Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-18 / 84.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 84. szám. Vasárnap, 1896. október 18. ESZTERGOM es VIDÉKI Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR/. Egész évre 6 fit ­Fél évre 3> — > Negyed évre i » 50 > Egy hónapra — > 50 > Egyes szám ára — > 7 > kr. ^a^^x^<^»^xvx^^x^x^vxxxxxxxxxxxxxxxx^xxxxxxxxx^v\N^x x «v .v\w. VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. I | Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, I hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—S-ig. | Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. | hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | pénzek és reklamálások is küldendők. | —== TELEFON 59. SZÁM. ==— I Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papír­kereskedésében, a Wallllscll- és Hangll-féle dohánytözsdékben. $ Hirdetések $ csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. | I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. | Nyilttér ára soronkint 20 kr, XXXNX.XXXNXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^ Az ellenzékhez. Esztergom, október 17. Egy hét óta egyre-másra érkez­nek szerkesztőségünkbe a nyilt fel­szólalások, megokolt panaszok, erős megrovások, amelyek egy egész csa­pat ingerült választópolgárt, za­vargó korteskáplárt és ezek felbé­relt mozgósított suhanc-seregét il­letik. A társadalomnak már úgyis bru­tális kezekkel megzavart harmóniá­ját szentnek és sérthetetlennek tart­ván, sem szóban, sem Írásban nem fogunk annak nyilvános megzavará­sára alkalmat adni s éppen ezért a beküldött nyilatkozatokat, szemé­lyeskedő jellegüknél fogva, bár ál­talánosan tisztelt és ismert kezek­ből származnak, nem közöljük. De bár már a mult számunkban jellemeztük és megbélyegeztük az ellenzék részéről a szabadelvüpárti jelölt ellen krétával, kátránynyal, or­dítással, reprodukálhatatlan paskvil­tokkal indított hajszát, — azt mégis sajnálattal keli konstatálnunk, hogy önzetlen, minden jóérzésű polgár ál­tal jogosnak elismert felszólalásunk­nak nem volt meg a reménylett eredménye. Ii „Esztergom és Vidéke" tárcája, A mig a szabadelvüpárt ereje, igazsága tudatában az esztergomi egyesült ellenzék: a nemzeti-nép — függetlenségi párt tagjait zászlóit s korteskedése külső eszkö­zeit nem becsmérli, nem ócsárolja, addig ez az ellenzék, vagy legalább annak néhány fanatikus tagja bő­szülten folytatja utcai akcióját. Reggelről-reggelre szaporodnak az olyan házfeliratok, amelyek minden [tisztességes ember arcába kergetik | a vért, napról-napra hozzák szer­! kesztőségünkbe azokat az irott fal­ragaszokat, amelyek tartalmától, stylusától megundorodik minden jobb érzésű lélek s amelyekkel | éppen a becsületben, közhasznú ! munkásságban megőszült előkelő 1 választópolgárok házfalait mocskol­jják be. I j Az ellenzék jelöltje előttünk is kijelentette, amiben egy percig sem . kételkedtünk, hogy semmi része J sincs az utcai alávalóságokban, ame­lyeket teljesen elitéi. Kérve-kérjük . őt, ne elégedjék meg az elitéléssel, hanem hasson oda, hogy pártjának megvadult hiveit megrendszabályoz­zák és további botránykereső akció­jában megakadályozzák. Mert ezek I akciója csak a köznyugalomnak árt Piros tollak, zöld tollak. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Országszerte megindult az alkotmá­nyos háború. Folyik a bor itt-ott a vér is, és magasan lobog a zászló, amelyet enyhén, lanyhán lenget a fátyolos őszi szellő. Mig elnézem a sok trikolórt, eszembe jutnak azok a régi választások, amelyek­ről nekem havas, zúzmarás téli estéken néhai való jó öregek meséltek, azok az igazi választások, amelyeket aszerint tak­sált a nemes atyafi, ahány bevert fej maradt a piacon. Egy követet választott akkor minden vármegye, de ennek talpig embernek kellett leni. Természetesen szája-ize sze­rint választott minden vármegye és a hi­res ellenzéki vármegyék, mint Bihar, He­ves, Borsod és Rákóczi vármegyéje, Be­reg, mindig keményfejü, nyakas embe­reket köldtek a diétára. Ezeknek a keményfejü, nyakas urak­nak aztán néha bajuk is támadt. Igy lefokozták rangjáról Vay Dániel ez­redes uramat, mert a 91—92-iki pozsonyi országgyűlésen Festetich György mellé állt és azt hangoztatta, hogy a magyar ezredeknek a hazában kellene állomá­sozni. Egyik túloldali követ odakiáltotta neki, hogy a császár katonájának nem illik igy beszélni, amire Vay Önérzetesen csa­pott a mellére : — Elősorban magyar hazafi vagyok, csak azután katona ! Ugy neki, mint gróf Festetich György­nek is meggyült a baja. Festeticht még a haditanács elé is beidézték és-a dolog vége az lett, hogy mindaketten haza­mentek parasztnak. Nagy esemény volt hajdan a követ* választás és valóságos irodalom van a régi kortesnótákból. Igen viharos választás volt a harmin­cas években a gróf Szirmay választása Borsodban. Nagy schwarzgelb, aulikus