Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-02 / 10.szám

E52TERG0M és VIDÉKE. (iCK szám.) 1896. jfefenár 2. Uj szabályrendeletek. Esztergom, február 1. A városi képviselőtestület január 30-án három fontos szab ályrendeletet alkotott, malyek szöv egét alább egész terjedelmében közöljük. Sajnáljuk, hogy a javaslat hiteles szövegét a közgyűlés előtt ném volt módunkban közzétenni, de a hivatalos körök részéről azon, — nézetünk szerint téves —- felfogással találkozott szerkesztőségünk jó szándéka, hogy a szabályrendeleti javaslatok csak közgyűlési tárgyalás után adhatók ki, addig hivatalos titkot képeznek. Már pedig ellenkezőleg, a szabályrendeletek az egész nagy közönségre kötelező erővel bírván, nem kellene azokat véka alá rejteni s ha már a közgyűlési tárgyalás előtt a javaslatok a képviselőknek egész szövegükben előzőleg meg nem küldetnek, — legalább a helyi lapok utján kellene azokat közzé tenni, hogy igy az érdekelt nagy közönség is, meg a tárgyalásra hivatott képviselők is, tudják mi készül. A szabályrendeleteket szerkezetükben és egymásra utaló rendelkezéseikben nem lehet egyszeri hallásra alaposan megbirálni s innen van azután, hogy halvaszületett szabályrendeletek támadnak, a melyekről a közönség csak akkor tud, a mikor esetleg bele ütközött. A képviselők a nagy közönség informátióit is hallják meg, ne csak az utólagos rekriminációkat, csak ugy és csak akkor lehet a közszükségletnek megfelelő szabályrendeleteket alkotni. Ehhez a legegyszerűbb út, ha a tanács által már közgyűlés elé készített szabályrendeletek az összes helyi lapok által közöltetnek. Például a zárórákra vonatkozó szabályrendelet az egész nagy közönséget igen közelről érinti és sokkal alaposabb lett volna a tárgyalása is, ha a képviselők annak rendelkezéseiről eleve tájékozva vannak. Ez a megjegyzésünk van a hivatalos felfogásra a közönség érdekében és kérjük a polgármester urat és a tanácsot, hogy a készülő szabályrendeleteket, amint azok a tanácsülés által megállapittatnak, — a nagy közönség tudomására juttassa. Az uj szabályrendeletek a következők : I. Szabályrendelet a csend- és rendháboritás eltiltása tárgyában. 1. §• Aki a város területén akár nappal, akár éjjel jogos ok nélkül nyugalmat háborító botrányos zajt, vagy lármát idéz elő, vagy egyes személyeket közbotrányt okozó cselekmények által durván megsért, aki továbbá a nyilvánosság jellegével biró mulatóhelyek nyilt, vagy zárt helyiségeiben a tisztességes múlatás határait meghaladó botrányos cselekmények által a közrendet háborítja, kihágást követ el és két forinttól ötven forintig terjedhető, a városi szegén y-a lap javára fordítandó pénzbüntetéssel, a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén pedig ö t napig terjedhető elzárással büntetendő meg. 2. §• Ezen szabályrendelet ellen elkövetett kihágások esetében 1-ső fokúlag a városi rendőrkapitány II. fokúlag Esztergomvármegye alispánja, Ill-ad fokúlag a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter határoz. II. Szabályrendet. szállodák, vendéglők, kocsmák és pálinkamérések zárórájának szabályozása tárgyában. i. §• Kávéházzal és vendéglővel ellátott szállodában záróra nem állapittatik meg, köteles azonban a szállodatulajdonos a kávéházból és vendéglőből az utcára nyiló ajtókat éjfél után két órakor becsűkatni. Csupán vendéglő vagy kávéházak zárórája éjfél után két órára határoztatik. Ezen üzletek azonban a farsang tartama alatt zárórán túl is nyitva tarthatók. Kocsmák és vendéglők zárórája október 1-től március 31-ig esteli tizenegy órára, a nyári hónapok alatt este tizenkét órára, vasár- és ünnepnapokon állandóan éjjeli tizenkét órára állapittatik meg. Az ilyen helyiségek nyáron három órakor, télen öt órakor nyithatók fel. Vendéglőkben és kávéházakban éjjeli egy órán túl zenélni csak a rendőrség által engedélyezett táncmulatságokon szabad. 