Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-15 / 66.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 66. szám. Szombat, 1896. augusztus 15. ESZTERGOM es raiKi Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR! - 5 / 3 Egész évre 6 frt — kr. 5 Fél évre 3 » — » ^ Negyed évre i » 50 » $ Egy hónapra — > jo 1 S Egyes szám ára — » 7 » 5 VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-lg. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. 33— Egyes szamuk kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir­kereskedésében, a WallŰ8CÜ- <?s IlaugU-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések ^ a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- | kereskedésében vétetnek fel. | f** | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr WC. A céhek feltámadása. Esztergom, augusztus I4. (Gy. J). A fővárosi és külföldi lapok az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoznak a német kisipar jövőbeli szervezésének kérdésével. Nem kisebb dologról van szó, mint a céhek feltámadásáról, ami minden iparost bizonnyára kiválóan érdekel s ezért alkalomszerűnek tartjuk, hogy röviden mi is foglalkozzunk vele an­nál is inkább, mert tudvalevő dolog : minden árhullámzás, mely Németorr szagban megered, többnyire átcsap a mi határainkon is. Kétségtelen te­hát, hogy a céhrendszer feltámadásá­nak kérdése, ha már a németeknél szóba jött, nálunk is fel fogja ütni fejét. Mert a kisiparosok erkölcsi és anyagi érdekeinek viszonyai nálunk aránylag rosszabb lábon állanak, mint más kulturális államokban. Az 1872. évi ipartörvény kimondta az iparszabadságot s a századokon át működő céhrendszer alkotásait uj dülöutra vitte, és pedig olyanra, hogy azt az 1884. évi ipartörvény nyel reparálni kellett. Hogy mennyiben volt hasznos és célhozvezető a két rendbeli törvényalkotás a kisiparosok szempontjából: azt majd a jövő fogja legjobban megmutatni, amidőn a hu­szonnégy évvel ezelőtt eltörült céh­rendszert halottaiból föltámasztani ki­vánják a magyar kisiparosok. A kisiparosok jelen helyzetükkel hogy nincsenek megelégedve, az el nem vitázható tény. Helyzetük javí­tására irányuló megbeszélések is na­pirenden vannak. Arra, hogy a céh­rendszer visszaállítása árán segíthes­senek a bajukon, még idáig nem is gondoltak, de ha e téren más müveit nemzetek megelőzik, erősen hihető, hogy e példát a magyar iparosok is követni kivánják. A németeknél ugyanis, a legje­lentősebb iparágak munkásait testü­letekbe, jobban mondva céhekbe való belépésre kötelezik. E testületek, mint a hajdani céh világban, ápolják a testületi szellemet és az együvé­tartozás érzetét, rendezik a mesterek és a segédszemélyzet viszonyait, a köztük forgó vitákat elintézik. A mesterinasok vizsgálata előttük teendő le. Kötelességük ezeukivíü a a betegsegités, a szállók fönntartása, Az „Esztergom és Vidéke" tarai, Blanche. Oh boldog, aki hinni tud még Egy földöntúli életet, Ahol azt is szabad szeretni, Kit itt a földón nem lehet. De teveled minden reményem S hitem is elvesztettem én . . . Nem lehetsz te már sem a földön, Sem a menyorzságban enyém. MEZARTHIM. Az esztergomi leányok. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A mai postánál finom, fris, fiata­los betűkkel és > öreg nénike > aláírás­sal egy levelet vettünk, amelyben arra kérnek, hogy a levélhez mel­lékelt másik levelet «az esztergomi leányok* nevében az öreg bácsinak kézbesítsük. Az öreg bácsi azonban már el­zónázott városunkból, még pedig anélkül, hogy cimét hátrahagyta volna. Nem tehetünk tehát egyebet, minthogy a kedves nénike levelét itt közöljük. Az olyan világlap, mint a mienk, mindenhova eljut, oda is bizonyosan, ahol az >öreg bácsika* jelenleg elmélkedik az esztergomi leányokról. Igy ir az állítólagos »öreg nénike* : Kedves öreg Bácsika ! Reménylem megfogja bocsátani e bi­zalmas megszólitást egy ismeretlen öreg néninek, ki érdeklődve az esztergomi lá­nyok iránt, az ön levelét elolvasta és ér­dekükben kegyedhez néhány sort intézni óhajtana. Nem tudom mi érdek vezethette rá, hogy az esztergomi lányokkal ily beha­tóan foglalkozzék. — Mindegy, bármiként legyen is a dolog, én csak azt merném állitani, hogy minden sötét sejtelem nél­kül sorozhatja az »esztergomi lányokat* nem az angol, sem az amerikai, de ige­nis a hivatásukat elég korán felfogni és megérteni tudó nők sorába. Nem értem ide a 15 éves nagy leányokat (?), kiknek tulajdonképpen még azon általános mű­veltséget kell magukévá tenni, a mire az iskolakönyvek dióhéjba szorított tudo­mánya nem képesitette. Mert főzni egy év alatt nagyon jól meglehet tanulni, de hogyha a szellemet nem műveljük, akkor az lusta lessz, nem fog tudni repkedni, vagy ha meg is kí­sérli, hamar elfárad, és csakhamar pi­henni tér, hová ? A tűzhely mellé, hiszen itt érzi csak jól magát, itt készitheti el azt a pomyás ebédet, a miért aztán azt mondják, hogy: *ez ám