Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-23 / 59.szám

Megye és a város. Gosztayer Berta fellebbezése. — A közigazgatási bizottság határozata. — Esztergom, július 22. A vármegye közigazgatási bizottsága július havi ülését tegnap tartotta. Az ülés tárgyai kisebb jelentőségűek voltak, Gosz­tayer Berta Miedler Rezsőné ismeretes fellebbezésének kivételével. Ez ügyben az ügyészi vélemény alapján a bizottság ki­mondotta az illetékességet s az iskolaszék határozatát megsemmisítette. A kir. tan­felügyelő ugyan megfellebezte ezt a dön­tést, azonban kétségtelennek tartjuk, hogy a legfelsőbb fórum is a legteljesebb jogi alapon álló közigazgatási bizottságnak fog igazat adni. A sok tanulmánynyal és szakavatott­sággal összeállított ügyészi véleményt itt közöljük bő kivonatban : Esztergomban az addig együttes elemi iskolák átalakittatása mellett az első kü­lönosztályu leányiskola a Mária Terézia királyné által 1770-ben életbe léptetett »Ratio educationis* alapján létesittetett, 1844-ben a szükség követelményeinek megfelelőleg felállíttatott a Il-ik osz­tály is. A most létező városi leányiskolát Esz­tergom városa képviselőtestülete a város tulajdonát képező törzsvagyon jövedelmé­ből és a városi Összes lakosság által, vallásfelekezeti külömbség nélkül fizetett közsági pótadóból önállólag, minden hit­felekezeti befolyás nélkül csak 1882—6. években, tehát az 1868: XXXVIII. t.-c. hatálya alatt szervezte. 1852. február 10-én a budai tanodái ha­tóság elrendelte, hegy az Esztergomváros területén levő összes népiskolák az általa kibocsátott szabályzat 45. és 66. §-ai értelmében választandó egy igazgató ve­zetése alá helyeztessenek s igazgatóul tekintélyes — lehetőleg egyházi — férfiú választandó. A város tisztikara ez állásra Kollár István akkori királyi városi plébá­nost terjesztette fel, akit a kir. helytartó­tanács 1852. május 12-én 9497. szám alatt kelt intézkedésével a város területén levő összes népoktatási intézetek igazgatójává nevezett ki. Igazgatósága alá taroztak az összes városi és magán elemi iskolák még a zsidó iskola is, mint ez a budai tanodái hatóság 1854. ápril 14-én kelt egy rende­letéből is kitetszik. Kollár István utóda: Zajcsák János Igazgatása alatt lépett életbe az 1868 : XXXVIII. t.-c. Ekkor a város képviselőtestülete nép­iskolai adminisztrációját a törvény szab­ványainak megfelelő módon óhajtván ren­dezni, megválasztotta a községi iskolaszé­ket és a törvénycikk 125. §-a értelmében a tankerületi iskolatanácsba küldendő tagokat anélkül, hogy az iskoláinak jel­legére nézve kifejezetten nyilatkozott volna. Csak Környei János tanfelügyelő felhívá­sára mondotta ki az 1869. június 20-iki közgyűlésben kelt határozatával, hogy a város összes elemi iskoláit községieknek, azaz felekezetnélkülieknek tekinti, mivel azok adminisztrációját községi és nem felekezeti alapon szervezte. E határozat ellen a képviselőtestület ka­tolikus tagjai akciót indítottak és sikerült Is nekik az 1869. dec. 7-re összehívott rendkívüli közgyűlésen kimondatni, hogy »az összes városi iskolák — a városi tulajdon és a városi hatóság kegyúri joga megőrzésével és fentartásával — feleke­zetieknek tekintendők.* Erre a községi iskolaszék akkori elnöke : Maiina János állásáról lemondott, a köz­ségi iskolaszék feloszlott és a róm. kath. iskolaszék Kollár István elnöklete alatt megalakult. Ez iskolaszék megkisérlette az 1870-ben elhalálozott Klinda Károly igazgatótanitó állását választás utján betölteni, de a kép­viselőtestület régi jogaihoz ragaszkodva, az állást választás utján maga töltötte be, s erről az egyházmegyei hatóságot nem is értesítette. Mikor az iskolaszék mandátuma lejárt, a képviselőtestület az 1868: XXXVIII. t.