Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-18 / 84.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 84. szám. Vasárnap, 1896. október 18. ESZTERGOM es VIDÉKI Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR/. Egész évre 6 fit Fél évre 3> — > Negyed évre i » 50 > Egy hónapra — > 50 > Egyes szám ára — > 7 > kr. ^a^^x^<^»^xvx^^x^x^vxxxxxxxxxxxxxxxx^xxxxxxxxx^v\N^x x «v .v\w. VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. I | Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, I hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—S-ig. | Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. | hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | pénzek és reklamálások is küldendők. | —== TELEFON 59. SZÁM. ==— I Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papírkereskedésében, a Wallllscll- és Hangll-féle dohánytözsdékben. $ Hirdetések $ csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. | I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. | Nyilttér ára soronkint 20 kr, XXXNX.XXXNXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^ Az ellenzékhez. Esztergom, október 17. Egy hét óta egyre-másra érkeznek szerkesztőségünkbe a nyilt felszólalások, megokolt panaszok, erős megrovások, amelyek egy egész csapat ingerült választópolgárt, zavargó korteskáplárt és ezek felbérelt mozgósított suhanc-seregét illetik. A társadalomnak már úgyis brutális kezekkel megzavart harmóniáját szentnek és sérthetetlennek tartván, sem szóban, sem Írásban nem fogunk annak nyilvános megzavarására alkalmat adni s éppen ezért a beküldött nyilatkozatokat, személyeskedő jellegüknél fogva, bár általánosan tisztelt és ismert kezekből származnak, nem közöljük. De bár már a mult számunkban jellemeztük és megbélyegeztük az ellenzék részéről a szabadelvüpárti jelölt ellen krétával, kátránynyal, ordítással, reprodukálhatatlan paskviltokkal indított hajszát, — azt mégis sajnálattal keli konstatálnunk, hogy önzetlen, minden jóérzésű polgár által jogosnak elismert felszólalásunknak nem volt meg a reménylett eredménye. Ii „Esztergom és Vidéke" tárcája, A mig a szabadelvüpárt ereje, igazsága tudatában az esztergomi egyesült ellenzék: a nemzeti-nép — függetlenségi párt tagjait zászlóit s korteskedése külső eszközeit nem becsmérli, nem ócsárolja, addig ez az ellenzék, vagy legalább annak néhány fanatikus tagja bőszülten folytatja utcai akcióját. Reggelről-reggelre szaporodnak az olyan házfeliratok, amelyek minden [tisztességes ember arcába kergetik | a vért, napról-napra hozzák szer! kesztőségünkbe azokat az irott falragaszokat, amelyek tartalmától, stylusától megundorodik minden jobb érzésű lélek s amelyekkel | éppen a becsületben, közhasznú ! munkásságban megőszült előkelő 1 választópolgárok házfalait mocskoljják be. I j Az ellenzék jelöltje előttünk is kijelentette, amiben egy percig sem . kételkedtünk, hogy semmi része J sincs az utcai alávalóságokban, amelyeket teljesen elitéi. Kérve-kérjük . őt, ne elégedjék meg az elitéléssel, hanem hasson oda, hogy pártjának megvadult hiveit megrendszabályozzák és további botránykereső akciójában megakadályozzák. Mert ezek I akciója csak a köznyugalomnak árt Piros tollak, zöld tollak. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Országszerte megindult az alkotmányos háború. Folyik a bor itt-ott a vér is, és magasan lobog a zászló, amelyet enyhén, lanyhán lenget a fátyolos őszi szellő. Mig elnézem a sok trikolórt, eszembe jutnak azok a régi választások, amelyekről nekem havas, zúzmarás téli estéken néhai való jó öregek meséltek, azok az igazi választások, amelyeket aszerint taksált a nemes atyafi, ahány bevert fej maradt a piacon. Egy követet választott akkor minden vármegye, de ennek talpig embernek kellett leni. Természetesen szája-ize szerint választott minden vármegye és a hires ellenzéki vármegyék, mint Bihar, Heves, Borsod és Rákóczi vármegyéje, Bereg, mindig keményfejü, nyakas embereket köldtek a diétára. Ezeknek a keményfejü, nyakas uraknak aztán néha bajuk is támadt. Igy lefokozták rangjáról Vay Dániel ezredes uramat, mert a 91—92-iki pozsonyi országgyűlésen Festetich György mellé állt és azt hangoztatta, hogy a magyar ezredeknek a hazában kellene állomásozni. Egyik túloldali követ odakiáltotta neki, hogy a császár katonájának nem illik igy beszélni, amire Vay Önérzetesen csapott a mellére : — Elősorban magyar hazafi vagyok, csak azután katona ! Ugy neki, mint gróf Festetich Györgynek is meggyült a baja. Festeticht még a haditanács elé is beidézték és-a dolog vége az lett, hogy mindaketten hazamentek parasztnak. Nagy esemény volt hajdan a követ* választás és valóságos irodalom van a régi kortesnótákból. Igen viharos választás volt a harmincas években a gróf Szirmay választása