallottja van városunknak. Takács Imre, a főszékesegyház nyugalmazott karmestere hétfőn délután Selmeczbányán kiszenvedett, miután már egy év óta haldoklott. Halála komoly veszteség városunkra; jeles zenei talentum volt s különösen mint dirigens és orgonista, fel tudta tartani a kart azon a magas nívón, amelyben mesterétől s elődjétől Seylertől átvette s ez a legnagyobb dicséret kiváló kvalitására nézve. Teljesen hivatásának élt, társas életünkben szerepet nem játszott, szabad idejét félreeső kis házában zongorája mellett töltötte s visszavonuló, magábazárkozott természete ellenségeket is szerzett neki. Ma már nincsenek ellenségei, a sirja fölött őszinte szomorúsággal kívánja mindenki: > Nyugodjék békében.* — Tanulmányút. Ifjabb Eggenhoffer József mérnök tanulmányai tökéletesítése céljából a jövő héten hosszabb tartózkodásra Parisba utazik. — Az Esztergomi Takarékpénztárban a Rónay Béla halálával megüresedett választmányi tagságra Oltóssy Ferenc hivatott be. — Házi ezredünkből. Házi ezredünknek legfiatalabb kapitánya jelenleg Hoszszalah százados, aki most érkezett városunkba. Ha köpenyeggallérje eltakarja a három csillagot, senki sem sejti azokat alatta. Mint a törzskar tagja, csapatszolgálatra lett ideiglenesen ezredünkbe osztva. — Uj ipartanitó. Az ipariskola fel ügyelő bizottsága Neumayer Károlyt ipariskolai tanítóvá választotta meg, amig Szó'lló'sy János a 3-ik rajzosztályhoz osztatott be. % — A Kaszinó szombati társasvacsorája iránt nagyon meleg érdeklődés mutatkozik. Amint az aláírási iv mutatja, körülbelül száz tag szándékozik résztvenni a barátságos estélyen. Ott fog bemutatkozni az esztergomi közönségnek Kósa Marci jónevű, ismert cigányenekara is, amely legutóbb a nyitrai közönséget szórakoztatta. A bemutatkozó sikerétői függ, hogy a farsang közeledő évadjában fiatalságunkat az ő vonója fogja-e dirigálni. — Óvónőképzőnk kitüntetése. Mióta ezen intézetet kegyelmes főpásztorunk létesítette, rövid pár év alatt kétszer aratott oly elismerést, melyet akármely más intézet méltán irigyelhet tőle. Elő-