a jó háziasz­szonylc Igen, addig, mig a jó ebédet el költöttük; és most a férjecske egy ki­csit társalogni szeretne, mégis pendit egy a hitel- és egyéb szövetkezetek ren­dezése. A mesterlegényeknek bizo­nyos önkormányzati jog biztosíttatik. Kerületenkint iparos bizottságok szer­veztetnek, melyek az iparosok ügye­inek támogatását, az emberbaráti in­tézmények fejlesztését végezik és az iparkamarákkal szervi kapcsolatban állván, ennek alantas hatóságát ké­pezik. Továbbá az inasok ügyében ki­mondja,hogy a tanulási idő három évnél kevesebb nem lehet, — aki pedig mesterré kivan lenni, annak mester vizs­gálatot kell kiállania, mely nélkül mes­teri cimet büntetés nélkül nem viselhet. Ezek volnának á főbb pontok, me­lyeknek okadatolása még nem került szőnyegre. Nagyon érdekes jele az időknek, hogy az egészséges ipari viszonyokat élvező német nép mel­lőzheti ennek találja az iparszabadság korlátozását azért, hogy a kebelbéli iparosnemzedék prosperálását és jó­létét biztosithassa. Folyó év őszén az osztrákoknál is hasonló javaslatokkal fognak előállani s ha ez szépszerével keresztülmegy? nagyon valószínű, hogy Magyaror­szágon sem maradnak tétlenül. tárgyat. De csakhamar az asszonyka visszi a hangot, s regél a főzésről, pa­naszkodik a cselédekői most, mikor férje már úgyis jóllakott. Ugye el hiszi nekem Bácsika, hogy ilyen körülmények között a ház ura csak enni fog haza térni ? De most látom csak, hogy bevezeté­sem mily hosszura terjedt, térjünk át te­hát az esztergomi lányokra, a kik iránt, hogy érdeklődik az nagyon szép, de én azt hiszem, hogy Kegyed nem ismeri egészen jól őket és előitéleteit valószí­nűleg csak álmodta. Én mint előrehaladott korú nénike, csupán dicséretest mondhatok róluk, látva, miként keresik a magasabb, szivnemesitő szórakozásokat szabad ide­jűkben, miután tekintetüket örömrepesve hordozták körül a csinosan rendbeszedett szobákon, melyek az ő szorgalmukat is igénybe vették. Megdicsérhetem azon kö­rültekintésért, melynek segítségével jó ebédet készíteni és az egész háztartást vezetni tudják, mig a mama üdülni Vih­nyére, vagy pedig a kiállítást megtekin­teni Budapestre utazott. S most azt kérdezem, zokon vehető-e, hogyha a bizony kissé fáradságos házi teendők után egy kissé szellemivel fog­lalkozik ? Vagy zongorájához ül, hogy egy magasztos Beethoven szonátából táp­lálékot nyújtson lelkének ? Ne vegye rossz néven jó öreg Bácsika még azt sem, hogyha egy Chopin »Noc­turne* fölött látja őket elmerengni. Mert rleglehet róla győződve, hogy ez csak Az erdész. Irta : STARK DEZSŐ. II. Az erdőtiszti rang jogos bírásához három főkellék kívántatik: 1. Érettségi bizonyítvány. 2. Erdő­akadémiai záradékolt index és 3. Erdészeti diploma. Ezek közül az első a már említett választófalnak nyol­cadik lépcsőjén található meg, a má­sodik a tizenegyedik lépcsőn hever, a harmadikat pedig a tizenharmadik lépcsőn osztogatja a földmivelésügyi Kegyelmes Ur! Tehát egy kis séta a küzdelem parkjában, melynek ligetjét az isko­lák padjának virágtalan deszkái ké­pezik, ahol madárének helyett leg­feljebb a tintatartókból kifrecscsent malacok röfögnek édes-bús melódiát, melyre feleletül hangzik a vig dal: »ballag már a vén diák tovább . . .< Minden évben elhallatszik e vi­gasztaló dal azoknak ajkán, akik egy lépcsővel szerencsésen feljebb hágnak. Azért mondom, hogy szerencsésen, mert e lépcsők a tudomány fénymá­zával nagyon síkosra vannak csiszolva, s az utas nagyon könnyen vissza­csuszhatik róluk, különösen, ha uj topánkában zónázik s igy megeshe­tik, hogy a 13 éves utat 16 alatt sem nemes gondolatokat ébreszt bennök, lel­kesülni tanítja szépért, magasztosért, fel­vidítja, és igy azután örömmel veszik elő a Kegyed által egy ízben említett művészi kézimunkákat a nap többi órái­ban, sőt még toilettjük elkészítésén is fáradoznak, és örömmel mutatnak a ma­mának egy-egy sikerülten feldíszített ka­lapot. Most pedig kinek nyújtja Bácsika a pál­mát : annak, a ki csak főzni tud és ennek megfelelőleg meglehetős prózai körben tár­salogni, vagy pedig egy a hivatását ismerő de azért más, szellemi légkörben is ottho­nos leánynak ? A mi pedig azt illeti, hogy az eszter­gomi lányok titkolják azt, hogy háziasak, ez téves fogalom, mert én azt hiszem, hogy nagy szerénytelenség lenne ezzel el­dicsekedni, és talán szükségtelen is, mert figyelmes szemlélő észre veszi azt a néma jelekből, melyek mindenütt feltalál­hatók, ahol házias leányok vannak, s ta­pasztalásból tudom, hogy Esztergomban is. Kedves Bácsika, ha netalán leányisme­rősei közül egy-némilyekre nem ismerne rá e leírás után, ugy hivja fel figyelmét az öreg néni levelére. És én nem kétel­kedem, hogy legközelebbi levelében jóvá teszi hibáját és más színben fogja feltün­tetni az »esztergomi leányokat*, kikről, ezek mindegyikét nem ismerve hozott ítéletet. Egy öreg néni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom