Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-13 / 65.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 65. szám. Csütörtök, 1896. augusztus 13. ESZTERGOM es TIME I Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. I —®— I I

s EJLOFIZETÉSI ÁR.: íj Egész évre ó fit — kr. ^ Fél évre 3 » — > ^ | Negyed évre i » 50 » $ I Egy hónapra — > 50 » ^ Egyes szám ára — » 7 » § VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3 -5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —S TELEFON 59. SZÁM. ==— Kgjes siaiiiok. kaphatók a kiadóhivatalba!!, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papírkereskedésében, a Wallfiscll- és Hangh-íéle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- | kereskedésében vétetnek fe!. I . ^ Li | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr. Kövezetvám és helypénz. — Néhány szó a házi kezelésről. — Esztergom, augusztus 12. II. Az esetleges veszteségek számbavételénél nem szabad továbbá figyelmen kivül hagyni az állatok közt nagyon is gyakran előforduló járványos betegségeket. Sajnosán kell tapasztalnunk, miszerint nincs év, hogy akár a szarvasmarhák közt a száj- és körömfájás, esetleg a tüdőlob, a sertések közt a sertévész ki ne üssön. Ily járványos betegségek felmerülte esetén pedig a zárlat hónapokig eltart; ennek következtében ugy az országos, mint a heti vásár betiltatik, mint ahogy a kiütött sertésvész miatt a sertéspiac ezidőszerint is üres. Egy ily országos marhavásár, vagy a szombati sertéspiac pedig nem megvetendő vámés helypénz jövedelmet ér. Azok tehát, kik azt hiszik, hogy a házi kezelés mellett a kövezetvám és helypénzszedési jog bérlete nagyobb haszonnnal fog járni, az ezúton felmerülhető veszteséget is figyelembe kell, hogy vegyék, mert bérlet mellett ily címen a városra kár nem háromolhatik, illetve a bérlő megtérítést nem igényelhet, ellenben a házi kezelés mellett eme veszteség tényleg bekövetkezik. De hát valójában nem is erre fektetjük mi a fősúlyt, Ami minket aggodalommal tölt el a házi kezeléssel szemben, az az, vájjon képesek leszünk-e oly hatályos ellenőrzést létesíteni és fenntartani, amely minden körülmények közt biztosit arról, hogy ezen krajcáros tételekből álló és végeredményben mégis nagy összeget tevő jövedelme a városnak be is folyjék. Ezen kérdésnek a közgyűlésben történt tárgyalása alkalmával azt hangoztatták, hogy szégyen volna, ha a jelenlegi tiszti létszám mellett a házi kezelés nem volna meghonosítható. Hát mi ezt frázisnak elfogadjuk, de egyébbnek nem, mert vagy szükség volt a jelenlegi tiszti létszámnt szervezni, — tekintet nélkül arra, hogy a város a vámbérletet miként akarja kezelni — s ez esetben a tisztikar minden egyes tagja kellőkép el van látva munkával és így még azonfelül a vámszedéssel aligha foglalkozhatok, vagy pedig a közigazgatás valamely ágazatánál fölös számban vannak, de ez esetben jó lesz előbb azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy melyik is az a fölös tisztviselő, aki a vám- és helypénzszedést kezelje, mert mi a kérdés pénzügyi nagy fontosságánál fogva feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az ebbeli munkakör szabatosan körülirassék és másrészt az is vitattassék meg, hogy az a fölös tisztviselő alkalmas-e ezen munkakör betöltésére. A bérlő — tudva azt, hogy saját bőrét viszi a vásárra — éber szemmel őrködik a felett, hogy az ő krajcárja, garasa el ne uszszék, ellenkezőleg amidőn majd arról lesz szó, hogy a befolyó összeg a városi pénztárt illeti, lesz elég sógor, koma, akiket a vámos futni hagy. Ez tapasztalt tény, mely az emberi gyöngeségben rejlik és amelyet a kérdés megvitatásánál figyelmen kivül hagyni nem szabad. Keserű csalódás érhetné a várost, ha abban bizakodnék, miszerint lesz ember, ki az éjjelt is nappallá teszi, csak azért, hogy nagyobb jövedelmet tudjon produkálni, pedig ez a bérlet egy valóságos üzlet, még gedig krajcáros üzlet, melynél egy-két krajcár akaratlanul is félre csuszhatik. Azt mondják azonban, akik a házi kezelés mellett kardoskodnak, hogy a "vám- és helypénznek házi kezelésbe vétele csak eszköz arra, hogy a fogyasztási bérlet jövedelmezőbbé tétessék és hogyha a vám nem is hozná meg a kivánt jövedelmet, avagy a jelenlegi bérösszeggel szemben veszteség is hárulna a házi pénztárra, ezen veszteséget busásan fedezné a fogyasztási bérletnek szigorúbb ellenőriztetéséből származó nagyobb jövedelem. Ez a felfogás, illetve nézet mindenek előtt azt biztosítja, hogy a fogyasztási bérlet felett a jelen kezelés és ellenőrzés nem eléggé hatályos, hogy ezen kezelés mellett tág tere van a csempészetnek és; hogy ezen visszaélések azonnal megszűnnének, ha a vámosok a város szolgálatába vétetnének át. Hát jó, fogadjuk el ezen állítást, s mondjuk, hogy a vámszedők, ha a város szolgálatába lépnek, a csempészetnek útjába fognak állani és ennek folyományaként a fogyasztási jövedelem is nagyobb lesz. De hát mi akadálya van annak, hogy a vám- és helypénznek bérlet utjáni értékesítése mellett a vámoii „Eszterqom és He" tárcája — Paul Adam. — — Az »Esztergom és Vidéke« tárcája. — A Bois de Boulogne fasorában lépésben halad egy kocsi; langyos tavaszi reggel. Hébe-korba lovasok, kerékpárosok tünedeznek föl. A kocsiban ketten ülnek. jfeanne (husszonnyolc éves ; arany-sárga haja szint játszik; fáradt arcán itt-ott finom ráncok ; fehér keztyüt, szürkés gyapju-ruhát visel; szeme a messzeségbe révedez.) Raymond (harmincöt^éves ; végig begombolt fekete kabát simul termetére ; gombylukában piros szalag : kicsin kerek kalap, fekete bajusz, halovány arc ; haját halántékára fésülve hordja.) A ló üget. A zöldülő fák szine ibolyásba, szürkésbe játszik. — A no hirten, meg sem fordulva, megszólitja férjét. Jeanne : Nos hát beváltom ígéretemet, Raymond. Raymond: Miféle igéretét ? Jeanne : Fájdalmat okozok vele önnek... váratlan fájdalmat . . . Raymond: Fájdalmat akar okoni . . . igazán ? Jeatme: Istenem ! . . . nem bánom, vessen meg. De, hiszen tudja. . . gyönge vagyok ahhoz, hogy megküzdjek az élettel, hogy megküzdjek magammal, mindennel ... az ilyen szegény teremtés... Raymond: Jeanne ! . . . Jeanne: El kell, el kell mondanom, hogy beváltsam igéretemet, hiszen tudja... a mit Velencében Ígértem, mikor nászuton voltunk . . . Csend. A férfi arcát izzadság lepi el. Raymond: Akkor hát mást szeret . . . Igen . . . még pedig szenvedélyesen szereti . . . Ugy-e . . . így kellett történnie Jeanne ! ne sírjon . . . Bátorság . . . Váltsa be igéretét, mondjon el mindent őszintén Lássuk csak . . . Szeret