3. §. Vendéglők, kávéházak, kocsmák és pálinkamérések tulajdonosai, vagy bérlői kötelesek helyiségükben a rendet és csendet fentartani, hogy a szomszédok éjjeli nyugalma meg ne zavartassék. 4. §. Vendégfogadók bérelt szobáiban kártyázó társaságok a szoba ajtaját záratlanul kötelesek tartani. Jelen szabályrendelet egy példánya minden szállodában, kávé^ házban és vendéglőben és pálinkamérési üzletben szembetűnő helyen kifüggesztve és olvasható állapotban tartandó. 6. §. Ezen szabályrendelet ellen vétők, amennyiben cselekvényük nem a büntetőkönyv határozmányai szerint ítélendő meg, kihágást követnek el és a városi szegény-alap javára fordítandó, behajthatatlanság esetén elzáratásra átváltoztatandó egy forinttól tiz forintig terjedő pénzbüntetéssel, ismétlődés esetén kétszeresével büntetendők. Ezen szabályrendelet ellen elkövetett kihágások eseteiben I-ső fo-kulag a városi rendőrkapitány, II-o d fokúlag Esztergom vármegye alispánja, Ill-ad fokúlag a nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter határoz. III. Szabályrendelet a szállodákban megszálott idegenek és utasok bejelentése tárgyában. Ez a rövid szabályrendelet meghagyja a szállodák tulajdonosának, vagy bérlőinek, hogy pontos nyilvántartási könyvet vezessenek. A megszállott utasokkal azonnal sajátkezüleg töltessék ki a bejelentő lapok rovatait s a nyert adatokat vezessék be a nyilvántartási könyvbe. Ezen könyv minden délelőtt kilenc órakor a rendőrkapitányi hivatalban bemutatandó. A szabályrendelet ellen elkövetett kihágások egy forinttól tiz forintig terjedő és ismétlődés esetén megkétszerezendő pénzbüntetéssel büntettettnek. RIPORTER. ARANY PORZÓ. Egy sereg ember élete sikerének titka, hogy jobban birja eltakarni fogyatékosságait, mint mások. Szeszélyes asszony a szerencse ; ha sok küzdelemmel meghódítottad : megcsal. * Az emberek a látszatért mindenre képesek néha még a jóra is. * Akinek a szeme rossz, rendesen a szemÜvegét szidja. * Az a sorsuk a hatalmasoknak : nem felejtenek és ném tanulnak; * A költő feladata nem az, hogy boncoljon, hanem hogy alkosson. világot, hogy sajnálni fogják. Sajnálni fogják. Sajnálni fogják bizonyára és azt mondják majd : »kár érte* . . . S a hogy e gondolatra lopva tükörbe tekint s meglátja benne az aranyos frufrut, a gömbölyű piros arcocskát, eszébe jut, hogy milyen lehet apáca ruhában. Nosza rajta, lázasan elő keresi a hozzá valókat: a mama régi, fölfejtett gyászruháját, fekete kendőket és fehér szalvétát, aztán gombostűk segélyével egy perc alatt elkészül az apáca-kosztüm. Nyakába akasztja az arány keresztjét, kezébe veszi az olvasót és ugy áll a tükör elé. Hogy egészen meglássa magát benne, felkapaszkodik egy székre. Szép, nagyon szép... A bőséges lepel alatt is meglátszik a fiatalos, nyúlánk alak, a kegyetlenül felszorított áll kövér kis tokát vet ; az ennivaló gödröcskék pedig a hamvas arcon s a homlokkötő alul is kitolakodó arany szálak, a szemekből kisugárzó pajzán életkedv, ártatlan hiúság, mind, mind, kimondhatatlan bájos kontrasztot képeznek a szomorú, sötét apáca ruhával. . . Magán felejti a tekintetét, gyermekes örömmel, boldogsággal látja, hogy ,csinos, hogy szép; fordul jobbra, fordul balra, majd közelebb hajol, majd távolodik ; itt-ott meg"gazit a ruhán egy ráncot, elsimít egy rakoncátlan fürtöt és nem tud megválni a tükörtől, és szerelmes lesz önmagába .,, — Tiniké!;,,., — Jaj, ki