Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-15 / 83.szám

mus ostort fon, lángostort és hajtani ké­szül az emberegyént, hogy kiki izzadja ki a maga cseppjét. Nagy munkában van ő, siet ő, mert november 23-án már egybe kel gyülniök a kedvelt hiveknek és a történelem géniusza már alig várja, hogy megtudja, együtt fog-e vájjon ope­rálni a jövő ciklusban is Hock Jánossal, avagy csak magában járja-e majd az igazságnak rögös ösvényét ? ! Nem tudja ő, nem tudom én nem, tudja a dékán és nem tudja a fakultás, csak azt tudom én és a dé­kán és a fakultás, hogy bolond dolog választó polgárnak lenni. Sokkal kiválóbb helyzet a képviselőség. Persze, futkározni kell érte jó sokat. De azt monda Petrarca lantos költő ur, hogy ha valaki egész nap futván, beér­kezik vacsorára, akkor az meg lehet igen nagyon elégedve. Huxlynek, a tőke tudós védelmezőjé­nek nagy ellenargumentumot mondhat­nék. Mert azt állítja ő, hogy a munká­ból ugyan sohase születik kapitális. És ime, ha végigtekintek azon szolgálaton kivüli viszonyban álló képviselő urakon, akik ismét fel akarják magukat vétetni a kombattáns állományba, ha továbbá lá­tok közülök olyanokat, akik mandátum nélkül csupán a legegyszerűbb lateiner­ség tökéjét képviselik, mandátumot nyer­vén azonban, embertőkéjük óriási sza­porulatot mutat, akkor ezt a külömbö­zcti tőkét, az értékpluszt igazán nem tu­dom se az erkölcsi világrendnek tulajdo­nítani, se a magyar állameszme segítsé­gének, hanem pusztán annak az ember­fölötti munkának, amelyet a jelölt és kortesei végeznek. Persze, ebből a mun­kából egymagából már csak megint nem születik az emiitett kapitális, mert tény, hogy megfeledkeztem arról a tőkebefek­tetésről, amely alkotmányos költségek cimén járul a képviselőjelöltnek munká­jához. Igy aztán kénytelen vagyok visz­szavonni az ellenargumentumot és elis­merem, hogy Thomas Huxleynek mégis igaza van. Vagyis tőke egymagából a munkából sohase keletkezhetik, tehát az alkotmányos költség nem egyéb, mint egy nemzetgazdasági folyamatnak szük­séges tényezője, amely elkerülhetlen ak­kor, ha a képviselőségnek tőkéjét akar­juk produkálni. E tőke pedig, mint föntebb a Petrarca nyilatkozatával is megerősítettem, igen jó vacsora. Anyagias korunkban a do­lognak erről az oldaláról is beszélhet­nék, de ki volna vájjon az, aki a tör­vényalkotás fárasztó munkájáért sajnálná a törvényhozótól az anyagi előnyöket. Én nem is akarok erről szólni és csak az alkotmányos költségeket óhajtottam az őket megillető igaz klasszifikációban részesíteni. Az alkotmányos kölség tény­leg a nemzetgazdászat körébe vág és igy a közmorált is legfölebb csak any­nyira fenyegeti, mint Huxley Tamás. O pedig becsületes amber és ezzel (azt hi­szem Magyarországnak 12324 és 5 / 4 kép­viselőjelöltje is hozzájáru! a véleményem­hez) el van intézve a dolog, Altörtet pe­dig a föntebbi alacsony számjegybe azért irtam, mert az altörtben benne van az egész is és az tagadhatatlan, hogy a számsorban utolsó képviselőjetölt is egész ember. Ugy gondolom, hogy az alkotmányos költségek szempontjával elintéztem a vá­lasztások leglényegesebb formai kérdését. Mert az az ember, aki hozzászokott a művészi világnézethez, első sorban is a formáról szokott töprenkedni, mivel az ütik meg legelőbb a szemét. És hogy az eu­rópai nemzetek köztudatában tényleg szin­tén ez a formai kérdés szokott választások alkalmával legelőbb is fölmerülni, azt rövid idézettel igazolhatom. Választások napján ugyanis a müveit nyugaton min­denütt azt kérdezi a népnek egyszerű gyermeke: —• Mü lészen ugyan a füzetség ? De jól disztingváljunk. Az az alkotmá­nyos » füzetség*, amely — azt hiszem pártkülömbség nélkül — mindenhol kijár fuvardíj és élelmezés meg szomjuságoltás fejében, ez a szokásos választási költség igen messze jár a korrupciótól. A választó ugyanis, midőn a készkiadások megtéríté­séről kezd gondolkodni, már régen tudja és már meghatározta, hogy kire fog sza­vazni. Az az anyagi előny tehát, amely reá háramlik, nem bér, hanem utólagos kártalanítás és amellett egy kevés ven­déglátás is, ami az uri embert persze talán alterálná egy kissé, de az egyszerű embernek egyszerű, tehát kevésbé deli­kát társadalmi érzületét nem sérti. Egé­szen más a korrupció. Az is megvan, — sajnos — de azt már nem soroljuk az alkotmányos költségek közé. Ha ugyanis valaki ötven forintért megy szavazni, vagy pedig az örök üdvösségről kiállított lelkészi ígérvényért szavaz, az egyaránt önző érdekből cselekszik és az egyaránt megbűnhődik is. Az ötven forint