Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-20 / 67.szám

hát a hivatalukban maradtak tovább. Másképpen kellett volna eljárni, tisztelt polgármester ur, bár azaz eljárás kissé hosszadalmasabb s fárasztóbb is lett volna a rövidke rendelet kiadásánál. Szépen, figyelmesen átvizsgálni a tisztviselők munkakönyvét, íróasztalát s akinél sok restancia, kevés kiosztott szám mutatkozott volna, annak a jövőben több ügyet adni s megmondani neki: — Kedves barátocskám, neked ennyi meg ennyi restanciád van! Ha ezt x. nap alatt fel nem dolgozod, kénytelen leszek meghosszabbítani hivatalos óráidat, amig meg nem tisztul íróasztalod ! Ez a rendelet igazságos lett volna s nem sújtott volna mást, mint azokat, akik arra rászolgáltak s nem kedvetlenítette volna el azokat, akik eddig mindég eleget tettek kötelességüknek s akiknek a jövőben majd még többet kell dolgozni — mások hanyagsága miatt. Ismeretes ugyanis, hogy a polgármester ur osztja ki az ügydarabokat a tisztviselők között feldolgozás végett. Már most ha látja, hogy valamelyik tisztviselő jó munkaerő, elkészül rendesen napi munkájával, annak folytonosan szaporítja a munkaporcióját, el-elszedegetve azt a hanyagabb munkásoktól. Igaz, hogy ezzel apasztja az aktarestanciát, de nem nagyon emeli a szorgalmas tisztviselők kedvét s nem nagyon tesz eleget az igazságosság követelményeinek. A szervezési szabályrendelet előírja azt is, hogy mely természetű ügydarabok mely tisztviselőnek osztandók ki, A restanciák szaporodásának oka részben az is, hogy a polgármester ur a szabályrendelet ez intézkedését nem tartja be. Arra szignálja az ügyet, aki éppen eszébe jut neki. Mikor azután az illető ügyben valami folytatólagos okmány érkezik, addig rendesen elfelejti, kire szignálta az elsőt s odaadja az aktacsomót — másnak. Ennek természetesen elejétől végig kell tanulmányoznia az egész irathalmazt, ami bizony nincs az elintézés gyorsaságának előnyére. Mindé körülmények következtében megtörténthetik az, hogy a szorgalmas tisztviselők, bármennyit fáradnak is, még a meghosszabbított hivatalos órák alatt sem készülhetnek el munkájukkal, amennyiben napról-napra több, másoktól hozzájuk osztott ügyet sóznak a nyakukba s aminek eredménye azután nem lehet más, mint hogy az a néhány fehér-holló is elveszíti a munkakedvét. Amig, ha a polgármester ur megtartaná a szervezési szabályrendelet intézkedéseit, senkinek sem osztana ki több ügydarabot, mint amennyi megilleti s a fentemlített módon megrendszabályozná a hanyag tisztviselőket, a íelemelt tisztviselői létszám mellett bizony semmi szükség sem volna a hivatalos órák meghosszabbítására. Igy pedig az egész uj intézkedésnek nem lesz egyéb eredménye, — mint általános elkedvetlenedés. Ez pedig a polgármester urnák éppen ugy nem válik előnyére, mint hasznára a városnak. Tisztelettel Egy városi képviselő. feszületet, hogy megkönnyítsék vele a halált, mert csuklott már s melle a kíntól összeszorult. Kilencz órakor a főnöknő elmondotta a halotti imat, az apácák meghatott szívvel cellájukba vonultak s a kolostor álomba merült. Csak Audovére nem aludott; a menekü lőre gondolt; mikor látta, hogyan vánszorog két vén testvér karján a kerten át, hirtelen egy gondolat fogta el: , a haldokló bizonyára apja ellenségei közül való, az öldöklésből megszabadult, a rettenetes hajótörésnek végső roncsa. Az ütközet bizonyára a környéken folyt le s az erdő mostanság alighanem tele van sebesülttel: vérező és nyöszörgő nyomorultak, kínlódó és fekélytől rut emberek lepik el a kolostor környékét. Július közepe felé jártak és a sok liliom balzsamos illattal töltötte el a kertet ; Audovére kisasszony lement a kertbe. A holdvilágban fürdő liliomok hosszú szára, mint megannyi lándzsa meredt az éjszakába; a királykisasszony előbbreelőbbre lépkedett közöttük s lassan tépegette a