az? — sikolt Tiniké a széken és hátra fordul. A tárva nyitott ajtóban Kovách áll, az a kiállhatatlan, haszontalan, gyűlölt Kovách, aki mindenütt ott van, a hol nem kellene jelen lennie, a ki mindent meglát, a mit nem szabadna meglátnia. Most is, hogy megleste! Kopogtatás nélkül jött be, mint valami paraszt, vagy tolvaj. És még mosolyog, már szinte hallja gúnyolódásait az örökös szekatúráját... és nem tud ettől az embertől megszabadulni, mert a mama pártját fogja, mindig igazat ad neki... ez tűrhetetlen, ez borzasztó ... — Menjen ... menjen ki!. .. kiabálja a székről, mert nem tud leszállni. A hosszú ruha a lába közé csavarodott, fel kellene emelni, de az az ember ott le nem veszi a szemeit róla. — Hát még sem megy ki ? —• siránkozik. — Már hogy mennék, mikor itt szűkség van rám, — feleli Kovách azzal a kiállhatatlan mosolylyal, mely Tinikét vérig lázítja. — Nekem nem kell, senki sem hitta !... pattogja vissza. — De hisz nem tud lejönni a székről, látja, mért mászik olyan magasra kis hiu — és segíteni akar. — Hozzám ne nyúljon! Sikoltok, harapok, megkarmolom... — Nem félek ám! — mondja Kovách s erős karjával átfogja a karcsú kis apáca-derekat, magához öleli a lányt s ugy tartja a karjai között a levegőben. A fogoly madárka egy darabig vergődik, sirna is, meg nem is, aztán kifárad a hasztalan erőlködésben, lankadtan hajtja le a fejét a zsinóros attilára és megadja magát, szemeit behunyja, szive elalél, csak keblének pihegése mutatja, hogy él. Kovách megilletődve nézi a mellén nyugvó édes gyermek fejét, a lesimuló, hosszú szempillákat, a félig nyitott, nedves ajkakat ... és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy csókkal borítsa őket. A gyermek hagyja, szótlanul tűri a szenvedélyes lázas, forró csókokat. — Én édes angyalom, üdvöm, boldogságom, rég féltett kincsem — áradozik Kovách — akar-e az enyém lenni ?.. . •— A magáé vagyok . . . suttogja Tiniké . . . VOJTKÓ PÁL. Hiu asszonyoknak. — Egy kis kozmetika. A new-yorki nők tisztában vannak a régi mondás igazságával, hogy a szépségért sokat kell szenvedni. Van egy bőrspecialistájok, a ki megszabadít mindenkit a rút bőrtől, és helyébe olyant varázsol, mely a barackvirág gyöngéd szirmait juttatja eszünkbe. Azt kérdik önök : nem jár-e ez fájdalommal ? Dehogy nem ! Azonban ki törődnék azzal ?! A mai század női, szépségükért készek átszenvedni mindazt, a mit a régi idők mártírjai vallásukért szenvedtek el. Mi több, mosolyogva tűrik a kínzást, azt állítván ; hogy nem fáj, ellenkezőleg szinte »felfrissít.« Mit is csinál tehát az a specialista ? Leülteti önt egy pompás székbe, lábai alá zsámolyt csúsztat, teljes kényelembe helyezi. Ekkor aztán »munkába« jön ön. A kezelő hölgy arcszíne olyan, mint a kagyló rózsás belseje, s az öné is olyan lesz, mondja ő megnyugtatólag. Az első operáció abból áll, hogy arcának minden egyes részecskéjét megcsipdesi. Mindenki tudja, mennyivel jobban fáj az apró csipdesés, mint a nagyobb csípés, de ennek meg kell történnie, hogy az arc »megpuhuljon.* Aztán bekenik arcát valami sima, olajos keverékkel. »Hajoljon előre, kérem«, mondja a kedves leány. Törülközőt borit a fejére s ön vagy tizenöt percig forró viz fölébe tartja arcát. Légszesz-készülék tartja forrásban az edény vizét, s ön a felszálló gőztől majd hogy meg nem ful. Nagyon örül, mikor vége a párolásnak s hátradőlhet székében. A szemben lévő tükör lángoló arcot mutat, melyről csurog az izzadtság és olaj Idáig még nem sok jót ígér a szégitési kísérlet, de egy pillantás a leány csipke-rózsa arcára megnyugtatja önt. A specialista megtörli arcát s megmutatja önnek a törülközőt, mély — fekete