-c. formalitásainak betartásával 1872. dec. 9—11 napján újra megalakította a községi iskolaszéket, amelynek elnöke sugyan Pór Antal, kir. városi plébános lett, denem mint ilyen, hanem mint tiszteletbeli árvaszéki ülnök, tehát mint tanácsbeli tag. Ez állapot szakadatlanul tartott a szomszédvárosok egyesítéséig, mikor is a képviselőtestület a szabályrendelet 4. §. 28-ik pontjában világosan kimondotta: »A népiskolákra nézve ugy a választás, mint a felügyelet jogát a képviselőtestület is­kolaszéke által gyakorolja*, vagyis a fe­lekezeti iskolaszék jogosultságát kizárták. E történeti fejlődés alapján kétségtelen, hogy a városi iskolák községieknek te­kintendők, azokat a város alapította, tartja fenn és azok a városi jellegtől soha meg nem fosztattak. Ily körülmények között a törvény értelmében a városi iskolaszék megfelebbezett határozatának másodfokú elbírálására a közigazgatási bizottság mindenesetre és egyedül illetékes. Az ügy érdemére nézve az ügyészi vé­lemény az iskolaszék határozatát felol­dandónak tartja. Mert az 1868 : XXXVIII. t.-c, 138 §-a szerint a tanítók és tanító­nők élethossziglan választatnak és állá­suktól csak hivatali hanyagság, erkölcsi kihágás, vagy polgári bűntény miatt moz­díthatók el a közigazgatási bizottság fe­gyelmi választmánya által. Igy még ha fegyelmi vétség forgott volna is fenn, még akkor sem volt jogosult az iskolaszék ítél­kezése. A férjhezmenetel pedig sem er­kölcsi kihágásnak, sem pedig polgári bűnténynek nem minősíthető. S ha hatá­rozhatott is az iskolaszék, csak a jövőben választandó tanítónőkre nézve határozha­tott igy ; annál is inkább, mert Gosztayer Berta megválasztásakor a pályázati hir­detménybenn nem volt kikötve a hajadon állapot. Az ügyészi vélemény felolvasása után Bartal Rezső kir. tanfelügyelő terjesztette be határozati javaslatát. Előbb azonban előadta, hogy határozott nyilatkozatot kért a városi iskolaszéktől a kérdéses is­kolák jellegére nézve. S a polgármester, mint iskolaszéki elnök, hivatalos átiratban azt tudatta vele, hogy a »városi iskolákat Esztergom képviselőtestülete 1869. dec. 7-én felekezeti jellegüeknek mondotta ki.« Éppen ezért oda terjed javaslata, hogy az ügyészi vélemény mellőzésével Gosz­tayer Berta fellebbezése másodfokú elbí­rálás végett a szerinte illetékes felsőbb hatóságnak : az egyházmegyei főhatóság­nak adassék át. Javaslatát azzal indokolta, hogy a katolikus iskolaszékek számára készített püspöki elaborátum 35-ik szakasza szerint: »a tanítók és tanítónők fegyelmi ügyeiben másodfokulag az egyázmegyei főhatóság itél». Javaslata természetesen zajos ellenmon­dást keltett s több felszóllalást provokált. Mindenekelőtt az elnöklő főispán kérdé­sére maga a tanfelügyelő volt kénytelen konstatálni, hogy az iskolaszéktől vett hivatalos értesítés fején »Esztergom sz. kir. város iskolaszékétől felírás olvasható, már pedig a törvény értelmében a községi iskolaszék határozatait másodfokulag csak a közigazgatási bizottág bírálhatja felül. Szabó Mihály főjegyző felszólalásában konstatálta, hogy a tanfelügyelő által idézett püspöki utasítás szakasza csak »fegyelmic ügyekről beszél, már pedig a férjhezmenetel talán még sem fegyelmi vétség. Héya Tivadar tiltakozott a tan­felügyelő azon állítása ellen, hogy a vá­rosi képviselőtestület 1869-ben hozott ha­tározatát nem változtatta meg. Ha előbb nem, megváltoztatta a szervezési szabá­lyok megalkotásakor, mint az az ügyészi véleményből is kitűnik. Már pedig a lex posterior megdönti a meg-előző lex-et. Erre a tanfelügyelő közvetítő módosí­tást ajánlott, még pedig azt, hogy a bi­zottság küldje vissza a fellebbezést az iskolaszéknek s a városi képviselőtestület­től