virágok szirmait. De, ó irtózat! A virágokból sóhajtás, hörgés szállt föl a levegőbe ; mintha nem virágot, de hust markolna a kezébe ; majd valami meleg csöppent kezére, mintha köny volna; a liliomok illata kellemetlenné, nehézzé lett, csészéjük gyilkos illattal telt meg. De Audovére, ámbár egyre fáradtabb lett, folytatta gyilkos munkáját: könyörtelenül leverte, fáradhatatlanul tépte-szaggatta a kelyheket és a bimbókat; de Osztályozás a tanítóképzőben *) Esztergom, augusztus 19. Nem csekély meglepetés fogja érni azt, ki szorgalmasan olvassa az értesítőket, akkor, ha az »Esztermennél többet tiport el, annál nagyobb mennyiségben kelt föl több és több virág. Mintha' egész táborral támadt volna föl léptei alatt a sok komor, felmeredő ellenséges virág ; a holdfényben valóságos dárdás, alabárdos hadsereg terült szét előtte — bármilyen fáradt volt is, a rombolás dühe, Őrjöngése hajtotta : szaggatta, gyilkolta, törte, a mi elébe akadt . . . egyszerre megállította egy látomás. Virágos bokor mögül kékes fényben egy férfi holtteste merült íöl karjai keresztbe voltak hajtva, összezsugorodott lábai egymáshoz szorultak; sebes mellét és véres kezét kitárta az éjszakába; sárral és vérrel bemocskolt töviskorona borult halántékára — s a királykisasszony rémülten ismert a menekülőre, akit aznap este vettek föl, a kriptában haldokló sebesültre. Kínosan nyitotta föl dagadt szemhéj ját és szemrehányó hangon mondotta : — Miért ütöttél meg ? mivel bántottalak ? Másnap kiterülten, a szivére szorított liliomokkal, üveges szemmel, holtan akadtak reá. A fasorban feküdt a kerti bejárónál ; de körülötte valamennyi liliom piros volt. Soha sem nyílnak már azek ezután fehéren ... Igy halt meg a királykisasszony, a mért hogy július havában beszívta a zárdában nőtt liliom illatát. Franciából: E. A.' gomi királyi érseki tanítóképző* intézet értesítője akad a kezébe. Ha nem csak átszaladunk azon, mint a szülő, kit a gyermeke érdemsorozatán kivül talán csak a kíváncsiság ösztönöz arra, hogy megnézze a szomszéd gyermekéét, vagy esetleg más rokonaiét is, akkor látni fogunk oly ritka vonásokat az intézet beléletére nézve, melyek csak néha észlelhetők. A kíváncsi csak érdemsorozatot néz, de azt is csak futólag teszi, pedig mi mindent lehet ebből megtudni, ha azokat az üres számokat összehasonlítjuk, ha tanulmányozzuk az egyesek előmenetelét. Legyünk kíváncsiak s megtalálunk mindent! 1895. szeptember 26-tól a következő napokban képesítőt tett 21 jelentkező. Ebből visszavetve lett 4. Elégséges 7. Jó 8. Jeles 2., mindkettő magántanuló. 1895/6. tanév végén május 21-től június 2 napjáig képesítőt tett 48 jelentkező. Ebből visszavetve lett 13, köztük nyolc Esztergomban végzett. Elégséges lett 8. Jó 19. Jeles 6. Kitűnő 2. Mindkettő az Esztergom vízivárosi felsőbb nevelő intézet belnövendéke. Tehát a bukott 13 között van itt végzett 8, idegen képzőben vagy magánúton végzett 5. Az idegen kevesebb ! A legjobb jegyekkel bir és pedig jelessel 8, ebből 6 magántanuló, az összesből 3 férfi, a többi nő. Igy a magántanulók többre vitték, mint a rendes növendékek. Kitűnő van kettő és ez is nő, zárdabeli növendék. A kitüntetett magántanulók szinte nők s mind a zárda növendékei. Igy volt az intézet az 1894/5-ik tanévében is, a jobb növendék mind nő volt, ők a babérvivők s magánúton, vagy a zárdában végeztek. Mindebből az tűnik ki, hogy a zárdában jobban tanítottak. De lehet az is, hogy a 96-ik tanévben képesítőt tett 42 férfi gyengébb tehetséggel volt megáldva, nehezebb gondolkodással, mint az ugyanekkor ugyanazon tanárok előtt ugyanazt a vizsgát kiálló 6 nő bármelyike. A magánvizsgát végzettek számszerint 75 -en voltak, köztük is élesebb elméjűek, okosabbak, szorgalmasabbak a nők, csak ők bírtak kitüntetést szerezni. Ezek után állithatjuk bátran, hogy okosabbak a nők, többre