Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-11 / 82.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 82. szám. Vasárnap, 1896. október II # V Hí x*»C'«v^\xxxxxxxxxxx\xxx\xxxxx Megjelenik hetenkint kétszer : § csütörtökön és vasárnap. —x— | ELŐFIZETÉSI ÁR: I 5 Egész évre 6 fit — kr. | | Fél évre 3 » — » $ | Negyed évre i » 50 » $ | Egy hónapra — > 50 > | Egyes szám ára — » 7 > ^ ^VXXXXXXXXXXXXXX\XXX\XXX\X'XXXNVXX\XXXXXXVXXXXX\X%XNX\XXXXX VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —SE TELEFON 59. SZÁM. =r— Egjcs számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Walllisch- <?s líailfflí-léle dohánytőzsdékben. , XXXXXXXXXXXVX^XXXXXxXsXvxxXXS^XXXXXXXXXXXXXXV^XXXXVCV^X^ s Hirdetések csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. | ÍHi^ I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. I Nyilttér ára soronkint 20 kr, £ W^XX^XXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^ Dr. Foldváry István. Esztergom, október 10. A szabadelvű párt immár kibontotta lobogóját, s mint vártuk és óhajtottuk, dr. Foldváry István névét irta rá. A zászlóbontás bár meglepetést nem, általános örömet keltett mindazokban, akik a tiszta szabadelvüség hivei s akik annak eminens képviselőjét: az uj jelöltet eddigi pályáján tisztelni, szeretni és megbecsülni tanulták. Városunkban az utóbbi évek alatt egyre erősebben nyilvánult az az óhajtás, hogy a meddő, indokolatlan ellenzékeskedéseknek véget vessenek s hogy a szabadelvű párt zászlaját, amelyet a legutóbbi választásnál is csak éjszakai árulással tudtak elnyomni, végre diadalra segítsék. Hónapról-hónapra általánosabbá vált ez óhajtás s annak ápolói osztatlan örömmel értesültek arról, hogy dr. Foldváry István hajlandó a feléje nyújtott lobogót magasra emelni. Osztatlan örömmel értesültek erről abban a biztos tudatban, hogy Földvárynak van elég ereje, képessége, munkabírása az elvállalt feladathoz Ai „Esztergom és liít tárcája. Dal az esernyőről Egyhangú, lassú koppantással Veri az eső ablakom, Az ősz siralmas muzsikáját Elszomorodva hallgatom. Velem búsul ma bizonyára Az ágakon minden veréb, Amint morogva, fázva nézzük A nagy esernyők tengerét. Óh az esernyő . . . rémes eszköz l Derék embernek nem való. Ki föltalálta, szentül az volt A legnagyobb világcsaló. Viztül nem óvja, védi bőrünk, Ázunk alatta cudarul . . . Miért is ernyő as esernyő, És miért nem inkább házinyúl f Ha zárva tartod, csúf esetlen, Ha nyitva tartod, oly fura, De zárva, nyitva, igy is, ugy is Viselni szörnyű tortura. A bölcs reá méltán haragszik S mellőzve minden rossz időt, Hetenkint egyszer, néha kétszer A kávéházban hagyja őt. Én bölcs valék gyerekkoromban, Azóta ernyőm nincs nekem, Az őszi eső zuhanyában Ruhám örömmel fürdetem. s hogy az a lustrum, amelyen ő fogja az országgyűlésen városunkat képviselni, Esztergom fejlődésének, előrehaladásának, felvirágzásának első boldogabb lustruma leend. Dr. Foldváry István mindég a mienk volt, mindég közöttünk élt, ismerjük egész életét, minden cselekedetét, közpályán eltöltött egész működését s igy teljesen felesleges volna érdemeit, amelyek a választópolgárság legteljesebb bizalmára érdemesitik, az okokat, amelyek belehelyezett reményeinket igazolják, részletesen elősorolni. Nincs aki jobban ismerné nála bajainkat, gyöngeségeinket, óhajtásainkat, nincs aki több, nagyobb szeretettel viseltetnénk városi közügyeink iránt s sikeresebben, buzgóbban működhetnék azok érdekében. S bár némi lehangoltságot érezünk arra a gondolatra, hogy a városi magisztrátusból, amelynek lelke volt, elveszítjük, vigasztalást találunk abban a meggyőződésben, hogy uj pályáján, amely az ő kiváló kvalitásaihoz teljesen illő, még nagyobb hálára fog lekötelezni bennünket, mint eddigi önzetlen, hasznos, nagy munkásságával. Mert hogyha eső, legyeti eső S ne holmi hitvány, gyönge báb — Mely az esernyőkön keresztül Se szárazabb, csak szaporább. Plátói agyrém / Vén esernyő! Hordozható magán-pokol 1 óh mily csodás egy tünemény az, Hogy élsz, virulsz, uralkodói! És nem akad a nagy világon Egy leleményes viz-zseni, Aki megtudná a halandót Az eső ellen védeni t Óh én tudom jól, hogy mi éltet, Hogy viruldsod titka mi ? A tény, hogy téged olykor-olykor Föl is lehet ajánlani. Egy-egy csinos kis szőke lánynak, Ki az esőben siet . . . és E többé nem szokatlan uton Könnyen megy az ismerkedés. Elta. ült —• Az >Esztergom és Vidékec tárcája. — — Catnlle Mendcs. — I. Az alvilág törvényszéke gyűlésre Össze. Mivelhogy azoríban szavahihető értesülés híjában annyi mindenféle hazugságot beszélnek arról, hogyan Ítélik el a lelkeket, ha porhüvelyüket odahagyták, tán nem lesz haszontalan