határozott nyilatkozatot kérjen áz is­kolák jellegére nézve. Szabó Mihály fő­jegyző ellene van e módosításnak, mert az — a kérdés teljesen tisztáztatván — felesleges s legfeljebb azt a látszatot keltené, hogy a bizottság fázik a kényes kérdés határozott megoldásától. Több felszólaló nem jelentkezvén, a főispán elrendelte a szavazást. Először a tanfelügyelő határozati javaslatára szavaz­tak, mellette voltak négyen, de a nagy többség ellene ; ez a nagy többség az­után elfogadta az ügyész javaslatát, mely szerint az iskolaszéki határozat megsem­misítendő. A tanfelügyelő nyomban be­jelentette fellebbezését. Az ülés folyamán beterjesztett havi je­lentések között szomorúan hangzott a pénzügyigazgatóé. Az adók az egész me­gyében, de különösen Esztergom városá­ban nagyon lanyhán folynak be, a mult év hasonló időszakához képest minden adónemnél nagy a visszaesés, igy csak az egyenes adónál 1844 forint. Ezért java­solja, hogy a községek megintendők az­zal, hogy a pénzügyigazgató kimondja velük szemben a felelősséget. Az ülés után a másodfokú erdei kihá­gási bizottság tagjai ültek v össze néhány kihágás elbírálása végett rövid tanácsko­zásra. O Kéménd község vásárjai. Kéménd község elöljárósága folyamodott a keres­kedelmi miniszterhez, hogy eddigi két országos vásárján kivül még két orszá­gos vásárt tarthasson. A miniszter a kérelmet véleményadás végett a győri kereskedelmi és iparkamarának adta ki, amely július 9-iki közgyűlésén foglal­kozott a kérdéssel. Az előadó ismer­tette, hogy a szomszédos vásárttartó községek közül Muzsla, Szálka, Bátor­kesz, Szölgyén és Köbölkút az uj vásá­rok tartása ellen nem tettek kifogást, ellenben Esztergom; és Párkány határo­zottan ellenzik a kérelem teljesítését. A közgyűlés azt határozta, hogy tekintet­tel a vásárok szaporítása ellen iparosok részéről felhangzó folytonos és jogos panaszokra, figyelemmel továbbá Eszter­gom sz. kir. város iparhatóságának, ugy Párkány nagyközségnek tiltakozó nyi­latkozatában foglaltakra, uj kirakodó vásárok engedélyezését Kéménd község részére feleslegesnek tartja és nem vé­leményezi. Q Az ebadő leszállítása. A rendőr­kapitány uj ebtartási szabályrendeletet dolgozott ki,, amely szerint az ebadó je­lentékenyen leszállittatik. A szabály­rendelettel a legközelebbi városi köz­gyűlés fog foglalkozni. O A pilismaróthi körorvosi állásra ujabban két pályázó jelentkezett, még pedig: dr. Konrád Rezső nagymarosi orvos, városunk fia és dr. Sonnenfeld Jó­zsef gyetvai körorvos. O Utóállitás volt tegnap a Vármegye­házán. A harminchét jelentkező közül hat vált be. O Felülvizsgálat. Hétfőn volt az uj dunai hidak feljáróinek hivatalos felül­vizsgálása ugy a párkányi, mint az esz­tergomi oldalon. A vizsgálaton Szántó Albert műszaki tanácsos és Pischinger Gyula főmérnök képviselték a keres­kedelmi minisztériumot. O Barikád a csatornában. Szombaton éjszaka történt, hogy az uj csatorna tisz­tításán dolgozó városi gyepmester a csa­torna kisdunai nyílásának közelében vas­kapcsokkal egymáshoz erősített gerenda­halmazra talált. Hétfőn történt, hogy Cathry Szaléz, a csatorna építője váro­sunkba érkezett s beismerte, hogy azt a gerendahalmazt feledékenységből hagyta a csatornában. Az akkor még meg nem állapodott betonfalat támasztotta ugyanis meg vele. Jött azután a májusi zápor, a barikád már akkor bizonyosan megakasz­totta a víztömeget s a torlasz az iszap­pal és kődarabokkal annyira megerősö­dött, hogy a pénteki vizmassza már éppenséggel képtelen volt áthatolni rajta bár a gerendákat részben feldöntötte. A Hs feledékenység drága lesz a vállal­kozó urnák, amennyiben a kárt szenve­dett lakosok közel ötezer forint kártérí­tést követelnek a városon, melyet