hirben állt a gróf és a miskolci kálvinisták sehogy sem szívelhették. Ragályi Tamást, a nagyeszű haladó párti hazafit akarta mindenki és megyeszerte zengett a nóta: Rák a Szirmay cimere, Nem a haladás embere — Véle Borsod dicsősége, Rákként menne hátrafele. A falusi kastélyokban, nemesi kúriá­kon mindenütt a Ragályi zászlója lengett. Ha valamelyikbe olyan fiatal, házasu­a jelölt urnák pedig édes keveset használ. Legyünk, uraim, nyugodtabbak ! Tizenegy nap van mindössze hátra s e tizenegy napért ne dúljuk fel sok évekre városunk békéjét, társadalmi életét. Ha a szabadelvüpárt tudja tisztességes eszközökkel, nyugodtan, az utca negligálásával a döntő üt­közetet előkészítetni, miért ne te­hetné még az ellenzék is ugyanazt! Első sorban pedig az ellenzéki sajtó szolgálja okosabban jelöltje ügyét, s ne lázítsa, ne uszítsa nyers támadásaival, szemérmetlen ha­zudozásaival, kvalifikálhatatlan sze­mélyeskedéseivel a népet véres ve­szekedésekbe, mert a felelőség mindig azoké marad, akik ingerültsé­gükben, éretlenségükben, fanatizmu­sukban átlépték a megfontolás, a tisztesség, a törvénytisztelet hatásait. Az igazságosságáról és erélyesé­géről ismert városi rendőrkapitány úrtól pedig a botrányokat provokáló éjjeli lovagok kinyomozására és meg büntetésére a legszigorúbb, legkérlel­hetlenebb rendszabályok alkalmazá­sát kérjük. Ancum. landó gavallér lépett be, aki a Szirmay hive volt azt ugyan kinézték a hazafias mamák és lányok, vagy addig kapaci­tálták nyájas szóval, finom kis üstön főtt barackpálinkával, mig a legény maga sem tudta hogy esett, de egyszerre csak elkurjantotta magát: — Éljen Ragályi ! Győzött is a Ragályi párt, és amikor muzsikaszóval, zászlós, lovas bandérium jött ezt hírül adni a sajó-szent-péteri kú­riába, a megválasztott követ két haja­don leánya : Albina és Szeréna ugy te­leszórták rózsákkal a kortesvezéreket — csupa előkelő ifjak voltak — hogy az udvaron szakajtóval szedték föl a rózsa­levelet a szolgálók. Termettek aztán drasztikus nóták is. Ilyen egyet találtam én is följegyezve egy régi, elavult naplóban. Szatmármegyében ugyanis egy Gabá­nyi nevü nemes ur aspirált a követségre, de nem igen akart költekezni, noha az alkotmányos dicsőséghez már akkor is kellett az a bizonyos izé, amit Montecu­coli nélkülözhetetlennek mondott a had­viseléshez. Fukarságát is szerette volna palástolni Gabányi uram, és ezért traktálta is kor­teseit, de mi tűrés, tagadás benne, esett birkák húsával. Ezt az ellenzék valahogy kitudta és másnap már megyeszerte oda­Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. kiáltotta Gabányi korteseinek a csúf gúnydalt: Félre tőlem, de b . . . vagy, Tán Gabányi kortesa vagy. Rendkívül küzdelemes volt a negyve­nes évek elején Nagy-Váradon is egy választás. Biharország nemes urai a fehér és fe­kete toll körül csoportosultak. László­falvi és mikeföldi Eördögh Alajos, a szabolcsmegyei nábob volt az egyik je­lölt, még pedig a konzervativ párté, amelyet akkor pecsovicsnak neveztek. Eördögh Alajos egyik szabolcsmegyei kastélyában valóságos udvart tartott és háromszázholdas parkja szinte európai hirü volt. A megye intelligenciája tömö­rült zászlója alá, de nagy pártja volt az ellenzéknek is. Nem tudom, a biharországi nemes urak ösmerték-e azt a francia közmondást, hogy ce n'est que le ridicule qui tue . .. de gyakorlatban megcselekedték. Zászlókat pingáltattak, amelyiken egy fehér tollas kakas kegyetlenül tépázza és veri az ördögöt. A fehér kakas az ellenzék volt, az ördög pedig: Eördögh Alajos. Ez a groteszk kép, vagy az el­lenzék többsége, lehet, hogy mindakettő együtt, tökéletesen megbuktatták a ná­bobot, akiben pedig ritka képzett főt, eu­rópai látókörű tagot nyert volna a diéta. Kobek István a választóihoz. Esztergom, október 17. A néppárt, mikor országos akció­ját megkezdette, Esztergommegyé­nek mindenáron való meghódítását tűzte ki feladatául, hogy éppen e megye néppártiságval igazgathasson másfelé. Már akkor kezdődött elke­seredése, amikor a három választó­kerületben csak másfél jelöltet tu­dott felállítani. Köbölkuton egyet és Esztergomban felet. Elkeseredése pedig dühöngéssé fajult, amikor köbölkuti jelöltje, a kerületbe ér­kezve, mindenütt tüntető tartózko­dást, reá nézve megdöbbentő józan­ságot talált s azt tapasztalta, hogy a néppárti legkövérebb és legfeke­tébb frázisok a tiszta szabadelvű levegőben szappanbuborékként osz­lanak szét. Igy történt, hogy a párt meggyőződ­vén arról, hogy tisztességes eszközök­kel semmire sem mehet, lelkiismereté­vel hamar megalkudvaa tisztességtelen eszközökhöz folyamodott: a terro­rizmushoz, a pálinkához, a féktelen izgatásokhoz s méltó kapacitáló eszkö­zükhöz : a záptojáshoz. Meg fizethető bérzencek, elvetemült lelkek mindenütt akadnak,s igy Haydin Károly éjlovag ur is szerzett magának akkora csa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom