Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-13 / 65.szám

sok a fogyasztási bérlet érdekében ki ne használtassanak ? Ha igaz az, hogy a vámosok alkalmazásával a fogyasztásból busásabb jövedelemre lehet számítani, ugy ezen nagyobb jövedelemből a jelen alkalmazásuk mellett is dotálhatok ugy a vámosok, hogy a város érdekében is szolgálatot tegyenek, hogy éber figyelemmel kisérjék a fogyasztási adó alá tartozó cikkek behozatalát és kivitelét. Nem azon okból tárgyaljuk a nyilvánosság előtt ezen kérdést, mintha ellene volnánk a házi kezelésnek, mert hiszen közérdeket képez az, hogy a város pénztára minél nagyobb jövedelemre tegyen szert, csupán azt akarjuk elérni, hogy azok, kik a házi kezelés mellett vannak, ebbeli nézetüket, meggyőződésüket terjesszék elő oly formában, hogy abból világos és kétségbevonhatlan meggyőződést lehessen szerezni arra nézve, hogy az a városra nézve valósággal előnyössé lesz, mert a város jelen pénzügyi állapota mellett próbálgatni s csak azon egyszerű okból megváltoztatni a rendszert, hogy hadd tudjuk meg, hogy házi kezelés mellett mit jövedelmez a helypénz és kövezetvámjog, — nem lehet. S.—x. Végszó „a köbölkuti szavazat irtás" ügyében. Köbölkút, augusztus 10. Ugylátszik, hogy Varga Dezső plébános >doctori« gondolkozási tehetsége csigalassúságban szenved, amennyiben teljes három hétre volt szüksége, hogy a július 19-én közreadott észrevételeimre a választ megtudja adni. Ezen három hét alatt készült cikk érdemére a következőket jegyzem meg : utánam, hogy sóvár vágya üldöz, hogy örökösen ugy érzem, valami ellenállhatatlan, kimondhatatlan erő a gyönyörürüség, az öröm napsugaras örvénye felé von. Ha még egyszer meglátom, ha csak egyetlen egyszer is meglátom rajta azt a vágyódást, esztelen módra engedni fogok ... Ez az, a mit magamról, a világról a jövőről, mindenről tudok . . . Raymond Szegény ! .. . szegény Jeanne ! . . , El kel vele utaznod . . . Jeanne : Nem, nem . . . Ne mondja, hogy el kell vele utaznom . . . Mondja, hogy magával kell utaznom ; hogy messzire, messzire kel utaznom . . . oda, a hol nem fenyeget kisértés . . . oda, a hol uj országok, uj képek látása eltörli bennem a gonosz emlékezést . . . Nem akarom, hogy elveszitsem magát, nem akarom . . . Vigyen magával, Raymond . . . rögtön, azonnal ... Ne menjünk vissza Parisba . . , kerüljük, kerüljük ... a találkozást . . . Nagyon félek magamtól! Megborzongva, zokogva, Raymod karjába omlik Az gyöngéden magához szorítja. Raymond: Elvigyelek magammal, Jeanne ! Bizonyos vagy benne, hogy később meg nem sajnálom, hogy egész életedre meg nem bánod, hogy most elmenekülsz a boldogság elöl ? . . . Vájjon van-e jogom ahhoz, hogy lemondást ajánljak? ... Én nem tudtalak szeretni; én nem tudtam benned lángra lobbantani azt a lázat, a mely most, itt a melMegengedem, hogy a köbölkuti néppárt egyik főkortese saját szellemi szegénységének tudatában a plébános urat hivta Köbölkutra jó tanácsadás végett, de, hegy a jogaikban állítólag megsértett választók mennyire hivták, igazolja a következő megtörtént dolog: Minden adózónak adókönyvecskéje e hó első felében előírandó lévén, a lakosságot adókönyvecskéinek beadására hivtam fel. Egy választó polgár (a neve mellékes) beállít irodámba e szavakkal ; »Kérem alássan, nekem nincs meg az adókönyvem <. — »Hát hol van?