Esztergom és Vidéke, 1896
1896-10-22 / 85.szám
Esztergom, XVIII. évfolyam. 85. szám. Csütörtök, 1896. október 22. ESZTERGOM es mm Megjelenik hetenkint kétszer : § csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI Ár\: f Egész évre 6 frt — kr. § Fél évre 3 > — > 5 Negyed évre I » 50 > | Egy hónapra — > 50 > | Egyes szám ára — » 7 » | VÁROSI ES MEGY EI ERDEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —BE TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a WallHsclt- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyílttér ára soronkint 20 kr, Pór Antal. Esztergom, október 21. A helybeli főkáptalan hazafiasságáról és tudományosságáról országszerte ismert és tisztelt tagja : Pór Antal kanonok megnyilatkozott a >Szabadság< vasárnapi számában, abból az alkalomból, hogy az >Esztergomi szokásos tenorjában inzultálta őt politikai magatartásáért. Megnyilatkozása nemcsak városunkban, hanem az egész országban méltó feltűnést keltett. Örömmel, büszkén olvasta minden jó érzésű ember, ahogy szégyenkezéssel, önmegvetéssel kellett eltöltenie mindazokat, akik a szelidlelkü béketűrő, vallásának és tudományának élő főpapot aranyszavainak megírására kényszeritették. Ma, amikor az egyház egyház egyes fanatikus szolgái majdnem elragadják az oltárról a kelyhet, hogy kortespohárnak használják, ma amikor akadnak olyan hivatásukról teljesen megfeledkező egyházi férfiak, akik a szent keresztre akasztják a kulacsot, mint a vészes setétségből kimentő világító torony, ragyognak felénk férfiasságában, igazságában megkapó szavai: ü .Esztep és Vidéke" tárcája. Cousm és cousine. Szöghajú, kékszemű lány a cousine, Öt évig a zárda nevelte. Szögletes, gyönge diák a cousin. De a Múzsa, a Múzsa kegyeltje. Múzsája — a kékszemű, szőke cousine. Kiről az örök tavasz mosolyog — >Szeretsz-e cusine t* — > Örökre cousin.U S igy szól aki hallja: a jő rokonok 1 És múlnak az évek, és szól a cousin : * Meghalni szeretnék — meghalsz-e véli cm f< *Mi bajod a halállal, drága cousin, Nem szebb-e az élet, a szerelem f« »Beteg vagyok, édes. Kifogytam a dalból. Mire szállnak a fecskék, én ágyba rogyok. Ápolsz-e, cousine?* — >Bizonyára, cousin. S igy sxól, a ki hallja: a jó rokonok! S elszálltak a fecskék . . . A szőke cousine[nak Talált a rokonság egy módos urat; Piczi levélkék viszik a nagy hirt, A mit a menyasszony örvendve tudat . . . Mind közül egy a legillatosabb, Megölnek egy szivet valahol e sorok : »Eszembe jutottál, drága cousin-om . . .« »S igy szól, a ki látja: a jó rokonok! Makai Emil. — Én katholikus pap vagyok, önök pedig a katholikus nevezetet megtagadó néppárti papok. Én — ha megengedik — a szeretetnek vagyok apostola, önök pedig szövetségesükkel : Lueger úrral együtt a gyűlöletet terjesztik. A féktelen, elvadult izgatókra valószínűleg semmi hatással sem lesz e bátor, hatalmas megnyilatkozás, sőt vörös posztó lesz az, amelytől csak jobban megvadulnak, mint bizonyos ész- és akarat nélkül való lények. De hisz arra nem is gondol senki, hogy ezeket az őrjöngőket a józanság útjára visszatérítse. De azok közül, akiket hazugságaikkal, fenyegetéseikkel, az emberi gyengeségek raffinált kihasználásával maguk köré gyűjtöttek, bizonyosan nagyon sokan fognak akadni, akik a felszólalás elolvasása után elmondják a >mea maxima culpac-t. Meg fogják érteni Pór Antal szavaiból, hogy a liberalizmus nem az a rettenetes monstrum, amelyeknek Lepsényiek et consortes előttük lefestették, s hogy a liberalizmus kútforrása maga a bibliai szeretet: »nemcsak nem gyűlölni senkit, de szeretni mindenkit. • Meg fognak döbbeni azoktól a szavaktól, amelyek a végzetes, szerencsétlen utat, amelyen haladnak, előttük megvilágítják, azt az utat, ameiy éppen a katholikus egyház ujabb és ujabb meggyaláztatása felé vezet. Városunk felvilágosodott, józan lakosságából eddig is nagyon kevesek akadtak, akiket az álapostolok Júdás szavai hatalmukba ejtettek volna. Ez a néhány ember is, ha Pór Antal megnyilatkozását elolvasta, bizonyára futva, undorodva menekül az önző farizeizmus táborából. S igy az esztergomi néppárti uracskák vakmerő támadásaikkal, kíméletlen sértegetéseikkel csak maguknak ásták meg a vermet s esztergomi protezséjüknek, amint tapasztalni fogják, csupán ártottak. Üdvözöljük Pór Antalt, az igazi papot férfias bátorságáért, üdvözöljük és mély hálát mondunk neki. Mély hálát, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy megnyilatkozásával nemcsak egyházának használt, hanem városunk, sőt az egész ország nyugalmának megóvására is sokat tett. Azokat pedig, akiket az álapostolok