valakit? . . . Igen . . . Teljes lelkével szereti ? Jeanne: Teljes lelkemmel ? . . . Tudom is én! ... Nem . . . De nagyon uralkodik rajtam . . . Borzasztó erővel von magához. Látja, megígértem, ha valaha meglepne a gyöngeség, nyíltan megvallom majd . . . Nos . . . Raymond: Ne sírjon hát . . , Hiszen minegy már . . . így kellett esnie . . . Sohse szerettük volna egymást . . . Csend. Mind a kettő magába mélyed. Jeanne arcán nehéz könycseppnek gördülnek alá. Rajmond a kocsi bársonyos bélésének szorítja a fejét, hogy köhögését elfojtsa. Valami összeszorítja a torkát; egyre köhög és közben izzadt kezét törli selyemkendőjével. Raymond: Köszönöm, Jeanne . . . Köszönöm, hogy nem fertőzte meg házamat hazugsággal és aljas árulásai. . .Jeanne ! ... Köszönöm . . . Megint sír . . . Bizony, lassan gördül az élet is, mint a köny... Jeanne: Igen . . . lassan, keservesen, mint a köny . . . Jeanne : Igen . . . lassan, keservesen, mint a köny . . .. Szenved, ugy-e f Raymond: Nagyon . . . De büszke vagyok az őszinteségére. Mikor ott Velencében igéretét vettem, hogy megmondja, mielőtt elárulna, dehogy hittem volna . .. Most büszke vagyok magamra, hogy erre a bizalomra kértem . . . nagyon büszke vagyok Jeanne, igazán . . . köszönöm. Nemes, szép dolog az, hogy nem akar hazudni . . . Köszönöm . . . De hiszen bizonyos voltam erről ... Ez legalább megvigasztal egy kissé. Jeauue: Engem, engem nem vigasztal meg semmi. Elgondolom, hogy nőül vett, engemet, a kinek hozománya se volt, ön a ki nem szeretett, merő részvételből, hogy magam, meg az édesanyám életének terhét magára vegye ... és lám . . . lám . . . most hálátlan vagyok, gyámoltalan, az Ösztön rabja . . . nyomorult állat . . . Ragmond: Sose szerethettük volna egymást, Jeanne! . . . Valamikor, régen azt hittem hogy a kölcsönös bizalom, meg a becsülés, a gyermekünk, lassanként valahogy mégis csak . . . hogy uj érzés támad bennünk, a mely legyőzi majd az ösztön titokzatos hatalmát. Együgyű módjára azt hittem, hogy az ostoba, a közönséges frigyénél magasztosabb érzés kél lelkünkben. Hogy a szerelemnél gyöngédebb kötelék füz majd Össze. Jeanne : A szerelemnél gyöngédebb ; Len íobh lett volna, mint a szerelem. De belátom, nem vagyok méltó erre. A nyájból szakadtam ki én is s a nyáj magával ragad . . . Raymond: Jeanne ! . . . ne zokogjon hát annyira . . . Jeanne: Maga, ah! a maga lelkiismerete nyugodt, de az enyém ... az* enyém . . . Raymond: Hiszen emberek vagyunk, ez az egész . . . Jeanne: Ez az egész . . , Raymond: Mi a szándéka? Elutazik vele? ... Visszaadom teljes szabadságát. De azt hiszem, bucsuzásunk után soha sem lesz szabad találkoznunk . . . Szóljon, Jeanne . . . Elutazik vele ? Jeanne: (halkan, zokogva): Nem tudom . . . Raymond: Teljesen megbizhatik benne ? . . . Bizonyos-e a felől, hogy nem puszta kedvtelésből vágyakozik magára ; hogy nem merőben hiúságból teszi; talán egyelőre igazán szereti, mert arra a végtetelen boldogságra vágyik, a melyet maga nyújt majd neki ? Jeanne : (a sirás elfojtja hangját): Nem tudom . . . Raymond: Tisztában van-e vele, hogy őszinte szenvedély vezeti elcsábítására, vagy pedig csak őszintének vélt szeszély... Jeanne; (zsebkendőjét görcsösen szorongatja) : Csak azt tudom, hogy bírásomra vágyik, hogy öt hónapja epekedik