Borsodban. Nagy schwarzgelb, aulikus hirben állt a gróf és a miskolci kálvinisták sehogy sem szívelhették. Ragályi Tamást, a nagyeszű haladó párti hazafit akarta mindenki és megyeszerte zengett a nóta: Rák a Szirmay cimere, Nem a haladás embere — Véle Borsod dicsősége, Rákként menne hátrafele. A falusi kastélyokban, nemesi kúriákon mindenütt a Ragályi zászlója lengett. Ha valamelyikbe olyan fiatal, házasua jelölt urnák pedig édes keveset használ. Legyünk, uraim, nyugodtabbak ! Tizenegy nap van mindössze hátra s e tizenegy napért ne dúljuk fel sok évekre városunk békéjét, társadalmi életét. Ha a szabadelvüpárt tudja tisztességes eszközökkel, nyugodtan, az utca negligálásával a döntő ütközetet előkészítetni, miért ne tehetné még az ellenzék is ugyanazt! Első sorban pedig az ellenzéki sajtó szolgálja okosabban jelöltje ügyét, s ne lázítsa, ne uszítsa nyers támadásaival, szemérmetlen hazudozásaival, kvalifikálhatatlan személyeskedéseivel a népet véres veszekedésekbe, mert a felelőség mindig azoké marad, akik ingerültségükben, éretlenségükben, fanatizmusukban átlépték a megfontolás, a tisztesség, a törvénytisztelet hatásait. Az igazságosságáról és erélyeségéről ismert városi rendőrkapitány úrtól pedig a botrányokat provokáló éjjeli lovagok kinyomozására és meg büntetésére a legszigorúbb, legkérlelhetlenebb rendszabályok alkalmazását kérjük. Ancum. landó gavallér lépett be, aki a Szirmay hive volt azt ugyan kinézték a hazafias mamák és lányok, vagy addig kapacitálták nyájas szóval, finom kis üstön főtt barackpálinkával, mig a legény maga sem tudta hogy esett, de egyszerre csak elkurjantotta magát: — Éljen Ragályi ! Győzött is a Ragályi párt, és amikor muzsikaszóval, zászlós, lovas bandérium jött ezt hírül adni a sajó-szent-péteri kúriába, a megválasztott követ két hajadon leánya : Albina és Szeréna ugy teleszórták rózsákkal a kortesvezéreket — csupa előkelő ifjak voltak — hogy az udvaron szakajtóval szedték föl a rózsalevelet a szolgálók. Termettek aztán drasztikus nóták is. Ilyen egyet találtam én is följegyezve egy régi, elavult naplóban. Szatmármegyében ugyanis egy Gabányi nevü nemes ur aspirált a követségre, de nem igen akart költekezni, noha az alkotmányos dicsőséghez már akkor is kellett az a bizonyos izé, amit Montecucoli nélkülözhetetlennek mondott a hadviseléshez. Fukarságát is szerette volna palástolni Gabányi uram, és ezért traktálta is korteseit, de mi tűrés, tagadás benne, esett birkák húsával. Ezt az ellenzék valahogy kitudta és másnap már megyeszerte odaLapunk mai száma 8 oldalra terjed. kiáltotta Gabányi korteseinek a csúf gúnydalt: Félre tőlem, de b . . . vagy, Tán Gabányi kortesa vagy. Rendkívül küzdelemes volt a negyvenes évek elején Nagy-Váradon is egy választás. Biharország nemes urai a fehér és fekete toll körül csoportosultak. Lászlófalvi és mikeföldi Eördögh Alajos, a szabolcsmegyei nábob volt az egyik jelölt, még pedig a konzervativ párté, amelyet akkor pecsovicsnak neveztek. Eördögh Alajos egyik szabolcsmegyei kastélyában valóságos udvart tartott és háromszázholdas parkja szinte európai hirü volt. A megye intelligenciája tömörült zászlója alá, de nagy pártja volt az ellenzéknek is. Nem tudom, a biharországi nemes urak ösmerték-e azt a francia közmondást, hogy ce n'est que le ridicule qui tue . .. de gyakorlatban megcselekedték. Zászlókat pingáltattak, amelyiken egy fehér tollas kakas kegyetlenül tépázza és veri az ördögöt. A fehér kakas az ellenzék volt, az ördög pedig: Eördögh Alajos. Ez a groteszk kép, vagy az ellenzék többsége, lehet, hogy mindakettő együtt, tökéletesen megbuktatták a nábobot, akiben pedig ritka képzett főt, európai látókörű tagot nyert volna a diéta. Kobek István a választóihoz. Esztergom, október 17. A néppárt, mikor országos akcióját megkezdette, Esztergommegyének mindenáron való meghódítását tűzte ki feladatául, hogy éppen e megye néppártiságval igazgathasson másfelé. Már akkor kezdődött elkeseredése, amikor a három választókerületben csak másfél jelöltet tudott felállítani. Köbölkuton egyet és Esztergomban felet. Elkeseredése pedig dühöngéssé fajult, amikor köbölkuti jelöltje, a kerületbe érkezve, mindenütt tüntető tartózkodást, reá nézve megdöbbentő józanságot talált s azt tapasztalta, hogy a néppárti legkövérebb és legfeketébb frázisok a tiszta szabadelvű levegőben szappanbuborékként oszlanak szét. Igy történt, hogy a párt meggyőződvén arról, hogy tisztességes eszközökkel semmire sem mehet, lelkiismeretével hamar megalkudvaa tisztességtelen eszközökhöz folyamodott: a terrorizmushoz, a pálinkához, a féktelen izgatásokhoz s méltó kapacitáló eszközükhöz : a záptojáshoz. Meg fizethető bérzencek, elvetemült lelkek mindenütt akadnak,s igy Haydin Károly éjlovag ur is szerzett magának akkora csa-