ugyanis elfogy és kicsoda mondhatja ugyan, hogy egészen biztos marad az örök üdvösség ?! * Semmi se biztos, ma már a Liptó­vármegyei mandátum se az. Midőn Mik­száth Kálmán meg irta azt az ismeretes anekdotát, akkor még el volt képzelhető, hogy azon érzéki észlények, akiket tót választóknak nevezünk, a kormánypárti jelölt helyett a főkortesre szavaznak, mert sok borovicskát isznak és igy elho­mályosodnak az érzékeik; ma már csak azt merem elképzelni, hogy ugyanazok a felvidéki választók a néppárti jelölt helyett véletlenül a szabadelvű jelöltre szavaznak, mert kevés borovicskát isznak és igy ruganyosak maradnak az érzékeik. Próféta azonban nem lehet az ember és előre jósolni bajos, de annál könnyebb meglátni a hangulatot, amely már meg van. A parlamentarizmus egy rakoncátlan egyszülött fiu, akit a csínyeiért kivégezni nem lehet bizony. Erre gondol az okos ember, valahányszor csak szid­ják a népképviselet intézményét, azért, mert szeret hazudozni és fontos kérdések elől a sarokba búvik. Azonban elkövet­kezik olykor az az idő, hogy a szülő nemzet mégis kénytelen-kelletlen kimutatja az ő szeretetét és akkkor kiderül ebből a szerétből, hogy nehéz volna elveszteni az egyetlen fiút. A tomboló lárma, a zászlószegezés, a bősz üvöltés és az őrült zivatar mind erre a szeretetre vall. A szülő nemzet öt esztendőben jut egyszer abba a kel­lemes helyzetbe, hogy a családi nexust érzi, mert négyszáztizenuégy nevelő úrról kell gondoskodnia. És a kiszemelés ne­héz dolog, csak az az egy ármlat vehető ki az egészből, hogy leginkább a liberá­lis pedagógiában biznak mindenütt. És illetőleg a Dorottya-ucai egyetem kvali­fikációja a legtekintélyesebb, mig ellen­ben a felekezeti bizonyítványok iránt már kevesebb rokonszenv mutatkozik. Néholy a jelölt nem is mutatja a bizonyítványát és akkor az mondják, hogy pártonkívüli, de némelyeknek az jut az eszébe, hogy talán szekundás az a bizonyítvány ! ! A parlamentarizmusért bizony még nagyon érdelődünk és ha elveszitenők a fiút, bizony nem tudni, születne-e utána még egy másik épp olyan kedves im­posztor. Az egyetlen gyermeknek szóló elnézéssel dédelgetjük őt és nemcsak hogy elnézzük neki a csinyeit, ee még mi is lángba borítjuk érte a házunkat. Nincs más, csak egy, ez egyetlen és nincsen más probléma, csak az egy, hogy melyik ellenzék veszíti majd a legtöbb szavazatot. Ezért a problémáért lendül fel a zászlóipar és ezért fog elrekedni Polónyi Géza. Monachus. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN. Laptulajdonos-kiadókért: Dr. PROKOPP GYULA. Eladó házak. Az Eszterg'OIll-vizi­városi 37. szám alatti és Muzsla községijén levő 3. szám alatti házak el­adók. A cim megtudható kiadó­hivatalunkban. ELADÓ GYÜMÖLCSFÁK. Az esztergomi gazdasági egylet ker­tészetében 1896 évi őszszel és 1897 évi ta­vaszszal nagy menyiségű 5—6 éves kitűnő jóságú igen szép magas törzsű koronás koronás ojtvány, gyümölcsfák, — kivá­lóan almák — a legbecsesebb fajokból erős szép gyökérzettel kerülnek olcsó áron eladásra, jelesen 25—40 krajczárig darabonként. Továbbá eladók : 2—3 éves gyümölcsfa vadoncok — amerikai sima és gyökeres alanyvesszők, és gyökeres szőlő ojtvá­ny ok a legkiválób csemege s bor fa­jokban. Árjegyzék kívánatra díjtalanul és bér­mentve küldetik. Az elnökség. © Esztergomban © a Kispiacz 15. számú házban két bolthelyiség w Vasúti menetrend* A Budapest ny. p. u. és Párkány-Nána állomás között közlekedő személyszállító vonatok menetrendje. Érvényes 1896. október ±-től­fi> JÖTTŐ 1897. éT7"I 3zent-2vdZIlxá,l37" naptól | KIADÓ* ^ Bővebb értesítést szerezhetni fentemiitett ház házmesteré­öl nél Németh Józsefnél, vagy a tulajdonosoknál Budapesten, VI. W kerület Podmanitzky-utcza 15. szám alatt. \ , __________ .A Hirdetések ESZTERGOM és VIDÉKE az számára Jutányos áron felvétetnek a kiadóhivatalban, Bottyán János-utca, Spanraft-ház. Állomás Gy. v. 1402. 1—n. Gy. v. 106. I—II. Sz. v. 116. I—III. Gy. v. 104. I—II. Sz. v. 144. I—III. Sz. v. 128. I—III. Tv.sz. sz. 218. I—III. Sz. v. 118. I—III. Budapest ny. p. u. rj30 8 00 9 1Ó 2°° 2*5 4 25 9^ Esztergom csavargőzös g« V ll? 6 V g36 — — Párkány-Nána 8 52 9­10 ll 20 3 14 5 26 #1 ll 28 ll 19 Állomás Tv.sz, sz. 217. I—III. Sz. v. 117. I—III. Sz. v. 127. I—III. Sz. v. 143. I—111. Gy. v. 103. I—11. Sz. v. 115. I—111. Gy. v. 105. I—III. Gy. v. 1401. 1—11. Párkány-Nána 453 g20 8 16 12 37 347 7 31 1756 Esztergom csavargőzös 8 31 — Budapesti ny. p. u. »7 05 ^45 9°° ÍO •J^50 5__ g 45 9 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom