Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-26 / 60.szám

Eltekintve attól, hogy ezen leirás teljesen téves adatokat nyújt a szőllőmoly életéről, é mellett még oly rendkívül káros és veszedelmes rovarnak van az föltüntetve, (merf mint Kaán ur mondja : »miként lehetséges, hogy ily parányi féreg oly óriási ptisztitást okozhat;*) hogy a szőllősgazdáknak kétségbe kellene esniök, ha ez mind valóság lenne. Ez azonban — hála Istennek — nem egészen így van, a veszedelem nem oly nagy, mint ahogy Kaán ur feltünteti; külömben e túlzásba nagy költőnk Jókai Mór is beleesett, ki f. évi június 25-én egy fővárosi napilapban figyelmeztető szózatot intézett Magyarország szőllősgazdáihoz, melyben a szőllőmoly elhatalmasodásával keletkező nagy veszélyekre intette őket. A szőllőmoly éppen nem veszedelmes rovar, s a szőllő ellenségei között ez okoz legcsekélyebb kárt. Magyarországon még alig volt eset, hogy valahol érezhetőbb veszteséget okozott volna. Európában is csak két hely van, hol kártétele gyakoribb és érezhetőbb s ez a bádeni nagyhercegség és a genfi tó vidéke, itt már a rendkívüli belterjes szőllőmivelés állandó és érezhető ellensége, de 2o—2 5°/

0-nál nagyobb kárt még itt sem tett soha. A szőllőmoly egyike a legrégebben ismert szőllőellenségnek, már a római irók is foglalkoztak vele; nálunk is megvan régtől fogva, de addig, mig a philloxérát és szőllőragyát nem ismertük, nem törődtünk vele, most azonban, hogy oly sok csapással kell megküzdenünk, minden kis, újnak tünő ellenséges jelenségben már óriási csapást látunk. Azt hiszem, nem lesz érdektelen dolog szőllősgazdáink előtt, ha a szőllőmoly pontos leírását közlöm, annyival is inkább, mivel a fentebb emiitett értekezlet — a rovar életéről — egész más képet nyújt, mint az a valóságban van. Jelesen téves az, hogy a szőllőmoly a szőllőtőke repedései k'ózé rakja petéit, a peték nem szürke szinüek, a pille nem tojik néhány száz petét s nem mint pete telel át, s ami fő, évenként nem négyszer jelenik meg. Van ezeken kivül is több kisebb tévedés, de ezek már nem oly lényegesek. Lássuk tehát a szőllőmoly élettörténetét. A szőllőmoly az apró lepkék (miazolepidoptéra) és pedig a sodrópillék (tortricidae) közé tartozik. Igazi magyaros neve nincs. Külföldön sokféle elnevezés alatt ismerik ; igy például Franciaországban veres féregnek, gonosz féregnek, szüreti féregnek, bogyó fér égnek, fürtféregnek, szőllő féregnek nevezik, Burgundiában >wazar «-nak hívják, a németek : szőllősodrópille, savanyitó féreg, széna féreg, bogyófonó, szőllőkukac, fonó féreg, szőllőmoly, farkas stb. és a magyarul ki nem fejezhető » Gosset neveken ismerik. Nálunk itt-ott vacsoravesztőnek hívják, mert esténként neki röpül az égő gyertya, vagy lámpának, de ez nem helyes elnevezés, mert ugyanezt minden éjjeli rovar megteszi. A sok idegen elnevezés mellett van neki sok tudományos neve is, melyek közöl azomban általánosan elfogadott : a »Cochylis ambiquella Hübu. < A szőllőmoly évenkénk kétszer jelenik meg. A telet félig, mint hernyó, félig mint báb tölti el, mint kitúró rovar május elején vagy közepén kezd mutatkozni. Halavány sárga szinü, a hátán háztető formájára takaró felső szárnyak közepén egy kis nyereg alakú sötétbarna sáv húzódik végig. A szárny hegyén 1—2 ugyan ilyen szinü pont van. A pille termete az ismert ruhamolyéhoz hasonló, de valamivel nagyobb. Ha nyugodtan ül, 7—8 milliméter hosszú, kiterjesztett szárnyakkal 14—15 milliméter. A