«, kérdem.— >A plébános ur elkérte* válaszol. — >Minek kérte el?t kérdem újra. — Erre aztán azt mondja >Nem tudom* .... Olyan választó polgárok nevében reklamál és rekriminál Varga Dezső ur, akik még azt sem tudják, hogy miért kérték el tőlük adókönyvecskéjét, nem hogy hivták volna Köbölkutra a plébános urat. Már most hogy én állitok-e valótlanságot, vagy a cikkíró, azt ítélje meg a közönség. A plébános urnák nincsenek adatai, állításaimat megcáfolni nem tudja-, s mégis jónak látta július 12-én közzétett cikkében a »pereat«-ot kimondani. — Tessék ebből az egész cikk objektivitását megítélni.. A plébános ur kérdésére az a válaszom, hogy az összeíró küldöttség Hubik Jánost azért hagyta ki, mert atyjának 4

/

4 telkét hat testvér örökölvén, Y4 telek egyiknek sem jutott s igy egynek sincs szavazati joga. Hogenbuk Ferenc nem hagyatott ki, csupán leírási hibából Ferenc helyett János vétetett fel a lajstromba. A választók korára nézve az az eljárás van szokásban az összeírásnál, hogy az előző évi lajstromban kitüntetett kor egy évvel megtoldatik, s ez iratik az uj lajstromba ; ez volt a f. évi összeírásnál is gyakorlatban; s ha egyes választók kora nem teljesen pontos, az nem a mostani összeírás hibája, hanem e hibák már évek óta benne vannak a lajstromokban, ami természetesen könnyen előforlemen, megremegtet. Én nem szeretlek . . . Minek hazudnám ? . . . Ha a szerelem csakugyan boldogság is, nincsen ahhoz jogom, hogy^emondást ajánljak, mert érzem, nem szerethetnélek ugy, mint a hogy az a dalokban meg van irva. Jeanne: Jobban szeretsz engemet annál; magamért szeret, nem a vágyáért. Nem mégy el soha hazulról, egyre dolgozol a müveden s egyszeregyszer fölveted szemedet a papirosról, hogy mosolyogj. Nem ér olyan öröm, a melyből nekem ne juttatnál. Soha sem voltál szinházban, uton, kiránduláson nélkülem, Hét esztendő óta csak érettem küszdesz és látom, igy tart majd ez örökre. Az a másik csak önzésből áhitozik reám. Hogyan is választhatnék közöttetek ? Vigyél magaddal, Raymond, messzire, nagyon messzire, nagyon messzire, . . . mert félek, nagyon félek . . . Ha te, te velem vagy, fölér az a szerelemmel . . . Raymond: Jeanne ! . . . hiszed, a mit most mondottál! Elhiszed, hogy az ilyen élet fölér a szerelemmel! Ha igazán elhiszed . . . még ma elutazunk együtt Bretagne-ba . - . Jeanne : Koszöeöm . . . köszönöm . .. jerünk - . . igen, igen, fölér az a szerelemmel . . . fölér vele . . . Őszinte tekintettel férje szemébe néz. Gyöngéden megszorítják egymás kezét. A kocsi folytatja lassít sétáját az ibolyásba, szürkébe játszó fák sorában.; Lágy szellő csókolja körül arcukat.) Franciából í K. L. jf dúlhat, mert a küldöttség egy uj választó felvételénél kérdi a községi birót, >hány éves lehet N. N. ?c a biró azt mondja, >ugy 50 körül,c erre a küldöttség 45 vagy 46 évet ír be, mert az anyakönyv nincs kezei közt. Megengedem, hogy a korban, vagy esetleg a nevek írásában csuszhatik be hiba •, de éppen azért adja meg a törvény módot, hogy az esetleges hibák kiigazittassanak a felszólamlás által. De az esetleg tévedés folytán becsúszott hibákból fegyvert kovácsolni, az összeíró küldöttséget, a kormánvt, a jegyzőket megtámadni, pellengérre