dolog, ha alapos Bizonyosak vagyunk benne, hogy a választópolgárság az a része, amelyet nem privát ambíciók becézgetése, nem baráti tekintetek, nem ellenzékeskedési viszketeg vezérel szavazata adásakor, hanem á jobbik lelkiismerete, szülővárosa iránt való szeretete, a tiszta, nemes eszmék és törekvések iránti lelkesedés, habozás nélkül csoportosulni fog körülötte s mert bizunk benne, hogy az ilyenek vannak többségben, abban is bizonyosak vagyunk, hogy a zászló körül való csoportosulás a zászló győzelmével fog végződni. Kell, hogy végre mégis egy kis napfény is derüljön elhagyatott, szürke városunkra. Esztergom tizenöt esztendő óta egyebet se csinált, mint, ellenzékeskedett s nagyon természjetes, hogy ezt az előzékenységét Ja kormány sem viszonozta egyébbel, mint hosszú orokkal. Most van módja rá, hogy az áldatlan stagnálás, szomorú elhagyatottság korát lezárja s visszanyerje, amit oly könnyelműen, oly vétkesen eljátszott : a kormány jóindulatát. Hiszen alig van város az országban, amelyre a felsőbb támogatás felvilágosítást nyújtok erről a titokzatos eljárásról. Hát először is el kell oszlatnom azt az általánosan elterjedt együgyű felfogást, hogy az Isten maga bajlódik azzal, hogy a földünkről odaérkezett lelkeket kikérdezze. Egyéb gondja is van annál! O, a kinek elég dolgot ad, hogy az égi testek mozgását szabályozza, hogy a feléje hullámzó illatokat beszivja, a csillagokat elrendezze, a szeráfok hangversenyét meghallgassa — elhihetik, nem vesztegetheti idejét azzal, hogy fölmentse, avagy elitélje a földi köntösöktől csak az imént megszabadult szellemeket. Már csak azért sem bajlódhatik vele, mert hiszen ugyancsak szegényes élvezetet nyújt neki az ő fecsegésük! Valamenyi mind csak az ártatlanságát bizonygatja, még pedig olyan tüzesen, hogy akár meg is ingatná az ember meggyőződését. Bűnös fiatal asszonyok azt erősitgették, hogy egész életük azzal telt el hogy férjük hortyogását halgatták ; vén férjek megesküdtek rá, hogy sohasem csipkedték meg a folyosó félhomályában a szobacicus arcát; egyéb, fiatalabb férjek erősen fogadkoztak, hogy sohasem tértek haza becsipetten éjfél után s ruhájuk gallérja nem volt olyankor rizsporos soha! Csak megvolnának azok a ruhák, majd meglátnák, hogy nincsen rajtuk egy csipetnyi rizspor sem ! — A tolvajok, azok kiabálták csak igazában: — Motozzanak meg ! jobban reáférne, mint a űlloxéra által tönkre jutott Esztergomra. Például nem volna-e nagy előnyünkre, ha a közigazgatási reform bekövetkeztével Esztergommegye megnagyobbittatnék s a kikerekített megye centruma városunkban meghagyatnék ? Ugyan ki véd meg bennünket, ha megyénket kicsinységénél fogva a mappáról letörülni határozzák ? Avagy hiszi-e valaki, hogy a megnagyobbított megye székhelyére törvényszéket, kultúrmérnöki hivatalt, csendőrkerületi parancsnokságot joggal nem remélhetünk ? Nem íogna-e akkor a kereskedelem, az ipar fellendülni, s a közélelmezés előállítói, a földműves osztály talán hátrányt szenvedne ez által ? Van-e vincellériskolánk, államosítva van-e reáliskolánk, miért nem kaptuk meg a pénzügyigazgatóságot, a selyemgubó-raktárt, a téli kikötőt r Ezekkel bennünket régen megelőztek más városok, amelyek céltalan ellenzékeskedés helyett a saját jól felfogott érdekükben cselekedtek. Ellenzékeskedjenek azok a gazA mi ugyan tisztára csalafintaság volt, mert hiszen nem volt zsebük, a melyet kikutathattak volna. Hűtlen hivatalnokok nagy őszintén beszélték : nem csak, hogy soha a legcsekélyebb összegecskét se vették ki főnökük pénztárából, de sőt meg-megtoldották tartalmát reggelenként abból a sovány jövedelmükből, melyet az irodai órán kivül szereztek azzal, hogy kavicsot zúztak az ország utján. Egyszer egy kegyetlen és gyáva gyilkos a tizenegyezer szűz egyikével találkozott, a mint az a tejutról leszállt, hogy megkeressen egy gyöngyszemet, a mely nyakláncából a Nagy-Medve fülébe hullott ; mikor a gyilkos megpillantotta a szűz kezében a nagy liliomot, ezt dörmögte halkan : — Én is épen olyan tiszta vagyok, mint az ! No már azt csakugyan senki se kívánhatná, hogy az Isten meghallgassa'az ilyen ostobaságokat; azért hát szép se volna szemére vetni, hogy mással helyettesittette magát birói tisztében. Azóta ülésezik a pokolban a főtörvényszék : ám azért senki se higyje, hogy talán Minőst, Eachost és Rhadamantost pillantaná meg az asztalnál; ezeket a neveket oda lenn elfeledték már; hiszen rég ideje annak, hogy a mennybéli és az alvilági birodalom alkotmánya különböző körülmények folytán megváltozott. Dehogy, hiszen a birák mainapság a legilletékesebb gonosztevők közül kerülnek ki, Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.