szőllőmoly nappal ritkán röpül, csakis ha kizavarják nyugalmából, rendesen szőllőlevelek alján pihen. Este szürkületkor 9—10 óráig és hajnalban azonban igen élénken szállong ide-oda a karók felett, párt keresve. A párzás rövid ideig tart; ezután a nőstény felkeresi a fakadó virágfürtöket, melyekre egy-egy petét tojik. Petéje hófehér szinü és igen pici, rendesen a szőllőbimbók nyelecskéire, tehát a fürt belsejébe tojja, hol azt igen bajos felfedezni. Egy szőllőmoly átlag 30—40 petét tojik, ritkán többet, csakis az igen erős nőstények raknak legfeljebb 70 petét; de ez már ritkaság számba megy. Hogy azonban annak dacára, hogy egy-egy moly egy fürtre csak egy petét rak, mégis némely fürtön néha 5—10 hernyó is akad, az onnan van, hogy egy fürtre több pille is tojik. De ez csak ott fordul elő, hol a moly tömegesebben lép fel. A petéből — rendes tavaszi időjárás mellett — két hét múlva, meleg időjárás mellett még korábban is, kikel a pici, szabad szemmel alig látható, hernyó. Rögtön a legközelebbi bimbóba bújik s abban egészen meghúzódik. A bimbó belsejében a fejletlen virágrészeket mind egytől-egyig elrágja. Ha egy bimbót kirágott, átvándorol a másikba, majd egy harmadikba és igy tovább. Mikor már több bimbót elpusztított, melyek először megfonnyadnak, majd megsárgulnak, később megbarnulnak és elszáradnak, akkor a hernyó már nagyobb és nem fér el egy bimbó belsejében. Ilyenkor egy búvóhelyet készít magának olykép, hogy több szomszédos bimbót szájából eredő finom pókszállal összeköt, ugy hogy elégséges helyet adjon neki. Ebben a kis fészekben rejtőzik ezután és ezt nem igen hagyja el. Innen nyújtja ki nyulékony testét, amikor enni akar. A hernyó — ha egy kissé megnőtt — szennyes zöldes fehér, később szürkés vöröses, teljesen kifejlődött korában piszkos ibolyás barna, de feje és a mellette lévő nyakpajzs fényes barnás fekete. Ezen korban 8—12 mm. hosszú. A szőllővirágzás előrehaladásával a hernyó is változtat életmódján. Fészkét a fürt belsejébe építi a szőllővirágok nyelecskéi közé. Itt épít részint a már tömve lett bimbókból, részint a lehulló szirmokból — a fentebbi módon — egy testétének megfelelő hosszúkás cső alakú nyilassal ellátott búvó helyet; ebben azután addig él, mig a közelében levő ennivalót mind el nem pusztította. A szőllőmoly ezen kártétele rendesen a szénaérés idejére esik, innen a németek >Szénaféreg* elnevezése. Ezen időszak alatt a hernyó nemcsak a nyíló virágzatot pusztítja, hanem a már fejlődő kis bogyókat is. Sőt megteszi — hosszan tartó, száraz melegben — azt is, hogy a szőllőfürt kocsányához furakodik és annak belét eszi ki. Ez a legveszélyesebb kártétele, mert ez esetben egy tavaszi hernyó is tönkreteheti az egész fürtöt. Ez azonban nagyon ritka eset, s nálunk még soha sem fordult elő. A hernyó 4—5 hét alatt fejlődik ki teljesen, körülbelül június hó vég-én, vagy július elején ugyanabban a fészekben, (gubancban) melyben eddig élt, behálózódik. Elébb azonban a fészek belsejét finom pókszállal még jobban kibéleli. A bebábo^ zás módja azonban nem mindég igy történik*. Vannak esetek, mikor a szőllőfürtöt teljesen elpusztította a hernyó, vagy a szőllőn csak néhány szem volt, ugy, hogy itt alkalmas helyet nem talál a behálózásra, akkor vagy a kötöző anyagban, vagy a karórepedésekben keres alkalmas tanyát. A szőllőtőke repedéseibe ez a nemzedék nem igen megy le és és a szőllőlevélhez sem szokta gubóját hozzá tenni. A szőllőmoly bábja