ter­mészetesen most már Cathry fog megfizetni. Frey Ferenc, Rudolf Mihály és a taka­rékpénztár pincéiből a hidrofor még teg­nap is javában pumpázta a vizet. Az ujabb kárt mindenesetre el lehetett volna hárítani, ha a városi hatóság már a má­jusi zápor után megvizsgáltatja a csator­nát. A szakértők különben ugy véleked­nek, hogy a pénteki veszedelem a torlasz eltávolítása után is még mindég megis­métlődhetik addig, amig a régi főgyűjtő csatornát, amely azelőtt szépen levezette a hegyekről lezúduló esővizet s melynek ürtaltalma teljesen megfelelt a beléje folyó viztömeg mennyiségének s amely a Héviz-utczán vezetett keresztül, a je­lenlegi csatorna megbontásával, irányvál­toztatás nélkül alaposan kibővítik. A sze­rencsétlen torlaszt még nem bontották egészen szét, mert attól félnek hogy ak­kor a csatornában összegyűlt vizmeny­nyiség oly rohamosan futna le, hogy a csatornaépitményekben nagy károkat okozna. Millenium. * * Millenáris ünnep Pilis-Maróthon. Megirtuk már, hogy a pilis-maróthi val­lásalapitványi uradalom gazdászati és er­dészeti tisztsége Magyarország ezeréves fennállásának emlékére Pilis-Maróthon emlékszobrot állított. Mint tudósítónk je­lenti az oszlop leleplezését folyó hó 16-án tartották meg. Jelen voltak : Andrássy János alispán, Pfeiffer Kálmán miniszteri tanácsos, Hirsch István főerdőtanácsos, a vallásminiszteriumi gazdászati és er­dészeti ügyosztályának tagjai, a pilis­maróthi intelligencia és a községi elöl­járóság. Az ünnepi szónoklatot Berze­viczy József pilismaróthi uradalmi intéző tartotta. Beszédére a kultuszminiszter képviseletében Pfeiffer Kálmán minisz­teri a nácsos felelt. Az ünnep után ba­rátságos lakoma volt Berzeviczy házá­ban, melyen az első felköszöntöt a ki­rályra Pfeiffer mondotta. HÍREK. — Személyi hir. Görcz Arthur ezredes, ezredparanok néhány napra Bécsbe uta­zott. Távolléte alatt Vojnovich ezredes helyettesíti. — Tiszti díjlövés. A szombati tiszti dijiövéscn, melyről már legutóbbi szá­munkban is megemlékeztünk, az első díjat: ezüst dohánykészletet Samesch Mór főhadnagy nyerte meg. Dijakat vittek kivüle haza; Schmidt őrnagy, Kostyál. Waldkirch főhadnagyok, Beswoda, Ba­lázsi hadnagyok és mások, összesen 16-an. — Államfogházban. Nógrádi Jenő, sü­megi reáliskolai tanár, lapunk volt szer­kesztője, most töltötte ki Komáromban két heti államfogház-büntetését, melyre a biróság a Sinka Ferenc Pállal vivott párbaja miatt Ítélte. — Megtalált ereklye.'Esztergommegye egyik ősi nagybirtokosa, néhai báró Bai­dácsy kegyuraságához tartozó béiai ura­dalom templomának vannak értékes tár­gyai, melyek a korábbi birtokosok bő­kezűségéből származtak. E templom sek­restyéjében volt a lomtár, melyet senki sem vett szemügyre. A jelenlegi muzslai káplán sorra nézegette a lomtárban he­verő, gondozatlan tárgyakat, s az ütött verett régiségek között egy súlyos kor­mos oltárlámpára akadt, a melyen a kö­vetkező felírás volt olvasható: »Török András generális és neje, Bormaszlin Éva 1721. év.« E jólelkű házaspár ajándékozta a tem­plomnak, de mert idők multával bepisz­kolódott, senki sem gondolt vele, főleg azzal, hogy oly értéket képvisel, melyért érdemes lett volna Magyarország leg­fényesebb templomába is beilleszteni, A muzslai káplán hazavitte az emiitett ol­tárlámpát, otthon gondosan megtiszto­gatva átadta rendeltetésének, mert szin­ezüstből van készitve s az azon időbeli ötvösművészet remekének tekinthető, ér­tékileg, jobban mondva ezüstsulyban 1700 frtot ér a jelenlegi ezüstárak sze­rint. Ugyanazon bőkezű házaspár készí­tette a bélai harangokat is, mert a ha­rangokon levő felírás azonos az oltár­lámpán levővel. Érdekes tudni, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom