Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-22 / 85.szám

rok maradnak, és azzal vakarja feje búbját a gazda: >adtál uram esőt, de nincs köszönet benne, f Hiszen igen tisztelt választó polgárok, mindegyikünk többékevésbé magán tapasztalja, mennyi futkosás, költség és utánjárásba került eddig az örökösnek, ha örökségét a nevére akarta iratni ; szaladgál közjegyzőtől árvaszékhez, fiskálishoz, birósághoz és esztendők multak el, amig a telekkönyvbe az örökös neve bejutott. Most, hogy törvény által gondoskodott a kormány arról, hogy az örökhagyó vagyona a legrövidebb idő alatt az örökös nevére legyen Írva a telekkönyvben, s az örökös lábát sem mozdítja ki a házából s oda hozzák elejébe a végzést, hogy elhunyt apja vagy anyja hagyatékát a nevére irták, most ezért is szidjuk még az átkos kormányt azért, mert ezek a törvények mind a nép javára szolgálnak. Ott van a bűnvádi eljárásról szóló törvény és az esküdtszékek felállítása, ahol minden írni s olvasni tudó választópolgár bírói székben ülve, maga szolgáltat majd igazságot polgártársainak és az a magyar nép, amelynek józanságát és igazság^eretetét mindenki ismeri, dicséri, most már abban a helyzetben lesz, hogy hasznát vegye ennek a közügyekben és a birói székben. Annak a józanságnak és igazságszeretetnek, amelyet az ellenzék folyton dicsér és emleget a választásoknál, s most mégis ellenezte a törvény megalkotását. Felállítják most a közigazgatási bíróságot is, amelynek az a rendeltetése lesz, hogy a polgárok olyan közigazgatási ügyeikben, amelyekben a szolgabíró határozott és az alispán vagy legfelsőbb fórumban a minisztérium döntött, amely fórumok az alsóbb hatóságoknak közvetlen elöljáróik, most egy egészen független bíróság fog végső fokban Ítélkezni. Azt, igen tisztelt választópolgárok, senki sem fogja elvitatni, hogy ezek a törvények hasznára vannak az országnak, s hogy amikor a közigazgatási ügyek eldöntését független bíróságra bízza a törvény, csak tágítani akarta az egyes polgárok jogait, csak meg akarta adni a módot arra, hogy minden egyes polgár magát mindentől és minden hatóságtól függetlenítse és szabaddá tegye. Amely párt pedig e törvényeket támogatta és megszavazta, amely pártnak az a célja, hogy minden polgár a maga szabadságát minél jobban, minél tökéletesebben elérje, magát mindenkitől, minden hatóságtól függetlenebbé tegye, s azon igyekszik, hogy ilyen törvényeket és ilyen intézményeket létesítsen, amely párt azon dolgozik hogy minden embernek teste, lelke, szava, gondolata, meggyőződése minél szabadabb legyen, az a szabadelvű párt. Az a párt, amely a szabadelvű haladás és fejlődés előharcosa, amely nem személyeket támogat, hanem csak olyan alkotmányos kormányt támogat, amely ezen jelszavak után indul és a teljes szabadelvű haladás munkása. Már most, uraim, azok a pártárnyalatok amelyek az ilyen törvények megbuktatására törekedtek s mindig oda igyekeztek hatni, hogy azok a törvények életbe ne lépjenek, állanak ellenében a szabadéi vüpártnak. Az a párt tehát, amelyhez szivem öszszes melegsége és agyam minden szálával kötve vagyok, a szabadelvüpárt, ha az igaz kritika szemüvegen keresztül nézzük, nem törekedik arra, amivel őt az ellenzékiek vádolják. Mert az ellenzék sok lármával sok hűhóval, teli torokkal kiabál minden ellen, amit a szabadelvű kormányok tesznek és tettek és akadályozta eddig is a serény munkában bőbeszédűségével, de