Esztergom és Vidéke, 1896

1896-09-17 / 75.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 75. szám. Csütörtök, 1896. szeptember 17. I Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. | —&— ELŐFIZETÉSI Ár\: Egész évre 6 frt — kr. | Fél évre 3> — > Negyed évre i » 50 > § Egy hónapra — » 50 > | Egyes szám ára — > 7 » & VÁROSI ES MEG

YEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. =— Egjes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfiscll- és Hangh-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, A város vagyonleltára. 11. Esztergom, szeptember 16. Előttünk fekszik a város vagyonleltára. Vannak, kik az azt összeállító szegény tisztekre gondolnak, kik naphosszat fáradoztak azért, hogy midőn babérjaikon pihenni készülnek, akkor a kritika hideg vizével végig öntsék, de mi, vagyunk oly kegyetlenek, hogy ily hűvös őszi napok dacára is megeresztjük azt a hideg zuhanyt, melynek reméljük, elvégre is csak meg lesz az az óhajtott hatása, hogy tettre ébreszti azokat, kiknek kezében, egy egész városnak sorsa, boldogulása van letéve. Mi, a kötelesség teljesítésben nem látunk érdemet, figyelmeztetés és helyt álló bírálatban elitélendő ócsárlást, s igy azt hisszük, hogy inkább ócsárolnak azok, kik a tisztikar kötelességteljesitését érdemnek minősitik. A vagyonleltárt kézbe véve, önkénytelenül szemünkbe akadnak egyes tételek, melyek megokolás hiányában érthetetlenek, majd amelyek jogi ismeret hiányára vallanak, mig nem csekély azok száma, melyek épp azáltal tűnnek fel, mert a leltárban helyet sem foglalnak. Igy, érthetetlen az, hogy az anyaváros II. jövedelmező ingói között, mi jogon foglalnak helyet a homoki szőlőföldek, és a két üveggyári telep 75 holdja ? Talán azok vételára akar szerepelni ? Mindenesetre néhány sorral nem ártott volna, az igy, jogi ismeretek hiányára valló rejtélyt megfejtve találni fel. Érthetetlen, megokolás hiányában az, hogy mig a szentléleki vámház a jövedelmezők között foglal helyet, | miért került a doroghi és táthi úti i vámház a nem jövedelmező ingatla: nok kategóriájába ? Mert, hogy azok nem jövedelmeznének, oly szomorú gazdálkodási methodust feltételezni nem is lehet. Hogy a kövezetvám, helypénzszedési, rév, vadászati és halászati jog a jövedelmező ingók között van feltüntetve, ez ugyan a dolog meritumában nem oly nagy hiba, mint amily jogismeret hiányára vall, mert a kir. kisebb haszonvételek, ugy egyáltalán azon jogok, melyek az igatlan tartozékai, osztoznak fődolguk sorsában, jellegében. Nagyobb figyelmet érdemelnek Ai .Esztergom és Vidéke" tárcája. Rlmennek a fecskék / Még népszerű a Duna-fürdő És elhanyagolt még a gőz, Még nem jelenti ki a naptár, Hogy holnap reggel itt az ősz, De már az eső beköszöntött, Már sok a tócsa, nagy a sár, Holnap a fecskék útra kelnek, Holnapután elmegy a nyár. A hervadás borús fuvalma Végigsiet a ligeten, A bennszülött eső-köpenyt vesz, Hazavonul az idegen. Üzembe kezd a nagy jövőjű Első honi katucsni-gyár . . . Holnap a fecskék útra kelnek, Holnapután elmegy a nyár. A nyár divatját végeladják. — Nagy forgalom kicsiny haszon t Az őszi versek megjelennek, A költészeti piaezon. Pár kurta hét, oszt'mélabúsan A kiállítás is bezárul, Holnap a fecskék útra kelnek, Holnapután elmegy a nyár. A levelek már hulladoznak És nemkevésbbé a legyek, Családapákká alakulnak A vidám szalmaözvegyek. A feleségek hazajönnek És kiürül Ős-Budavár . , . Holnap a fecskék útra kelnek, Holnapután elmegy a nyár. Holnap a fecskék útra kelnek, Rövid a hir és egyszerű . . . De utjókban ktséri őket A fény, a jókedv és derű. Az elmúlás bus szürkesége Csakis az első jelre vár : Holnap a fecskék útra kelnek, Holnapután elmegy a nyár. Elta. A három köntös. — Az >Esztergom és Vidéke* tárcája. — — Catnlle Mendés. — Ámbátor Mataquin királynak leánya tizenöt esztendős is alig mult, azért már el-elálmodozott róla, micsoda gyönyörűség lehet az, a mikor az ember egy szépséges, fiatal herczeget szerethet. Egyszer reggel, hogy a sok komorna éppen gyönyörűséges, hosszú haját fésülte, olyasmit szalasztott ki a száján hogy ő bizony férjhez szeretne menni. mindezeknél azon ingók és helyzetben' ingatlanok, melyeket