ezután is megkísérteni próbálnak, szépen kérjük, vágják oda büszkén, önérzetesen a kísértőknek Pór Antal klasszikus szavait: — Én a szeretetnek vagyok apostola, önök pedig a gyűlöletet terjesztik ! Aucun. J* jő fegyö^gy* — Az >Esztergom és Vidéke* tárcája. — — Paul Aréne. — Sokáig fujt a szél s az erdő utai reggelre száraz gályákkal volta borítva és itt-ott apró fagyöngy-szálak is hevertek, letépve azokból a sürü zöld golyókból, melyek ősz tájban a leveletlen fák ormain megjelenve, hasonlítanak a szarkafészekekhez. Két nő volt az erdőben: az egyik öreg, olyan öreg, hogy arcának és kezeinek repedezett bőre keménynek látszott, mint a fakéreg: a másik fiatal és oly szép, hogy ebben az évszakban misem volt szépségéhez hasonlítható, miután nem volt az elsárgult fűben gyöngyvirág, melynek fehérsége vetekednék az arcáéval, sem ibolya, melynek kéksége szemeihez hasonló volna. Az öreg rőzsét gyűjtött, hogy vityillóját felmelegítse s az ebédjét megfőzze. A fiatal mintegy időtöltésből a főidre hullott fagyöngyöt szedegette fel s kötötte össze egy szalaggal. Az történt aztán, hogy az egyik ődöngve, a másik galyat szedve találkoztak egymással épen a remeték kereszutjánál, a nagy kőtömb közelében, melynek a közepén, egy leesett kereszt helyén most egy lyuk látható, mely mingig tele van vízzel, a hová a erdei madárkák inni járnak. Dr. Hulénji Gyozo programmbeszéde. Esztergom, október 21. Dr. Hulényi Győző, a dorogi kerület szabadelvüpárti képviselőjelöltje vasárnap kezdette meg programmbeszédének elmondását kerületében. Első állomása Párkány volt s már ezen az első állomáson oly nagy, impozáns, meggyőző hatással volt a nagy hallgatóközönségre hogy azt eső, szél, vihar sem tudta helyéből elmozdítani s folyton növekvő lelkesedéssel, állandó, egyhangú helyesléssel fogadta minden szavát. Fogadhatta, hallgathatta is ! . . . Felesleges beszédének jelentőségét, érdekességét, meggyőző erejét külön jellemeznünk; olvasóink alább egész terjedelmében megtalálják azt. Ez a beszéd nyilt, őszinte politikai hitvallás, amely kiterjed minden aktuális kérdésre és mindegyikre férfias bátorsággal, világosan megfelel; — Jaj de szép fagyöngy! kiáltott fel az öreg. Es aztán édes Istenem, mit csinálsz mindezzel a sok szép fagyöngygyei? A fiatal habozott a felelettel; mert rongyaival, hamiskás arcával a rőzsés öreg asszony eleinte valami boszorkány benyomását tette rá. Ezek a rongyok azonban olyan tiszták voltak és azzal a hamissággal szemmel láthatóan annyi jóság vegyült, hogy megnyerte bizalmát. — Nos — mondotta — ugy áll a dolog, hogy én Vilma vagyok, a Gruillaume mester lánya amonnan a tanyáról, a hidon tul, a mint a faluba megyünk, a hol az országút elkanyarodik. — Gazdag ház ! Oh, gazdag és áldott: minden szegény jól ismeri rég idők óta, mióta csak alamisznát osztogatnak ottan. — Hát, hallja jó öreg és miután itt az alkalom rá, ne tagadjon meg tőlem egy jó tanácsot. Van valaki, a kit én szeretek és a ki házasságot ígért nekem. Ő is szeret engemet nagyon ; mind a mellett épen nem siet. Én tehát ma reggel ezt a sok szép fagyöngyöt látván a füvön és a mohán szerte heverni, arra a gondolatra jöttem, hogy bokrétát kötök belőle és majd jövő karácsonykor este, a nélkül hogy valaki tudná, felakasztom az ajtónk fólé. Minthogy a jegyesem is nálam lesz karácsony este s vele megyek az éjféli misére, együtt fogunk elhaladni alatta. Ha pedig egy fiatal pár együtt halad el karácsonyeste a fagyöngy alatt, a mint tudja, a szerelem megkétszereződik s egy év leforgása előtt meg lesz a lakodalom. — Tudom, tudom — dünyögte az öreg — de hát még nincseen karácsony, még jó négy hónap akkoráig. — Hát aztán? Elteszem hát. A fagyöngy évekig elmarad ; mától négy hónap alatt nem fog elfonnyadni. Az Öreg elkezdett nevetni: — Igazán szép fagyöngyök, egészen virágosak, sürü gályákkal és lombozattal, sárgák, mint az arany . . . Csakhogy talán egy kissé éretlenek! A magvai még zöldek . . . Nem szabad nagyon korán letépni a fagyöngyöt, sem pedig felszedni, mit a szél levert . . . Hogy a fagyöngy jó legyen és szerencsét hozzon a szerelmesekre, ki kell állnia a telet, átélni hideget, fagyot és oly erősen hozzánőni a fához, hogy letépve, a kéreg is vele jöjjön ... A fiatalság nem akarja ezt hinni: Pedig hát külömbség van a fagyöngy és fagyöngy, épugy, mint szerelem és szerelem között. Vilma már messze járt, az öreg mindamellett ismételgette, amint a gályákat Ősszekötözgette : — Hiszen nagyon szép fagyöngy az. De van külömbség fagyöngy és fagyöngy között. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
