Esztergom és Vidéke, 1896
1896-09-10 / 73.szám
Esztergom, XVIII. évfolyam. 73. szám. Csütörtök, 1896. szeptember 10. es VIDÉKE Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. | ELŐFIZETÉSI Ár\: Egész évre 6 frt — kr. § Fél évre 3> — > ^ | Negyed évre i » 50 > ^ | Egy hónapra — > 50 > ^ Egyes szám ára — » 7 » Jj VÁROSI ES MEGY EI ERDEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. =— Egjes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfiseh- és llailgll-féle dohánytőzsdékben. v ^ VVVXVXXX^SVXVXVVVVVXVXXXVN* x>xx>-\v\v^\>.rv\%^^ Hirdetések I a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- 1 ^ kereskedésében vétetnek fel. I ——. § Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | ^ béiyegilleték fizetendő. | -^<~ Nyilttér ára soronkint 20 kr, A város mérlege. Esztergom, szeptember 9. I. Az igazságszolgáltatás istenasszonya bekötött szemmel tartja kezében a mérleget, melynek serpenyői egyenlően állanak szegénynek ugy, mint gazdagnak, nem ugy azonban a város mérlege, melyet számvevőnk éles tekintete egyensúlyban vél látni, de amelynek egyik serpenyője az 1895. évről szóló >mérlege tanusága szerint, 8 / 150 pénzfontta! lejebb áll, mint a másik. Nyolc krajcár nem sok pénz, ámbár öregeink azt tartják, ki a krajcárt nem becsüli, a forintot nem érdemli, mindamellett elég arra, hogy városi állapotainkat jellemezze. Nem is volna szükséges, hogy mi szóllaljunk fel, s mutassunk a mérlegre, mely az egyszer-egyet igyekszik meghazudtolni, mondván, hogy 175.371 frt 70 kr. és 13 frt 18 kr. összesen: 175.384 frt 80 kr. Mit jelent ez ? Azt, hogy errare est humánum ?! Ezt egy város, egy bőkezűen dotált tiszttel szemben nem ismerheti. Mert ma tévedhet 8 kraj\i „Eszteroom és Vidéke" tárcáia. Imádlak természet! Ha minden forr, dacol, viharzik bennem, Minden csöpp vér szivem fölé tolul, Eresszetek ki a szabadba engem, — Hervasztó lázam ott lecsillapnl. Szent természet, te vagy örök szerelmem! Utánnad sok*se lankad el a vágy! — A legerősebb lüktetés eremben E szerelem, mely cserben sok'se hagy. Ha majd lezajlik életem csatája S ellankad vérem forró lüktetése, Neked szól haldokló szivem imája — Fogadj magadhoz forró öleléssel. Nem álmodtam én egyébb öröklétet — Megfejtve régen életem talánya — Csak azt, hogy benned mindörökké éljek Mint alkotó porodnak egy paránya: Békássy Helen. A dúsgazdag. — Az >Esztergom és Vidéke* tárcája. — — OCTAVE MIRBEAU. — Loqueteux Jean, mikor már belefáradt a sok járásba, végig terült az ut lejtős felén; fejét megvédte egy útszéli szilfának az árnyéka, lábát pedig hűsen tartotta az árok, amely az iménti záportól még nedves volt. A nap keservesen tücárral, holnap 8 frttal, s hol a garantia, hogy a 8 frtból, akár 8000 frt is legyen. Leírási hiba? ez nem lehet! Hisz mielőtt az a türelmes gép kinyomta volna, hogy 8 és o, az o, azt megelőzőleg a számadást a számvevő revidiálta, (mit különben ő készített) s csak azután irta alá. Avagy talán nem is revidiálta ? Nem jutott talán erre ideje ? Mindenesetre érthetlen és megfoghatatlan a könnyelműségnek az a neme, mely kézzel fogható jele annak, hogy a városházán mily számba mennek a komoly dolgok s hogy annak mily fontosságot talajdonitanak. Mi sem tévedésnek, sem leírási hibának, hanem azon, mintegy évtized óta vivó hagyományos és vétkes könnyelműségnek tulajdonítjuk, melylyel a mi legdrágább, legszentebb közügyeink, a városi tisztikar által pertractáltatna. Áttérve már most a mérleg érdemi részének bonczolgatására, valóban csodálkozunk azon felfogáson, mely annak szerkesztését helyenként jellemzi, s amelynek ugy látszik fdtö rekvése a <kevesebb* rovatot tarkizött le a kiszáradt útra, a meleg szinte fojtogatta az embert. Loqueteux Jean leoldozta válláról kavicscsal szinig telt tarisznyáját, kirakosgatta a füre, megszámlálta, aztán nagy komolyan, méltóságosan visszarakta helyükre és ezt dünynyögte magában: — A számadásnak semmi hijja . . . . Még meg van a tiz millióm . . . Pedig hát istnnucscse furcsa! . . . Hiába adok belőle mindenkinek, egy peták se hibázik a pénzből . . . Tiz millió . . . igy ni ! . . . Kezében méregette az általvetőt, megtörülte homlokát, aztán felsóhajtott: — Ugyan nehéz ez a tiz millió ! A vállamat jócskán elkinozta — még a vesém is megfájdult belé. Hej! ha megvolna még a feleségem, majd segitene! De meghalt ám, meg épen akkor, amikor olyan nagyon gazdag lett. Aztán a fiam is meghalt, tudja Isten . hogyan ! Csak magam kell, hogy cipeljem ezt a tarisznyát. Csak kocsim volna legalább, amelyet magam húznék, vagy amely elé kutyát foghatnék! Istenkém, de fáradt vagyok ! Bizony, bizony nyomorúságos ember néha a millimos is . . . bizony, bizony sajnálni