állítani, a pokolba kül deni, s azt állítani bizonyítékok nélkül, hogy ez szándékos és célzatos szavazatirtás, csak azért, hogy kevesebb néppárti legyen • —• ez legalább is illetlen dolog és botrány-hajhászat. A társadalmi illem egyik első paragrafusa tanítja, hogy minden embert és minden eljárást tisztességesnek kell tartani, mig az ellenkezőről megnem győződünk. De a néppárti agitátor urak ezt nem tartják, ők mindent a sárba rántani törekesznek, mert a sár, a botrány az ő elemük. Végül az irodámban uralkodó szellem elleni észrevételre csak azt jegyzem meg, hogy a néppárti agitátor utak rettenetesen hangoztatják, (csak hangoztatják) hogy ők tisztelik a törvényt; ha tehát tisztelik a törvényt, s tetszik népbolonditó gyűlésekre a választókat Összehívni, akkor tessék a törvényszerű bélyeget is felragasztani a meghívókra. A bélyeghiány leletezése minden hatóság kötelessége, s ezen kötelesség teljesítését még a néppárt vezetőségével szemben sem fogjuk elmulasztani. A plébános urnák a mostani rendszer nem tetszik, inkébb kell neki a XVII. századbeli Velence stb. Talán jó volna neki egy kis >spanyol inquisitio is?* Záradékul a főtiszrelendő plébános urnák figyelmébe ajánlom, szívlelje meg jól szent Pál apostol e szavait: >Omnia mihi licentsed non omnia . . . .« Berényi József. Megye és á város. Kobek István beszámolója. Esztergom, augusztus 12. Megemlítettük már legutóbbi számunkban, hogy bátorkeszi Kobek István úr, a köbölkuti kerület országgyűlési képviselője körlevélben számolt be választóinak. íme itt közöljük most az érdekes beszámolót egész terjedelmében : Tizztelt választó polgártársaim ! A mult országgyűlési ülésszak ugyan már hetekkel ezelőtt bezárult, mindazonáltal csak ma fordulok soraimmal a tisztelt polgártársakhoz, hogy ez ülésszakról számot adjak. Tisztelt polgártársaim nagyobbrészt csak ugy, mint én, földmiveléssel foglalkozván, nem veszik rossz néven, hogy az aratási munkák legnehezebb idejében nagybecsű figyelmüket a politika részére igénybe nem vettem. A közelmúltban az egész magyar nemzetnek s igy az országgyűlésnek is a millennium méltó megünneplése kötötte le első sorban figyelmét. Ezer esztendeje, hogy őseink itt hazát szereztek s minden magyar jogosan büszke lehet rá, hogy őseink szerzeményét jó és balszerencsében máig meg tudtuk nemcsak tartani, hanem ugy meg is erősiteni, hogy a folyó esztendőt a dicső mult emlékezetének szentelve, egyúttal a jövendőbe is a legjobb reménységgel nézhetünk. Annak, hogy politikai állapotunk ma általánásságban ilyen kedvező, igen nagy része van a mérsékelt, de önérzetes magyar szabadelvüségnek. mely az ország sorsát évtizedek óta intézi, s melynek legmagasabb és legdicsőbb képviselője maga a felséges király. A felséges ur bizalmából szabadelvű kormány áll az ügyek élén, melyet a nemzet többségének képviselete öntudatosan támogat. Magam is, mint ezelőtt, ugy a lefolyt ülésszakban is ezen többséghez tartoztam s lelkiism,éretem teljesen nyugodt a felől, hogy ezzel feleltem meg legjobban ama szent kötelességnek, mely hazám és választókerületem irányában tisztelt polgártársaim bizalmából reám hárult. A millennium megünneplése oly méltóságteljes és fényes volt minden részletében, hogy már ez is az ügyek élén álló kormány életrevalóságának s hivatottságának bizonyitéka. Az ünneplésben a felséges király és a magas uralkodóház teljesen összeforrott a magyar nemzettel s e réven ismét bebizonyult, hogy a szabadelvű párt és a szabadelvű kormány által védett közjogi alapon a magyar nemzet fejlődése a legjobban van biztositva. A véletlen ugy hozta magával, hogy éppen most, a millennium ünneplésének évében, az Ausztria és Magyarország közt fennálló kapcsolat ereje az uj kiegyezési tárgyalásokkal is kipróbáltassák. Erős meggyőződésem, hogy a kapcsolat ezt a próbát minden baj, minden lényeges változás nélkül fogja megállani, haj bár nálunk a függetlenségi párt küzd ellene nemes és tisztességes, Ausztriában pedig az erős antiszemita párt tisztességtelen, alávaló fegyverekkel. — Igenis tisztelt polgártársaim, igen figyelemreméltó dolog az, hogy az úgynevezett közös ügyek ellen Ausztriában még sokkal hevesebb izgatás' folyik, mint nálunk. Vannak Ausztriában igen sokan, akik azt állítják, hogy a közösügyes állapotból minden haszon a mienk, magyaroké s hogy minden kár az osztrákokra háramlik. Azért épen a legmagyarellenesebb osztrákok ugyanazt akarják, amit a magyar függetlenségi párt, hogy tudniillik Magyarország és Ausztria váljon el teljesen, legyen két külön vámterület, külön bankkal, külön pénz- és kereskedelmi ü

gygyei. Biztosra vehetjük, hogy ez az izgatás, mely voltaképen Magyarország vesztét akarja, nem fog sikerülni. Annál kevésbbé, mert az Ausztriának is veszte volna s ezt ő Felsége, valamint osztrák kormánya is jól tudják. Ha Ausztria és Magyarország külön vámterületté lenne, mi magyar földmivelő gazdák, akik külömben is nehéz bajokkal küzdünk, termésünket még kevésbbé, még rosszabb árakon tudnánk csak eladni, mint eddig, mert Ausztriába is csak vámfizetés mellett vihetnők be azt. Viszont Ausztria iparosai keservesen megsinylenék a magyar piac elvesztését. Hogy ez a kölcsönösen káros állapot be ne állhasson, a kormányok buzgón munkálkodnak az uj kiegyezés megalkotásán s a többség nálunk is, Ausztriában is elhatározottan támogatja őket. Lényeges része a kiegyezésnek az úgynevezett kvóta-kérdés. aza.z annak kérdése : mily arányban járuljon a közös kiadáshoz Ausztria s mily arányban Magyarország? Fájdalom, e kérdésben Ausztriának még a józanabb pártjai is azon vannak, hogy Magyarországot sokkal jobban igénybe vegyék, mint eddig volt. A magyar kvótát fel akarják emelni, azon ürügy alatt, hogy Magyarország az utolsó évtizedekben sokkal inkább gazdagodott, mint Ausztria. Mi magyarok, különösen mi, akik földmiveléssel foglalkozunk, tudjuk, hogy szinte lehetetlenség több terhet magunkra vennünk, mint amennyit már is viselünk. Ez az álláspontja kormányunknak s a pártnak is, melyhez tartozom. Ezért mi lankadatlanul küzdünk amellett, hogy a kvóta reánk eső része föl ne emeltessék, különösen, hogy a magyar földmivelő osztályra több teher ne rovassék. A kvótakérdésben végül a döntés O Felsége a király kezében van s az ő magasztos igazságérzetében mindnyájan megnyugodhatunk. A kiegyezési tárgyalások sikerére való tekintettel szükségesebb ma, mint valaha, hogy a magyar kormány mögött igen erős magyar párt álljon. A kormány ereje most igazán a magyarság ereje, a kormány gyöngesége pedig a magyarság gyöngesége lenne.