ha kenyértörésre kerülne a dolog, ugy járnának azok is, mint az a bizonyos kováes, aki mikor a csizmáját a majszter uram hazahozta, azt minden oldalról bírálgatta, szidta a sarkát, ócsárolta a szárát meg a torkát. — A majszter egy darabig hallgatta s mikor látta, hogy a tisztességes munkát csak azért ócsárolja a kovács, hogy őt megkínozza, odacsapta könnyen hogy »csinálja jobban, c — Ahhoz hogy jobban csinálja persze, hogy előbb szét kellett szedni a csizmát. Utcu nekivágott a kovács, s a csizmát az üllőre téve a pőrölyével öszzetörte, szakgatta ugy, hogy czafatokban lógott szét az uj csizma, de mikor a varrásra került a sor, bizony nem tudta a kovács nehéz kezével a könnyű árat és dratyvát használni s megszégyenülve kellett beismerni, hogy ő ahhoz nem ért s azt is elrontotta, amit a csizmadia jól elkészített. Igy csinál az ellenzék is és a kész csizmákat mindig szét akarja szaggatni bőbeszédűségének pőrölyével. Hisz még élénk emlékezetünkben van hogy Magyarország legtöbb vármegyéje fölirt a képviselőházhoz, hogy az ellenzék időtrabló bőbeszédűségének szabjon gátat valami módon a házszabályokkal, avagy hosszabbítsa meg a tanácskozás idejét, hogy a dologra idő elég maradjon. Sajnos hogy ebben az áldatlan munkában részt vett a függetlenségi párt is. — Legnagyobb varázsát ez a tiszteletreméltó párt abban birja, hogy azokkal a harcokkal függ egybe, amelyek emléke minden magyar vérét gyorsabb lüktetésbe hozza. A Független Magyarország az az ideál az a bálványkép, amely minden magyar ember szivében él és kell is élnie. De hogy ez a mai függetlenségipárt maga sincs tisztában a maga tennivalóival, onnan látszik, hogy folytonosan önmagával küzd, pártokra szakad és egymásnak ellensége. S csak abban egyezik meg hogy azt a kapcsolatot, azt a kiegyezést, amely minket Ausztriával egybeköt, s amely kapcsolat képezi, mint láttuk összes haladásunk alapját, erőszakosan akarja szétszakítani. Azt a kiegyezést, amelyet Ausztriával mint két külön fél, kölcsönös megfontolás és hosszas tanácskozás alapján megkötöttük. Ha két fél, akik belátták hogy egyenként gyöngék levén, céljaikat el nem érhetik, erejüket és pénzüket azért egyesitették, hogy közös céljukat közös erővel, kölcsönös támogatással közös uton elérhették, s aztán a közösséget megszakítani egyszerre csak az egyik fél akarja, akkor okvetlen ökölre kerül köztük a sor. Az ökölharcban pedig aki birja, az marja. Hát még ha aztán ez a két fél két állam. Gondoljuk meg mi lesz abból, ha két állam emeli föl egymás ellen az ökleit; okvetlen lőpor-füst szaga kél utánna minden nyomoruságával a háborúnak. Pedig nekünk még sokat kell dolgoznunk és munkálkodnunk, hogy a magyar hazát megerősíthessük. A szabadelvüpárt munkáját rendszeresen végzi, egységesíteni, megerősíteni akarja Magyarországot, mindenekelőtt és fokozatosan felemelni erőben és gazdagságban. A szabadelvüpárt a sok kinnal és fáradsággal felépített házat, amikor már be van rendezve szoba, konyha, csűr, fenn akarja tartani és tovább rendezni. A függetlenségi párt uj házat akar építeni, amikor a régi még nem is régi. Ugy jár el, mint az az ember, aki kiszántja tavaszkor, a megerősödött őszi vetést, hogy újra vessen. Ezek és sok más egyebek alapján, amelyeket most a tisztelt választó közönség türelmének és idejének elrablása nélkül el nem mondhatnék, érzem magam indíttatva arra, hogy a szabadelvüpárthoz csatlakozzam minden erőmmel. Ahhoz a párthoz, melynek a magyar haza mindent köszönhet, amije van s ameíy Magyarország fejlődésére nézve legtöbb biztosítékot nyújt. Ahhoz a párthoz amely az- 1867^-ik évi kiegyezés alapján állva fönn akarja tartani annak intézményeit és eredményeit, s azt a békét, amelyet fölséges királyunk és a nemzet közt létrehozott, a szabadelvüség utján való haladásra akarja felhasználni. Én is ennek a kiegyezésnek az alapján állok, amelyet nem kisebb emberek hoztak létre, mint Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula. Hogy ez a kiegyezés a nemzet hasznára vált, annak bizonyítéka annak a 30 évnek az eredménye, amennyi idő azóta eltelt. Mert több szabadságot, több vagyont több, pénzt, több földet nem adhat önöknek uraim a függetlenségi párt sem. Meg egy újonnan keletkezett párttal szaporodott meg a mi parlamenti világunk a legutóbbi időben. Furcsa egy helyzetben van jó maga, mert hát ámbár programmjában azt jelentette ki hogy az 1867-iki kiegyezés alapján áll, mégis szövetkezik a függetlenségi párt egyik felével, amely pedig Magyarország romlásának tartja a kiegyezést. — Hát most kérdem mi alapon áll ez a néppárt ? Rombolni akar; hely- és pártválogatás nélkül dolgozik ; eszközválogatás nélkül és olyan mozsdatlan szájjal nyilvánosan és a sajtóban, amilyen még nem volt Magyarországon, mióta sajtószabadság van. Azt mondja a néppárt, |hogy csak a nép érdekeit hordja szivén és azokat támogatja csak a népért küzd, önzetlenül, — s majd szerez neki vagyont és boldogságot. De ha megtudjuk azt, hogy a néppárt háta mögött néhány gazdag mágnás áll, aki azelőtt a néppel éppen semmit sem törődött, ugy vagy vagyunk vele, mint mikor egyszerre egy rég elfeledett, velünk nem törődő idegen nagy sip-dobbal lármával közeledik felénk s ámbár hosszú idő óta nem vett részt küzdelmeinkben most mellénk kerül s azt mondja: barátod vagyok. Ha hiszünk a hizelgésnek, nyakunkba ül; de ha nem hiszünk, hanem gondolkozunk azon mit akarhat ez tőlünk mikor ilyen hosszú ideig nem törődött velünk, akkor rájövünk, hogy a hízelgő tőlünk akar valamit, hogy a maga hasznára fordítsa, mert nem az a barátod oh magyar nép, amely hízelkedik neked és égig magasztal, hanem aki szemedbe mondja az igazságot. Még van egy bevallott célja, a revisio t. i. az, hogy a már meghozott és ő felsége Apostoli Királyunk által szentesitett egyházpolitikai törvények eltörültessenek. Ezek a törvények biztosítják azt, hogy vallását széles e magyar hazában mindenki szabadon gyakorolhassa és azt vehesse feleségül, akit akar. A házasság alapja pedig az a szeretet levén, amelyet két egyén egymás iránt táplál, a szeretet ilyen nyiivánulásának szabna gátot a revisio s a férfi éppen azt nem vehetné el, akit legjobban szeret, — csak azért mert ő más vallást követ. Ezzel megvolna újra akadályozva a vallás szabad gyakorlata. Szabad magyar hát ezt a pártot nem követheti, aki más szabadságát is tiszteletben akarja tartani. Már pedig azt mondja a példaszó : amit nem akarsz faágadnak, azt ne tedd másnak sem. Az 1848. évi küzdelmek árán felszabadult a magyar nemzet és elnyerte tettének, szavának, meggyőződésének teljes szabadságát s ezek a szabadságjogok nemcsak hogy mind felvétettek a kiegyezés keretébe de sőt ez a kiegyesés azok alapján jött létre, j Ezeknek a szabadságjogoknak megerősítése és függetlenítése, a magyar nemzet anyagi és szellemi megerősítése most