vihetik, mint a férfiak. Ha ugy van ez, szégyen, nagy szégyen ! Lehetséges, hogy az ok másban rejlik ; a férfiak könnyelműek, nem fogják fel komolyan hivatásukat, lustábbak, inkább mással foglalkoznak; de hát a nő mind felfogta, hogy mi vár reá, hogy komoly tanulás az eszköz ezen pálya eléréséhez ? Ez is különösnek tűnik fel! Ha a növendékek nem voltak gyenge tehetségüek, se lusták és ha felfogták, hogy mire készülnek, még csak két eshetőség fordulhat elő, melyek csak a tanári karban kereshetők: vagy nem igazságos a klasszifikáció, vagy nem volt helyes a tanítás. Igazságtalan a klasszifikáció akkor is, ha nem azt a jegyet adják az illetőnek, melyet megérdemel, akkor is, ha egy intézet növendékei között, mint egykor hazánkban a ne. mesék voltak, — vannak kiváltságosak. Ha a nőket enyhébben vizsgáltatták, mint a férfiakat. Az igazságos érdemsorozat buzgóságot kelt, nemes vetélykedésre indít. A versenyzés pedig, ha azt felbirja kelteni növendékeiben a tanító, hatalmas eszköz a végcél eléréséhez. Az igazságtalanság elkedvetlenít, nemtörődömséget szül. Lehet-e erős akarata a növendéknek tanulni, ha látja, hogy egy másik, ki kevesebbet tud, előbbre halad és ő marad; még egy kis ideig törekszik, végre hanyatlik s több esetben meg is bukik. A képző tanítókat nevel, kik ismét hivatva vannak klasszifikálni: ha igazságtalanságot látnak, mit kívánhatunk tőlük ? Igazságotj de kevésnél fogjuk tapasztalni azt, mert legnehezebb igazságosnak lenni. Emiitettem még, hogy ok lehet a helytelen tanítás, miről nem egyszer olvashattnnk már a lapok hasábjain. Ennek az okát ismét más helyen kellene keresni. Eddig az volt a legnagyobb hiba, hogy nem szakavatottak tanítottak, de oly káplánok, kiknek nem jutott hely, esetleg oly fiatalok voltak, hogy nem szentelhették fel őket s ott volt a képezde, ide küldték tanítani. Mit várhattunk tőlük ? Azok a tanárok még csak, kiknek apjuk tanitó volt, mutathattak módszertani előadásokat, de a többi, kiknek más teendőik is voltak, csak mellékesnek tartották a tanítást. Eleinte bejártak gyakorlóba a sz. kir. városi iskolába, később, hogy itt kevés idő jutott a hallgatásra, mert távol volt, gyakorló lett a vízivárosi iskola. Mit tanultak ott gyakorlóban ? — Nagyon keveset. Gyakorló alatt ismétléseket tartottak, vagy maguk a növendékek tanítottak. Az illető tárgyat otthon kidolgozták, előadták, de tanítani, különösen mint a tanítást soha sem láttak. Erről a tanításról pedig a tanári kar is tudhatja, hogy mit ér! Most választhatunk, mi az ok, melyek a hibák, s hol gyökeredzik a hiba? Censor. *) Szerkesztőségünkön kívül álló kézből vettük e cikket, amelyet közlünk, hogy a benne felvetett kérdés megvitatható legyen. A szerk. Megye és a város. Gazdasági tanácsosunk figyelmébe. A szervezési szabályrendelet 49. §-ának 5-ik pontja, az utcák kövezete és az utak jókarban tartása feletti felügyelettel a gazdasági tanácsost bizván meg, felhívjuk a tanácsos ur figyelmét arra, hogy a város legélénkebb forgalmú utcáján, mely egyszersmind országút is, a Budautcán, és pedig annak torkolatánál, hol az utca a legkeskenyebb, a csatornatisztitás következtében öt helyen lett az utcaburkolat felbontva, s ezek közül három helyen már második hete, hogy fel lett szakítva. Az, ki szemtanuja volt az elmúlt esős napokban azon állatkínzásoknak, melyek a kátyúkban tengelyig megfeneklett kocsik kivontatásának következményei, méltó megütközéssel kérdezheti: >hát azért járul a közterhek viseléséhez az adózó közönség, az az igavonó tulajdonos gazda s vájjon azért fizet kövezetvámot az a vidéki, hogy állatjai agyon csigáztassanak, nyomorékok legyenek ? mely utóbbi esetben, ki viselje aztán a kárt ? az a szegény gazda, avagy az a fejős tehén, az adózó polgárság?* Hiszsziik és reméljük, hogy e szavak nem fognak a pusztában elhangzani. Egy szemtanú.