világos barna szinü, 6 mill. hosszú, hegye széles és mintegy 12 karmos sertével bir. Ezen szabadszemmel alig észrevehető serték arra szolgálnak, hogy a báb a pille kikelése előtt a fészek kijárójához juthasson. A bábból 2 hét, néha 10, néha 16 nap múlva kél ki a moly. Ez rendesen július hó végén szokott bekövetkezni. Életmódját ez a nemzedék is ugy kezdi, mint az első, avval a külömbséggel csupán, hogy petéit most a megnőtt bogyókra, vagy azok nyelecskéire tojja, szintén egyesével. A kikelő hernyó most a bogyót pusztítja, beléje furakodik és abban addig él, mig tartalma eltart. Mikor egy bogyót elpusztított, mindjárt a másikba kezd s igy tart ez a szőllőérés idejéig. A kis lyukat, a melyen át a bogyókba jut a hernyó, ürülékével tömi be és az egyes elpusztított bogyókat pókhálószerü fonalaival köti össze ép ugy, mint tavaszszal a bimbókat. Ha a hernyó /^ag/obbra nőtt, és kivált ha zaklatják, iem telepszik meg egv bogyóban, hanem régi helyén marad és a bogyók felületét rágja meg. Ily módon megtörténhetik, hogy egy nap alatt 5—6, sőt több bogyót is kikezd, melyek azután rothadásnak indulnak, megsavanyodnak. Innen a németek »savanyitó-1 féreg* elnevezése. Ez a rothadás, — melyet a hernyó okoz — csak egyik része a kárnak, ehhez járul még az is, hogy az igy romlásnak indult bogyók alkalmas települ szolgálnak nemcsak a parazita gombáknak, hanem a saprofitáknak is. És igy — habár a moly csak 5—10 bogyót tett tönkre — mégis tönkre mehet az egész fürt. Jellemzi a hernyó ezen második nemzedékét, hogy a szőllőfürtöt rendesen hegyén kezdi ki. A második nemzedék hernyója alakra és nagyságra nézve megegyezik az első nemzedékével, csak alapszíne inkább rózsás és ibolyás árnyalatú, mig az első nemzedéké szennyes-szürke. Ezen hernyók kártétele mintegy 5—6 hétig tart. Rendesen a szőllő beérésével szűnik meg. Káros mun- 1 kaja befejeztével a hernyó téli telelésre alkalmas helyet keres maga- ' nak. E célra a szőllőtőke repedéseit keresi fel. Itt készíti el magának — ép ugy mint nyáron — a bebábozódásra és kitelelésre szánt helyét avval a külömbséggel, hogy fészkét a hideg ellen alaposabban csinálja. A fészek elkészülte után nem bábozódik be azonnal, hanem november végéig mozdulatlanul vesztegel s csak decemberben, néha később is bábo- ^ zódik be. A szőllőmoly tehát — mint fentebb is említettem — félig mint 1 hernyó és félig mint báb húzza ki a telet. Ez a szőllőmoly életlefolyása. Amint ezekből láthatjuk, nem oly rettenetesen veszélyes egy rovar. Igen nagy kárt nem tesz soha, még ott sem, hol állandó és tömeges lakója a szőllőtelepnek. Nálunk pedig egyáltalán még csak számításba sem jöhet, mert azt a csekély kárt, amit itt-ott mégis okoz, kiegyenlíti maga a fűrt azzal, hogy a megmaradt bogyók sokkal egyenletesebben és szebben fejlődnek ; nagyobbak és lédúsabbak lesznek. Ha valahol mégis nagyobb számban lépne fel, legcélszerűbb védekezés ellene néhány rovarfogó lámpa kitétele a pilleröpülés idején. Ez olcsó és sok pille elpusztításával megakadályozza a tömeges petelerakást. Gyerekekkel szedetni a hernyókat egyrészt amennyire kivihetetlen, annyira költséges is lenne. Jablonszki és Dr. Heller nyomán : E— Gy—. Megye és a város. O Városi közgyűlés. Folyó hó 27-én, hétfőn változatos és hosszú tárgysorozatu közgyűlése lesz a városnak. A tárgysorozat főbb pontjai a következők : Az esztergomi kir. adóhivatal értesitvénye arról, hogy Staniek József megválasztott városi adópénztárnok az