az első dolgunk és legelső feladatunk, Miután pedig a világforgalmi alakulásoknál fogva a gabona árak leszállottak s miután Magyarország ősereje: a földmivelés, ennek a támogatása lesz az első feladat; e célból az egész adórendszer átalakítását óhajtom a földadó méltányos és igazságos leszállításával. A III. 0. kereseti adó egyenlékenyebbé tételét, leszállítását és annak kivetése és beszedése körül oly eljárás statuálását igyekezném behozni amely az állampolgárok zaklatását teljesen ki fogja zárni. Pártolni és sürgetni fogom a börzeadó behozatalát, mert méltánytalannak tartom azt, hogy éppen az a vagyon, amely jóformán semmi munkát sem igényel és tisztán a szerencse eredménye, megadóztatás nélkül folyjon olyan, aránylag csekély számú állampolgár zsebébe, akik úgyis óriási vagyonnal és tőkével rendelkeznek, és az adózás alól kibújtak. A teherrel szemben azon fogok igyekezni hogy a fóldmivelSk és kisiparosok hitelszükségleteinek könnyű kielégítésére alkalmas források nyittassanak, ha szükséges az állam támogatása mellett. Ezzel kapcsolatban kell felemliteni hogy a szőlőtermelés és bortermelés istápolása tekintetében ez idő szerint már fennálló törvény intézkedésein kivül, különös gondoskodásképpen a jelenlegi kormány az Esztergomban ssékelő borászati felügyelőt utasította, hogy már e tél folyamán az uj szőlők betelepítéséről megyeszer te felolvasásokat tartson és azon ígéretet tette meg, hogy exen felügyelőség tanácsa és ajánlatára TJ: év alatt kamat nélkül fórleszthető kölcsönöket fog szőlő tepiétési czélokra kijárultatni. Ezek az intézkedések fognak arra szolgálni, hogy a nemzet vagyona fejlődjék és ezzel nagyon természetesen egy-egy egyén önállósága gyarapodjék. Azt hiszem, a jövő ülésszak munkásságának nagy részét az állami közigazgatás és a kinevezési rendszer megépítése fogja igénybe venni. Erős munka a mely sok körültekintést igényel és hazafiságot feltételez. E tekintetben azt óhajtora, hogy azok a szervek amelyek az állampolgárok jóléte, személye s vagyoni biztonsága megőrzése és mindennapi ügyeinek elintézésére hivatvák, függetlenittesenek minden tekintetében s az a bizonytalanság, mely a rövid időre való megválasztásból ered, mmegsiüntettessék az életfogytiglan való kinevezés intézménye által, de hogy az a központosító hatalom, amely igy az állam kezébe kerül, ellensúlyozva legyen, oly fegyelmi, szabályok alkotását sürgetném, amelyek a tisztviselők függetlenségét, amenyire az állampolgárok biztonsága megkívánja — felfelé is megőrizzék és érdekek szolgájává ne tétethessenek. Az óhajtom, hogy olyan javadalmazásuk és előmenetelük legyen, amely az anyagi küzdés gondjait elvonja s minden tehetségük és erejüket polgártársaik java — sigy a magyar állam boldogulására fordíthassák. Ezzel a kérdéssel, t. i. az államosítás kérdésével összefügg a megyék kikerekitése és a közigazgatási egységek megállapításának kérdése. Ez pedig bennünket Esztergomvármegye lakosait égetően érdekel. E tekintetben, a felsőbb állami szempontok figyelembe vétele mellett minden erőmből küzdenek olyan törekvés ellen, mely Esztergom vármegyének más megyébe

) való bekebelezésére irányul. Es valamint szükségesnek tartom, hogy az állami jó közigazgatás áldásait mihamarább élvezhessük, úgy minden eszközt fel fogok használni árra, hogy a városok és nagyközségek mint az intelligentia, tehát a magyarság legerősebb terjesztőinek gyül-