a leltárban hasztalanul keresünk. Köztudomású dolog, hogy a városnak számos közkutja van, majd az, hogy középületeiben és bérelt helyiségeiben kályhái vannak, melyeknek jegyzékbe vételét sehol sem találjuk. Ha egy physikai személy egy házat, ingatlanságot szerez, mi természetesebb, mint az, hogy az abban lévő kályhák, kutak, mint tartozékai a háznak, ingatlannak, magától érthető módon képezik tárgyát az ingatlanság felett kötött jogügyletnek. Nem ugy azonban egy jogi személynél. s\ városnak számos közkutja van, azok terein, melyek sok pénzébe kerültek, s melyek még ha tartozékai is volnának a terek és utcáknak, ugy az esetben is, de tekintve, azok időleges és szolgálati célját, minden körülmények között kell, hogy leltárba vétessenek. íme egy példa: a Széchenyi-téren volt egy közkút, melyet a tér rendezése alkalmával eltávolítottak. Hogy hol van a százakat érő szívó-nyomó kutszerkezet összes csőveivel, hol a kutat takart lap, a négy oszlop az azokon No már ilyet kimondani csakugyan nem illendő; hiszen szép is volna, ha a lányok mind ilyen egyszerűen árulnák el legtitkosabb gondolatjukat; aztán, ha ebben semmi kivetni való se volna, szent, hogy valahány szép, csúnya, fiatal, meg vén lány van a világon, mind kivonulna az utcára és akár meg is zavarná az ember fejét a kiáltozásával, hogy: — Férjet, férjet, férjet keresünk! De hát Holda tündérasszony, a királykisasszony keresztanyja, nem neheztelt meg reá ezért a szeleverdi vallomásért ; jóságos tündér volt, ámbár gonoszkodni is szokott néhanapján. A szoba ajtaja bűvös mesterséggel föltárult s rajta ragyogó ruhában, mosolygóan lépett be a tündérasszony; hat szerecsen fickó három ládát cipelt utána ; soha szebbet ennél a három ládánál! Az egyik ezüsttel volt kiverve, a másik csupa ragyogó arany, a harmadik meg merő drágakő volt. — Jó napot keresztlányocskám ! — Jó napot keresztanyácska! — Hát csakugyan hamarosan férjhez szeretnél menni s most türelmetlenkedel, mint ezek a pici haragos vadrózsák, a mért nem bújhattak még ki a bimbóból ? — Hát bizony egy szót se szólnék a házasság ellen, csak olyan férjet kapnék, a milyent én szeretnék, mert bizony ahfüggött vaslánccal, nem tudjuk. A leltár ingói között hasztalan keressük legalább, a kut alkatrészeit. Midőn a kaszárnyának helyet kerestek, három helyen veretett a város, a saját pénzén vett <Northon> féle kutat, hogy az ivóvíz minőségét kémlelje. A vizpróbák megejtettek, s a kutak, ha jól tudjuk, egynek kivételével (mely, ha igaz a kaszárnyában maradt,) nem tudjuk, hova lettek, nyomuk nincs, ugyanígy nincs azon kutaknak, melylyek a kaszárnya helyén állott házakban voltak. Pedig azok mindegyikében volt kut, s hozzá vagy háromban, jó karban levő vert kut. íme e néhány adat mutatja, hogy csak kutakban, mily vagyona van, helyesebben kellene lenni a városnak, mely kutak ha megvolnának, nagyon szépen lennének értékesíthetők. Meglenne oldva a víztorony kérdése ideiglenesen ugy, hogy a készletben levő vert kutakat a város utcáin, terein ideiglenesen kevés költséggel czélszerüen elhelyezhetnék, mig tudomásunk szerént e kutaknak nyomuk veszett, elkallódtak, de ha mégis volnának, elkallódásuk ellen nem kel védelemre a leltár s igy, ha ma egy kútra van a városnak hoz a herceghez kellene hasonlitania, a ki olykor-olykor az álmomban jelenik meg. — Aztán, milyen az a herceg, a kiről álmodozol ? — Jaj! Nincsen több olyan szép a világon! — No de mégis ? — Hát először is olyan pompás, olyan Ízléses ruhában jár, hogy annál szebben már nem is járhatna. — No bizony, mintha olyan nagy ritkaság volna a szép ruhájú királyfi. — Aztán az arca csupa üdeség, az ajka friss és rózsás, akár a harmatos rózsa. — No még szép szájú herceg is csak akad. — Aztán . . ./aztán, kék szemében olyan mélységes, olyan végtelen szelidség csillog, hogy az ember azt hinné, átlátszó safiron át az eget látja. — Hm ! hm! no már ilyen szemre csakugyan nem akad az ember olyan egykönnyen; lesz ám gondod elég, amig ilyenre találsz. Szerencséd, hogy jólelkű vagyok és nem akarom, hogy megbánd a választásodat; azért hát megengedem, hogy háromszor mehess férjhez; és ördögadtát ! majd meglátom, nem akad-e