való ! . . . Nekem, lám, tiz millióm van. Pedig megvan, hiszen érzem, itt van a tarisznyámban. Aztán mégis az uton hányódom, akár csak valami csavargó. A járástól felpufíadt, meztelen lábát odadörzsölgette a puha, friss fűhöz. tani, de, hogy helyesen-e, ime egy példa: A kiadás 9. sorszámában gyöpmester bére 200 frttal van előirányozva, mig valóságban kapott 120 frtot, s igy kevesebb a kiadás 80 frttal. Ez érthető, de ha a gyepmester azért kapott 120 frtot, miként a tétel indokolása mondja, mert a pöcegödör tisztító árába a 14 / 893 számú képviselőtestületi határozat szerint nevezettnek béréből évente 80 frt levonandó, ugy szabadjon kérdezni, kevesebb-e a város kiadása 80 frttal? Hisz erre igent talán felesleges is mondani. A város valóságos kiadása 200 frt, miként az előirányozva van, melyből 80 frt visszafizetendő, az évi résztörlesztésre, mely azonban nem megtakarítás, hanem egy oly rendkívüli bevétel, melynek a költségvetésben nyomának kell lenni. A kiadás 13. tételénél a több kiadásnak alapul szolgáló képviselőtestületi határozat száma helyett üres hely van, mi ugyan nem oly nagy baj, de felemlitésre már csak azért is méltó, mert fényt vet arra az alaposságra és gondosságra, melylyel — Igazán ! akárhányszor jobban szeretném, ha én is szegény ember volnék, olyan, mint azok, akik az országúton csavarognak . . |ha roongyos koldus volnék, ha egy sou sem volna a zsebemben s az utasok jólelküségéből kéne élnem ! Isten bizony, jobban szeretném ! Loqueteux Jean szinte meztelen volt, csak néhány rongy födte . . . vagy dehogy rongy, inkább mocskos cafat volt az, foszlány, amit csak a rátapadt sár tartott Össze. Mellényének hasadásai mögül ki-kitetszett vörös, felpattogzott bőre. Szakállából szalmaszál, pehely csüngött le s olyan volt a« egész, mint egy szétzilált verébfészek. Zsebébői kikotorászott néhány darab kenyérhajat, feketét, keményet, mint a kőszén, aztán lassan, szabályosan rágni kezdte. Ropogott a kenyér, mintha kavicsot morzsolt volna. Egyszer-egyszer abbanhagyta az evést és tele szájjal, vérző inynyel dörmögte: —Persze, hogy nem értem . . . Tiz millióm van ... Itt van előttem, ez a két karom a megmondhatója, annyit vehetek el belőle, amennyit akarok! . . . De szamár is volnék, ha nem vennék, amikor sose fogy belőle semmi . . . Rápocsékolom a sok koldusra, akit az uton találok . . . a sétáló katonákra ... a vén emberekre, akik ajtójuk előtt totyognak ... a szép leányokra, akik dalova járnak a sövény mentén . . . Sohase szakad végük .... Sohase a mérleg készült, de elárulni látszik azt is, hogy vagy nem található a határozat, vagy hogy a számvevő ur nem fordított nagy gondot arra, hogy munkája a hiányosságoktól ment legyen. A kiadás 14. tételénél habár érthető, hogy a kifizetett 88 krnak a forint rubrikában történt elhelyezése tollhiba, de mindenesetre felületességre vall, s könnyen adhat zavarra okot. Hogy a Szt. Ferenczrendüeknek Esztergomban is van bazárjuk, s hogy a gymnásium Rabban van elhelyezve, ezt csak a vett mérlegből tudtuk meg. A 16. tételnél mutatkozó több kiadás árulja el azt, hogy az elkönyvelés nem valami pedánsul megy a városnál, mert nem egészen egyre megy az, ha az ipartanoncziskolai tétel terhére jelentkező számla, a többi iskolák részére szolgáló bútorok és tanszerek tételénél könyveltetik el. A kiadás 38. tétele a tévedésből eszközölt több fizetés egy példáját tünteti fel azzal, hogy a több fizetés szerezhetek más kenyeret ennél itt ni... Bizony, mondom, rosz ám ez . . . Megérzik rajta a sár, meg az izzadság . . . a ganéj . . . tudom is én még mi minden . . . Még a disznónak se kéne ! . . . Már ezt még sem értem ... Fejét rázta megtapogatta általvetőjét, aztán folytatta : — De a tiz millió azért meg van az szent . . . ehun ni . . . Gazdag vagyok! oszt még csak jó se laktam . . . No már ez sok ! . . . Agyban sem alhatom, de még csak . . . viskóm sincs, ami mögé elbújjak a nap, vagy a fagy elöl . . . És a többi ember örökösen kerget; valahány kutya van, mind megmarna, ha valahová betérnék . . . Bizony sok ez már ! ... El se hinné az ember ! . . . De rosszul is forog ez a világ. Mikor elkészült az evéssel, elnyújtózkodott az árok szélén, tarisznyáját térdei közé szorította s nyugodt, mély álomba merült. Laqueteux Jeant még azon a napon elfogták a csendőrök az uton, ahol bizonyára ragyogó palotáról, pompás ételről, fehér kalácscsal megrakott asztalról álmodott. És mivelhogy beszédéből kivették, hogy nem csavargó, részegesnek nézték, rásütötték, hogy talán veszedelmes ember, talán gyilkos is, de legalább gyújtogató, végül pedig elhurczolták a városba, s durva módon elcsukták a csendőr őrsön. Miután múltjáról alaposan I í
